Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

Az oldószerek és a hígítók – a víz kivételével – szerves, folyékony halmazállapotú vegyületek. Feladatuk kettős. A filmképző anyagot folyékony állapotban kell tartaniuk a felületre történő felhordásig, majd ezután elpárolgásukkal lehetővé kell tenniük azok megszilárdulását. (Ritka eset, amikor az oldószer maga is részt vesz a film kötődésében, mint például a sztirol.)

Oldó hatásuk alapján három csoportra különíthetők el:

– a valódi oldószerek a kötőanyagot teljesen feloldják,

– a latens oldószerek a filmképzőt nem oldják, de annak egy másik oldószerben való oldását elősegítik;

– a hígítók a filmképzőre oldó hatással nincsenek, de kis sűrűségükkel segítik a folyadékfesték festéshez szükséges viszkozitásának beállítását.

A lakkok és festékek oldására többnyire nem egyféle oldószert, hanem szerves vegyületek kombinációit, elegyeit használják. Általában igaz, hogy ilyen módon nagyobb oldóhatás érhető el, mint az alkotókkal külön-külön (3.6. táblázat).

Az oldószerek minősége és mennyisége a festék felhordásának, illetve a képződött rétegnek a jellemzőit nagymértékben befolyásolják. Például a nitrofestékek oldó- és hígítószere oly gyorsan párolog, hogy az ecsettel való felvitelt nem is teszi lehetővé, mert a festéknek nincs ideje terülni, a bevonat egyenetlen, csíkos lesz. A gyors száradás káros következményei a szórópisztolyos eloszlatással küszöbölhetők ki.

A folyadékfestékekhez az oldószereket az esetek többségében az ipar már megfelelő mennyiségben hozzáadagolta. A felhasználóknak a hígítókat kell hozzákeverniük. Tudni kell, hogy minden folyadékfestékhez egyaránt jól alkalmazható hígító nincs. Mindegyik festék használati utasítása tartalmazza, hogy melyik hígító alkalmazható hozzá. A különböző hígítók egymással nem helyettesíthetők! A minőségi előírás mellett nem hanyagolható el a mennyiségi adagolás sem. Túl sűrű folyadékfesték nem terül el kellően, azaz ecsetelés közben a sörték csíkos nyomokat hagynak a felületen, melyek nem folynak össze sima felületté. A túlzottan híg festék viszont könnyen megfolyik, sok a festés közbeni elcsöpögés, veszteség is. Ugyanakkor a képződött film nagyon vékony, így csökken az ellenálló képessége, de kicsi a pigmenttartalma és emiatt rossz a fedőképessége is.

A felhasználó nem felejtheti el azt sem, hogy ezek a szerves vegyületek jelentős részben tűz- és robbanásveszélyesek! A festés, mázolás ebből a szempontból is gondosságot, elővigyázatosságot kíván.

A jelentősebb oldó-, illetve hígítószerek:

Terpének. Az egyik legrégibb oldószer a jellegzetesen fenyőszagú, színtelen, hígan folyó terpentin. Levegőn, oxidáció hatására sűrűsödik, gyantásodik. Tulajdonságainak módosítása érdekében lakkbenzines oldatelegyét (terpenol) is forgalomba hozzák, iparilag ma már kevésbé fontos.

Egyszerűbb összetételű szénhidrogének. Az előző csoporttól fontos tulajdonságaik alapján elkülöníthető szénhidrogének elegyének egyik legfontosabbika a benzin. Jellemző szagú, jó oltóhatású, fokozottan tűzveszélyes oldószer. A gyűrűs szénhidrogének közül jelentősebbek a benzol és homológjai (toluol, xilol). Általában együtt (BTX) használják. Jó oldóhatású, de egy bizonyos dózis felett gőzei is mérgezőek. Oldószer, és egyben a filmképződésben is közreműködő reagens a sztirol.

Szénhidrogén-származékok. Nagyobb jelentőséget a szénhidrogének oxidációs (alkoholok, éterek, észterek, ketonok), valamint klórszármazékai kaptak. A metanol jó oldószer, de igen mérgező. Az etanolt mint denaturált szeszt használják. Az éterek jól oldó, gyorsan párolgó vegyszerek, de drágák és robbanásveszélyesek. Az észterek (pl. a metil- és az etilacetát) szintén emiatt nem válhattak általánosan használttá. A ketonok közül az aceton emelhető ki, de főként csak a kozmetikában használatos. A klórszármazékok (szén-tetraklorid, triklór-etilén) előnye, hogy nem tűzveszélyesek, sűrűségük viszonylag nagy, viszont az egészségre fokozottan ártalmasak.

Az oldószerek és hígítók minőségét tehát oldóképességük, párolgásuk mértéke, mérgező hatásuk, tűz- és robbanásveszélyességük határozza meg. Többnyire színtelenek, így színük nem befolyásoló tényező, illatukkal kapcsolatban (szagukra) viszont az a követelmény, hogy a festékfilmből gyorsan és maradéktalanul távozzon, tehát döntő az oldószer párolgási sebessége.