A PÁRMAI BASINUSNAK A HESPERISRŐL, AMELYET MÁR RÉGEN ELKEZDETT, DE MÉG MINDIG NEM FEJEZETT BE
Előző Előző  JANUS PANNONIUS  Következő Következő
HIK Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár
A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerû felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

A PÁRMAI BASINUSNAK A HESPERISRŐL, AMELYET MÁR RÉGEN ELKEZDETT, DE MÉG MINDIG NEM FEJEZETT BE[24]


      Műved a hosszu Oresteiával szinte vetekszik,
          vagy még hosszabbal, hogyha netán van ilyen.
      Kíméld kérlek szent dühödet, Basinus, Apollo
          rég belefáradt és végre pihenni akar.
 5   Ó, dicsfényed mily ragyogást ad majd Latiumnak:
          mily hahotától zeng majdan az aoni csúcs!
      Hesperised, mely már oly sok törlést, vakarást tűrt,
          közszemlére kerül, nézi, csodálja a nép!
      Nem halaké lesz már, tömjénnel telve fog állni
10       istenek, istennők mennyei színe előtt.
                                                                 (Zala Mária fordítása)


[24] 24

1–3 Basinio de Parma (1425–1457) híres humanista költő, Sigismundo Pandolfo Malatestának (1417–1468), Rimini fejedelmének udvari költője. 1446–1450 között Ferrarában Guarino tanítványa volt, majd 1450-ben került a rimini udvarba. A sokak által összeférhetetlennek tartott Basiniót Janus is többször kigúnyolta, e versével az 1455-ben napvilágot látott híres epikai művét, a Hesperist figurázza ki. Basinio művét a szinte egyedüli barátjának számító Roberto degli Orsi a Laudes Basinii Parmensis című hízelgő költeménnyel magasztalta: Pagina cum docto pridem mea certat Horeste, / Clarior atque ipso si quis Horeste fuit. / Parcere nec sacro potis est mea musa furori, / Quin etiam requiem pulcher Apollo negat. / Qualis io Latiis ea lux fulgebit in oris, / Quantus in Aonio vertice cantus erit. / Hesperis illa meas cum nusquam passa lituras / In populi veniet conspicienda manus. / Non metuet scombros, nec thuris odora Sabaei / Grana, sed ante Deos stabit et ante Deas. Janus néhány szó kicserélésével ellentétes előjelűvé formálta a verset. A dicséretből így epés, gúnnyal teli invektíva lett, a hosszú Hesperis pedig elnyerte a rossz versek, a rossz monumentális mitológiai eposzok méltó büntetését.

Előző Előző  Fel  Következő Következő
24  Tartalom  25