Előző
 |
Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár |
Az emlősök nyelve a szájüregben, az alsó fogíven belül a szájfenéken helyeződő, sokrétű mozgásra, alakváltozásra képes, izmos szerv. A metszőfogaktól a garatszorosig terjed, a tulajdonképpeni szájüreget csaknem teljesen kitölti. Alakja állatfajonként különböző, a szájüreg alakjához idomul. Szerepe van a táplálék felvételében, a rágásban, a falat aprításában, a nyelésben, a tapintásban, az ízlelésben, a hő- és fájdalomérzésben, és a hangképzésben is.
A nyelvnek morfológiailag három része van: hegye, teste és gyökere. Hegye, az apex linguae, a nyelv elülső, szabad, legmozgékonyabb része; dorsoventralisan lapított. Teste, a corpus linguae, a nyelv hegye mögött, a zápfogak között helyeződik, alsó felülete a szájfenékkel, a nyelvcsonttal és az állkapoccsal összefügg. Gyökere, a radix linguae, a nyelv hátulsó, kisebb része, amely alapján és oldalán is összefügg a szájfenékkel; a testtől haránt irányú barázda, sulcus terminalis, választja el.
A nyelv dorsalis felülete, a facies dorsalis linguae, a nyelv háta, a dorsum linguae, amelynek középső harmadában kérődzőkben lapos, tojásdad alakú nyelvháti dudor, torus linguae, emelkedik ki. Előtte haránt irányú barázda, szarvasmarhában sekély árok, a táplálékárok, a fossa linguae, mélyed be. Húsevők nyelvhátának a középsíkjában az emberéhez hasonló hoszszanti barázda, sulcus medianus linguae, húzódik, amelynek végén az ember nyelvén lapos gödör, foramen caecum linguae, a pajzsmirigy fetális kivezetőcsövének, ductus thyreoglossus, nyoma található; ez a házi emlősállatok nyelvén alig tűnik elő.
A nyelv ventralis felülete, a facies ventralis linguae, csupán a nyelv hegyén található. Rajta a test közelében, a középsíkban kiemelkedő nyálkahártyaredő, a nyelvfék, frenulum linguae, húzódik a szájfenékre. A nyelvfék szarvasmarhában kis fokban, sertésben nagyobb mértékben elkülönülő, kettős redő. Benne lóban és kecskében a nyálkahártya alatt hosszanti köteg, húsevőkben orsó alakú, 3–5 cm-es képlet, az ún. veszettségi féreg, lyssa, húzódik a nyelv hegyéig. Orsó alakú, porcszigetet tartalmazó harántcsíkos izomzatból áll, amelyet kötőszövetes hüvely vesz körül. Sertésben csupán egy zsírszövetből álló csík.
Oldalsó felület, a facies lateralis linguae, csupán a nyelv testén különíthető el. A nyelv hegyének dorsalis és ventralis, testének dorsalis és két oldalsó felülete a nyelv szélében, margo linguae, találkozik egymással. A nyelv gyökerén a gégefedő alapjához térő, median helyeződésű redő a plica glossoepiglottica mediana, a lateralis helyeződésű két redő pedig a plicae glossoepiglotticae laterales.
A nyelv nyálkahártyája, a tunica mucosa linguae, többrétegű, a nyelv hátán elszarusodó, alapján el nem szarusodó laphámmal borított. Kétféle típusa van: a nyelv hegyét, testét és gyökerének a test felőli kis részét szemölcsös, pars papillaris, gyökerének nagyobb részét tüszős, pars follicularis, nyálkahártya borítja. A kettő határát a fejlődés során kialakuló sulcus terminalis jelzi, amely csupán emberen kifejezett. A barázda a nyelvtelepek összeolvadási helyét jelzi, a közepén levő mélyedés a foramen caecum linguae s. morgagni.
A nyelv szemölcsös részén alakjuk szerint négyféle szemölcs található: 1. fonál, 2. gomba alakú, 3. körülárkolt és 4. leveles szemölcs. Ezeknek részben mechanikai szerepük van, papillae mechanicae, részben az ízlelés szolgálatában, papillae gustatoriae, állnak, nyálkahártyájukban ugyanis ízlelőbimbók, gemmae gustatoriae, vannak.
1. A fonál alakú szemölcsök, a papillae filiformes, a garat felé irányuló, vékony, elszarusodott hegyben végződő, lágy nyálkahártyanyúlványok; a nyelv hátát sűrűn, pázsitszerűen beborítják, felületét bársonyos tapintatúvá teszik. Kérődzőkben, különösképpen szarvasmarhában, a vaskosabb, hátrafelé irányuló szemölcsök érdessé teszik a nyelv felületét. Kisebb számban a nyelv oldalán, juhban az alsó felületén is találhatók, sertésben és húsevőkben a nyelv gyökerére, tüszős részére is ráterjednek, macskán mereven hátrafelé irányulnak. A szarvasmarha és a juh nyelvének szélein és hátán a nyelvháti dudoron rózsatövisszerű, kúp alakú papillák, papillae conicae, helyeződnek. A fonál alakú szemölcs alapját a propria kiemelkedése adja, amely alig terjed túl a nyálkahártya felületén. A szemölcsben ízlelőkehely nincsen, annak csupán mechanikai szerepe van; hámrétege vastag, a hegyén elszarusodott, tüskeszerű képletet alkot.
2. A gomba alakú szemölcsök, a papillae fungiformes, kerek, kissé lapos, gomba vagy gömb alakúak, a nyelv felülete fölé emelkednek. Kisebb a számuk; a nyelv szélein, oldalán, szarvasmarhában és kutyában a nyelv hátán, juhfélékben a nyelv alsó felületén is a fonál alakú szemölcsök között szétszórtan helyeződnek. Közülük némelyik kérődzőkben ellapult, teteje lencse alakú; ezek a lencse alakú szemölcsök, a papillae lenticulares, amelyek szarvasmarhában nagyobb számban, néha csoportosan is találhatók. A szemölcs nyálkahártyájában ízlelőkelyhek és tapintó idegvégződések vannak. A gomba alakú szemölcsök alapját a nyelv felületéig emelkedő propria adja, a lencse alakú szemölcsök viszont nem emelkednek a nyálkahártya felülete fölé. A szemölcs hámja vékonyabb, mint a fonál alakú szemölcsöké, elszarusodott hámrétege nincsen, színe élénkpiros.
3. A körülárkolt szemölcsök, a papillae vallatae, a gomba alakú szemölcsökhöz hasonló alakú, nagyobb, a nyálkahártya felülete fölé nem emelkedő, árokkal gyűrűszerűen övezett szemölcsök. A nyelv hátán, a test és a gyökér határán helyeződnek. Számuk állatfajonként változó. Lóban és sertésben mindegyik oldalon egy-egy nagy (lóban egy kisebb páratlan) szemölcs is van, húsevőkben 2–2, a marha nyelvén 8–18, juhban 20–25, kecskében 12 szemölcs található egy-egy oldalon. A körülárkolt szemölcs alapja kötőszövet, tetején másodlagos papillák emelkednek ki. A szemölcs teteje elszarusodott hámmal fedett, az árokban a hám szaruréteg nélküli, benne sok az ízlelőkehely. A szemölcsök körül számos serosus, a submucosában helyeződő ún. Ebner-féle mirigy található, amelyek kivezetőcsövei a gyűrűszerű árok mélyén nyílnak. A mirigyek ún. „öblítőmirigyek”, amelyek váladéka a már érzékelt ízeket az árokból kimossa, hogy az újabb ízanyagok az ízlelőbimbókhoz juthassanak. A szemölcsök alapja közelében több ganglionsejtcsoport is található.
4. A leveles szemölcsök, a papillae foliatae, az elülső szájpadlásív előtt helyeződő, szilvamag alakú, csoportokba tömörült (Meyer- vagy Brühl-féle szerv) haránt irányú nyálkahártyaredők vagy levelek. A nyelv teste és gyökere határán kétoldalt találhatók; lóban kb. 2 cm, sertésben 7–8 mm, kutyában kicsi, nyúlban különösen nagy képlet, macskában alig látható. Kérődzőkben nem fejlődött ki, bár szarvasmarhában esetenként fellelhető gyengén fejlett, leveles szemölcs. A levelek közötti árok nyálkahártyájában sok ízlelőkehely van. A leveles szemölcsök körül szintén sok serosus mirigy található. A nyelv széli (szopási) szemölcsök, a papillae marginales, (sus, ca, fe) a nyelv szélén és hegyén, három sorban rendeződött hámfonalak; egyhetes kor után elsorvadnak.
Ízlelőkelyhek, caliculi gustatorii. A nyelv nyálkahártyájának hámjában helyeződő, tojásdad vagy hagyma alakú képletek, periferikusan donga alakúan rendeződő fedősejtekből, centrálisan pedig karcsú ízlelő- vagy szőrsejtekből állnak, világos árnyalatúak, körülöttük a sötétebb cytoplasmájú hámsejtek ún. hámserleget képeznek. A hámserlegnek a kelyhek csúcsán levő nyílása az ízlelőpórus, a porus gustatorius.
A szemölcsök körüli serosus mirigyeken kívül más mirigycsoportok is vannak, közülük egyesek a submucosában, mások az intermuscularis kötőszövetben helyeződnek, részben serosus, részben mucinosus vagy kevert mirigyek. Vannak mirigycsoportok a nyelv szélén, glandulae marginales linguae, és vannak a nyelv gyökerén, a plica glossoepiglottica medianán és az arcus palatoglossus nyálkahártyájában helyeződők is. Számuk és helyeződésük állatfajok szerint is eltérő.
A nyelv pars follicularisának nyálkahártyájában nyiroktüszők, folliculi linguales, vannak. Szoliter vagy aggregát tüszők egyaránt találhatók. Mindezek közös neve: a nyelv mandulája, tonsilla lingualis.
A nyálkahártya kötőszövete, a lamina propria mucosae linguae, egybeolvad a nyelv izmait borító és kötegeit öszszefűző intermuscularis kötőszövettel. A submucosa a nyelv alsó felületén kifejezett.
Lóban a nyelv hátának nyálkahártyájában az intermuscularis kötőszövet tömörült, és a porcszerű tapintatú nyelvháti porcot alkotja, benne hyalin- és rostos porcszigetek lelhetők fel.
A juh és a kecske nyelvének alsó felületén, a nyelvfék két oldalán, lécszerű nyálkahártyaredőkön a nyelvalapi mirigyek (Nuhn- vagy Blandin-féle mirigyek), glandulae linguales rostrales, kivezetőcsövei nyílnak a gomba alakú szemölcsök tetején.
A nyelv vázát a nyelv izomzata és az azt összefűző kötőszövetes váz, zsírszövet, erek és idegek alkotják. A harántcsíkos izomrostkötegek függőlegesen, harántul és hosszant futnak le, rostjaik hosszanti ínlemezekben, aponeurosis linguae, végződnek. Az ebből az ínlemezből eredő és a nyelv középsíkjában helyeződő sövény, a septum linguae, a nyelvet két, szimmetrikus félre osztja. A sövény a háziállatok nyelvében gyengén fejlett, helyenként nincsen.