Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

1   Bölcsnek ő mondási nekünk azt jelentik,
     Hogy minden kazdagság atyátúl hagyaték,
     De az jó házastárs Istentől adaték,
     És minden íletök nékik megáldaték.

2   Ez világnak semmi ő nagy kazdagsága,
     Kinek házánál nincs jámbor házastársa ,
     Nincsen nyugodalma és nagy nyájassága,
     Nincs baráti között semmi vigassága.

3   Nagy dicsíretet vall, ki azt megnyerheti,
     Jelesben Istentől hitből ha kérendi,
     Jámborok tanácsát hogyha követendi,
     Idvösséges lészen nyilván ő íleti.

4   Ember, házastársot ha keressz magadnak,
     Kérlek, reá gondolj, alítson urának;
     Ne örülj házának, se kazdagságának,
     Mert ő végre téged allyét szamarának.

5   Dicsíretes lészen, ki hasonlót vészen,
     Csak jámbor nemzetből, bátor szegén légyen,
     És véle jámborul egyezségben íljen,
     Kazdagsága néki nagy bűséggel lészen.

6   Ím, jól látjuk, mostan kedves az kazdagság.
     Jelesben tenálad, óh, bolond ifjúság,
     Mert semminek tetszék fogyatkozott aggság,
     Az aggot elveszed, hogy lehess uraság.

7   Csuda szép íletek égi madaraknak
     És vadon erdőben járó szép vadaknak,
     Ki-ki mind hasonlót keres őmagának,
     Publikán nem vészi baglyot ő társának.

8   Tudjátok, úgy illik ifjú aggal öszve,
     Mint az íkes sólyom az bagoly físzkébe,
     És íletek akkor lészen egyezségben,
     Mikor íl báránnyal farkas békességben.

9   Vegyétek esztökbe, ifjak, magatokat,
     És úgy tanítsátok házastársatokat,
     Gyakran üsse nékik sompálca hátokat,
     Hogy ők ne jargalják csak az piacokat.

10   Sietnek öltözni, piacra ha mennek,
       Alá-fel ólálnak, ifjakat szemlélnek,
       Szömhunyorgatással tűlök jegyet vesznek,
       Kiből örök szégyent magoknak ők lelnek.

11   Tireátok, ifjak, én semmit nem szólok,
       Mert regulátokban, tudjátok, én vagyok,
       Minden álnokságnak kútfeje ti vadtok,
       Azon okoskodtok, ahol mit kaphattok.

12   Ha reggel felkeltök, íkesen öltöztök,
       Szép öltözetekben igen dicsekedtek.
       Gyakran ti egymás közt lakodalmat tesztek,
       Nagy bűvön költötök, de semmit nem leltek.

13   Abbúl igen fíltlek, hogy ti megcsalattok,
       Mert nyájasságtokban tü hátra sem hadtok,
       Ihagtok-vihagtok, piacra ha mentek,
       Az gonosz ifjaknak bűnre okot adtok.

14   Az kövér lúd ha kél ő sugár szárnyára,
       Ím, az éh keselyő mely igen forogja,
       És ha hamarsággal földre lerúghatja,
       Fényes tollaitúl ott űtet megfosztja.

15   Ti meghallgassátok, menyek, regulátok:
       Uratoknak nevét úgy oltalmazzátok,
       Hogy az éh keselyő ne szálljon reátok,
       Gyakran kezetekben forogjon rokkátok.

16   Azt jól látjuk mostan, nincsen tisztességek
       Az jámbor fírjeknek nincsen böcsületek,
       Mert az új menyeknek nincsen fejedelmek,
       Ingyen majdan Simon bíró lészen bennek.

17   Rövid példa nekönk értelemre légyen, 
       Az énekszerzőnek bocsánatja légyen,
       Mert jámbor személynek tisztességet tészen,
       Kinek nehéz lészen, hiszem, róla tészen.

18   Ez éneket szerzék az Mező-Szegedön,
       Szent Mihály havának legelső hetiben,
       Ezerötszáznegyven és egy esztendőben,
       Azki ezt szerzette, versbe nevét tötte.