(16. század közepe)
1 Szent Jób írta könyvében,
Jámbor vala éltében,
Vala nagy késértetben,
Ördögtűl büntetésben.
2 Ha jót Istentül vettünk,
Gonoszt mire ne vegyünk?
Isten mivel szerete,
Idegön földön fektete.
3 Vagyok én kór ágyamban
Oly gyakor jajgatásban.
Egy lovam betegödék,
Vélem együtt nehezödék.
4 Ű sokat nem múlata,
Mert másnap lén megholta,
Előlem féloldalt kicsúsza,
Tó mellett ebeket halásza.
5 Négy patkója kezemben,
Vagyok oly reménségben,
Bizodalmam Kristusban,
Azután krónikámban.
6 És mind az sok urakban
És bízott barátimban,
Engöm gyalog nem hadnak,
Patkómhoz lovat adnak.
7 Maga mast is egy lóra
Fölszörzöttem mankómra,
De az sincs nagy hasznomra,
Mert nem elég járásomra.
8 Én lábamat tisztölöm,
Mert mankómhoz kötözöm,
Másfelől állatok egy embört,
Vonszom el-ki, mint egy dögöt.
9 Úgy én el-ki ballagok,
Farkas módra vigyargok,
Azkik látják, nem bánják,
Csak csudámat vigadják.
10 Nekik én azt ígéröm,
Székik papiros legyön,
Tetékön körömmérög keljön,
Hajok hegyesül legyön!
11 Talpok siketüljenek,
Könyökben vakok legyenek,
Kenyerök háslevél legyön,
Italjok piros boza legyön!
12 Papirosszékön üljenek,
Engöm úgy nevessenek,
Vagyon oly bizodalmam,
Hogy megvigaszik én lábam.
13 Mert gamóját mankómnak
Ígértem Szent Farkasnak,
Meglátja, ha találom,
Bizon hozzáhagyítom.
14 Én ágyamban vadászok,
Sok vadakat én fogok,
Hatlábúkat tördelök,
Azon én nem örvendök.
15 Egészségöm tudjátok,
Ha krónikámat halljátok,
Szendörői gallyában,
Bebek Ferenc házában.
16 Az ínöket zengettem,
Az nótáját pengettem,
Issza Bebek jó borát,
Törölgeti tarkóját.
17 Isten lássa jovával,
Az két szép magzatjával
És ű asszontársával,
Vitézlő jámborokkal!
18 Bódogasszon-nap táján
Szendörői gallyában,
Azki szerzé ínekben,
Vala nagy kór ágyában.