Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

A nyelőcső fala háromrétegű. A rétegek (belülről): 1. nyálkahártya, tunica mucosa oesophagi; 2. izomréteg, tunica muscularis; 3. adventitia, illetve savóshártya, tunica serosa.

1. A nyelőcső nyálkahártyája, a tunica mucosa oesophagi, magas hosszanti redőket képez, amelyek elsimíthatók. A nyelőcső ürege ezáltal csillag alakú. A hám lamina epithelialis, vastag, többrétegű, el nem szarusodó vagy elszarusodó laphám. Ellenálló képessége biztosítja, hogy a durván megrágott falat mechanikai hatása és egyéb ozmotikus, hő- és vegyi hatások sem károsítják. A lamina propria mucosae viszonylag vastag, kötőszövetes réteg, lapos szemölcsei vannak, benne kiterjedt érhálózat található. A propria alatt hosszanti irányba rendeződött, sima izomsejtekből álló lamina muscularis mucosae van. A cardia tájékán a hosszanti redők egymáshoz illeszkedve, a nyelőcső üregét nyugalmi állapotban résszerűvé szűkítik. A tela submucosa vastag réteg, laza, rostos kötőszövetből áll.

A submucosában találhatók a nyelőcső mirigyei, a gll. oesophageae; mucinosus típusúak, mennyiségük állatfajonként és a nyelőcső szakaszainak megfelelően változók. Lóban, kérődzőkben és macskában csupán a garat közelében találhatók, sertésben a nyelőcső középső szakaszáig, kutyában végig összefüggő réteget képeznek, egyebütt szétszórtan találhatók. Kivezetőcsöveik körül gyakran lymphoreticularis szövet vagy nyiroktüsző található.

2. Az izomréteg, a tunica muscularis, 3–4 változó lefutású, harántcsíkos izomrétegből áll. Ennek külső rétege hosszant lefutó rostokból épül fel, m. oesophageus longitudinalis, dorsalis, lateralis et ventralis (eq), amelyek a garat tájékán, a rhaphe pharyngisról (eq) és a gégérőI (m. aritenooesophageus; sus), a pajzsporcról (m. thyreooesophageus; sus), illetőleg a gyűrűporcról (m. cricooesophageus; Ru, sus) erednek. Középső, legvastagabb, rétege kettős, spirálisan, illetve körkörösen lefutó izomkötegek alkotják. A gyomor közelében külső, hosszanti, és belső, körkörös, izomréteg alakul ki. A cardia felé mindkettő fokozatosan simaizom rétegbe megy át. Az izomréteg kérődzőkben, húsevőkben és házinyúlban végig harántcsíkos izomszövetből épül fel; sertésben a pars abdominalis cardia előtti szakasza, lófélékben pedig a tüdő gyökerétől kezdődően simaizom rétegből áll. A vastag izomréteg következtében a nyelőcső kissé feszes, „nyelőcső tapintatú”.

3. A nyelőcső nyaki szakaszát laza, rostos kötőszövet, adventitia, fűzi a környező szervekhez, és a mély nyakpólya lamina praetrachealisa a gégecsővel közös hüvelybe foglalja. Mellkasi szakasza a gátorlemezek közötti kötőszövet útján a szomszédos szervekhez kapcsolódik. Helyzetében a gátorlemezek és simaizom kötegek is rögzítik. Az utóbbiak mint m. bronchooesophageus a bal hörgőhöz és a gégecsőhöz, és a kutyában a m. pleurooesophageus pedig a gátorlemezek között a gerincoszlophoz tér. Hasi szakaszát serosa borítja, a cardiát a rekeszhez rögzíti.

248. ábra - A nyelőcső szöveti szerkezete (Mosimann szerint)

A nyelőcső erei és idegei. A nyelőcső nyaki szakaszának artériáit az a. carotis communis ágai, rr. oesophagei, adják. A mellkasi szakasz az a. bronchooesophagea r. oesophageusából kapja vérellátását, de az egyes állatfajokban az aorta thoracicából is térnek kisebb ágak, rr. oesophagei, a nyelőcső mellkasi szakaszához. A hasi szakasz artériái az a. gastrica sinistra ágaiból, rr. oesophagei (Ca, sus), illetve r. oesophageus (eq) származnak. Kérődzőkben az a. ruminalis sinistra is bocsát ágakat hozzá. A vénás vért hasonló nevű vénák szállítják el. A nyelőcső nyirokerei az elülső, a középső és a hátulsó nyaki nyirokcsomókhoz térnek. A nyelőcső idegeit a n. vagus és a sympathicus rostjai adják; az utóbbiak a ggl. cervicale cranialéból, a ggl. stellatumból és a ggl. coeliacumból származnak.