(1510-es évek)
1 Néhai való jó Mátyás király!
Sok országokat te birál,
Nagy dicséretet akkoron vallál,
Ellenségednek ellene állál.
2 Hatalmasságodat megjelentéd,
Bécsnek hogy városát te megvennéd,
Ékes sereged ott féleted,
Királyszéked benne helheztetéd.
3 Németországot mikort kévánnád,
Szent koronához választád,
És nagy sok részre hasogatád,
Magyari uraknak tisztül mind elosztád.
4 Akkoron te lél oly igen drága,
Téged kévána cseh Prága
Meghervadozott szép zeld ága,
Nem kellemetes néki virága.
5 Terekektűl nyerél ajándokokat,
Ne pusztítanád ű országokat,
Ne kerengetnéd basájokat,
Ne fenyegetnéd ű császárokat.
6 Igyekezél vala sok országokra
És nagy hatalmas városokra,
Az vizen álló Velencére,
És benne való belcs olaszokra.
7 Magyarországnak fényes csillaga,
És rettenetes bajnaka,
Nyumuroltaknak kies hajlaka,
Nagy ékességnek es te valál oka.
8 Nagy ékessége tisztességenknek,
Nagy bátorsága félelmenknek,
Oltalmazója magyar népeknek,
Rettenetes lél az lengyeleknek.
9 Királok kezett lél te hatalmas
És nagy igyeknek diadalmas,
Néped kezett nagy bizodalmas,
Légy Úristennél immár nyugodalmas!