Előző
 |
Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár |
A vastagbél négy szakaszra osztható, ezek: 1. vakbél, 2. remese, 3. végbél és 4. canalis analis. Általában rövidebb és vastagabb, mint a vékonybél, hossza és vastagsága között negatív korreláció áll fenn. Alakja és helyeződése háziállatfajonként különböző. Egyes háziállatfajokban, így lóban és sertésben külső, hosszanti izomrétege kötegszerű csíkokat, taeniae, alkot, amelyek között a gurdélyok, bélöblök, haustra, egymás mögötti sorban (gurdélysor) rendeződnek. A haustrumokat egymástól a bél üregébe emelkedő félhold alakú redők, a plicae semilunares, választják el. A béltartalomból a folyadék egy része felszívódik, a többi bélsárrá, faeces s. excrementummá, sűrűsödik. A nehezen emészthető, cellulóztartalmú tápanyagok (növényevők) egy része itt bomlik le és hasznosul, más része rögökké idomul, és kiürül, ez a defaecatio.
A vakbél az utóbél kezdeti szakasza, a csípőbél mögé beékelt vakzsák. Háziállatainkban S alakúan görbült, kúp alakú szerv, amelybe lóban és házinyúlban a csípőbél különálló nyílással, ostium ilealevel, nyílik, és amelyből tág nyílással, ostium caecocolicummal, a remese folytatódik. Kezdeti szakasza – sertés kivételével – a hasüreg jobb felének dorsalis negyedében helyeződik, végső szakasza állatfajonként más és más helyen található. A legnagyobb lóban; tág és hosszú a kérődzőkben és a sertésben, húsevőkben, különösen macskában viszont rövid. Lóban és házinyúlban két vak vége van, a többi háziállatfajban csupán egy.
A remese az utóbél középső, leghosszabb szakasza; az ostium ilealetól, illetve az ostium caecocolicumtól (eq) határ nélkül továbbfolytatódó vastagbélszakasz. Az elülső bélfodri gyökér körül caudalisan nyíló, nagy U alakú kacsot képez. Ennek megfelelően három szakasza van: a jobb oldali hasfal mentén található a felhágó remese, a colon ascendens, amely elöl a gyomor mögött balra hajlik, flexura coli dextra, és harántul a máj közelében haladó szakaszába, a haránt remesébe, a colon transversumba megy át. A haránt remese a bal borda alatti tájékon caudalisan hajlik, flexura coli sinistra, majd a balra caudalisan irányuló leszálló remese, a colon descendens, a medence bejáratához tér. A mellette haladó duodenum ascendenshez a plica duodenocolica rögzíti. A medencében az egyes állatfajokban és emberben is található S alakú görbülettel (sygmabél), colon sygmoideum, a végbélbe megy át.
A remese ismertetett alakja csupán általánosan jellemző a háziállatokra. Az egyes háziállatokban elsősorban a colon ascendens nagymértékben eltér ettől az általános – a húsevőkre jellemző – típustól, mind alakjában, mind helyeződésében, másképpen alakul. A háziállatok felhágó remeséje nagyon hosszú, lóban nagyon vastag, a kettős U alakú, tág remesét, a colon crassumot képezi, a lehágó remese a szűk remesét, a colon tenuét, alkotja, amely az éhbélhez hasonló kacsokat képez. Szarvasmarhában és sertésben a colon ascendens spirálisan felcsavarodó korongot, illetve méhkas alakú remesét alkot; ennek megfelelően alakja szerint három részét: ansa proximalis, ansa spiralis, ansa distalis, különböztetjük meg. Sertésben az S alakú ansa proximalis hiányzik.
A végbél a vastagbél medenceüregben helyeződő szakasza. A keresztcsont alatt halad, és a végbélnyílás előtt lóban, sertésben és húsevőkben palack vagy lámpaüveg alakú tágulatot, ampulla rectit, az előtt pedig sertésben és kutyában szűkületet képez. A végbél nem alkot taeniákat és gurdélyokat; nyálkahártyáján haránt irányú redők, plicae transversae recti, vannak. Kérődzőkben csupán vaskos oszlopokat, columnae rectales, találunk. A savóshártya csak a végbél kezdeti szakaszát (intraperitonaealis medenceüreg) borítja. Az itt haladó végbelet rövid felfüggesztő savóshártya-kettőzet, mesorectum, rögzíti a keresztcsonthoz, amelynek lemezei az intraperitonaealis medenceüreg caudalis vak végénél szétválnak egymástól, és így dorsocaudalisan mintegy kirekesztik a végbelet a savós medenceüregből, ezáltal annak végső, kb. egyharmadnyi szakasza retroperitonaealisan, laza rostos kötőszövetbe foglaltan megy át a canalis analisba, miközben izomkötegek is rögzítik a farokcsigolyához.
A szennyes, zöldeskékes árnyalatú nyálkahártya vékonyabb, mint a középbélben; egyrétegű, cuticulás hengerhám béleli. A hámsejtek között nagyon sok kehelysejt van, bélbolyhok nincsenek. A Lieberkühn-féle mirigyek hosszúak, egyenesek, csupán kecskében kanyargósak, bennük szintén sok mucint termelő kehelysejt van. A vastagbél mirigyei elsősorban a nyálkahártyát védő mucint termelik. A vastagbélben a táplálékresorbtio csekély, viszont a víz és a gyógyszer resorbtiója nagymértékű. A lamina propria mucosae vastag; különösen a vakbélben sok nyiroktüszőt és sok vándorsejtet tartalmaz. A lamina muscularis mucosae kétrétegű, a laza szerkezetű tela submucosa zsírsejtekkel átszőtt, benne sok rugalmas rost van.
Az izomréteg, a tunica muscularis, simaizom szövetből áll, belső, vastagabb, körkörös, és külső, vékonyabb, hosszanti réteget alkot. Ez utóbbi a ló és a sertés bélfalában, a taeniák mentén jól fejlett kötegeket képez, a gurdélyoknak megfelelően viszont csupán körkörös izomréteget találunk.
A külső réteg a savóshártya, a tunica serosa, a vékonybél savóshártyájához hasonló.
Az emésztőcső végső szakasza a canalis analis, amely a test hátulsó felületén, a farok alatt, kúp alakúan elődomborodik. Nyílása a külvilág felé a végbélnyílás, az anus, amelyet ovális vagy kör alakú redő vagy vaskos ajak határol.
A nyálkahártyáján három zóna: 1. zona columnaris, 2. zona intermedia, 3. zona cutanea különíthető el. A végbéltől a linea anorectalis választja el, a zona intermedia és a zona cutanea közötti éles határt pedig a linea anocutanea alkotja.
1. A belső regio, a zona columnaris, a végbélig terjedő, leghosszabb szakasz, amely csupán húsevőkben és sertésben különíthető el. Nyálkahártyája hosszanti, el nem simítható ráncokat, columnae analest, és kisebb öblöket, sinus analest, képez. A nyálkahártyában húsevőkben sok nyiroktüsző, sertésben és kutyában pedig a submucosában mirigyek, gll. anales, helyeződnek. A mirigyek tubuloalveolaris típusúak, váladékuk kutyában zsírtartalmú, sertésben nyálkás jellegű; a submucosa alatt e területen, sertésben és kutyában tág vénasinusok vannak. A többi házi emlősállatban, ahol ez a régió nem különül el, a zona intermediát a végbél nyálkahártyájának hengerhámjától 12 mm széles linea anorectalis választja el.
2. A középső zona intermedia sima, mirigy és szőrtüsző nélküli zóna; többrétegű laphámján vékony stratum corneum van.
3. A végbélnyílásnak a külvilág felőli külső zónája, a zona cutanea, már a bőr módosult része, amely átmenet a bőr és a végbél nyálkahártyája között. Benne sok verejtékmirigy, nagy és fejlett faggyúmirigy és néhány szőrtüsző van. Húsevőkben az ún. circumanalis mirigyeket, gll. circumanales (endocrin mirigy is steroidokat termel), foglalja magába. A zona cutanea két oldalán húsevőkben egy-egy gombostűfej nagyságú nyílás van, amelyből keskeny vezeték a két végbélzacskóba, sinus paraanales (mirigyes bőrszerv), tér (bővebben lásd A bőr mirigyei c. fejezetet).
Végbélzáró izomrendszer. A végbél falának középső rétegét alkotó tunica muscularis belső, körkörös izomrétege a végbélnyílás felé vastagodik, és közvetlenül a végbélnyílás előtt belső végbélzáró izmot, m. sphincter ani internust, képez a nyálkahártya alatt. A külső hosszanti izomrétegből az ampulla recti két oldalán lapos izomnyalábok válnak el. A caudodorsalis irányú nyaláb medialis rostjai a végbél dorsalis felületén találkoznak egymással, és a dorsalis végbélhurkot hozzák létre. A lateralis rostok vastagabb nyalábja fonott köteghez hasonló, és mint a végbél hátravonó izma, m. rectococcygeus, a farokcsigolyák ventralis felületén tapad meg. Hímekben a húgycsőhöz vagy húgyhólyaghoz térő rostjai a m. rectovesicalist és a m. rectouretralist képezik.
A ventralis végbélhurok simaizom kötegei a farokcsigolyákról erednek, és a külső végbélzáró izom előtt cranialisan alul átkarolják az anust. Hímekben az utóbbiból ered, illetve válik el a hímvessző hátravonó izma, a m. retractor penis. Külső végbélzáró izmot, m. spincter ani externust, is találunk az anus körül, amely közvetlenül a bőr alatt helyeződik. A farokcsigolyákról ered, körkörös izom alakjában körülveszi az anust, miközben a nemi mirigyekhez tér. Három rétege van: pars cutanea, pars superficialis és pars profunda. Kancában a péraajkakban a m. constrictor vulvaet alkotja.
A páros végbélemelő izom, a m. levator ani, a spina ischiadicán (m. iliocaudalis) ered, és húsevőkben az ülőcsonton is (m. pubocaudalis), a végbélnyílás végső szakaszán kétoldalt tapad meg. Bélsárürítéskor a körkörös izomréteg által odaszorított bélsár fölött a hosszanti izom elhúzza a végbélnyílást.
A vastagbél erei és idegei. A vastagbél artériái az a. mesenterica cranialisból és caudalisból, valamint az a. pudenda internából származnak. Az a. mesenterica cranialis adja a vakbél (aa. caecales) és a remese (r. colicus, a. colica dextra, a. colica media) ereit. A colon descendens és a végbél artériája az a. mesenterica caudalisból és az a. pudendalis internából származik.
A vastagbél vénás vérét három vénatörzs gyűjti össze: a v. mesenterica cranialis (ágai: v. ileocolica, v. colica dextra) és a v. mesenterica caudalis (ágai: v. colica media et sinistra, vv. sygmoideae, v. rectalis cranialis), valamint a v. iliaca interna (ágai: v. rectalis media et caudalis).
Nyirokerei az egyes bélszakaszok nyirokcsomóiba (lnn. caecales, lnn. colici, lnn. rectales) gyűlnek össze. A vastagbelet is a vegetatív idegrendszer látja el rostjaival; parasympathicus rostjai a n. vagus truncus vagalis dorsalisából, illetve a nn. pelvini rostjaiból származnak. Sympathicus rostjai a n. vagus truncus vagalis dorsalisából, illetve a nn. pelvini rostjaiból származnak. Sympathicus rostjai a n. splanchnicus major praeganglionalis, valamint a ggl. mesentericum craniale, caudale és a gl. hypogastricum postganglionaris rostjaiból származnak.