LEONELLÓHOZ, FERRARA FEJEDELMÉHEZ
Előző Előző  JANUS PANNONIUS  Következő Következő
HIK Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár
A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerû felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

LEONELLÓHOZ, FERRARA FEJEDELMÉHEZ[17]


      Most, Leonello, hogy lejutottam a távoli észak
          Marcona tájairól hercegi városodig:
      Nem ragyogó híred vonzott ide mégse, bocsáss meg,
          Nem neves ősökkel dús, fejedelmi lakod,
 5   És nem Ferrara, százszinü, tündöklő viseletben,
          Még csak a hétkaru Pó lágy, üde partjai sem,
      Nem szememet, de mohó fülemet vágyom teleszívni,
          S néki Guarino ád ajkairól eledelt.
                                                                 (Nemes Nagy Ágnes fordítása)


[17] 17

1 Leonello d’Este (1407–1450) Ferrara hercege, Niccolo d’Este fia, a humanisták lelkes támogatója volt. 1429-től Guarino nevelte, 1441–1450 között Ferrara városát kormányozta. Valószínűleg Giovanni Antonio della Torre ajánlotta figyelmébe a Pannoniából (Arctoi gelido […] ab axe poli) 1447-ben Ferrarába került fiatal magyar diákot (vö. Epigr. I. 82,9–10: nec dubitas sacri mihi conciliare favorem / principis, et per te nos Leonellus amat).

6 Ferrara a Pó (Padus) egyik déli oldalága mentén fekszik. A Pó valójában nem hétkarú (septemgemini Padi), ezzel a díszítő jelzővel a Nílust szokták illetni a költők (Cat. 11,7–8).

7–8 Janus valószínűleg a Guarino ajkairól méznél édesebben ömlő, tudósan-tanító szavakra utal, amelyek tudásra vágyakozó füleinek (avidas aures) szolgálnak szellemi táplálékul (cibus). A guarinói nektár metaforájával kapcsolatban lásd a 74. és 75. vers jegyzetét.

Előző Előző  Fel  Következő Következő
17  Tartalom  18