A száj mirigyei, glandulae oris
Előző Előző  A szájüreg, cavum oris  Következő Következő
HIK Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár
A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Felsőoktatási Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerû felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

A száj mirigyei, glandulae oris

A száj, illetve a szájüreg mirigyei nagyságuk szerint két csoportba sorolhatók, ezek: a szájüreg nyálkamirigyei, glandulae mucosae oris, az ún. fali mirigyek és a szájüregtől távolabb helyeződő különálló, páros, nagy nyálmirigyek, a glandulae salivales. A nagy nyálmirigyek kivezetőcsöveik útján függenek össze a szájüreggel; a nyálat, a salivát, termelik.

A nyál, a saliva, színtelen, szagtalan, íz nélküli, nyúlós folyadék; nagymennyiségű a lóban (napi 5–10 l) és a szarvasmarhában (napi 90–180 l). A táplálékot átitatja, hígítja; mucintartalma révén a falatot sikamlóssá teszi, a zsírsavakat neutralizálja Enzimtartalma (ptyalin, nyál-diastase) a szénhidrátokat és a keményítőt bontja (amylolysis); nagymennyiségű ptyalint tartalmaz a ló és a sertés nyála, keveset a kérődzőké, és nincs ptyalin a húsevők nyálában. A száraz takarmányozás növeli a nyálelválasztást.

Előző Előző  Fel  Következő Következő
A fogak fejlődése  Tartalom