Chronicus autoimmun hólyagos betegség. A két fő formája a bullosus pemphigoid és a benignus nyálkahártya-pemphigoid. A bullosus pemphigoid esetén oralis tünetek 15-30 százalékban jelentkeznek. A benignus nyálkahártya-pemphigoid esetén az oralis tünetek mindig jelen vannak, és az esetek 95 százaléka a szájüregben kezdődik.
A szájban lévő hólyagokban serosus folyadék található. A folyadék véres is lehet, és a hólyag könnyen megrepedhet. A hólyagkörüli bőr erythemás. A hólyagok rupturája után a keletkező sebfelszín lassan gyógyul és hegesedés maradhat utána. A benignus nyálkahártya pemphigoid leggyakoribb megjelenési formája a szájban a gingivalis erythema és kifekélyesedés (desquamativ gingivitis). Elváltozások rendszerint a szájpadon és a buccalis nyálkahártyán is láthatók.
Kórisme. Kor (általában 60-70 év), klinikai kép, szövettan (subepithelialis vesicula), IF vizsgálat, pozitív Nikolszkij-tünet (ld pemphigus vulgaris).
A szájnyálkahártya-tünetekkezelése localis corticosteroidokkal történik. A súlyosabb esetek systemás corticosteroidokkal és/vagy más immnsuppressiv szerekkel kezelendők. A betegnek azt kell tanácsolni, hogy a bőrt és a nyálkahártyákat érő mindenféle traumatizáló tényezőt (például keményebb táplálékot) - mely hólyagot provokálhat - küszöböljön ki.