Nincs itt, hát ne keresd, tudós-had, őt itt;
Ez nem ő, a vidám, bölcs Martialis,
Mert ez itt csak a szent poéta majma.
És ne úgy igyekezz fordulni hozzám,
5 Mint hozzá, hanem akkor, hogyha nincs más
Dolgod s játszani kívánsz majmocskáddal.
(Berczeli Anzelm Károly fordítása)
[14] 14
1–2 Janus epigrammája visszautal mestere, a festivissimus (legszellemesebb) Martialis beköszöntő versének kezdősoraira (Mart. 1,1,1–2: Hic est quem legis ille, quem requiris, / Toto notus in orbe Martialis), amely harsány, öntudatos hangon hirdette költője dicséretét.
3 A tehetségtelen imitátor Horatius óta a simius (majom, majmoló) pejoratív titulust kapja (Hor. sat. 1,10,18–19: neque simius iste, / nil praeter Calvum et doctus cantare Catullum). Így nevezi a kontár költőt Petrarca is (rerum familiarum 23,19).