Előző
A festék- és lakkipari áruk csoportosítása történhet a felhasználási céljuk alapján, így megkülönböztethetők:
– felület-előkezelő szerek (pl. rozsdátlanítók),
– felületbevonó szerek (pl. zománcfestékek),
– felületbevonók segédanyagai (pl. hígítók),
– festés után szükséges szerek (pl. ecsetmosók).
Csoportosítási szempont lehet a halmazállapot is:
– szilárd anyagok (pl. festékporok),
– paszta állagú anyagok (pl. tapaszok),
– folyékony termékek (pl. lakkok),
– aeroszolos készítmények (pl. kisebb hibák javítására szolgáló zománcok).
Ezen háztartásvegyi áruk csoportosítása az összetételük alapján a legnehezebb; hiszen többféle anyag keverékeit, elegyeit tartalmazzák.
A lakkfestékek a bevonandó felület színének, mintázatának elfedését szolgáló pigmenteket tartalmazó filmképző anyagokból állnak. Hagyományos típusaik az olajfestékek, amelyek pigmenttel kevert kencék. Átlátszó, fényes, vízálló és megfelelően ellenálló bevonatot alkotnak. Anyagai gyanták, olajok, és ma már legfontosabbak a mesterséges úton előállított filmképzők, illetve az említettek elegyei.
A zománcfestékek a legfelső rétegként, tetszetős, fényes, a várható mechanikai és kémiai hatásoknak ellenálló réteget képző folyadékfestékek. Ezért a lakkfestékekhez képest kevesebb pigmentet és jobb minőségű műgyanta-filmképző anyagot tartalmaznak. A festékek védelmi feladatukat csak úgy képesek ellátni, ha a mázolt felületen úgynevezett bevonatrendszert alakítanak ki.
Az alapozó festékek feladata, hogy a bevonandó felülethez jól tapadjanak, egyben biztosítsák a következő festékréteg tapadását is. Jó fedőképességgel kell rendelkezniük, mert a fa, fém, fal stb. anyagának alapszínét el kell takarniuk. A fémek alapozó festékrétegének a korrózió elleni védelmét is szolgálniuk kell.
A közbenső festékréteg a bevonat vastagságát, ezáltal a védőhatást növeli. Hozzájárul az alapszín elfedéséhez, az új színárnyalat kialakításához, a felület simaságának javításához. Többnyire nagy pigmenttartalmú, matt felületet létrehozó anyagok.
A fedőfestékek, a zománcfestékek határozzák meg a bevonatrendszer végső színét, fényét, simaságát, ellenálló képességét. Általában kis pigmenttartalmú, fényes felületet eredményező termékek.
A folyadékfestékek másként is csoportosíthatók, mégpedig rendeltetési helyük szerint. Más összetételű folyadékfesték szükséges beltéri (lakáson belüli) és kültéri igénybevételek esetén. Az időjárás viszontagságainak (eső, hó, fagy, napsütés stb.) jobban kitett tárgyak bevonati rendszereinek ellenállóbbaknak kell lenniük. A folyadékfestékek szerkezeti felépítésük alapján három csoportba sorolhatók:
– tiszta vegyi anyagok (pl. a lakkok, amelyek összetevői összekeverés után, vegyi reakció során képeznek ellenálló filmréteget);
– valódi oldatok (pl. egyes gyanták alkoholos oldatai, amelyeknél az oldószer elpárolgása után képződik a filmréteg) és
– kolloid rendszerek (pl. azok a folyadékfestékek, amelyeknél a diszperziós közeg a filmképző anyag oldata, és ebben van diszpergálva a pigment).
A legtöbb folyadékfesték ez utóbbi csoportba tartozik.
Előző