Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

A garatüregnek dorsalis, ventralis, két oldalsó, elülső és hátulsó fala van. Dorsalis falán két rész különböztethető meg. Elülső része a garat boltozata, a fornix pharyngis, vékony, hártyás fal, amely az ékcsont, részben az eke- és a röpcsont külső felületének csonthártyájára fekszik rá; előtte a két hortyogó nyílik. Hátulsó része, a paries vertebralis, izmos fal, amelyet a garatfűző izmok alkotnak, a nyak hajlítóizmaira fekszik rá. A garat hátulsó fala, tölcsérszerűen szűkülő bejárattal, a nyelőcsőbe megy át. A két oldalsó szintén izmos fal, kívülről a nyelvcsont hoszszú ága, a röpizom és lóban a légzacskók szomszédosak vele. Ventralis falát elöl a nyelv gyökere és a gége közötti izmok, caudalisan a gége bejárata alkotja. Elülső fala a lágy szájpadlás, amely időleges, temporaer fal.

A garat üregének funkcionálisan két része van: 1. nyelőgarat, pharynx digestorius, és 2. légzőgarat, pharynx respiratorius. Az emésztő- és a légút a garatban kereszteződik egymással, de a két rész sem nyeléskor, sem légzéskor nem különül el teljesen egymástól.

239. ábra - A garat (vázlatos rajz)

1. A nyelőgarat elülső része, a pars oralis, a garatszoros, az isthmus faucium, szűk, résszerű járat, közlekedik a szájüreggel. Ventralis falát a nyelv gyökere adja. Két oldalfalát a lágy szájpadlás szabad szélétől a nyelv gyökeréhez térő redő, a plica glossopalatina, által határolt elülső szájpadlásív, az arcus palatoglossus, és az ugyanonnan a nyelőcső bejáratához térő redő, a plica palatopharyngea, által képezett hátulsó szájpadlásív, az arcus palatopharyngeus, közötti fal, a garatszoros két oldalfala, fauces, alkotja. Dorsalis falát a lágy szájpadlás szabad széle, az arcus veli palatini, képezi. Az isthmus faucium bejárata az aditus pharyngis, amelyet az elülső szájpadlásív határol; a kijáratát, az ostium intrapharyngeumot a hátulsó szájpadlásív övezi, amely utóbbi egyben a légző- és a nyelőgarat határát is jelzi.

A fauces nyálkahártyája tüszős, a szájpadlási mandulát, a tonsilla palatinát, alkotja. Kutyában a lágy szájpadlás szabad szélétől eredő, félhold alakú redő, a plica semilunaris, a redőbe emelkedő mandula alakú szájpadlási mandulát részben befedi, mintegy tasakba, sinus tonsillarisba, foglalja.

A nyelőgarat hátulsó, caudodorsalisan szűkülő nyelőcsői részét, pars oesophagea, a nyelőcső bejárata, az ostium oesophageum, és annak kezdeti, tölcsérszerű szakasza, a vestibulum oesophagi, adja. A vestibulumot dorsolateralisan két, háromszögletű vakzug, a hasadékszerű Rosenmüller-féle árok, a recessus pharyngeus, határolja. Közöttük alacsony redő, limen pharyngooesophageum, emelkedik a garat üregébe, sertésben a nyelőcső fölött 30–40 mm mély vakzsák, diverticulum pharyngeum, található.

2. A légzőgarat szintén két részből áll: 1. az orrüreg felőli pars nasalisból (nasopharynx) és 2. a gégeközeli pars laryngeaból (trachynx). A pars nasalis a hortyogóktól ered, caudoventralis irányú csőhöz hasonló. Dorsalisan a fornix pharyngis, ventralisan az ínyvitorla határolja. Hátulsó határát az ostium intrapharyngeum jelzi, amelyet rostralisan az arcus veli palatini, kétoldalt a plica palatopharyngea, caudalisan az utóbbiak egybeolvadásából keletkező arcus palatopharyngeus alkot. A pars nasalist szarvasmarhában az orrsövénytől eredő septum pharyngis részben megosztja (ductus nasopharyngeus; bivalyban: canalis bilateralis nasopharyngeus). A pars laryngea az ostium intrapharyngeum és a garat ventralis fala közötti üreg. A nyelv gyökere és a gégefedő alapja közötti hosszanti redő, a plica glossoepiglottica mediana, és a nyelvgyökér szélétől a gégefő két oldalához térő redők, a plicae epiglotticae laterales, két árkot, recessus piriformist, alakítanak ki benne. Ventralis falát caudalisan a gégebejárat alkotja.

A garat falát belülről nyálkahártya béleli. Ezen kívül a vékony belső garatpólya, majd a garat harántcsíkos izmai és a vastag külső garatpólya található. A garat falát kívülről kötőszövet, adventitia fűzi a környező szervekhez.

A nyálkahártya, a tunica mucosa pharyngis, laza redőket képez, halvány rózsavörös színű, benne nyálkamirigyek, gll. pharyngeae, és nyiroktüszők, egyes helyeken, mandulák találhatók. A garatszoros tájékán részben a szájüreg felől, részben a garatüreg felől a nyálkahártyába ágyazott lymphoreticularis szövet és a mandulák mintegy körkörös gyűrűt, a Waldeyer-féle lymphás torokgyűrűt, anulus lymphaticus (Waldeyeri) képeznek.

A nyelőgarat nyálkahártyáját cutan jellegű, többrétegű laphám, a légzőgarat nyálkahártyáját pedig az orrüreg nyálkahártyájához hasonló, több magsoros, csillós hengerhám, kehelysejtekkel, béleli. A légzőgaratban főképp serosus vagy kevert, a nyelőgaratban főképp mucinosus mirigyek találhatók.

A belső garatpólya, a fascia pharyngea interna, sok rugalmas rostot tartalmazó, vékony kötőszövetes réteg, amely a dorsalis falon a rhaphe pharyngisbe olvad be; a fornix pharyngisen a csonthártyán is tapad.

A garat izomrétegét, a tunica muscularis pharyngist, a garatizmok alkotják. Rostjaik lefutása és működésük szerint két csoportba oszthatók: I. garattágító és II. garatszűkítő izmokra.

I. Garattágító izom, m. dilatator pharyngis, csak egy van, a m. stylopharyngeus caudalis. Az izom a stylohyoideum caudalis harmadáról ered, és rostroventralisan a középső és a caudalis garatfűző izmokba sugárzik, vagyis a garat oldalsó falához tér. A plexus pharyngeus idegzi be.

Működése: a garat oldalsó falát kifelé vonja, a garatüreget tágítja. Működését a lágy szájpadlás izmai, a m. palatinus, a m. tensor veli palatini és a m. levator veli palatini segítik.

II. Garatszűkítő izmok, mm. constrictores pharyngis. A garat oldalsó falait borítják, és a dorsalis falon a rhaphe pharyngisben tapadnak meg. A rhaphe pharyngis a garat varrata, amely a csigolyafalon a középsíkban végighúzódó, a nyelőcső felé szélesedő, inas rész. Lóban a nyelőcső felőli vége kettéágazódik, és a nyelőcső izmaival is összefügg. Kérődzőkben a keskeny hátulsó végét a nyelőcső izmai borítják. Eredésük és helyeződésük szerint a garat szűkítőizmainak három csoportjuk van: 1. elülső, 2. középső és 3. hátulsó garatfűző izmok.

1. Elülső garatfűző izmok, mm. constrictores pharyngis rostrales:

a) A m. pterygopharyngeus széles, szalaghoz hasonló, lapos izom, amely a röpcsonton ered, és caudoventralis irányban haladva a rhaphe pharyngisben tapad meg. A n. glossopharyngeus r. pharyngeusa és a n. laryngeus caudalis (X.) idegzi be.

b) A m. palatopharyngeus a szájpadláscsonton és a röpcsonton ered. Rostjainak többsége a m. palatinusból különül el. Caudoventralisan legyezőszerűen szétterülő izomlemeze a rhaphe pharyngisben tapad meg. A n. glossopharyngeus r. pharyngeusa idegzi be.

Működésük: a két izom nyeléskor a nyelőcsövet és a garatot előrevonja, a hátulsó szájpadlásívet feszíti, ezáltal az ostium intrapharyngeumot szűkíti (Passavant-féle redő). A nyelő- és a légzőgaratot elválasztják egymástól, elősegítik a garat szűkítését és az ínyvitorla emelését is.

2. Középső garatfűző izmok, mm. constrictores pharyngis medii, a nyelvcsontról erednek.

a) A m. stylopharyngeus rostralis (gyakran hiányzik) a raphe pharyngisben ered, és a stylohyoideum rostralis végén, medialisan tapad meg. A plexus pharyngeus idegzi be.

b) A m. hyopharyngeus (chondropharyngeus) a thyreohyoideum caudalis részéről a rhaphe pharyngisbe tér. A plexus pharyngeus rostjai látják el.

Működésük: a két izom a garatot szűkíti, a garatba juttatott falatot a nyelőcsőbe továbbítja.

3. Hátulsó garatfűző izmok, mm. constrictores pharyngis caudales; a gége porcairól erednek, a rhaphe pharyngisbe térnek, a garat oldalsó falának hátulsó részét alkotják.

a) A m. thyreopharyngeus a pajzsporc lemezén, a m. hyothyreoideus szomszédságában ered, a rhaphe pharyngisben tapad, ellenoldali társával összenő. A plexus pharyngeus idegzi be.

b) A m. cricopharyngeus a gyűrűporc oldalsó felületéről tér a garat varratába. A n. laryngeus cranialis ága (n. laryngeus medius) idegzi be.

Működésük: szűkítik a garat üregét, miközben az odajuttatott falatot a nyelőcsőbe nyomják.

A külső garatpólya, a fascia pharyngea, tömött szerkezetű, sok rugalmas rostot tartalmazó kötőszövetes lemez, a pofa pólyájának caudalisan folytatódó része. A tuber maxillarén, a szájpadláscsonton és a röpcsonton tapad meg. Caudalisan a nyak mély pólyájába megy át, a garat izmait bevonja, rögzíti. Erősebb köteget bocsát az elülső szájpadlásívbe, a nyelvbe, a nyelvcsont nagy ágához és a gége szarvaihoz. Megvastagodott, szalagszerű kötege a lig. pterygomandibulare, amely a röpcsont hamutusától az állkapocs zápfogak mögötti széléhez tér; a szájüreg nyálkahártyája redő, plica pterygomandibularis, alakjában bevonja. A szalag gátolja az állkapocs túlságos távolítását, tehát a száj túlságos nyitását (lóban fogreszeléskor megsérülhet, gyulladása a mellette haladó v. palatina majort szűkíti, ezáltal gátolja a szájpadlási fonat vénás elvezetését; ún. „béka” alakul ki).

240. ábra - A szarvasmarha nyelv- és garatizmai (Nickel–Schummer–Seiferle nyomán)

A garat erei és idegei. A garat artériái: 1. az a. pharyngea ascendens (eq: az a. thyreoidea cranialis; Ru: az a. carotis communis; su: az a. lingualis; Ca: az a, carotis externa ága) a garat hátulsó részét, izmait és nyálkahártyáját látja el; 2. az a. palatina ascendens (eq: a truncus linguofacialis; ov, cap: az a. carotis externa; sus, Ca: az a. lingualis ága) a garat elülső részéhez tér; 3. az a. thyreoidea cranialis r. pharyngeusa 4. az a. laryngea cranialis r. pharyngeusa (Ru, su); 5. az a. facialis r. pharyngeusa (eq). A vénás vért a hasonló nevű vénák gyűjtik össze.

A garat nyirokerei a garat mögötti és a fültő alatti nyirokcsomókba térnek. A garat idegeit a IX–XII. agyvelőidegpár, valamint az első nyaki gerincvelőideg rostjaiból és az agyvelőidegekkel együtt haladó sympathicus rostokból származó garatfonat, a plexus pharyngeus, adja. A garat nyálkahártyáját, a garatfűző izmokat a n. vagus r. pharyngeusának dorsalis ága idegzi be.