PORCELLIUSRÓL ÉS IOVINIANUSRÓL
Előző Előző  JANUS PANNONIUS  Következő Következő
HIK Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár
A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerû felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

PORCELLIUSRÓL ÉS IOVINIANUSRÓL[26]


      Költőnek – vita tárgya – vajh ki rosszabb?
      Itt Porcellius, ott Iovinianus.
      Kíméljük meg a vén atyát, Aeacust,
      kettévágni e nagy csomót ne késsünk:
 5   rosszabb társainál Iovinianus,
      ám Porcellius, állitom, silányabb.
                                                                 (Zala Mária fordítása)


[26] 26

1–2 Gianantonio de’Pandoni (1405–1485), költői nevén Porcellio, Rimini hercegének, Sigismondo Malatestának volt udvari poétája. Janus monográfusa, Huszti József a humanista irodalom egyik legkellemetlenebb figurájának nevezi, erkölcstelennek, jellemtelennek és tehetségtelennek (HUSZTI, 137). A patrónusát ízléstelen hízelgésekkel dicsőítő Porcelliót Janus az 1455 körül kibontakozó irodalmi vitában képviselt álláspontja miatt is támadta, Porcellio, illetve barátja, Tommaso Seneca da Camerino (1390–1472) ugyanis azt vallotta, hogy a magasabb irodalmi műveltség megszerzéséhez elegendő csupán a latin nyelv, míg Basinio (és Janus is) elengedhetetlennek tartotta a görög nyelv és irodalom ismeretét. – Iovinianus – Huszti József szerint (HUSZTI, 139) – Giovanni Gioviano Pontanóval lehet azonos, ez azonban aligha bizonyítható.

3 Aeacus a görög mitológiában Zeusz és Aigina fia, Telamón és Péleusz apja. Istenfélő volta és igazságossága miatt halála után Minósszal és Rhadamantüsszel együtt az Alvilág egyik bírája lett (vö. Claud. 5,456; Ov. met. 13,25–26).

Előző Előző  Fel  Következő Következő
26  Tartalom  27