A kóreredet tisztázatlan; külső vagy belső antigénnel szembeni immunválasz szerepet játszik a kialakulásában.
Nem ritka állapot, mely a lakosság 2 százalékában fordul elő.
A betegek kétharmada nő, leggyakrabban középkorúakban fordul elő.
A szájnyálkahártyát érintő lichen planus a klinikai megjelenési formája szerint a következő typusokba sorolható: papulosus, reticularis, plakk-szerű, atrophiás, erosiv és bullosus. A reticularis forma - Wickhame rajzolattal - a leggyakoribb nyálkahártya-tünet(7.23.1. kép)Különböző típusú léziók egyidejűleg is előfordulhatnak. A lichen planus elváltozások szimmetrikusan helyezkednek el a buccalis nyálkahártyán, a nyelven és/vagy az ínyen.
Az oralis lichen 30–40 százalékban bőrtünetekkel is jár(7.23.2. kép). Másrészt a bőrtüneteket mutató betegek 70 százalékának szája is érintett.
A bőrtünetek jellemzően intermittáló lefolyást mutatnak, míg a szájban lévők persistálnak.
A betegséget gyakran kíséri (körülbelül az esetek felében) másodlagos szájnyálkahártya gombás fertőzés.
A kórismea klinikai képen és a szövettani leleten alapul.
A kezelésa szóba jövő súlyosbító tényezők kikapcsolásából (fogkő, fogtömés éles széle, kidörzsölést okozó prothesis), megfelelő száj-hygieneből, a gombás fertőzés kezeléséből (a kórismét erősítsük meg a szájnyálkahártyáról végzett tenyészéssel steroid-kezelés előtt) áll. Továbbá localisan kezelni kell bármilyen panaszt okozó vagy erythemás elváltozást (triamcinolon acetonide kenőcs vagy nasalis spray, 0,1%-os betamethason kenőcs, 0,1%-os clobetasol propionate kenőcs. Az íny kezelésére jó módszer a hydrocortison (vagy 0,1%-os betamethason) felvitele vattapálcával. Biztató előzetes eredményeket értek el a szájnyálkahártya tünetek tacrolimus kezelésével, de ezt hagyjuk meg a szakellátásnak.
N.B. A szájnyálkahártya lichen elváltozások 1 százalékos gyakorisággal válhatnak rosszindulatúvá. Emiatt fontos a gondozás és szükség esetén ismételt biopsiára lehet szükség.
Ld. az ábrákat


