Előző
 |
Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár |
A házi emlősállatok női nemi készüléke két fő részből áll: az ivarsejtek termelését szolgáló petefészekből (cytogen szerv) és a termékenyítést elősegítő, a termékenyített petesejteket védő, a csíra fejlődését szolgáló és a fejlődés környezeti feltételeit biztosító, valamint a szülést és párzást szolgáló nemi csatornából, canalis genitalisból.
A női ivarsejt, a petesejt, a petefészekben fejlődik, érik, majd onnan a tüsző repedésekor leválik és a petevezetőbe jut. Itt bizonyos ideig életképes állapotban marad, és az odajutott ondósejtek megtermékenyítik. A petevezetőben fejlődő csíra a méhbe vándorol, ott megtelepedve embrióvá lesz, majd magzattá érik. A méh a fejlődő embrió tápláló, védő szerve, mely a szülés során mint aktív összehúzódásra képes szerv elősegíti a magzat külvilágra juttatását is. A canalis genitalis méh mögötti szakasza a közösülő szerv, a hüvely és a hüvelytornác. Utóbbi kettő határát a húgycső nyílása jelzi. A hüvelytornác tehát a húgy- és a nemi csatorna közös szakasza, canalis urogenitalis. A női nemi szervek külső nyílását, a pérarést, a péraajkak határolják, közöttük ventralisan a csikló található. A közösülőszervek a párzás szolgálatában állnak; az ondósejtek vezetésére és születéskor pedig mint szülőút a magzat külvilágra juttatására szolgálnak.