| Tizenharmadik | ||
|---|---|---|
 Előző |
Következnek BALASSI BÁLINT-nak kölem-kölemféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicsíret és vitézsígről való ének is vagyon. | Következő 
|
 |
Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár |
az nótája az „Régi siralmas”
1 Siralmas nékem idegen földen már megnyomorodnom,
Szívem meghervadt nagy bánat miatt, nincs már hová fognom.
2 Laktam földemről, szép szerelmemről mikor gondolkodom,
Jutván eszemben, ott én mint éltem, könyveimet hullatom.
3 Mint az szarvasfi anyja után rí, ha tőle eltévedt,
Szívem úgy hal, vész, halálra már kész, hogy oda nem mehet.
4 Már ha nem látom, bár csak hallanom adná Isten őtet,
Ki vélem együtt sok szerelmet tűrt, vennék mégis kedvet;
5 De igen ritkán és bizontalan hírt felőle hallok,
Akkor sem mérem őtet kérdeznem, mint rab, csak hallgatok:
6 Ki miatt kedvem szinte oly nékem, mint nap az esőben,
Vagy mint az zöld ág, ki hamar elagg téli rút időben.
7 Vagyok már szinte özvegy gerlice, szomorú én éltem,
Nem kell aranylánc, sem penig víg tánc, nincs semmihez kedvem.
8 Felejtett árva itt, mint pusztába, csak remete módra
Tengek, nem élek, lenni sem lélek, mert jutottam búra.
9 Ti mezők, hegyek, berkek, szép völgyek, kikben gyakran jártam,
Szép szelíd vadat, hangos madarat ott hallottam, láttam,
10 Isten hozzátok, s adja, rajtatok az avagy örvendjen,
Azki engemet akkor szeretett, mostan se feledjen!