| Általános izomtan, myologia | ||
|---|---|---|
 Előző |
A mozgás aktív szervei (az izomrendszer, systema musculorum) | Következő 
|
 |
Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár |
Az izomtan, a myologia, az izmokkal, musculi, foglalkozik, amelyek összességükben az izomrendszert, systema musculorum, alkotják. Legjellegzetesebb sajátosságuk az összehúzódási képesség, a contractilitas, a rugalmasság, az elasticitas, az ingerlékenység, az irritabilitas, és az idegszövetnél valamivel kisebb mértékű ingerületvezetés, a conductivitas.
Az izmok a mozgás aktív szervei, összehúzódva a mozgás passzív szerveit, a csontokat mint egy- vagy kétkarú emelőkar mozgatják (locomotio), az ízületeket működtetik. Az izmok ezenkívül viselik a test súlyának egy részét is, fenntartják az egyensúlyi helyzetet, a nagy testüregek falát képezik, és segítik egyes belső szervek működését (hasprés, légzés), végül meghatározzák a test idomainak alakját, nagyságát és körvonalait is. Az izmok a test tömegének nagy részét (36–45%-át) alkotják; számuk mintegy 200–250. Nagyobbrészt párosak, néhány izom páratlan.
Az izmok összehúzódásra képes, aktív része az izomhas, a venter, harántcsíkos izomrostokból álló izomszövet, amely – a szívizomtól eltérően – akarattól függően működik; passzív része az ín, a tendo, kevésbé rugalmas, collagenrostokból épül fel.
Az izomszövet morfológiai és funkcionális szempontból sima-, harántcsíkolt és szívizomra osztható. Az izomrost, a myofibra, közös sejthártyával, myolemma, körülvett, több száz vagy ezer, az osztódás során szét nem vált sejt közössége, amelyeket a membrana basalis mint sarcolemma hüvelyez. Tojásdad magvai a sejthártyához fekszenek. Az izomrost, a myocytus striatus, alapállományában 0,2–2,0 mikrométer vastag myofibrillumok vannak, amelyek számos myofilamentumból állnak. Az izom hosszanti metszéslapján látható szegmentumok közül az A-szegment 1,5–2,0 mikrométer hosszú, egymáshoz simuló aktin- és myosinfilamentumokból áll. Az I. szegmentumot csupán aktinfilamentumok alkotják. A myosin- és az aktinfilamentum-kötegek kontraktilis fehérjék, amelyeket támasztó rendszerek kötnek egymáshoz. Az I. szegmentum közepén levő Z-csíkban (telophragma) az aktinfilamentum két Z-filamentumra válik szét, amelyek a Z-matrixba (desminből, tropomyosinból és aktinból álló hüvely) ágyazottak. Az A-szegmentumban levő, harántirányú, sötét M-csíkot az aktinfilamentumok 85 mikrométer hosszú, orsószerű megvastagodása alkotja. Az aktinfilamentumok kötegeinek két vége (az A‑szegment két végén) a vastagabb myosinfilamentumok közé nyomul. Az aktinfilamentumoktól mentes a H-zóna (Hensen-zóna). A két Z-csík között lévő sarcomer az izom működési egysége.
Mindegyik myofibrillumot csőrendszer, az L-rendszer veszi körül. Az A- és az I-szegmenteket övező, különálló csőrendszer hosszanti csövecskéit felső és alsó harántirányú, gyűrű alakú végcysternák kötik össze. A csőrendszer kalciumraktár, ugyanis összehúzódáskor az L‑rendszert elhagyó kalciumionok innen pótlódnak. A két, különálló L-rendszer között lévő, harántirányú, sarcolemma-betüremkedésekből álló csövecskék a T-rendszert alkotják. A kettő közötti szegment a triád. A T-rendszer ingerületvezető, lehetővé teszi az izomrostok szinkron kontrakcióját. A sarcoplasmában ER, szabad riboszóma, glikogénszemcsék (könnyen mobilizálható energiaforrás), myoglobin (O2-raktár) és haemoglobin (ez alkotja a vörös színt), valamint sok micropinocytoticus vesiculum van.
Az izom összehúzódása sikló, szánmozgás, amikor az aktinfilamentumok a myosinfilamentumok közé behatolnak, miközben előrehaladó kapcsolat jön létre az aktin- és a myosinfilamentumok oldalágai között. Az összehúzódást a myosinmolekulákon levő tüskék (oldalágak), a meromyosinmolekulák nyelecskéjének összehúzódása végzi, miközben a myosinszálat az aktinfonálon előrehúzza. Ez a kapcsolat gyorsan oldódik, miközben a következő kötési helyen újból megismétlődik. A kontrakció energiaigényes (ATP, nagy mennyiségű mitochondrium, kalciumion). Összehúzódáskor az I- és a H-zóna vékonyodik, a sötét (M-) csík vastagodik, a Z-csíkok közelednek egymáshoz.
A vörös és a fehér izom között csupán mennyiségi (az organellumok és a filamentumok száma) különbség van, ami genetikai alapú és funkcionális különbséggel is jár. A színkülönbséget a sarcoplasmában oldott myoglobin adja.
Az izom regenerációját a lamina basalisra fekvő satellita sejtek biztosítják.
A fehér izom gyorsan, erélyesebben húzódik össze, de fáradékony, a vörös izom lassabb, de kitartó munkára képes.
A kötegekben helyeződő izomrostokat laza, rostos kötőszövet (endomysium) hüvelyszerűen, veszi körül. Több rostot a perimysium internum elsődleges, másodlagos, harmadlagos izomnyalábokká egyesít, benne ágazódnak el az erek és az idegek. A több nyaláb által alkotott izmot a perimysium externum s. epimysium egységes izommá fogja össze. A perimysium internum et externum együttesen adja az izom vázát. Az izmokat és az izomcsoportokat az izompólya, a fascia musculi hüvelyezi.
Az intramuscularis kötőszövet spirálisan csavarodó és egymást keresztezve lefutó, rugalmas rostkötege lehetővé teszi, hogy az izomrostok az izom összehúzódásakor megvastagodhassanak. A kötőszövet ún. neutrális kötőszöveti rostjai az izomrostnyalábok egymás melletti átsiklását, az epimysium és a pólyák pedig az egyes izmok egymás melletti elmozdulását segítik elő.
A vörös, barnásvörös színű izmot a köznapi életben húsnak (caro s. sarx) nevezik, ez azonban az izomrostokon kívül ereket, idegeket, kötőszövetet, zsírt is magában foglal.