[Huszonnegyedik] Poema vigesimum quartum
Előző Előző  Következnek BALASSI BÁLINT-nak kölem-kölemféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicsíret és vitézsígről való ének is vagyon.  Következő Következő
HIK Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár
A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerû felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

[Huszonnegyedik] Poema vigesimum quartum

Kit egy bokrétáról szerzett

„Már csak éjjel hadna” nótá[jára]


1   Most adá virágom nékem bokrétáját,
     Magához hasonló szerelmes virágát,
     Kiben violáját kötötte rózsáját,
     Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját.

2   Viola szép színe mutatja hívségét,
     Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
     Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét;
     Nésze, mint mutatja bölcs és eszes elméjét!

3   De látom, hogy evvel nemcsak azt jelenti,
     Hanem viszont hogy én is oly légyek, kéri,
     Hív, tiszta, szerelmes légyen szívem, inti,
     Azminthogy ő magát is mondja hozzám lenni.

4   Azért e bokrétát, én édes szerelmem,
     Megszolgálom s egészségedért viselem,
     Mit parancsolsz véle nékem, így jól értem, 
     Higgyed, tehelyetted nem kell senki más nékem.

5   De te ne kövessed ez bokréta dolgát,
     Ki noha most ily szép, de estve elhervad,
     Virágja mind elhull, csak a töve marad,
     Légy állandó hozzám végig, mint én tehozzád.

6   Gondolj miközöttünk való kötelezést,
     Ne szerezzen senki miközöttünk eszvészt,
     Mert bánja az Isten fogadás szegését,
     Bünteti, héában aki vészi szent nevét.

7   Ezerötszáz és hetvennyolc esztendőben,
     Egy szerelmes helyen hogy volnék rejtökben,
     Az adá virágát akkor én kezemben,
     Kit Istentűl kérek gyakran könyörgésemben.

Előző Előző  Fel  Következő Következő
Huszonharmadik  Tartalom  [Huszonötödik] Vigesimum quintum