(1520 körül)
1 Félelmes szűőnek engem alejtátok,
Régi jó barátim nékem kik valátok,
Gyakorta szép szóval hozzám járolátok,
Engem megcsalátok.
2 Reméntelen dolog, ki hazugnak hiszen,
Mert szép beszédével csak szót tőled vészen;
Avagy túl másfelől ellenséged lészen,
Rajtad szégyent tészen.
3 Azok nem gondolnak ez ily beszédekkel,
Ki magokat kelletik hízelkedésekkel,
Nyájason beszélnek ő fejedelmekkel,
Elvesznek nyelvekkel.
4 Nagy urak kik vagytok, szólok, ne bánjátok:
Fejér, szép, ezüstös, ékes tü szablyátok,
Véle pogán népet, kérlek, ne vágjátok,
És tü ne bántsátok!
5 Csintalan dolgokot tü ne szerezzetek,
Fodor hajatokot meg se fésöljétek;
Diákok elmentek, leányokot néztek,
Szégyenséggel nősztök.
6 Igyedet ne viseljed egyházi papokkal,
Mert ha béveteté magát nyájassággal,
Nem kell néki pénzed, vigad leányodval,
Megcsalnak szavokkal.
7 Serényen futamnak táncban az leányok,
Nyilván ott meglátjuk az ő jámborságok,
Szertelen ha léend az ő jámborságok,
Ott elholl pártájok.
8 Csepkék, házatoktól messze ne lépjetek,
Időnek javában tikot ültössetek:
Szemérem kapálni, bölcsőt rengessetek,
Avval elélhettek.
[A 9. szakasz elveszett.]
10 Sámsomnak alejtá az pór önnönmagát,
Látod nagy haragját, nem tiszteli urát,
Fogjad meg szakállát, vedd el csak jószágát,
Megalázza magát.
11 Azkort az papoknak vala tisztességök,
Mikoron egészlen áll vala szerzetök,
Távol vala tőlök gallérus köntösök,
Veres beretrájok.
12 Pénztől elfutamtak, szűrben béöltöztek,
Szépen ha beszélnek, keveset nem vesznek,
Foréntokot kérnek, ládában győjtnek,
Véle nem épejtnek.
13 Az régi jó kerályok míglen országlának,
Igazak valának az szegén országnak,
Az szent koronának híven szolgálának,
Avval áldozának.
14 Tennie kellene ezt az nagy uraknak,
Nagy sok lika vagyon erdőn az ravasznak,
Nincsen birodalma rajta agaroknak,
Halál az nyulaknak.
15 Igen kevés hajok, számtalan jószágok,
Erős regulájok, kevés zsolozsmájok,
Bársonyos szolgájok, fekete kápájok
Az apát uraknak.