Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

   A 'Tündér-Or?zágról böséggel olva-?tam,
   Ola?z krónikból kit meg-fordí-tottam,
   És a' Olvasóknak, múlatságúl adtam,
   Magyar Versek ?zerint Énekben foglaltam.

   Lé?zen mo?t be?zédem, iffjú Árgirusról,
   Ákléton Királynak kisebbik Fiáról,
   Ő Szeretőjéről, Tündér Szűz Leányról:
   Fáradsága után, ő vígaságáról.

   Bizonnyal Or?zágát én meg-nem mond-hatom,
   Ákléton Királynak, hol légyen nem tu-dom,
   A' Tündér Országban, vólt kő-vára, tudom,
   Mint a' Krónikábúl értem, és olvasom.

   Ékes Tartománnyal a' Király bír vala,
   Szép fénylő Kő vára Or?zágában vala,
   A?z?zony Felesége ?zép Medana vala,
   Három vitéz Fia a' Királynak vala.

   Régi rakott kerte a' Királynak vala,
   Melly ?zép termő-fákkal ékesítve vala,
   Drága ?zép follyó viz kertében folly vala,
   Mellyel ?zép kő kerte ékesítve vala.

   Történék azonban, kertében hogy járna,^[897]
   Egy

facsimile

   Virága mint ezü?t, ollyan ?zínű vala,
   A' közepi pedig, ?zép gyöngy ?zemmel rakva,
   Mellynek a' termését alig várja vala,
   Három?zor egy napon, virágozik vala,

   Sietséggel Király a' Kerté?zt hivatá,
   Kérdi, az alma-fát ki plántálta vólna?
   Mondá, hogy ő többé azt nem látta vólna,
   Sőt annak ?zépségét még ő is tsudálná.

   Gyönyörűsége?en nappal az alma-fa
   Ezü?t virágával úgy tündöklik vala,
   Éjszaka nagy ?zépen meg-érik almája,
   De reggelre fáján egy ?em marad vala.

   Ezen az Ákléton igen búsúl vala,
   Má?od?zor is a' fa meg-virágzik vala,
   Gyöngyös virágjában ?okat bé-hordata,
   Ét?zszakán őrzőket a' kertben botsáta.

   Reggelt alig várja, a' Király fel-kele,
   Palota ablakán a' kert felé néze,
   A' ?zép gyumölts-fának hát nintsen ter-mése,
   Ő maga őrzőkhöz a' kertbe bé-méne.

   Gyorsasággal ?iet a' Király hozzájok,
   Tehát a' fa alatt mind el-aluttanak,
   A' Király fel-költé, kérdé, mit látának?
   Azok a' Királynak imígyen ?zólának:^[898]

   Ez

facsimile

   Igen hamar Király házában bé méne,
   Nagy bánatnak magát mindgyárá?t ere?zté,
   Egy Jövendő mondót hamar kere?tete,
   Kinek a' bús Király, ekképpen be?zélle.

   Mondd meg nékem (úgymond), ezt a'  fát ki-hozta?
   Akaratom ellen, Kertemben plántálta?
   Az ő ?zép termését Kertemből el hordgya,
   Melly miatta látod jutottam nagy búra.

   Ha nékem meg-mondod, várjad nagy  jutalmat,
   Örömre fordítod az én bánatimat,
   Vé?ze?z ottan tőlem ?ok ajándékokat,
   Té?zek én te veled ottan minden jókat.

   A' Jövendő-mondó, Filárinus vala,
   Ki ördöngösséggel olly igen bölts vala,
   Harmad napot kére gondolkodására,
   Akkor ?zórúl ?zóra néki meg-mondaná.

   Király meg-engede, elöle el-méne,
   Harmad nap el-telvén, a' Királyhoz méne,
   Királyt Fiaival együtt házban lele,
   Filárinus így ?zól, Király' be?zédire.

   Mondá: a' Termö fát, a'ki ide hozta,^[899]
   Ugyan

facsimile

   Ennek ő kedvéért hozták e' fát ide,
   Az ő ?zép ?zeméllyét kívánta látnia,
   De ez Felségednek fordúl bánattyára,
   És te Gyermekednek nagy bújdosására.

   Filárinus ennél többet ott nem ?zólla,
   Szép ajándékokat Király néki ada,
   Fa meg-virágoznék, immár alig várja,
   Üdö reá telvén fénylik ?zép virágja.

   Szép vetett nyo?zolyát tétete fa alá,
   Ö nagyobbik Fiát örizni botsátá,
   A' ?zép nyo?zolyában hanyat-fek?zik vala,
   A' ?zép termő-fára ?zemmel nézett vala.

   Látá, hogy az alma nagy ?zépen meg-érék,
   Álom-hozó ?zellő azontúl érkezék,
   Nagy nehéz álomtúl ?zegény el-nyomaték,
   Királytól aluva, reggel találtaték.

   Középsö Fiát-is el-küldé próbára,
   Jövendő-mondónak parantsolattvára,
   Ha?onlatosképpen ez ?zintén úgy jára,
   Király haraguvék Jövendö-mondóra.

   Szegény Filárinu?t piatzral vitette,
   Nagy hirtelenséggel fejét el-üttette,
   Nem fog ?emmit az ö könyörgö be?zéde,
   Nagy bánattal Király házába bé-méne.^[900]

   Ki

facsimile

   Tekíntetes Iffjú az Árgirus vala,
   Nagy ékes be?zédü, ?zép termetü vala,
   Szép ékes erköltsel fel-ruházva vala,
   Kiért az Or?zágban néki híre vala. (lya,

   Nagy kegyes be?zéddel Attyát víga?ztal-
   Én ?zerelmes Atyám, a' Királynak mondá:
   Egy ?zót ?zólnék, hogy ha Felséged nem
   És ha rá hajlana én kívánságomra. (bánná,

   Im látod Bátyáim meg-nem örizhették,
   Sem az örizök-is e?zekbe nem vették,
   Alma lopót néked meg-nem jelenthették,
   Felséget bánattyát nem enge?ztelhették.

   A' Jövendő-mondót meg-öletted látom,
   Melly tselekedetet bizony igen bánom,
   Mert mit jövendölt vólt, igazlé?zen tudom,
   Nékem jelentette ez ét?zaki álom. (én-is,

   Én ?zerelmes Atyám, hadd mennyek-el
   Ha meg örizhetem, hadd próbállyam én-is,
   Az álom-hozó ?zél ha reám támad-is,
   Miként a' több örzök, ha el-alu?zom-is.

   A' keserves Király mondá Árgirusnak,
   Szerelmes ?zép Fiam, az én bánatomnak
   Ne örülly olly igen, én búsúlásomnak,
   Ne légy oka Fiam, minden bánatimnak.

   Mert ha igaz lé?zen Filárinus ?zava,^[901]
   Bá-

facsimile

   Mi vagyon énnékem, Fiam arany-almám,
   Az alma-fát inkább jobb hogy le-vága??am,
   Tűzre mind töve?töl, virágo?tól hánnyam,
   Hogy nem mint ennél-is inkább háborod-gyam.

   Meg-botsáts jó Atyám, az Iffjú igy ?zóla,
   Akaratod ellen el-mégyek, azt mondá,
   Igaz lé?zen talám Filárinus ?zava;
   Noha te Felséged ötet le-vágatta.

   Akarattya ellen Attyának el-méne,
   A' kertbe hogy juta, a' fa alá méne,
   Aranyas fegyverét le-tevé melléje,
   Gyenge vetett ágyra te?tét le-ere?zte.

   Szép egyenes te?te az Iffjúnak vala,
   Idejének ?zintén virágjában vala,
   Urfi-módra termett vitézi járása,
   Minden dolgaiban tökélletes vala.

   Nem felette kartsú, közép ember vala,
   És ki-terjett feje, ?zép ?ima homloka,
   Két fekete ?zeme, és piros ortzája,
   Tekíntetre méltó, kívánatos vala.

   Feküvén ágyában, úgy könyörög vala,
   Két ?zép ?zemeivel a' fára néz vala,
   La??anként el-húlla fának ö virága,
   Az alma nötön-nö ?zemeivel láttya.^[902]

   Az

facsimile

   Mint egy la?sú ?zellö, ollyan zúgá?t halla,
   Szép hat fejér Hattyú ott onnan le-?zálla,
   Hetedik fejéhez nyo?zolyára ?zálla,
   Mellyen a' Király fi igen rémül vala.

   Nagy la??an ö kezét akkoron ki-nyújtá,
   Egy lábát Hattyúnak kezében ?zorítá,
   Hattyú meg-rázkódék, az hat el-?zalada,
   Hetedik fejénél, ott maradott fogva.

   Hallhatatlan dolog ím attól lett vala,
   Mert emberi ?zóval a' Hattyú ?zól vala:
   Ne ?ie?s Király-fi az én halálomra:
   Mert nem jöttünk néked, hidgyed, ártá-?odra

   Má?od?zor ö magát a' Hattyú-meg-rázá,
   Leány ábrázatba magát változtatá,
   Mellyen a' Király fi tsudálkozik vala,
   A' Leány illy ?zóval őtet bátorítá.

   Ne félly ?zép ?zerelmem, Királynak ?zép Fia,
   Medena A?z?zonynak ?zerelmes Magzattya,
   Te vagy én ?zívemnek édes vídámsága,
   Lelkem nyúgodalma, életem i?tápja.

   Atyádnak kedvéért nem plántáltam e' fát;^[903]
   En

facsimile

   Csak néked plántáltam, szerelmem e'  ?zép fát,
   És tsak néked ?zabad le ?zedni almáját.
   Szerelmeddel látod, Tündérek' Királyát,
   Ha ?zereted mo?tan, néked adta magát.

   Hallhatatlan, melly ?zép a' Leányzó vala,
   Nyelvével az ember azt meg-nem mond-hattya,
   Emberi kéz ?oha le nem is írhattya,
   Az ő ?zép termetét, melly drága ?zép vala.

   Junó, Pallás, Vénus, Didó, és Minerva
   Ezzel nem ér vala Nympháknak ?oksága,
   Sem a' ?zép Sybillák, ?em éneklő Músák:
   Ékes tekínteti, mert mind fellyül múllya,

   Arany-?zínű haja földig terjedt vala,
   Ét?zaka igen-is, ugyan fénylik vala,
   Nyo?zolyája ré?zét árnyékával tartya,
   Fénylik gyenge te?tén, te?t-?zínű ruhája.

   Termete ?zép kartsú, magos állapattya,
   Gyenge, ékes, la?sú, zengedező ?zava.
   Fejér, az ö te?te, mint Hattyúnak tolla,
   Isten-a?z?zony módra, termett Ábrázat-tya,

   Iffjú fel-gerjedvén, karját fel-emelé,
   Hozzája ?zorítván, Leányt meg-ölelé,^[904]
   Ki

facsimile

   Gyönyörü tsókokat ajakok nem ún-nyák,
   Ölelgeté?ekkel karjok nem fáradnak,
   Nagy gyönyörüségben mind a' ketten  vagynak,
   Így ?zólla Király-fi, ím' a' ?zép Leánynak:

   Kegyes tekintetü, én édes ?zerelmem,
   Víg kedvű, ?zép vídám szívem, édes lelkem,
   Ennyi munkát töled én hogy érdemlettem?
   Mit kíván?z én tőlem én édes ?zerelmem?

   Nálad nélkül higyed, nem lé?zen életem,
   El-ne hadgyon engem', kegyes vóltod, kérem,
   Az halálra érted hogy ne ve??em fejem,
   Ha ?zeméllyem tet?zik, légy én feleségem.

   Szívemnek virága, a' Leány-is így szól,
   Szép ékes ró?a-?zál, kit ajakam tsókol,
   Szép fejér gyenge te?t, kit kezem tapogat,
   Gyönyörü ?zép be?zéd, kit két fülem halgat,

   Mit tu?akodnám már a' ?zerelem ellen,
   Ha tsak hozzád vagyon ?zívem minden kedvem,
   Nálad nélkül nintsen énnékem örömem,
   Tied vagyok ?zívem, ihon a' jobb-kezem.

   Mint mágnes-kő va?at hozzája ?zorít-tya,^[905]
   Igy

facsimile

   Végre ?zép Árgirus, a' Leánynak ?zóla:
   Vénus játékjára hajlani kívánna,
   Gyenge ?zép ruháját kezébe ?zorítá,
   A' Leány az ellen illyen ?zókat ?zólla,

   Én édes ?zerelmem, fogadgyad-meg ?zómat,
   Abban még-nem közlöm veled én maga-mat;
   Mert ha azt meg-láttyák, mondnak ránk ?zitkokat,
   Hagy békét ?zerelmem, ere?zd én ruhámat.

   Lám te veled közlök, minden játékokat,
   Ölelgetéseket, gyönyörü tsókokat.
   Kedved ?zerént-való tapogatásokat,
   Ezzel elégedgyünk, tűrte?sük magunkat.

   Szép Árgirus, néki ekképpen felele,
   Hozzá nagy ?zerelmét ő addig nem hinné:
   Mert abból tet?zik-meg ?zerelem' gyü-möltse.
   Mi nem lé?zen ?zívem, ez ki??ebbségünkre.

   Vallyon ha virrattig mi itt el-alu?zunk,
   Atyám ?zolgáitól ha itt találtatunk,
   El-hi?zik é, hogy mi a' nélkül múlattunk,
   Akképpen, hogy illyen ?zerelme?ek vagyunk,

   Emberi látá?túl mi ?emmit ne féllyünk,^[906]
   Mert

facsimile

   Leány azt felelé: édes ?zép virágom,
   Serkengetö híves, nedves, ?zép harmatom,
   Én te tőled magam', de hogy tagadhatom,
   Vérem ki-ontását tőled én nem ?zánom,

   Tiéd vagyok, ámbár ?zabad légyen ve-lem,
   Többet már nem ?zólok akaratod ellen,
   Mert énnékem ?intsen kívánságom ellen,
   Nékem is nem kedvez a' gono?z ?zerelem.

   Vénusnak ?zerelmes ?zép játéka után,
   Magokat mindketten az álomnak adván,
   Nem ?ok üdö múlva meg virrada ottan,
   A' Király fel kele, ki-méne ajtaján.

   Palota ablakán, kert felé tekínte,
   Tehát a' ?zép fának fénylik ?zép termése,
   Szívében, lelkében, ugyan meg-örüle,
   Alig hi?zi, hogy hírt Fiáról érthetne.

   Egy vén a?z?zony ottan eleibe méne,
   A' Király-a?z?zonynak ekképpen felele,
   Vajha ki hírt nékem Fiamról tehetne,
   Szép ajándék tölem néki adva lenne.

   Vén-a?z?zony futamék, kúlts néki ada-ték,
   Kertbe hogy bé-lépék, a' Leányt meg-látá,^[907]
   Nagy

facsimile

   Költeni nem meri, mert igen fél vala,
   Isten-a?z?zony vólna, mert azt véli vala,
   La?sú lehellé??el ott alu?znak vala,
   Kezeket egymásra által vetik vala.

   Kését ott ki rántá, hajában el-met?ze,
   Király eleibe azt hamar bé-vivé,
   Nagy álmélkodá??al Királynak be?zéllé,
   Arany-?zál hajakat ada ő kezébe. (gya,

   Lehetetlen dolog, Királynak azt mond-
   Hogy emberi magnak ollyan haja vólna,
   A?z?zony Felesége fel-kele Medéna,
   Öltözik, hogy mennyen, ?zép Fiát látnia.

   Azonnal álmából Leány fel-?erkene,
   Sívalkodik, kire iffjú is fel-kele,
   Hajából el loptak, azt e?zébe vette,
   Jaj-?zóval ő haját ?iratá 's ke?erge.

   Oh ?zerelmem! úgymond: ezt ha tud-tam vólna,
   Hogy Atyád házánál tolvaj lakott vólna,
   Jobb még e?tve innét én el-tüntem vólna,
   Hogy ?em mint illy ?zégyent rajtam tettek vólna.

   Nem lehet, már többé hogy én itt ma-radgyak, (nak,
   Mert nagy héjja vagyon én fényes hajam-
   A'mi Törvényünk is nem engedne annak,
   Hogy lakója lennék Atyád Udvarának."^[908]

facsimile

   Avagy tsak azt mond-meg, hol le?z ma-radá?od,
   Vagy melly felé vagyon te lakó Városod:
   Meg-kereslek téged', bizonnyal meg-látod.
   Avagy meg-mara?ztlak, vagy érted meg-halok.

   A' ke?erves Leány vi?z?za tekínt vala,
   Ortzáján könyvei le-tsordúlnak vala,
   Mi ha?zna ?zerelmem, Árgirusnak monda,
   Ez Or?zági ember ha nem jöhet oda.

   A' fekete Váro?t tudakozd ét?zakra,
   A' változó-helynél ott meg-talál?z monda,
   De tudom bizonnyal, hogy nem jöhetz oda,
   Leány azon-közben ajtó-nyílá?t halla.

   Többet ott egymással nem beszéllheté-
   Keserű ?írá??al a' Leány el-tünék, (nek,
   Az Iffjú el-hala, a' földre le-esék,
   A' Király bé-méne, kertben meg-állapék.

   A' Leányt a' Király ?oholott nem látá,
   A' fia hogy el-hólt, a' földön meg-látá,
   Könyve letsordúla, fiát fel-ragadá,
   Medéna-a?z?zony-is el-fakada ?írva.

   A' ke?erves Király illyen ?zókat ?zólla:
   Im' majd hol telék-bé Filárinus ?zava,^[909]
   Igaz

facsimile

   Az Attya, és Annya fiát víga?ztallya;
   Én édes ?zívemnek ?zerelmes i?tápja,
   Ne hadd magad', kelly-fel, ne hagyj en-gem' búra,
   Hadd értsemmeg tőled,mi nyavalyád vólna.

   Király-fi ?okára e?zére jött vala:
   Ne viga?ztally engem', ke?ervesen ?ira,
   Oka te vagy ennek, Attyának azt mondá,
   Te miattad mégyek majd ?zörnyü halálra.

   Tolvajt küldöttél vólt hozzám követ-ségül,
   Engemet meg-fo?zta az én ?zeretömtöl,
   Bútsút vé?zek majdan a' Napnak fényétöl,
   Nem akarok többet fel-kelni ez helyből.

   Nagy ?ok viga?ztalá?t Attya rá fordítá,
   Nem én vagyok oka, jó fiam azt mondgya,
   Nem tudtam magzatom, mert nem küld-tem vólna.
   Sok ?zóval az Iffjú lábára fel álla.

   Attyával, Annyyával, házba bé-ment vala,
   Leánynak ?zépségét ő be?zélli vala,
   Sem enni, ?em innya, ő nem akar vala,
   Míg ö a' Kofának halálát nem látná.

   Király meg-engedé, kezében botsátá,
   Hóhért a' ke?erves Iffjú hozattatá,
   Ló-farkán a' Kofát hamar hordoztatá,
   Azután négy ré?zre te?tét vágattatá.^[910]

   At-

facsimile

   Az Attya és Annya ezen tsodálkozva,
   Mind a' ketten ?írnak, Attya így meg?zólla:
   Ne hagyj édes Fiam minket illy nagy búra,
   Ne adgyuk magunkat érted rút halálra.

   Sok ?írá?t, zokogá?t, környülötte tennek,
   De ?emmit belöle ki nem vehettenek,
   Mint egy dühött ember, kiált mindenek-
   Nem lé?zen lakója többé ö földének. (nek,

   Szólla i?mét Anny, én úgy tarttottalak,
   Még fúvó ?zéltől-is meg-óltalmaztalak,
   Az én kebelemben hidgyed tartottalak,
   Ne menny-el én tőlem, látod mint óhajtlak.

   Hogy látá az Attya, ?zava nem ha?ználna,
   Aranyat nagy böven ö néki adata,
   Attya, Annya házban, jajgatva ?irattya,
   De tsak meg-?em hallá, az útnak indúla.

   Az alma-fát Attya, töbül ki-vágatá,
   Mint egy áldozatot a' tüzre hányatá,
   Világánál Fiát keresvén ?iratá,
   Jövendő-mondónak jut e?zébe ?zava.

   Jámbor Filárinus igazat ?zólt vala:
   Ok nélkül halálra én vitettem vala,
   Az én bo?z?zúságom, lásd nékem mit hoza,
   Hóltig ?iralomra az én fejem juta.^[911]

   Ha-

facsimile

   Bezzeg ékes vala Udvara ö véle;
   Mert öt' tekíntetlen ?enki nem türhette,
   Ékes ábrázattyát ?ok nem felejthette,
   Éjjel-nappal ?ok Szűz az Iffjat ke?ergé.

   A' ?zegény Árgirus hegyeken völgyeken,
   Mind éjjel, mind nappal, ét?zak-felé mégyen,
   Kit elöl utól ér, ő mind tudakozik:
   De ?enki Városról nem emlekezhetik.

   Tsak egy Ina?sával ö bújdo?ik vala,
   A' Tündér Országba immár jutott vala,
   Egy nagy havas közben hogy bújdo?ik vala,
   Egy ?zéles barlangban egy kis fü?töt láta.

   Mikor a' barlangnak ?zélire el-juta,
   A' barlangban ottan egy nagy embert láta,
   Ugyan meg-rettene, az embert hogy látá,
   De vi?z?za fordúlni immár késö vala.

   Bátorítván magát, így ?zólla magában,
   Nem bízom én már ?emmit e' Világban,
   Jobb hóltam, hogy ?em mint éltem a' nagy búban, (ban.
   E' ?zók után mindgyárt méne a' barlang-

   A' nagy ember kérdé, kitsodák vólná-nak,
   Zeng a' föld hangjától a' ő nagy ?zavának,^[912]
   Egy

facsimile

   Az Iffjú Árgirus bátorsággal ?zólla,
   Mitsoda járatban ö akkoron vólna,
   Eleibe néki nagy ?zóval ?zámlálá,
   A' fekete Váro?t töle tudakozá.

   A' nagy Ember ?zólla, hallod é jó fiam,
   Sok Tartományokat immár én bé-jártam,
   De én annak hírét ?oha nem hallottam,
   Im te tőled hallom, de többé nem tudtam,

   Várj reggelt jó fiam, talám meg-mond-hatom,
   Mert a' Tündéreket én reggelre várom,
   Tölök mind fejenként én meg-tudakozom,
   A' ki tudgya, társúl véled el bocsátom.

   Egy Vadat a' nyársra egé?zen vonata,
   Ina?sával együtt Árgiru?t jól tartá,
   Minden Nemzetségét tőle tudakozá,
   És miért fáradna ö azt-is meg-tudá.

   Más napra virrada, Tündérek jutának,
   Sok ajándékokat ő néki hozának,
   Barlangban ő vélek olly ?okan valának,
   A' nagy Ember ?zólla, hogy mind hallgat-nának. (tok,

   Tudom, hogy fejenként ti ?okat járta-
   A' fekete Váro?t talám hallottátok,
   Mellyitek hallotta, nékem meg-mond-gyátok,^[913]
   Nem

facsimile

   Egyik-is közülök azt meg-nem mond-hatta,
   Mindenik azt mondgya, a' Váro?t nem tudgya,
   Sőt még tsak hírrel is ?oha nem hallotta,
   A' ?zóra eyg sánta Ember oda juta.

   Hogy a'?zónak okát, meg-értette vólna,
   Ottan fel-kiálta, hogy ö azt jól tudná,
   Az ö fél-lábát-is ott ?zegték-meg, monda,
   De felette me?z?ze az a' Város vólna.

   A' nagy Ember hivá, néki parantsolá,
   Magát Iffjú mellé úti-társul adná,
   Oda-nem mér menni, sánta Ember mondá:
   Mert ö onnan ?oha nem jöhetne vi?z?za.

   Én ott a' Városban, ?ok károkat tettem,
   Mert Farkas képében ?ok barmokat ettem,
   Mihelyt ök meg tudgyák, hogy én oda mentem,
   Halálom énnékem ö közöttök lé?zen.

   A' nayg Ember monda: hallod mit be-?zéllek,
   Menten menny, ne várjad, hogy többé küldgyelek,
   Akarattya ellen útra eredének,
   Nagy erös útakon éjjel nappal mennek.

   Menésben?ok üdö imár hogy tölt vólna,^[914]
   Egy

facsimile

   Mert ha a' határba immár én bé-mégyek,
   Mihelye?t ő nékik abban lé?zen hírek,
   Tudom én bizonnyal engemet meg ölnek,
   Menny-el, járj békével, én-is vi?z?za térek.

   Árgirus kö?zöné, nagy hamar indúla,
   Fekete Városba hogy immár el juta,
   Egy özvegy a?z?zonyhoz talála ?zállásra,
   Kinek gazdagsága, Kő vára nagy vala.

   Jó-kedvével a?z?zony Iffjat bé fogada,
   Kérdé honna jönne,'s mi ?zándéka vólna,
   Nemzetét 's Or?zágát a?z?zonynak meg-mondá, (mondá-
   Honnét jö, 's mit keres, ö azt-is meg-

   Az a?z?zonyt végtére, Iffjú kérdé vala,
   A' változó-helyet, ha tudná, hol vólna,
   Mert ö néki oda még nagy gondgya vólna,
   Néki meg-mondaná, azon kéri vala.

   Az a?z?zony felele, Iffjúnak ezt mondá,
   E' VároVon tsak túl az nem me?z?ze vólna,
   Egy nagy ?zép ékes kert tsak mellette vólna,
   Kiben egy ?zép Leány mindennap múlatna.

   Tsak egy?zer napjában a'Leány be-méne,
   Hat ?zolgáló-Leány mégyen-bé ö véle:^[915]
   Mon-

facsimile

   Szemét el nem vé?zi az A?z?zony ö róla,
   Ö ?ok bújdosását erö??en tsudállya,
   Járá??al hogy gyözte álmélkodván mond-gya,
   Az ő ?zép ?zeméllyét nézni el-nem únnya.

   Király-fi ö néki azt-is meg-be?zéllé,
   Hogy ö a' Leányért jött vólna illy me?z?ze,
   Mint lett vólna dolga, azt-is meg-jelenté,
   Kiről ím' az A?z?zony gondolkodni kezde.

   Hajadon-Leánya A?z?zonynak ?zép vala,
   Ez gazdag Király-fi magában gondolá,
   Im' melly ?zép termetű magában azt mondá,
   Leányomat néki adom háza?ságra.

   Álnokságot A?z?zony azontúl gondola,
   Miképpen Leányát ö néki adha??a.
   Nyúgodalmat ada néki éjt?zakára,
   Inasát ki-hívá az házból titokra.

   Nagy ?ok hazugsággal ötet el-hiteté,
   Hajadon-Leányát ö néki igéré,
   Hogyha ö kérését bé-tellyesítené,
   Be?zédét az A?z?zony illyen képpen kezdé.

   Mikoron bé-mentek Uraddal a' kertben,
   Ez a' kis tömlőtske légyen te kezedben,
   Mihelyt annak ?zelét Uradra ere?zted,
   Nehéz álom ottan ?zemeire terjed.

   A'?zépLeány onnat mikor el-kime-nénd,^[916]
   E'

facsimile

   Maga az A?z?zonynak más ?zándéka vala,
   Mert édes Leányát Árgirusnak ?zánta,
   De a' bolond Ina?t ím mint el-útálta,
   A?z?zonynak engede, Urát el-árúlta.

   Reggelt alig várja, Árgirus fel-kele,
   A' meg-mondott helyre Ina?sával méne,
   A' ?zép drága kertet mikoron el-érte,
   La??atskán a' kertnek ajtaján bé-méne.

   Tsuda éke?ségét a' kertnek tsudállya,
   Szép folyó forrásra a' kertben talála,
   Mint egy olva?ztott réz ollyan ?zínü vala,
   A' helynek-is nevét arról hívják vala.

   Zöldellö boro?tyán kertet környülfogta,
   Cziprus, és pu?zpángal a' kert tellyes vala,
   Pirosló narants-fák a' kertben plántálva,
   Liliom virágok nevelkednek vala.

   Kertnek közepiben ?ok füvek valának,
   Szagos balsamom-fák ?zépen illatoznak,
   Szép ki-terjedt sürü nagy magos czédrus-'fák,
   Napnak fénye ellen árnyékot tartanak.

   Egy ?zép ti?zta forrás fának árnyéká-ban,
   Szépen gömbölyögvén, földböl ki-buzog-ván,^[917]
   Szép

facsimile

   Drága ?zép nyo?zolya ott a' kertben vala,
   Szép gyenge fátyollal bé-borítva vala,
   Mindennap a' Leány abban nyúg?zik vala
   Szép leveles fának híves árnyékában.

   Iffjú ?zép Árgirus mihelyen meg-látá,
   Az ágyra borúlván ugyan meg-vídúla,
   Az ö ?zeretöjét fáradt te?tel várja,
   Ina??a tsak közel nyo?zolyához álla,

   A?z?zonytól adatott tömlöt meg-?zorítá,
   Álom-hozó ?zellöt Úrára botsáta,
   Melly miatt Árgirus úgy el-alutt vala,
   Mint egy hólt-eleven ágyra borúlt vala.

   Nem ?ok üdö múlva a' Leána el-juta,
   Ki Páva-módgyára ajtón bé-nyomata,
   Hat ?zép gyenge leány ö utánna vala,
   Ö ?zokott helyére menni ?iet vala.

   Igen kellemetes meleg üdö vala,
   Földig terjedt haja mint egy Sátor vala,
   Szép fényes tündöklö arany-?zínű haja,
   Szép gyengeSzemélynek árnyékot tartvala.

   Te?tén ingadozik te?t színü ruhája,
   Lengedezö fátyol fejére borítva,
   Gyenge zöld pá?itot az allya tsapdo??a,
   Gyenge piros ?zíne mintha mo?olyogna.^[918]

   Fe-

facsimile

   Mihelyen Árgiru?t nyo?zolyán meg-látá,
   Meg-e?meré mindgyárt reája borúla,
   Gyenge ke?zkenövel ortzáját le-vonnya,
   Verítékét mindgyárt meg enyhíté rajta.

   Monda: Édes lelkem ?erkeny-fel álmod-ból,
   Hadd víga?ztallyalak ?ok bújdosá?idról,
   Értekezzem tőled ?ok fáradságidról,
   Ez ideig való próbán forgá?idról.

   Ne re?teld el-hadni érettem álmodat,
   Lám nem re?telted te ?ok fáradságidat,
   Fel-vettél érettem ?zívem ?ok munkákat,
   Kelly fel édes lelkem, hadd hallyam-meg ?zódat.

   Az ö feje felett tön ?ok ?írásokat,
   Inasának végre monda illyen ?zókat:
   Im' látom Uradnak ve?zedelmes álmát,
   Ha fel-serken, mondd-meg tölem, hallott ?zókat. (gyad.

   A' te ?zép Szeretöd itt vala, azt mond-
   De te el-nem hadtad érette álmodat,
   Még tsak két?zer el jö látnia te hozzád,
   De töb?zör el nem jö, ezt bizonnyal tud-gyad.^[919]

   E'

facsimile

   Kérdé, itt vala-é az én víg Szerelmem?
   Monda, hogy itt vala, ?íra ke?ervesen,
   De hogy fel-nem kelél, el-méne te töled,
   Illyen ?zókat hagyott mondanom tenéked.

   Két?zer még el-jövök Szeretöm látnia,
   De a' mi Törvényünk többé nem mutat-tya,
   Ha akkor fel nem kél, Személlyem látnia:
   Nem jöhetek többé néki látására.

   Má?od nap is délkor a' kertbe jutának,
   Ha?onlatosképpen akkor-is járának:
   Szállásra menvén A?z?zony az Inasnak
   Ajándékot ada, hogy enged ?zavának.

   Harmad?zor Árgirus a' kertbe bé-méne,
   Könyve le-görögvén fel-tekínte mennybe,
   Nagy fohá?zkodá??al I?tenhez könyörge:
   Hallga?s-meg engemet, ki lakozol menny-be,

   Ennyi fáradságom ne légyen hijába,
   Atyámat, Anyámat az én Or?zágomba
   Érette el-hattam, jöttem ez Or?zágba,
   Ha meg nem láthatom, e?em rút halálba.

   A' ?zép vetett ágyon nem akar fekünni,
   Árnyékos fa alatt akar tsak sétálni,^[920]
   Az

facsimile

   Nagy ?ok ideiglen ?zéllyel ?étál vala,
   Az nas melléje végre állott vala,
   Az ajtót-is immár meg-nyították vala,
   Álom-hozó ?zellőt hogy reá botsáta.

   Király-fi az ágyra nem mehetett vala,
   Az ?zép zöld pá?itra fa-alá dült vala,
   Mellyet a' ?zép Leány e?zébe vett vala,
   Ke?erves jaj ?zóval mégyen ö hozzája.

   Én édes ?zerelmem! Atyádat, Anyádat
   Érettem el-hagytad gazdag Or?zágodat,
   Melly hijába tetted ?ok fáradságodat,
   Tsak egy?zer hallhatnád én ke?erves ?zó-mat. (ben,

   Jaj melly nyomorúság ?zálla én ?zívem-
   Hogy nem be?zéllhetek véled ke?eves-?en,
   Nem láthatlak immár többé én éltemben,
   Ha mo?t nem lehetek ?zívem veled ?zem-ben. (oda,

   Mert ember nem mehet ez Or?zágból
   A' madár ?em mehet ez Or?zágból oda,
   Én-is nagy munkával jöttem ide, monda:
   Többé ide jönöm már nem ?zabad vólna.

   Bár tsak egy?zer látnám ?zívem víg ked-vedet,
   Hallanád füleddel az én be?zédemet,^[921]
   Fü-

facsimile

   E' ?zók után Leány földröl fel-emelé,
   Nyo?zolyában ülvén az ölébe vévé,
   Sürü könyveivel ?oká ?erkengeté,
   Ortzáját egé?zen véle nedvesíté.

   Mind egé?z e?tvéig feje felett ?íra,
   Sok ?iralmas ?zókat feje felett ?zólla,
   Ke ?erves jaj-?zóval ö töle el-vála;
   Az ö Ina?sának végtére így ?zólla,

   Szerelmes rósámnak Iffjú Árgirusnak
   Mondd-meg ezen ?zóval az én virágom-nak, (nak,
   Hóltig érte adtam magam' nagy bánat-
   Im lásd rabja vagyok immár az halálnak.

   Nem jöhetek immár többé ö hozzája,
   Legyen már tsende?e tölem az ö tagja,
   Kit ö néki hozott telhetetlen álma,
   Kit mo?tan re?telle érettem hagynia.

   Nem türheté még-is, de vi?z?za-fordúla,
   Te?tét apolgattya, és tsókollya vala,
   Melly nehezen lélek a' te?tet el-hagya,
   Illy ?zíve ?zakadva töle nem válhatna.

   Bizonnyal jól tudom én édes ?zerelmem,
   Néked-is ez nehéz, hogy nem láthat?z en-gem',
   Mind hijába ennyi fáradságod lé?zen,
   Töltsd-ki azon bo?z?zúd, ki árúlód lé?zen?^[922]

   Az

facsimile

   A' ki??ebbik ?zegröl végye-le ?zablyáját,
   A' nagyobbik ?zegre tégye az ö kardgyát,
   És így ki-töltheti bo?z?zúmat, 's bo?z?zúját,
   Ha abból fogadgya ?zeretője ?zavát.

   Mert ha eddig régen oda tette vólna,
   Velem eddig régen be?zéllhetett vólna,
   Kedve-?zerint velem múlathatott vólna,
   Én-is ennyi búra nem jutottam vólna."

   Az Inas e?zébe ezt nem vette vala,
   A' Leány el-menvén Urához járúla,
   Serkentö kenövel fel-költötte vala,
   Könyve miatt te?te mind azon viz vala.

   Mondá: Im' Ur I?ten mint meg-verí-teztem,
   Az Ina??a mondá: De nem veríteztél;
   Hanem ?zép ?zeretőd áztatott könyvével,
   Mit monda jó ?zólgám? hogy nem köl-töttél fel,

   Miért mondod Uram, hogy nem köl-töttelek,
   Földröl Szeretöddel ide emeltelek,
   Ez ideig véle mind itt könyveztelek,
   De ha fel nem költél, róla mit tehetek?

   Leánynak ke?erves be?zédit ?zámlálá:^[923]
   Kin

facsimile

   Monda: meg-érdemlem érette a' halált,
   Hogy én el-nem hagytam érette álmomat,
   Inas monda i?mét: Hallyad az én ?zó-mat, (kat.
   A' Leány meg-hagyá mondanom illy ?zó-

   Te ne igyekezzél ?oha ö utánna,
   Hanem inkább térj meg Atyád Or?zágába,
   Innét ez Or?zágbúl, mert nékem azt mondá:
   Hogy még a'madár-is nem mehetne oda.

   Homályos be?zéddel végre monda illy ?zót:
   A' ki??ebbik ?zegről végyed-le ?zablyádat,
   A' nagyobbik ?zegre függe?z?zzed kardo-dat,
   Ha bo?z?zút bo?z?zúval állani akarod.

   Mert hogyha eddig-is oda tetted vólna,
   A' te ?zeretöddel be?zéllhettél vólna,
   Minden kívánságod bé-tölthetted vólna,
   Ö-is ennyi búját nem ?zenvedte vólna."

   Árgirus Ina?a azt gondollya vala,
   Hogy otthon ?zablyáját nem jó helyen tarttya:
   De a' bölts Árgirus ottan azt meg-túdá,
   Hogy Ina?a vólna néki árúlója.^[924]

   Az

facsimile

   Mo?t vé?zem e?zembe, hogy te vagy árúlóm,
   Az én Szeretömtül vóltál te meg-fo?ztóm,
   Az ö ?zépségétöl vóltál el-?zaka?ztóm,
   Hogy én Kegyesemet többé nem látha-tom. (nom,

   Jóllehet énnékem érte meg kell meg-hal-
   Néked-is akarom halálodat látnom,
   Töle meg-fo?ztottál engem', jaj, mint ?zá-nom,
   Nem látom már többé ?zegényt, jaj mint bánom.

   Néki meg-be?zéllé keserves Ina??a,
   Ö álnok A?z?zonya mint meg-tsalta vólna,
   Gazdag Uraságot nékem ígért vólna,
   Keserves Árgirus nékie így ?zólla.

   Nem vólt-é énnékem te reád nagy gon-dom,
   Senki kivülletted nem vólt úti-társom,
   Köz lett vólna veled minden uraságom,
   Jaj mint ve?ztél engem'! de majd bo?z?zúm állom.

   Azonban ö kardgyát kezébe ragadá,^[925]
   Inas_

facsimile

   HAllyuk-meg immáron az ?ok köny-húllását,
   Kegyetlen kö-?ziklák között bújdosását,
   A' halál torkából meg-szabadúlását,
   Bújdosása után ?ok nagy vígaságát.

   Má?od napon reggel bánattal fel-kele,
   Sok könyhúllatá??al Városból ki-méne,
   Nintsen már ?ohová ?emmi reménsége,
   Ke?erűnek tet?zik Világon élete.

   I?zonyú kegyetlen hava?okon méne,
   Hol lenne halála, ö tsak azt keresné,
   Egy ?zép forrás mellett ö maga le-üle,
   Illy ke?erves ?írá?t ö magában kezde.

   Jobb hóltom énnékem, hogy ?em min életem,
   Nem láthatom többé az én víg ?zerelmem,
   Kiért én nem ?zánom-le-tenni életem,
   Altal-ütöm majdan rajtam én fegyverem:

   Oh édes vén Atyám, ?zerelmes vém Anyám,^[926]
   Kiétr

facsimile

   Légy jó egé?ségben ?zerelmes két Bá-tyám,
   Kikkel én a' Kertben ?zerentsét próbáltam,
   Nap és Hóld, a'kinek világánál jártam,
   Átkozott nyo?zolya a'hol én aluttam.

   Légy egé?ségben te . is édes Szerel-mem:
   Jaj ez idegen föld majd meg emé?zt engem,
   Ke?erünek tet?zik Világban életem,
   Szerelemnek mérge majd meg-emé?zt en-gem,

   Én ?zép fejér te?tem, kit gyengén tar-tának,
   A' fúvó-?zéltöl-is meg-óltalmaztanak,
   Hol a'te koporsód? Vadak el-?zaggatnak,
   Ki temet el téged, vallyon 's kik siratnak.

   Légy egé?ségben már én utólsó napom,
   Mellyen e' Világból lé?zen ki-múlá?om,
   Én utólsó órám, majd lé?zen halálom,
   E' tsorgó forrásnál majd lé?zen halálom.

   Kardgyának a' végét a' földre botsátá,
   Hegyét óldalában ?zíve aránt tartá,
   Az által hogy e?nék hirtelen halálba,
   Azonban ének-?zót az erdöben halla.

   Hirtelen tekínte egy ?zép Leányt láta,^[927]
   Ugyan

facsimile

   Tündér-leány vólna, ö töle meg-kérdé,
   Ö-is kérdésére néki meg-be?zéllé,
   Ke?erve?en töle ő jövendöket kérde,
   Mellyre a' ?zép Leány ekképpen felelé:

   Mo?tan te ?zép Iffjú meg ne öld magadat,
   Dolgaidnak várjad jóra fordúlását.
   Ö-magában i?mét vi?zontag így ?zólla:
   Jobb hóltom hogy ?em mint éltem illy nagy búban.

   Napról napra látom, öregbül bánatom.
   Jobb az én te?temböl lelkem el-kimúllyon,
   E' ke?erves Világ hogy ?em így gyötör-jön,
   Szablyáját ki-rántá, hogy többé ne éllyen.

   I?zonyú ordítá?t azonnal meg-halla,
   A' mellynek miatta haja fel áll vala,
   Azt állíttya Sárkány, és Oro?zlány vólna,
   Egymásra találtak, vínak a' barlangba.

   Mondá ő magában: Ki magát meg-ölné,
   I?ten Or?zágának lakója nem lenne;
   De jobb nkem úgymond mennem a' bar-langban:
   Hadd ?zagga??anak el Oro?zlányok abban.

   Hogy l-közelgete tekíntvén barlangba,
   Hát három ördög-fi nagyon vínak abba,^[928]
   Azo,

facsimile

   Egy Atyától valók mind ez hárman vagyunk,
   Az Atyánktól maradt örökségen vívunk,
   Ez három jó?zágon mi meg-nem állhatunk,
   Ha igazat ítél?z, ?zódra rá hajolunk.

   A'Botskor'sPalá?tnak olly ereje vagyon,
   Hogy a'ki ezekben fel-öltözve vagyon,
   Három?zor ö magát az o?torral sújtván,
   Azt mondgya: Ott légyek a'hol én aka-rom.

   Minden kétségnélkül azonnal ott lé?zen,
   Hogyha dolgaiban bátorságos lé?zen,
   Nem de nem méltó-é haragudnunk ezen,
   Kinek egymás nélkül ?emmi ha?zna nin-tsen? (mat,

   Középsö ötsénknek hagyott illy hatal-
   Valamikor akar minket le-?zállíthat,
   A' melly miatt vallunk ?ok bo?z?zúságo-kat,
   Lá??ad édes Bátyám, te ítély igazat.

   Atyafiak vagytok, mit vítok, azt mondá:
   Hallga??atok reá az én mondá?omra,
   Én majdan ket igazítlak jóra,
   A' mellyik érdemli, annak ítélem ma.

   Három-felé három nagy hegyet mutata,
   Hogy a'ki elö?zör onnét vi?z?za jutna,^[929]
   A'

facsimile

   A' Botskort lábára, Palá?tot vállára,
   Fel-vévé az o?tort, markába ?zorítá,
   Három?zor ö-magát sújttya, és így ?zólla:
   Hip-hop ?zeretömmel légyek, ö azt mondá.

   Mint ?ebe?en lött nyíl földröl ragad-taték.
   Míg vi?z?za-térének, mind addig viteték.
   Hallhatatlan me?z?ze hirtelen távozék,
   Szerentse ?zegénynek illyen jó adaték.

   Középsö ördög-fi mihelyt haza juta,
   Meg-tudá, Árgirust hogy ö el-ment vólna,
   Ö tudománnyával ?zegényt le-?zállítá,
   Egy nagy hegy óldalán földre esett vala.

   Hallhatatlan me?z?ze hirtelen ment vala,
   Mert immár utánna nem mehetnek vala:
   Ke?erves Árgirus ö magát ?irattya, 
   Még tsak madarat-is ö nem láthat vala.

   Magában gondolá, hogy hegyre fel-menne,
   Nagy ke?erves ?zemmel minen-felé néze,
   Magát az halálnak mindgyárá?t ere?zté,
   Azonban a' hegynek egyene?t erede.

   Szintén kenyere-is már el-fogyott vala,
   Egy kis pogátsája turbájában vala,^[930]
   Éh-

facsimile

   Drága nagy ?zép Várat láta hegy tetején,
   Kinél ?oha ?zebbet nem látott éltében:
   Akará, hogy e' Vár-felé közel mennyen,
   Egy ?zép Leány jöve Várból eleiben.

   Mindgyárt meg-e?méré; hogy Árgirus vólna,
   A?z?zonyhoz a'Leány mingyárt futott vala,
   Ihol jő Árgirus A?z?zonyom, azt mondgya,
   Melly ?zóra azt A?z?zony mindgyárt artzúl tsapta.

   Vallyon 's ki hinné.el? mit hazud?z előttem,
   Tsak álmodban láttad, azt inkább el-hittem.
   Más ?zolgálója-is ez híren ki-futa,
   Látá meg e?méré, örömmel meg-tére.

   A?z?zonyom ?zeretőd ihol jő, így ?zólla,
   Annál-is ?zörnyebbenA?z?zony artzúl tsapá,
   Harmadik futamék, azt-is ott meg látá,
   A?z?zonyhoz bé méne, illyen ?zókat ?zólla.

   A' te ?zép ?zeretőd ihol jö A?z?zonyom,
   Azt-is artzúl-tsapá, nagy haraggal mond-ván
   Meg-bolondúltatok, ti a'mint arányzom,
   Vagy tréfás-társtoknak allíttok, mint látom.

   Lehetetlen dolog, hogy ö ide jönne,
   Az emberi Nemzet ingyen ?e reménllye,^[931]
   Ha

facsimile

   O maga negyed?zer kétséggel ki-méne,
   Mihelyen meg-látá, ottan meg-e?méré,
   Fáradságát látá, rajta ke?erüle,
   Ő ?ok bújdosásán meg-e?ik a' ?zíve.

   Ki terje?ztett kézzel nyakára borúla,
   Nagy öröme miatt ugyan nem ?zóllhata,
   Gyenge lágy ruháját könyvivel á?ztattya,
   De ?zíve ?okára hellyére meg-álla. (rágom,

   Hogy érdemlettem ezt, mondá ?zép vi-
   Én édes ?zép Rósám, nagy ?zép Árgirusom,
   Ké?z vagyok már érted halált meg kó?tol-nom, (kom.
   Ugyan-is nagy ?ok?zor vólt immár ?zándé-

   Egy más ?zeretök köztt melly ?zokott lennie,
   Egyik a' má?ikkal nagy ?okat be?zélle:
   De hogy ?enkinek már neheze ne lenne,
   Tsak rövid be?zéddel minden ember értse.

   IFjat meg-ölelé házába bé-vévé,
   Minden ?zerentséjét néki meg-be?zéllé,
   Minden fáradságát tsak ?emminek vélé,
   A' ?zép gyenge Szűzzel jádzadozni kezde.

   Tsaogó ?zer?zámok a'Várban valának,
   Kiktöl zeng piatza ?zéllyel a'Városnak,^[932]
   Vi-

facsimile

   Drága ?zép ékes kert ott a'Várban vala
   Szép ékes folyó-viz ott a' kertben vala,
   Fénylik a' közepin a' Venus temploma,
   Szép aranyból tsinált Bellóna óltára.

   Sürü ?zép virágok, árnyékos fák között
   Az Ammon I?tennek kedves ?zép éneket
   Hangos ?zóval mondgya Vénusnak ?erege,
   Mint Angyali ?zép ?zó hallatik zengése.

   Ebben ?zép Árgiru?t egyedül bé-vivé,
   Mint a' ?zép Diána úgy mégyen előtte,
   Virágos-fák alatt vannak le-ülésbe,
   Holott ?zép Árgirus gyakran dül ölében.

   Szép vetett nyo?zolyák a' kertben valá-nak, (go?znak,
   Hol egyen's hol má?on nagy ?zépen nyú-
   Lágy ruhájok ?zéltöl la??an ingadoznak,
   Mind a' ketten ?zépek nagy örömben vagynak.

   Néha ott el-menvén tsipdes ?zép violát,
   Nagy gyakorta i?mét az ö ?zép Mátkáját,
   Ke?zkenő-?zélivel illeti ortzáját,
   Kulömb külömb-féle rósákat mutogat.

   Sok vígaság után kertböl ki-sétálnak,
   Örömében ?zerzének gazdag lakodalmat,
   Hozzája ha?onló Tündér-a?z?zonyokat
   Házához hivata, kikkel vígadának.^[933]

   Mi-

facsimile

   A' vígaság közben ötet artzúl tsapá,
   A' Leány nem ?zólla, tsak fejét le-hajtá,
   I?mét vígaságban ö magát foglalá,
   Má?od?zor-is Iffjú leányt artzúl tsapá.

   A?z?zony barátitól ugyan meg-?zégyenlé,
   De még-is nem ?zólla, tsak fejét tekeré:
   Harmad?zor is Iffjú Leányt artzúl üté,
   Néki így felele, tovább nem tűrheté.

   Te Árgirus ezért fáradtál-é értem,
   Hogy vendégim elött így gyalázz.meg engem',
   Szégyennel ille??ed én Királyi fejem',
   Mondgyad okát mo?tan énnékem éde?em.

   A'Leánynak ?zeme könyvben forog vala,
   Árgirus-is rajta úgy ke?ereg vala,
   Szép ékes be?zéddel néki így ?zóll vala;
   Majd meg-mondom okát, ?zívem hallga?s reá.

   Atyámat, Anyámat éretted el-hattam,
   Gazdag Or?zágomtól nagy me?z?ze távoztam, (?tam,
   A' te ?zerelmedért nagy me?z?ze bújdo-
   Ve?zedelmes helyen nagy ?okat forgottam.^[934]

   Mi-

facsimile

   A'melly lehetetlen dolognak azt vélted,
   Hogy én jelen lennék akkor te elötted,
   Mind addig a' míglen nem láttl engemet,
   Negyed?zer úgy jövél látni ?zeméllyemet,

   Ollyan lehetetlen dolognak én vélem,
   Hogy meg haragudnál immár nem ítélem,
   Tudom hogy egyaránt gyötör a'?zerelem,
   Semmi haragodat ebböl nem reménlem.

   Mondá a'?zép Leány:Árgirus ?zerelmem
   Mo?t látom, gono?zból hogy nem-ütél en-gem'
   Ezzel nem ki??ebbül az én emberségem,
   Söt inkább öregbül az én ti?zte?ségem.

   Nagy ?zép ?zeretettel éltenek egymá??al,
   Sok bújdosás után ?zép nyúgodalommal,
   A' ?ok bánat után jeles vígaságban,
   Senkitől nem félnek, vagynak bátorságban.

   Nints már Árgirusnak ?emmi fáradsága,
   Annyi bújdosását tsak ?emminek tartya,
   Mert a' mit kívánt vólt, már ölében tartya,
   A' mikor kívánnya, ?zintén akkor láttya.

   A' Tündér Leánynak ?em buzog már ?zíve,
   Helyén vagyon immár bújdosó elméje,
   Minden bánattyának vagyon immár vége,
   Ez Hi?tóriának-is légyen már VEGE.