| A bélfodor, mesenterium, és a cseplesz, omentum | ||
|---|---|---|
 Előző |
A bélcső (középbél) járulékos mirigyei | Következő 
|
 |
Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár |
A hasüregben helyeződő szerveket a hasfalról eredő savóshártya-kettőzetek a hasfalhoz vagy a szomszédos szerveket egymáshoz rögzítik. Ilyen savóshártya-kettőzetek a bélfodor, a mesenterium, a cseplesz, az omentum, a savósredők, a plicae serosae, illetve a savósredőkbe foglalt kötőszövetes szalagok, a ligg. serosae.
A savósredőket és a szalagokat az egyes zsigereknél tárgyaltuk.
1. A bélfodor, mesenterium, a bélcsövet a gyomor cardiájától a végbél ampullája előtti szakaszáig a dorsalis hasfalhoz rögzítő savóshártya-kettőzet. Az ágyék tájékon, a gerincoszlop alatt az 1–6. ágyékcsigolyáig hoszszant ered, és az eredési vonalához képest többszörös hosszúságú bélcső margo mesentericusán tapad meg, miközben a bélcsövet körülfoglalja, annak savóshártyáját képezi. A flexura duodeni caudalis a közös bélfodrot, mesenterium commune dorsale, elülső, cranialis, és hátulsó, caudalis, bélfodri gyökérre, radix mesenterii cranialis et caudalis, osztja. Lóban e helyen az epésbél pars transversája átfúrja a bélfodrot.
Az elülső bélfodri gyökér, a radix mesenterii cranialis, az utolsó két hát- és az első két ágyékcsigolya tájékán ered, az elülső bélfodri artéria törzsét övezi, és ágainak megfelelő redőket alkot. Az epésbél fodra, a mesoduodenum, róla külön ered, ezzel szemben az egyes bélszakaszokat rögzítő részletei, így az éhbél fodra, a mesojejunum, a csípőbél fodra, a mesoileum, a vakbél fodra, a mesocaecum, a remese fodra, a mesocolon, nem különül el egymástól. A mesocolon csupán a felhágó és a harántremesét függeszti fel (mesocolon ascendens, mesocolon transversum).
A hátulsó bélfodri gyökér, a radix mesenterii caudalis, kisebb, mint az elülső, eredési vonala azonban hosszabb; a 3. ágyékcsigolyától a keresztcsont hátulsó végéig ered. Törzsét az arteria mesenterica caudalis képezi. Elülső szakasza a colon descendens fodra, a mesocolon descendens, a hátulsó pedig a medenceüreg intraperitonaealis részében is helyeződő végbél fodra, a mesorectum.
A bélfodor lóban és húsevőkben hosszú, kérődzőkben, sertésben rövid. Eredési helye, helyeződése a bélcső fejlődése közbeni helyzetváltozásával állatfajonként el is tolódhat. Lóban pl. az epésbél fodra rövid, a jobb veséhez, a vakbélhez és a remeséhez szalagok, lig. duodenorenale, lig. duodenocaecale, et plica duodenocolica rögzítik.
2. A cseplesz, omentum, zsírszövettel hálószerűen átszőtt savóshárhártya-kettőzet. Submesothelialis kötőszövetében az artériák, vénák és nyirokerek sűrű hálózatot alkotnak és anasztomozálnak egymással. A hálózat kötegei között esetenként lymphocyták, plasmasejtek, macrophhagok csoportjai szemmel is látható, ún. tejfoltokat alkotnak. A cseplesz lemezeivel a hasfal sérüléseit befedi, a hasüreg zsigereit borítja, zárja a hasüreget. Egyik része a máj és a gyomor között helyeződő kiscseplesz, az omentum minus. A kiscseplesznek tapadási helye szerint három része van: a nyelőcső mentén a cardiához térő szalagja, a lig. gastrophrenicum, a májkaputól a gyomor kisgörbületéhez térő lig. hepatogastricum, illetve a duodenum pars primáján tapadó lig. hepatoduodenale (benne a verőceér és az epevezető halad). Ez utóbbinak jobbra tekintő szabad széle és a dorsalis hasfalon haladó hátulsó üresvéna között nyílik a csepleszlyuk, a foramen epiploicum Winslowi. A Winslow-lyukat cranialisan a máj Spigel-lebenyének lobus caudatusa, caudalisan az epésbél zárja le. A lyukon át a hasüreg kiscseplesz által elválasztott savós rekeszébe, a cseplesz tornácába, vestibulum bursae omentalis, lehet jutni. A vestibulumnak cranialisan a máj, a rekesz és a dorsalis hasfal, valamint a pancreas bal lebenye által határolt vakzsákja a recessus dorsalis omentalis. A cseplesz tornácából caudalisan a gyomor és a dorsalis hasfal között levő nyíláson, aditus ad recessum caudalem, a nagycseplesz üregébe, recessus caudalis omentalis, jutunk; balra, a lép köldöke felé, sertésben, húsevőkben kiöblösödő vakzsák a recessus lienalis.
A kiscseplesz savós lemezei a gyomor kisgörbületén széttérnek, beborítják a gyomrot, és annak savós rétegét alkotják. A nagygörbületen ismét összetérve kettőzetet alkotnak, és ez mint a nagycseplesz, az omentum majus, felületes lemeze, paries superficialis, állatfajok szerint eltérő mértékben hátra, a medence felé terjed, majd a dorsalis hasfal felé visszahajlik, és mint a cseplesz mély lemeze, paries profundus, a felületes lemez fölött craniodorsalis irányban, jobb oldalon az epésbélhez, középen a dorsalis hasfalhoz (e lemeze a hasnyálmirigyet, plica gastropancreatica, foglalja magába), baloldalt a colon descendens fodrához tér vissza. A gyomor nagygörbületéről, a vakzsákról eredő felületes lemez – szarvasmarha kivételével – a lép hilusához tér; lemezei széttérve a lépet befoglalják, és ezáltal a lép szalagját, lig. gastrolienale, alkotják. A szalagban a lép erei és idegei haladnak.
A bélfodor és a cseplesz erei és idegei. A bélfodor artériái a bélfodri gyökér értörzseiből eredő kisebb ágak; ezeket az a. coeliaca, az a. mesenterica cranialis et caudalis ágai adják. A vénás vért a hasonló nevű vénák gyűjtik öszsze. A bélfodor érző- és parasympathicus rostjait a n. vagus, sympathicus rostjait a ggl. coeliacum et mesentericum craniale, valamint a ggl. mesentericum caudale postganglionaris rostjai adják.
A cseplesz artériái az a. gastroepiploica dextra et sinistra, amelyek az a. coeliacából származnak. Kérődzőkben az a. ruminalis dextra et sinistra is ad ágakat a nagycsepleszhez. Nyirokereit a gyomor, a lép és az elülső bélfodri gyökér nyirokcsomói gyűjtik össze. Parasympathicus rostjai a n. vagusból, sympathicus rostjai a ggl. coeliacumból erednek.