Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

A nagy testüregek a törzs üregei: a mellkasban, thoraxban helyeződő mellüreg, a cavum thoracis, a has, az abdomen, ürege a hasüreg, a cavum abdominis és a medence, a pelvis ürege a cavum pelvis. Az utóbbi két üreg az egységes has- és medenceüreget, a cavum abdominis et pelvist képezi. A testüregek falát savóshártya, serosa, béleli, tehát mindegyik üreg savós testüreg, cavum serosum. A zárt, savós testüregekben kevés, alig mérhető, változó mennyiségű, tiszta, sárgás árnyalatú folyadék, liquor serosum van, amely a vér szérumához hasonló.

A mellkas savóshártyája a pleura, amely a mellüregben a jobb és a bal mellhártyaüreget, cavum pleurae dextrum et sinistrum, képezi. A kétoldali pleuraüreg a szívburkot, a pericardiumot, és annak savóshártyájával bélelt üregét, a cavum pericardiit, két oldalról körülveszi. A mellüreg rekeszizomhoz közeli részében, a hátulsó gátorközben (lásd később) a nyelőcső közelében egy kis savós üreg, a cavum mediastini serosum, található, amely mint fejlődési relictum, a hasüreg levált része, elkülönült.

A hasüreget és a medenceüreg elülső részét a hashártya, a peritonaeum, béleli, ezáltal hashártyaüreget, cavum peritonaeit képez, amely nőnemű állatok kivételével szintén zárt, savós tömlő.

A savós testüregekben levő szerveket szintén savóshártya veszi körül, amely savóshártya-kettőzetek útján összefügg a testüregek falát bélelő savóshártyával, abba átmegy. Ennek megfelelően – a mell- és a hasüregben egyaránt – a savóshártyának három, egymásba folytatódó részét különböztetjük meg, éspedig: a testüreg falát bélelő fali lemezét, a lamina serosa parietalist (a mellüregben: pleura parietalis; a hasüregben: peritonaeum parietale), a zsigereket borító zsigeri lemezét, a lamina serosa visceralist (a mellüregben pleura visceralis; a hasüregben: peritonaeum viscerale), és a kettőt összekötő lamina serosa intermediát (duplicaturae serosae).

A savóshártya e három része a fejlődés folyamán alakul ki. A fejlődő zsigerek a testüregek falától növekedésük közben a savóshártya fali lemezét maguk előtt tolva, a testüregekbe nyomulnak, a testüregeket kitöltik, szűk virtuális réssé alakítva azt. Aszerint, hogy a szervek a testüreg falától milyen mértékben távolodnak el, azokat részben vagy teljesen beborítja a savóshártya. Pl. a vesének csupán a hasüreg felőli felületét borítja, és mivel a hasfallal szorosan összefügg, a savóshártya dorsalisan mintegy kirekeszti azt a hasüregből. A bélcső viszont fejlődése során a hasüreg falától eltávolodik, s csupán savóshártya-kettőzetek, duplicaturae serosae, fűzik a dorsalis hasfalhoz. A savóshártya-kettőzet alak és szerkezet szerint lehet: 1. savósredő, plica serosa, laza subserosa útján egymáshoz fűzött savós lemezek; 2. savós szalag, ligamentum serosum, amelynek savós lemezei között kötőszövetes szalag van, s az a zsigereket egymáshoz vagy a hasfalhoz rögzíti; 3. bélfodor, mesenterium, legyezőszerűen széttérő savóshártya-kettőzet, amely erek és idegek vezetésére szolgál; 4. a cseplesz, omentum, zsákot képező savóshártya-kettőzet, amelynek lemezei között hálószerűen zsírszövet rakódik le; a zsigereket rögzíti, benne erek, idegek haladnak. A savós redők a fejlődés közben a hasfallal újból összenőhetnek.