A gége porcos vázú, dobozszerű szerv a gégecső felső végén (a kettő közös régies magyar neve giga), amelyet ízületek, szalagok és izmok mozgékonyan rögzítenek a nyelvcsonthoz és a koponya alapjához. A levegő átjárására és hangképzésre szolgál. Ugyanakkor védőberendezés is, az alsó légutak bejáratának védőkapuja. Reflexes záródásával megakadályozza, hogy szilárd és folyékony anyagok bejussanak a légcsőbe, a véletlenül bejutott anyagokat pedig a köhögés ingerével eltávolítja.
Elülső része – sertés és húsevők kivételével – a torokjáratban helyeződik, a fej és a nyak nyújtásakor azonban a nyak felé húzódik, ezáltal könnyen tapinthatóvá válik. A torokjárat mögötti részét kétoldalt a fültőmirigy borítja. Dorsalisan a nyelőcső kezdeti szakasza, és lóban a légzacskó fekszik rá. A többi háziállatfajban a m. longus capitis és a m. rectus capitis ventralis alatt helyeződik. Oldalról közvetlenül a m. sternothyreoideus és a m. hyothyreoideus fedi. A ló gégéje rövid és tág, a szarvasmarháé és a sertésé hosszant megnyúlt, a húsevőké magas. Hím állatoké erősebb, porcai elcsontosodásra hajlamosabbak.