A fenntartható fejlődés fogalma világszerte közismerten a Brundtland jelentésben került megfogalmazásra, mely szerint „A fenntartható – harmonikus – fejlődés a fejlődés olyan formája, mely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációját saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.” A definíciónak van egy köznapibb, és ugyancsak közismert megfogalmazása is, mely egy kenyai közmondás magyarosított fordítása: „Gondozd jól a földet. Azt nem a szüleid adták neked. A gyerekeidtől kaptad kölcsön.”
A megfogalmazásokban két kulcsfontosságú alapfogalom van elrejtve:
-
a szükségletek és
-
a korlátozások eszméje: azaz a szükségletek kielégítése mindaddig „ harmonikusan ” biztosítható, míg az korlátokba nem ütközik.
A növekvő szükségletek kielégítése fejlesztéssel lehetséges, de a csak a harmonikus fejlesztés lehet hosszútávon fenntartható. Az a fejlesztés harmonikus, melyben
-
az adott társadalmi forma és
-
gazdasági színvonal
-
a környezet eltartó képességével
összhangban van.
A gazdaság hatékonysága meghatározza a társadalmi méltányosságot, s mindezeknek a környezet eltartó képessége szab határt.
Csak az előzőek szerinti összhangban lévő környezet képes mind a jelen, mind a jövő igényeinek kielégítésére. (Ezt igyekszik szemléletesebbé tenni az 1.1. ábra.)

Előző

Előző