Előző
 |
Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár |
A mag ivaros (generatív) úton létrejött növényi rész (szaporítóképlet), amely önállóan képes új generáció létrehozására.
A megfelelő fajtatulajdonságokkal és értékmérőkkel bíró mag a vetőmag.
Fajtatulajdonságokon az adott fajta termesztési értékeit, biológiai teljesítőképességét értjük, amelyek meghatározzák felhasználási területeit, környezeti igényét, betegség-ellenállóságát stb. A fajtaérték alapján való minősítés az Országos Fajtaminősítő Tanács feladata, a tanács a legjobb hazai nemesítésű fajtákat állami elismerésben részesíti, a külföldről származó, de a Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Minősítő Intézete által vizsgált és jónak talált fajtákat forgalomba hozatali engedéllyel látja el.
A nemesítők által előállított vetőmag szaporulati fok szerinti neve szuperelit.
A szuperelit mag szaporulata az elit, majd az I. fokú, II. fokú szaporulat következik.
Hajtatásban legtöbbször csak elit vetőmagot használunk, szabadföldi termesztésben a jó szaporodási hányadosú fajoknál (paradicsom, uborka stb.) elit és I. fokú, a gyenge szaporodási hányadosúaknál (pl. borsó, bab) pedig II. fokú vetőmagot használunk.
Az értékmeghatározó tulajdonságok azok a fajtatulajdonságoktól független mutatószámmal jellemezhető értékmérők, amelyek a vetőmag használati értékét nagymértékben meghatározzák.
A vetőmag-minősítésben a következő értékmérők a legfontosabbak:
– a faj- és fajtaazonosság,
– tisztaság,
– csírázóképesség és csírázási erély,
– ezermagtömeg,
– osztályozottság,
– víztartalom,
– egészségi állapot.
A felsorolt tulajdonságokat – a faj- és fajtatisztaságot kivéve – laboratóriumban vizsgálják a vetőmagtételből vett szabványmintákból.
A faj- és fajtaazonosságot (fajtatisztaságot) még a vetőmagtermesztés során tartott szántóföldi szemlék alkalmával, illetve utólag, a kész vetőmag szántóföldi kitermesztésével ellenőrzik. Néhány faj egyes fajtái bizonyos kémiai és fizikai módszerekkel vetőmagmintából is meghatározhatók.
A vetőmag tisztaságán az ép, fajtaazonos magvak tömegszázalékát értjük. A tisztasági vizsgálat során nemcsak a tiszta anyag részarányát állapítják meg, hanem az idegen kultúr- és gyommagvakat, továbbá a hulladék (törött, sérült mag, föld stb.) mennyiségét is meghatározzák. Az előforduló karantén gyommag (pl. arankamag) a vetőmagtétel újratisztítását, vagy ha az nem lehetséges, kizárását vonja maga után.
Csírázóképességen a szabványban meghatározott (laboratóriumi) körülmények között megadott időn belül fejlődött, normális, egészséges, ép csíranövények darabszázalékát értjük. A vizsgálatkor el kel különíteni a beteg, törött, abnormális (pl. nincs gyököcskéje) csírákat, mert ezek csak látszólagos állapotot tükröznek, a szántóföldön nem fejlődhet belőlük egészséges növény. Van olyan vizsgálati eljárás (pl. a Cold-teszt), amelyben a szántóföldi körülményekhez hasonló környezeti feltételeket teremtenek a csírázó vetőmagmintának, így a vetéshez szükséges magmennyiség meghatározásához jobban használható értéket kapunk.
A csírázási erély a csírázás gyorsaságának a mérőszáma, a csírázóképesség-vizsgálat határnapjánál rövidebb idő alatt (az erély napjáig) kifejlődött csírák darabszázaléka. A jobb csírázási erély erőteljesebb kezdeti fejlődést és nagyobb teljesítőképességet ígér.
Ezt a mutatót az újabb szabványok a vetőmagtétel minősítésekor nem használják.
Gyors, bár a csíráztatási próbát teljesen nem helyettesítő eljárások a különféle életképességi vizsgálatok, amelyek során az előáztatott, kipreparált embriót pl. 2,3,5-trifenil-tetrazolium-klorid-oldatba helyezik. Ez az élő (lélegző) részeken pirosra színeződik, s így jelzi a csírázóképesség elvi lehetőségét.
Más eljárások is ismeretesek a csírázókképesség meghatározására, pl. a CO2-termelés vagy az elektromos vezetőképesség mérése alapján.
Az ezermagtömeget grammban fejezzük ki. Sok fajnál tapasztalható, hogy a nagyobb magvak nagyobb teljesítményű növényegyedeket eredményeznek. Az ezermagtömeg ismerete a vetőmagmennyiség-számításhoz elengedhetetlen.
Az osztályozottság azt mutatja meg, hogy a vetőmagtétel hány tömegszázaléka esik a megadott határértékek (vetőmagátmérő vagy ezermagtömeg) közé. A legtöbb faj azonos méretű magból kelt növényegyedeinek fejlődési ideje, termésmennyisége kiegyenlítettebb. A vetőmagtétel osztályozottsága, kalibráltsága ezért különösen ott fontos, ahol követelmény az egyszerre érés (pl. a vegetatív részükért termesztett fajok hajtatásában vagy szabad földön, egymenetes betakarítás esetén).
A vetőmag víztartalmának ismerete két ok miatt is fontos:
– a vetőmag értékesítésekor a légszáraz állapotra (12–14% víztartalom) visszaszámolva számolnak el;
– raktározásra ugyancsak légszáraz állapotban kerülhet sor.
Egy évnél hosszabb ideig csak a légszáraz állapotnál is kevesebb vizet tartalmazó vetőmagtétel tárolható, ehhez különleges felszerelés (expanso), illetve csomagolási mód szükséges.
A víztartalom mérőszáma a tömegszázalék kiszámításakor a minta víztartalmát az eredeti tömeg százalékában fejezi ki.
Az egészségi állapot rögzítésére legtöbbször növényvédelmi vizsgálati módszerek szükségesek.
A vetőmag használati értéke a legfontosabb mutató, mert a vetéskor szükséges tényleges magmennyiség kiszámítását teszi lehetővé. A használati érték azt mutatja meg, hogy egy vetőmagtételnek hány tömegszázaléka a vetéskor értékes rész, amely tehát normális, ép, egészséges csírát fejleszthet. Ebből a számból és az ezermagtömeg értékéből – ismerve az 1 ha-ra előírt csíraszámot – meghatározható a szükséges vetőmagmennyiség. A használati érték (Hé) kiszámítása:
A forgalomba kerülő vetőmagot értékmérő tulajdonságai alapján a következő minőségi osztályokba soroljuk:
– I. osztályú,
– II. osztályú, illetve
– forgalomba csak külön engedéllyel hozható.