A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerű felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

1.5.3. Biogáz

Biogáz előállításra valamennyi szervesanyag (kivéve a szerves vegyipar termékeit) alkalmas, mint pl.: trágya, fekália, élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok (különösen a cukor-, sajt-, burgonyagyárak és üzemek), valamennyi zöld növényi rész, háztartási hulladék, kommunális szennyvizek stb.

A biogáz képződés előfeltétele:

  • a szervesanyag,

  • a levegőtől, oxigéntől elzárt körülmény,

  • a metanogén baktériumok jelenléte.

A biogáz „gyártáshoz” az előző feltételeken túl még:

  • állandó, és kiegyenlített hőmérséklet,

  • folyamatos keveredés,

  • kellően aprított szerves anyag,

  • a metanogén és acidogén baktériumok különböző, s egymással szimbiózisban tevékenykedő törzsei is szükségesek.

A szerves vegyületekből – elméletileg – nyerhető metángáz mennyisége:

CH4 liter

kg nyersanyag

zsírok

1535

fehérjék

587

szénhidrátok

888

A biogáz keletkezése +4…+98 °C között lehetséges, elméletileg. Természetesen minden hőmérsékleti tartományban a metanogén baktériumok más-más törzse tevékenykedik. A különböző technikai szintet jelentő biogáz telepeken a szokásos lebontási hőmérséklet

  • pszichophil zóna, azaz a környezeti hőmérsékleten termelő biogáz berendezés,

  • mezophil, azaz +28…+36 °C között termelő biogáz telep,

  • termophil, azaz +48…+53 °C hőmérsékleten termelő telep.

Az egyes metanogén baktériumtörzsek hőmérsékleti igénye meglehetősen szűk értékek között teszi lehetővé a biológiai degradációt, a nagy hőmérsékleti ingadozás mellett a lebontás időtartama erősen megnő.

A kiindulási szerves anyag – a biológiai törvények értelmében – a gyakorlatban megközelítőleg csak 50%-ban bontható le, a többi elem visszamarad a hígkomposztban, illetőleg a szilárd komposztban.

A túlnyomóan mezőgazdasági eredetű biogáz telepek termelését számosállatra (sz.á.) szokás vetíteni. Általában elfogadható, hogy egy számosállat (500 kg testtömegnyi állat) napi trágya mennyiségéből termelhető energia 0,8 kg tüzelőolajjal egyenlő. A gyakorlatban elérhető szélső értékek: napi 0,2–1,0 kg tüzelőolajnak megfelelő energia termelés.

A számításokban

egy szarvasmarha napi trágyatermelését

6,40 kg szerves anyagnak

egy sertés napi trágyatermelését

0,51 kg szerves anyagnak

számíthatjuk, amelynek szárazanyag tartalma

0,75 szorzó alkalmazásával

megkapható.

A túlnyomóan kommunális, szerves eredetű hulladékok termelését lakosság-egyen-értékben, illetve a szárazanyag-tartalomra vetítetten szokás jellemezni.

Szokás a biogáz termelés hozamát még az erjesztő, a fermentor térfogatára is kifejezni: általában 1 m3 erjesztő térfogatra naponta 1 m3 biogáz termelés elfogadása a szokásos, a közepes technikai színvonalú, mezophil zónában termelő telepeknél. A biogáz gyártáshoz alkalmazható technológia meghatározó tényezője a feldolgozandó szerves-anyag szárazanyag-tartalma: a folyékony szennyvizek, a hígtrágyák biogázas kezelése lényegesen más technikai feltételrendszert kíván, mint a nedves, a félnedves, a szilárd (pl. kommunális) szemét.

A berendezések technikai színvonalától függ a szerves anyagok lebontásának időtartama, amely 2 óra – és 25–30 év között ismert. Ez előbbi a biogáz reaktor, az utóbbi a szemét-depóniák termelésének időtartama.

A hulladék, (hígtrágyák, trágyák és szennyvizek) kezelésénél a kiindulási pont mindenkor a keletkező hulladékok és szennyvizek mennyiségi, kémiai, fizikai tulajdonságai. Ettől függően választandó meg:

  • a kommunális, ipari eredetű, szilárd,

  • a kommunális, az élelmiszeripari eredetű, híg,

  • a mezőgazdasági eredetű, folyékony, hígtrágyák,

  • a mezőgazdasági eredetű szalmás trágyák és hulladékok legcélszerűbb kezelési és hasznosítási technológiája.

A biogáz alap-energiahordozóként, és átalakított energiahordozóként hasznosítható az adott energiavételezési eszközeink csekély átalakításával, a meglévő energiarendszereinkhez kapcsolhatóan – elméletileg.

A biogáz éghető alkotórésze a metán (CH4), fűtőértéke jelentősen függ az egyéb, nem éghető alkotóelemektől (pl. N, CO2). A metántartalom aránya változó a szervesanyagtól, technológiától stb. függően. A metántartalom általában 60% értékkel számítható, így fűtőértéke kb. 22,4 MJ/m3. A biogáz könnyebb, mint a száraz levegő.

Biogáz telep létesítése költséges, mert az anerob fermentációt lehetővé tevő berendezés költséges anyagot, és igen gondos kivitelezést kíván. Ugyanakkor a szervesanyag és a keletkező gáz kis energiasűrűségű, ezért nagy térfogatokra van szükség, és ezt csak növeli a viszonylag hosszú tartózkodási idő.