Az ST-eleváció a fenyegető szívizom károsodás legfontosabb jele. A sérülés helyét mutatja a felette levő elvezetésnél látható ST eleváció és a tükörkép-elváltozások is.
Myocarditisben az ST-eleváció minden elvezetésben észlelhető (kivéve a V1-t és az aVR-t). Ez fontos az ischaemiás sérüléstől való elkülönítésben, ahol az eleváció csak regionálisan jelentkezik.
1–3 mm-es eleváció lehet normális is a mellkasi elvezetésekben (V1–V3) (korai repolarizáció, különösen "sportszív" esetén. (Lásd: ebm00386) A jóindulatú ST elevációt gyakran csúcsos T hullám követi, ez magasabb, mint az ST szakasz kezdeti része.
A digoxin sajkaszerű ST-depressziót okoz. A lelet normális, és nem utal túladagolásra.
ST depresszió gyakran jelez krónikus ischaermiát és/vagy bal kamra hypertrophiát.
ST eleváció extenzív myocardiális infarctust követően megmaradhat, ez gyakran aneurysmára utal.
Sympathicotoniával, különösen nőknél, gyakran társul inferior vagy anterior/laterális ST-T eltérés, mely ischaemiás zavart utánoz. Az eltérések béta-blokkoló mellett megszűnnek, amikor a frekvencia 60/perc-re lelassul (adjunk pl. 40 mg propranololt és kérjük meg a beteget, hogy rágja szét a tablettát).
A negatív T hullám egyáltalán nem specifikus, és sok helyzetben észlelhető:
szívizom károsodások és terhelések,
kamra hypertrophia
mérgezés,
elhúzódó tachycardiás epizód után,
subarachnoideális vérzés, emelkedett intracraniális nyomás