Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

   A' Tündér Or?zágról bölcséggel olva?tam,
   Ola?z Krónikából kit meg-forditottam,
   És az Olvasóknak mulatságúl adtam,
   Magyar ver?ek ?zerint Énekbe foglaltam.

   Lé?zen mo?t be?zédem iffiú Árgirusról
   Ákléton Királynak ki??ebbik Fiáról,
   Ő ?zeretőjéről, Tündér ?zűz Leányról:
   Fáradsága után ő vigaságáról.

   Bizonnyal Or?zágát én meg nem mondhatom
   Ákléton Királynak, hol légyen nem tudom,
   A' Tündér Or?zágban vólt kő-vára tudom,
   Mint a' Krónikából értem, és olva?om.

   Ékes tartománnyal a' Király bir vala,
   Szép fénlő kő-vára Or?zágában vala,
   A?z?zony felesége ?zép Medéna vala,
   Három vitéz fia a' Királynak vala.

   Régi rakott kerte a' Királynak vala.
   Melly ?zép termő fákkal éke?itve vala,
   Drága ?zép folyó Viz kertében foly vala,
   Mellyel ?zép kő-kerte éke?itve vala.

   Történik azomba kertében hogy járna,
   Egy

facsimile

   Virága mint ezü?t ollyan ?zinű vala,
   A' közepi pedig ?zép gyöngy ?zemel rakva
   Mellynek a' termését alig várja vala,
   Három?zor egy napon virágozik vala,

   Sietséggel Király a' Kerté?zt hivata,
   Kérdi, az alma fát ki plántálta volna,
   Mondá, hogy ő többé azt nem látta volna,
   Sőt annak ?zépségét még ő-is c?událná.

   Gyönyörűsége??en nappal az alma fa
   Ezü?t virágával úgy tündöklik vala,
   Ét?zaka nagy ?zépen meg-érik almája,
   De reggelre fáján egy fenn marad vala.

   Ezen az Ákléton igen búsúl vala,
   Má?od?or-is a' fa meg-virágzik vala,
   Gyöngyös virágjában ?okat bé-hordota,
   Ét?zakán őrzőket a' kertbe bocsáta.

   Reggelt alig várja, a' Király fel-kele,
   Palota ablakán a' kert felé néze,
   A' ?zép gyümölcs-fának hát ninc?en termé?e,
   Őmaga őrzőkhöz a' kertbe bé-méne.

   Gyor?asággal ?iet a' Király hozzájok,
   Tehát a' fa alatt mind el-aluttanak?
   A' Király fel-költé, kérdé mit láttának?
   Azok a' Királynak imigyen ?zollának:

   Ezt

facsimile

   Igen hamar Király házába bé-méne,
   Nagy bánatnak magát mingyárá?t ere?zte,
   Egy Jövendő mondót hamar kere?tete,
   Kinek a' bús Király eképpen be?zélle.

   Mond-meg nékem (úgy mond) ezt a' Fát ki hozta?
   Akaratom ellen Kertembe plántálta?
   Az ő ?zép termését Kertemből el-hordgya
   Melly miatta látod jutottam nagy búra.

   Ha nékem meg-mondod, várjad nagy jutalmat,
   Örömre forditod az én bánatimat,
   Vé?ze?z ottan tőlem ?ok ajándikokat,
   Té?zek én te veled ottan minden jókat.

   A' Jönvedő mondó Filárinus vala,
   Ki ördögö?séggel olly igen bölts vala,
   Harmad napot kére gondolkodására,
   Akkor ?zórúl ?zóra néki meg-mondaná.

   Király meg-engedé, előle el-méne,
   Harmad nap el-telvén a' Királyhoz méne.
   Királyt Fiaival edgyütt házban lele,
   Filárinus igy ?zól Király be?zédire.

   Mondá: a' Termő Fát a' ki ide hozta,
   Ugyan

facsimile

   Ennek ő kedvéért hozták e' fát ide,
   Az ő ?zép ?zemélyét kivánta látnia,
   De az felségednek fordúl bánattyára,
   És te gyermekednek nagy bújdosására.

   Filárinus ennél többet ott nem ?zólla,
   Szép ajándékokat Király néki ada,
   Fa meg-virágoznék, immár alig várja,
   Üdő reá telvén fénlik ?zép virágja.

   Szép vetett nyo?zolyát tétete fa alá,
   Ő nagyobbik Fiát őrizni bocsátá,
   A' ?zép nyo?zolyában hanyat fek?zik vala,
   A' ?zép termő fára ?zemmel nézett vala.

   Látá, hogy az alma nagy ?zépen meg-érék
   Álom-hozó ?zellő azontúl érkezék,
   Nagy nehéz álomtúl ?zegény el-nyomaték
   Királytól aluva reggel találtaték.

   Középső Fiát-is el-küldé próbára,
   Jövendő mondónak paranc?olattyára,
   Ha?onlatosképpen ez ?zintén úgy jára,
   Király haraguvék Jövendő mondóra.

   Szegény Filárinu?t piarczra vitette.
   Nagy hirtelenséggel Fejét el-ütete,
   Nem fog ?emmit ez ő könyörgő be?zéde,
   Nagy bánattal Király házába bé-méne.

   Király

facsimile

   Tekintetes Iffiú az Árgirus vala,
   Nagy ékes be?zédű, ?zép termetű vala,
   Szép ékes erkölc?el fel-ruházva vala,
   Kiért az Or?zágban néki hire vala. 

   Nagy kegyesbe?zéddel Attyát viga?ztallya,
   Én ?zerelmes Attyám a' Királynak mondá:
   Egy ?zót ?zólnék, hogy ha Felséged nem báná,
   És ha ráhajlaniá én kivánságomra.

   Im látod Báttyáim meg nem őrizheték,
   Sem az őrizők-is e?zekbe nem vették,
   Alma lopót néked meg nem jelenthették,
   Felséged bánattyát nem enge?ztelhették.

   A' Jövendő mondót meg-öletted látom
   Melly c?elekedet bizony igen bánom,
   Mert mit jövendölt vólt igaz lé?ze tudom,
   Nékem jelentette ét?zaki álom

   Én ?zerelmes Attyám hadd mennyek-el én-is,
   Ha meg-őrizhetem hadd próbállyam én-is,
   Az álom hozó ?zél ha reám tamád-is,
   Miként a' több őrzők ha el-alu?zom-is.

   A' ke?erves Király mondá Argirusnak,
   Szerelmes ?zép Fiam, az én bánatomnak,
   Ne örülly olly igen én búsúlásomnak,
   Ne légy oka Fiam minden bánatimnak.

   Mert ha igaz lé?ze Filárinus ?zava,
   Bánatomra

facsimile

   Mi vagyon énékem Fiam arany almam,
   Az alma fát inkább jobb hogy le-vága??am,
   Tűzre mint tövé?től, virágo?tól hányam,
   Hogy nem mint ennél-is inkább háborodgyam.

   Meg-bocsá?s jó Attyám az Iffiú igy ?zóla
   Akaratod ellen el-megyek, azt mondá,
   Igaz lé?zen talám Filárinus ?zava;
   Noha te felséged, őtet le-vágatta

   Akarattya ellen Attyának el-méne,
   A' kertbe hogy juta, a' fa alá méne,
   Aranyos fegyverét lé-tövé melléje,
   Gyenge vetett ágyra te?tét le-ere?zte.

   Szép egyenes te?te az Iffjúnak vala,
   Idejének ?zinten virágjában vala,
   Urfi módra termett vitézi járá?a,
   Minden dolgaiban tökélletes vala.

   Nem fölötte karcsú közép ember vala,
   És ki-térjett feje, ?zép ?ima homloka,
   Két fekete ?zeme, és piros orczája,
   Tekintetre méltó kivánatos vala,

   Feküvén ágyában, úgy könyörög vala,
   Két ?zép ?zemeivel a' fára néz vala,
   La??anként el-hulla fának ő virága,
   Az alma nőtön-nő ?zemeivel láttya. 

   Az

facsimile

   Mind egy la?sú ?zellő ollyan zúgá?t halla
   Szép hat fehér Hattyú ottonnak le-?zálla,
   Hetedik fejéhez nyo?zolyára ?zálla,
   Mellyen a' Király fi igen rémül vala.

   Nagy la??an ő kezit akkoron ki-nyujta,
   Egy lábát Hattyúnak kezében ?zoritá,
   Hattyú meg-rá?zkodék, az hat el-?zalada,
   Hetedik fejénél ott maradott fogva.

   Hallhatatlan dolog im attól lőtt vala,
   Mert emberi ?zóval a' Hattyú ?zól vala,
   Ne ?ie?s Király fi az én halálomra:
   Mert nem jöttünk néked hidgyed ártá?odra.

   Má?od?zor ő magát a' Hattyú meg-ráza,
   Leány ábrázatba magát változtatá,
   Mellyen a' Király fi c?událkozik vala,
   A' Leány illy ?zóval őtet bátoritá.

   Ne félly ?zép ?zerelmem, Királynak ?zép Fia,
   Medéna A?z?zonynak ?zerelmes magzatya
   Te vagy én ?zivemnek édes vidámsága,
   Lelkem nyugodalma, életem i?tapja.

   Attyádnak kedvéért nem plántáltam e fát;
   Ennek

facsimile

   C?ak néked plántáltam ?zerelmem a' ?zép fát,
   És c?ak néked ?zabad le-?zedni almáját:
   Szerelmeddel látod Tündérek Királyát,
   Ha ?ereted, mo?tan néked adta magát.

   Halhatatlan melly ?zép a' Leányzó vala,
   Nyelvével az ember azt meg nem mondhattya,
   Emberi kéz ?oha nem-is le-irhattya
   Az ő ?zép termetét, melly drága ?zép vala.

   Juno, Pallás, Venus, Didó, és Minerva,
   Ezzel nem ér vala Nympháknak ?oksága,
   Sem a' ?zép Sibillák, ?em éneklő Músák:
   Ékes tekinteti, mert mind fellyül múllya.

   Arany ?zinű haja földig terjett vala,
   Éjt?zaka igen-is ugyan fénlik vala,
   Nyo?zolyája ré?zet árnyékával tarttya,
   Fénlik gyenge te?tén te?t ?zinű ruhája.

   Termete ?zép, karcsú magas állapottya,
   Gyenge, ékes, la??ú, zengedező ?zava,
   Fehér az ő te?te, mint Hattyúnak tolla,
   I?ten A?z?zony módra termett Ábrázattya.

   Iffjú fel-gerjedvén karját fel-emelé,
   Hozzája ?zoritván Leányt meg-ölelé,
   Ki

facsimile

   Gyönyörű csókokat ajakok nem únnyák,
   Ölelgeté?ekkel karjok nem fáradnak,
   Nagy gyönyörűségben mind a' a' ketten vannak;
   Igy ?zóla Király-fi im az ?zép Leánynak.

   Kegyes tekintető én édes ?zerelmem,
   Vig, kedvű, ?zép vidám ?zivem, édes lelkem
   Enyi munkát tőled én hogy érdemlettem
   Mit kiván?z én tőlem én édes ?zerelmem.

   Nálad nélkül hidgyed nem lé?zen életem
   El ne hadgyon engem kegyes vóltod, kérem,
   Az halálra érted hogy ne ve??em fejem,
   Ha ?zemélyem tet?zik, légy én feleségem.

   Szivemnek virága, a' Leány-is igy ?zól,
   Szép ékes ró?a-?zál, kit ajakam csókol,
   Szép fehér gyenge te?t, kit kezem tapogat,
   Gyönyörű ?zép be?zéd, kit két füle halgat.

   Mit tu?akodnám már a' ?zerelem ellen,
   Ha c?ak hozzád vagyon ?zivem minden kedvem,
   Nálad nélkül ninc?en énnékem örömem,
   Tied vagyok ?zivem ihol a' jobb kezem.

   Mint Magnes-kő va?at hozzája ?zorittya,
   Igy

facsimile

   Végre ?zép Argirus a' Leánynak ?zólla:
   Venus játékjára hajlani kivánna,
   Gyenge ?zép ruháját kezébe ?zorittá,
   A' Leány az ellen illyen ?zókat ?zólla.

   Én édes ?zerelmem fogadgyad-meg ?zómat,
   Abban meg-nem közlöm veled én magamat;
   Mert ha azt meg-láttyák, mondanak ránk, ?zitkokat,
   Hagy békét ?zerelmem, ere?zd én ruhámat

   Lám teveled közlök minden játékokat,
   Ölelgeté?eket gyönyörű csókokat,
   Kedved ?zerént való tapogatá?okat,
   Ezzel elégedgynk, türte?sük magunkat.

   Sép Argirus néki eképpen felele,
   Hozzá nagy ?zerelmet ő addig nem hinne:
   Mert abból tet?zik-meg ?zerelem gyümölc?e,
   Mi nem lé?zen ?zivem ez ki??ebségünkre,

   Vallyon ha virattig mi itt el-alu?zunk.
   Attyám ?zólgáitól ha itt találtatunk,
   El hi?zik e', hogy mi a' nélkül mulattunk.
   Főképe hogy illyen ?zerelme?ek vagyunk.

   Emberi látá?túl mi ?emmit ne féllyünk, 
   Mert

facsimile

   Leány azt felelé: édes ?zép virágom,
   Serkengető hives nedves ?zép harmatom,
   Én te tőled magam de hogy tagadhatom,
   Vérem ki-ontását tőled én nem ?zánom.

   Tied vagyok ámbár ?zabad légyen velem,
   Többet már nem ?zóllok akaratod ellen,
   Mert énnékem ?inc?en kivánságom ellen,
   Nékem-is nem kedvez a' gono?z ?zerelem.

   Venusnak ?zerelmes ?zép játéka után,
   Magokat mind ketten az álomnak adván,
   Nem ?ok üdő múlva meg-virrada ottan,
   A' Király fel-kele, kiméne ajtaján.

   Palota ablakán kert felé tekinte,
   Tehát a' ?zép fának fénlik ?zép termé?e,
   Szivében, Lelkében ugyan meg-örüle,
   Alig hi?zi, hogy hirt Fiáról érhetne.

   Egy vén A?z?zony ottan eleibe méne,
   A' Király A?z?zonynak ekképpen felele,
   Vajha ki hirt nékem Fiamról tehetne,
   Szép ajándék tőlem néki adva lenne.

   Vén A?z?zony futamék, kúlcs néki adaték,
   Kertbe hogy bé-lépék, a' Leányt meg-láta,
   Nagy

facsimile

   Költeni nem meri, mert igen fél vala,
   I?ten A?z?zony vólna, mert azt véli vala,
   La??ú lehelé??el ott alu?znak vala,
   Kezeket egy másra által-vetik vala.

   Ké?it ott ki-ránta, hajában el-metzte,
   Király eleibe azt hamar bé-vivé,
   Nagy álmélkodá??al Királynak be?zéle,
   Arany ?zál hajakat ada ő kezébe.

   Lehetetlen dolog, Királynak az mondgya,
   Hogy emberi magnak ollyan haja volna,
   A?z?zony felesége fel-kele Medéna,
   Öltözik, hogy mennyen ?zép Fiát látniá.

   Azonnal álmából Leány fel-?erkene,
   Sivalkodik, kire Iffiú is fel-kele,
   Hajába el-lopták, azt e?zébe vette,
   Jaj ?zóval ő haját ?irata, s' ke?erge.

   Oh ?zerelmem, ugy mond: ezt ha tudtam volna.
   Hogy Attyád házánál tolvaj lakott volna,
   Jobb még e?tve innét én el-tűntem volna,
   Hogy ?em mint illy ?zégyent rajtam töttek volna,

   Nem lehet már többé hogy én itt maradgyak;
   Mert nagy héja vagyon én fényes hajamnak,
   A' mi törvényünk-is nem engedne annak
   Hogy lakója lennék Attyád Udvarának.

   Sirá??al

facsimile

   Avagy c?ak azt mondd-meg, hol le?z maradá?od?
   Vagy melly felé vagyon te lakó vára?od:
   Meg-kereslek téged, bizonnyal meg-látod,
   Avagy meg-mara?ztlak, vagy érted meg-halok,

   A' ke?erves Leány vi?z?za tekint vala,
   Orczáján könyvei le-c?urognak vala,
   Mi ha?zna ?zerelmem, Argirusnak mondá,
   Ez Or?zági ember ha nem jöhet oda.

   A' fekete váro?t tudakozd ét?zakra,
   A' változó helynél ott meg-talál?z monda,
   De tudom bizonyal, hogy nem jöhet?z oda
   Leány azon közben ajtó nyilá?t hala.

   Többet ott egymá??al nem be?zélhetének,
   Ke?erü ?irá??al a' Leány el-tűnék,
   Az Iffiú el-hala, a' földre le-esék,
   A' Király bé-méne kertben, meg-állapék.

   A' Leányt a' Király ?oholott nem látá,
   A' fia hogy el-hólt, a' földön meg-látá,
   Könyve le-c?urdúla, fiát fel-ragada,
   Medéna A?z?zony-is el-fakada ?irva.

   A' ke?erves Király illyen ?zókat ?zóla:
   Immajd hol telék-bé Filiarinus ?zava,
   Igaz

facsimile

   Az Attya, és Annya fiát viga?ztallya;
   Én édes ?zivemnek ?zerelmes i?tápja,
   Ne hadd magad, kelly-fel, ne hadgy engem búra,
   Hadd ért?em-meg tőled mi nyavalyád vólna,

   Király-fi ?okára e?zére jött vala:
   Ne viga?ztaly engem, ke?erve??en ?ira,
   Oka te vagy ennek Attyának azt mondá,
   Te miattad mégyek majd ?zörnyű halálra,

   Tólvajt küldöttél vólt hozzám követségül,
   Engemet meg-fo?zta az én ?zeretőmtől,
   Búcsút ve?zek majdan a' Napnak fényitől,
   Nem akarok többet fel-kelni ez helyből.

   Nagy ?ok viga?ztalá?t Attya rá forditta
   Nem én vagyok oka jó fiam azt mondgya,
   Nem tudtam magzatom, mert nem küldtem vólna,
   Sok ?zóval az Iffiú lábára fel-álla.

   Attyával, Annyával házba bé-ment vala,
   Leánynak ?zépségét ő be?zélli vala,
   Sem ennyi, ?em innya ő nem akar vala,
   Még ő a' kofának halálát nem látna,

   Király meg-engedé kezébe bocsátá,
   Hohért a' ke?erves fiú hozattatá,
   Ló-farkán a' kofát hamar hordoztatá,
   Az után négy ré?zre te?tét vágattatá.

   Attyára

facsimile

   Az Attya és Annya ezen c?událkozva,
   Minda' ketten ?irnak Attya igy meg-?zóla:
   Ne hadgy édes Fiam minket illy nagy búra
   Ne adgyuk magunkat érted rút halálra.

   Sok ?irá?t zokogá?t környülötte tőnek,
   De ?emmit belőle ki nem vehettenek,
   Mind egy dühött ember, kiált mindeneknek,
   Nem lé?zen lakója többé ő földének

   Szóla i?mét Annya, én úgy tartottalak,
   Meg-fúvó ?zéltőlis meg-ótalmaztalak,
   Az én kebelemben hidgyed tartottalak,
   Ne meny-el én tőlem, látod mint óhajtlak.

   Hogy látá az Attya, ?zava nem ha?ználna,
   Aranyat nagy bőven ő néki adata
   Attya, Annya házban jajgatva ?irattya,
   De c?ak meg ?em hallá, az útnak indúla.

   Az alma fát Attya tőbül ki-álatá,
   Mint egy áldozatot a' tűzre hányatá,
   Világnál ő Fiát kere?vén ?iratá,
   Jövendő mondónak jut e?zébe ?zava.

   Jámbor Filárinus igazat ?zólt vala:
   Ok nélkül halálra én vitettem vala,
   Az én bo?z?zúságom lásd nékem mit hoza,
   Hóltig ?iralomra az én fejem juta.

   Ha?onlatos

facsimile

   Bezzeg ékes vala Udvara ő véle;
   Mert őt tekintetlen ?enki nem tűrhette,
   Ékes ábrázattyát ?ok nem felejthette,
   Éjjel, nappal ?ok ?zűz az Ifjat ke?erge.

   A' ?zegény Argirus hegyeken völgyeke,
   Mind éjjel, mind nappal ét?zak felé mégyen
   Kit elől utól ér ő mind tudakozik:
   De ?enki városról nem emlékezhetik,

   C?ak egy ina?sával ő bújdo?ik vala,
   A' Tündér or?zágba immár jutott vala,
   Egy nagy havas közbe hogy bújdo?ik vala,
   Egy ?zéles barlangban egy kis fü?töt láta.

   Mikor a' barlangnak ?zélire el-juta,
   A' barlangban ottan egy nagy embert láta,
   Ugyan meg-rettene, az embert hogy láta,
   De vi?z?za fordulni immár késő vala.

   Bátoritván magát, igy ?zóla magában,
   Nem bizom én immár ?emmit e' világban
   Jobb hóltom hogy ?em mint éltem a' nagy búban,
   E' ?zók után mindgyárt méne a' barlangban.

   A' nagy ember kérdi, kic?odák vólnának,
   Zeng a' föld hangyától az ő nagy ?zavának,
   Egy

facsimile

   Az Iffiú Árgirus batorsággal ?zóla,
   Mic?oda járásban ő akkoron volna,
   Eleibe néki nagy ?zóval ?zámlálá,
   A' fekete váro?t tőle tudakozá.

   A' nagy ember ?zóla, hallod-é jó fiam,
   Sok tartományokat immár én bé-jártam,
   De én annak hirét ?oha nem hallottam,
   Im tetőled hallom, de többi nem tudtam.

   Várj reggelt jó fiam, talán meg-mondhatom,
   Mert a' Tündéreket én reggelre várom,
   Tőlök mind fejenként én meg tudakozom
   A' ki tudgya, társúl veled el-bocsátom.

   Egy vadat a' nyársra egé?zen vonatá,
   Ina?sával edgyütt Árgiru?t jól tartá,
   Minden nemzetségét tőle tudakozá,
   És miért fáradna ő azt-is meg-tudá.

   Más napra virada, Tündérek jutának,
   Sok ajándékokat ő néki hozának,
   Barlangban ő vélek olly ?okan valának,
   A' nagy ember ?zóla, hogy mind halgatnának.

   Tudom, hogy fejenként ti ?okat jártatok,
   A' fekete váro?t talám hallottátok,
   Mellyitek hallotta, nékem meg-mondgyátok,
   Nem

facsimile

   Egyik-is közzülök azt meg nem mondhatta,
   Mindenik azt mondgya, a' vára?t nem tudgya,
   Sőt még c?ak hirrel is ?oha nem hallotta,
   A' ?zóra egy sánta ember oda juta.

   Hogy a' ?zóknak okát meg értette volna
   Ottan fel-kiálta, hogy ő azt jól tudná,
   Az ő fél lábát-is ott ?zegték-meg mondá,
   De felette me?z?ze az a' város volna.

   A' nagy ember hivá, néki paranc?olá,
   Magát Iffiú mellé úti-társúl adá,
   Oda nem mér menni, sánta ember mondá:
   Mert ő onnan ?oha nem jöhetne vi?z?za.

   Én ott a' városban ?ok károkat tőttem,
   Mert farkas képében ?ok károkat tőttem,
   Mihelyt ők meg-tudgyák, hogy én oda mentem,
   Halálom énnékem ő közöttök lé?zen.

   A' nagy ember mondá: Hallod mit be?zéllek,
   Mentem menny, ne várjad, hogy többé küldgyelek,
   Akarattya ellen útra eredének,
   Nagy erős útakon éjjel nappal mennek.

   Menésben ?ok üdő imár hogy tölt vólna,
   Egy

facsimile

   Mert ha a' határba immár én bé-megyek
   Mihelye?t ő nékik abban lé?zen hirek,
   Tudom én bizonnyal, engemet meg ölnek
   Menny-el, jár békével, én-is vi?z?za térek.

   Árgirus kö?zöné, nagy hamar indúla,
   Fekete városba hogy immár el-juta,
   Egy özvegy A?z?zonyhoz találá ?zállásra,
   Kinek gazdagsága kő vára nagy vala.

   Jó kedvével A?z?zon? Iffiat bé-fogada,
   Kérdé honnan jönne, s' mi ?zándéka volna,
   Nemzetét s' Or?zágát A?z?zon?nak megmondá.
   Honnét jő, s' mit keres ő azt-is megmondá

   Az A?z?zon?t végtére Iffiú kérdé vala,
   A' változó helyet ha tudná hol volna,
   Mert ő néki oda még nagy gondgya volna,
   Néki meg-mondaná azon kéri vala.

   Az A?z?zony felele Iffiúnak ezt mondá,
   E' váro?on c?ak túl, az nem me?z?ze volna,
   Egy nap ?zép ékes kert c?ak mellette vólna,
   Kiben egy ?zép Leány minde nap mulatna.

   C?ak egy?zer napjában a' Leány bé-méne
   Hat ?zép ?zólgáló leány megyen-bé ő véle:
   Mondá,

facsimile

   Szemét el nem vé?zi az A?z?zony ő róla,
   Ő ?ok bujdosását erő??en c?udállya,
   Járá??al hogy győzte álmélkodván mondgya,
   Az ő ?zép ?zemélyét nézni el nem unnya,

   Király-fi ő néki azt-is meg-be?zéllé,
   Hogy ő a' Leányért jött volna illy me?z?ze
   Mint lett volna dolga, azt-is meg-jelente,
   Kiről im az A?z?zony gondolkodni kezde.

   Hajadon leánya A?z?zonynak ?zép vala,
   Ez gazdag Király-fi magában gondolá,
   Im melly ?zép termetű, megában azt mondá,
   Leányomat néki adom háza?ságra.

   Álnokságot A?z?zony azontúl gondola
   Miképpen Leányát ő néki adha??a,
   Nyugodalmat ada néki éjt?zakára,
   Inasát ki-hivá az házból titokra.

   Nagy ?ok hazugsággal őtet el-hiteté,
   Hajadoni leányát ő néki igéré,
   Hogy ha ő kéretét bé-tellye?itené,
   Be?zédét az A?z?zony illyen képpen kezdé

   Mikoron bé-mentek Uraddal a' kertbe,
   Ez a' kis tömlöczke légyen te kezedben,
   Mihely annak ?zelét Uradra ere?zted,
   Nehéz álom ottan ?zemeire terjed.

   A' ?zép Leány onan mikor el-kimene
   E'

facsimile

   Maga az A?z?zonynak más ?zándéka vala,
   Mert édes Leányát Árgirusnak ?zánta,
   De a' bolond Ina?t im mint el-utálta,
   A?z?zonynak engede, Urát el-árúlta.

   Reggelt alig várja Árgirus fel-kele,
   A' meg-mondott helyre Ina?sával méne,
   A' ?zép drága kertet mikoron el-érte,
   La??atskán a' kertnek ajtaján bé-mene

   C?uda éke?ségét a' kertnek c?udállya,
   Szép folyó forrásra a' kertben talála,
   Mint egy olva?ztott réz ollyan ?zinű vala,
   A' helynek-is nevét arról hiják vala.

   Zöldelő boro?tya kertet környűl fogta
   Cziprus, és Pu?pánggal a' kert tellyes vala
   Pirosló Naráncs-fák a' kertben plántálva,
   Liliom virágok nevelkednek vala.

   Kertnek közepiben ?ok füvek valának,
   Szagos Bal?amom-fák ?zépen illatoznak,
   Szép ki-terjett sűrű nagy magos Czedrusfák
   Napnak fénye ellen árnyékot tartanak.

   Egy ?zép ti?zta forrás fának árnyékában
   Szépen gömbölögvén földből ki-buzogván
   Szép

facsimile

   Drága ?zép nyo?zolya ott a' kertben vala,
   Szép gyenge fátyollal bé-boritva vala.
   Minden nap a' Leány abban nyug?zik vala
   Szép leveles fáknak hives árnyékába.

   Iffiú ?zép Árgirus mihelyen meg-látá,
   Az ágyra borúlván ugyan meg-vidúla,
   Az ő ?zeretőjét fáradt te?tel várja,
   Ina?a c?ak közel nyo?zolyához álla.

   A?z?zonytól adatott tömlöczt meg-?zorita,
   Álom hozó ?zellőt Urára bocsáta,
   Melly miatt Árgirus úgy el-alutt vala,
   Mint egy hólt eleven ágyra borúlt vala.

   Nem ?ok üdő múlva a' Leány el-juta
   Ki páva módgyára ajton bé-nyomata,
   Hat ?zép gyenge Leány ő utánna vala,
   Ő ?zokott helyére menni ?iet vala.

   Igen kellemetes meleg üdő vala,
   Földig terjedt haja mint egy sátor vala,
   Szép fényes tündöklő arany-?zinű haja,
   Szép gyenge ?zemélynek árnyikot tart vala,

   Te?tén ingadozik te?t-?zinű ruhája,
   Lengedező fátyol fejére boritva,
   Gyenge zöld pá?itot az ally c?apdo??a,
   Gyenge piros ?zine mint ha mo?olyogna

   Fehér

facsimile

   Mihleyen Árgiru?t nyo?zolyán meg-látá
   Meg-i?meré mindgyárt, reája borúla,
   Gyenge ke?zkenyővel orczáját le-vonnya,
   Veritéket mindgyárt meg-enyhité rajta.

   Monda: Édes lelkem ?erkeny-fel álmodból,
   Hadd viga?ztallyalak ?ok bújdosá?idról,
   Értekezem tőled ?ok fáradságitól,
   Ez ideig való próbán forgá?idról.

   Ne re?teld el-hadni érettem álmodat,
   Lám nem re?telted te ?ok fáradságidat,
   Fel-vöttél érettem ?zivem ?ok munkákat;
   Kelly-fel édes lelkem, hadd hallyam-meg ?zódat.

   Az ő feje felett tőn ?ok ?irá?okat;
   Inasának végre monda illyen ?zókat:
   Im látom Uradnak ve?zedelmes álmát,
   Ha fel-?erken mond-meg tőlem hallott ?zókat.

   A' te ?zép ?zeretőd itt vala azt mondgyad,
   De te el nem hadtad érette álmodat,
   Még c?ak két?zer el-jő látnia te hozzád,
   De töb?zör el nem jő ezt bizonnyal tudgyad.

   E'

facsimile

   Kérdé, itt vala-é az én vig ?zerelmem?
   Monda, hogy itt vala, ?ira ke?erve??en,
   De hogy fel nem kelél, el-méne te tőled,
   Illyen ?zókat hagyot mondanom tenéked.

   Két?zer még el-jövök ?zeretőm látnia,
   De a' mi törvényünk többé nem mutattya,
   Ha akkor fel nem kél ?zemélyem látnia;
   Nem jöhettek többé néki látására.

   Másod nap-is délkor a' kertbe jutának,
   Ha?onlatosképpen akkor-is járának:
   Szállására menvén A?z?zony az Inasnak,
   Ajándékot ada, hogy enged ?zavának.

   Harmad?zor Árgirus a' kertbe bé-méne,
   Könyve le-görögvén fel-tekinte menybe,
   Nagy fohá?zkodá??al I?tenhez könyörge:
   Halga?s-meg engemet, ki lakozól mennybe.

   Ennyi fáradságom ne légyen hiába,
   Attyámat, Annyámat az én or?zágomba,
   Érette el-hattam, jöttem ez or?zágba,
   Ha meg nem láthatom e?em rút halálba.

   A' ?zép vetett ágyon nem akar fekünni,
   Árnyékos fa alatt akar c?ak sétálni,
   Az

facsimile

   Nagy ?ok ideiglen ?zéllyel ?étál vala,
   Az Inas melléje végre álott vala,
   Az ajtót-is immár meg-nyitották vala,
   Álom hozó ?zellőt hogy reá bocsáta.

   Király-fi az ágyra nem mehetett vala,
   Az ?zép zöld pá?itra fa alá dűlt vala,
   Mellyet a' ?zép Leány e?zibe vőtt vala,
   Ke?erves jaj ?zóval mégyen ő hozzája.

   Én édes ?zerelmem! Attyádat, Annyádat
   Érettem el-hadtad gazdag or?zágodat,
   Melly hijába tötted ?ok fáradságodat,
   C?ak egy?zer halhatnád én ke?erves ?zómat.

   Jaj melly nyomorúság ?zálla én ?zivemben,
   Hogy nem be?zélhetek veled ke?erve??en,
   Nem láthatlak immár többé életemben,
   Ha mo?t nem lehetek ?zivem veled ?zemben.

   Mert ember nem mehet ez or?zágból oda,
   A' madár ?em mehet ez or?zágból oda,
   Én is nagy munkával jöttem ide, monda:
   Többé ide jönnöm már nem ?zabad volna.

   Bár c?ak egy?zer látnám ?zivem vig kedvedet,
   Hallanád füleddel az én be?zédemet,
   Fülem

facsimile

   E' ?zók után Leány földről fel-emelé,
   Nyo?zolyában ülvén az ölibe vévé,
   Sűrű könyveivel ?oká ?erkengeté,
   Orczáját egé?zen véle nedve?ité.

   Minde egé?z e?tvélig feje felett ?ira,
   Sok ?iralmas ?zókat feje felett ?zóla,
   Ke?erves jaj ?zóval ő tőle el-vála;
   Az ő Inasának végére igy ?zóla.

   Szerelmes Rósámnak iffiú Árgirusnak,
   Mond-meg ezen ?zóval az én virágomnak,
   Hóltig érte adtam magam nagy bánatnak,
   Im lásd, rabja vagyok immár az halálnak.

   Nem jöhetek immár többi ő hozzája,
   Légyen már c?ende??en tőlem az ő tagja,
   Kit ő néki hozott telhetetlen álma,
   Kit mo?tan re?telle érettem hadgynia.

   Nem tűrheté még-is, de vi?z?za fordula,
   Te?tét ápolgattya, és csókollya vala,
   Melly nehezen lélek a' te?tet el-hadgya,
   Illy ?zive ?zakadva tőle nem válhatna,

   Bizonyal jól tudom én édes ?zerelmem,
   Néked-is ez nehéz hogy nem láthat?z engem,
   Mind hijába ennyi fáradságod lé?zen,
   Töltsd-ki azon bo?z?zúd, ki árúlód lé?zen.

   Az

facsimile

   A' ki??ebbik ?zegyről vegye-le ?zablyáját,
   A' nagyobbik ?zegre tegye az ő kardgyát,
   És igy ki-töltheti bo?z?zúmat, s' bo?zúját,
   Ha abból fogadgya ?zeretője ?zavát.

   Mert ha eddig régen oda tötte volna,
   Velem eddig régen be?zélhetett volna,
   Kedves ?zerént vélem mulathatott volna,
   Én-is ennyi búra nem jutottam volna.

   Az Inás e?zébe ezt nem vette vala,
   A' Leány el-menvén Urához járula,
   Serkentő kenővel fel-költötte vala,
   Könyve miatt te?te mind azon viz vala.

   Mondá: Im Ur I?ten mint meg-veréteztem,
   Az Ina?a mondá: De nem veréteztél;
   Hanem ?zép ?zeretőd áztatott könyvével,
   Mit mondá jó ?zólgám? hogy nem költöttél-fel.

   Miért mondod Uram, hogy nem költöttelek,
   Földről ?zeretőddel ide emeltelek,
   Ez ideig véle mind itt könyveztelek,
   De ha fel nem keltél róla mit tehetek?

   Leánynak ke?erves be?zédit ?zámlála:
   Kin

facsimile

   Monda: meg-érdemlem érette a' halált,
   Hogy én el-nem hadtam érette álmomat,
   Inas monda i?mét: Hallyad az én ?zómat,
   A' Leány meg-hagya mondanom illy ?zókat.

   Te ne igyekezzél ?oha ő utánna,
   Hanem inkább térj-meg Atyád Or?zágába
   Innét ez or?zágbúl, mert nékem azt mondá:
   Hogy még a' madár-is nem mehetne oda.

   Homályos be?zéddel végre monda illy ?zót:
   A' ki??ebbik ?zegről le-vegyed ?záblyádat,
   A' nagyobbik ?zegre füge?z?zed kardodat,
   Ha bo?z?zút bo?z?zúval állani akarod.

   Mert hogy ha eddig-is oda tetted vólna,
   A' te ?zeretőddel be?zélhettél volna,
   Minden kivánságod bé-tölthetted volna,
   Ő-is ennyi bújat nem ?zenvedte volna.

   Árgirus Ina?a azt gondollya vala,
   Hogy othon ?záblyáját nem jó helyen tartya:
   De a' bölcs Árgirus ottan azt meg-tudá,
   Hogy Ina?a volna néki árulója,

   Az

facsimile

   Most ve?z?zem e?zembe, hogy te vagy árúlóm,
   Az én ?zeretőmtűl voltál te meg-fo?ztóm,
   Az ő ?zépségétől voltál el ?zaka?ztóm,
   Hogy én kegye?emet többé nem láthatom.

   Jól lehet énnékem érte kell meg-halnom,
   Néked-is akarom halálodat látnom,
   Tőle meg-fo?ztottál engem, jaj mint ?zánom,
   Nem látom már többé ?zegényt, jaj mint bánom.

   Néki meg be?zéllé ke?erves Ina?a,
   Ő álnok A?z?zonya mint meg-c?alta volna,
   Gazdag uraságot nékem igért volna,
   Ke?erves Árgirus nékie igy ?zóla.

   Nem vólt-é énnékem te reád nagy gondom,
   Senki kivülötted nem vólt úti-tár?om,
   Közlött volna veled minden uraságom,
   Jaj mint ve?ztél engem! de majd bo?z?zúm állom.

   Azomban ő kardgyát kezébe ragadá
   Ina??a

facsimile

   HAllyuk-meg immáron az ?ok könyhullását,
   Kegyetlen kő-?ziklák között bújdosását,
   A' halál torkából meg-?zabadulását,
   Bújdozá?a után való vigaságát.

   Má?od napon reggel bánattal fel-kele,
   Sok könyhullatá??al városból ki-méne,
   Ninc?en már ?ohová ?emmi reménsége,
   Ke?erűnek tet?zik világon élete.

   I?zonyú kegyetlen hava?okon mégyen
   Hol lenne halála, ő c?ak azt kere?né,
   Egy ?zép forrás melett ő maga le-üle,
   Illy ke?erves ?irá?t ő magában kezde,

   Jobb hóltom énnékem, hogy ?em mint életem,
   Nem láthatom többi az én vig ?zerelmem
   Kiért én nem ?zánom le-tenni életem,
   Által ütöm majdan rajtam én fegyverem.

   Oh édes vén Attyám, ?zerelmes vén Annyám,
   Kiért

facsimile

   Légy jó egé?ségben ?zerelmes két Báttyám,
   Kikkel én a' kertben ?zerencsét próbáltam
   Nap és Hóld, a' kinek világánál jártam,
   Átkozott nyo?zolya a' hol én aluttam.

   Légy egé?ségben te-is én édes Szerelmem:
   Jaj ez idegen föld majd meg-emé?zt engem.
   Ke?erűnek tetszik világban életem,
   Szerelemnek mérge majd meg-emé?zt engem

   Én ?zép fehér te?tem, kit gyengén tartának,
   A' fuvó ?zéltől-is meg-óltalmaztanak,
   Hol a' te koporsód? vadak el-?zaggatnak,
   Ki temett-el téged, vallyon s' kik ?iratnak.

   Légy egé?ségben már én utolsó napom,
   Mellyen e' világból lé?zen ki-mulá?om!
   Én utolsó órám, majd lé?zen halálom,
   E' c?urgó forrásnál majd lé?zen halálom.

   Kardgyának a' végét a' földre bocsáta,
   Hegyit oldalában ?zive aránt tarta,
   Az által hogy e?nék hirtelen halálba,
   Azomban ének ?zót az erdőben halla,

   Hirtelen tekinte, egy ?zép Leányt láta,
   Ugyan

facsimile

   Tündér leány volna ő tőle meg-kérdé,
   Ő-is kérdésére néki meg-be?zéllé,
   Ke?erve??en tőle jövendőket kérdé,
   Mellyre a' ?zép leány ekképpen felelé:

   Mo?tan te ?zép Iffiú meg-ne öld magadat
   Dolgaidnak várjad jóra fordúlását,
   Ő magában i?mét vi?zontag igy ?zóla:
   Jobb hóltom hogy ?em mint éltem illy nagy búban.

   Napról napra látom, öregbül bánatom,
   Jobb az én te?temből lelkem el-ki múllyon
   E' ke?erves világ hogy ?em igy gyötörjön,
   Szablyáját ki-rántá, hogy többi ne éllyen

   I?zonyú orditá?t azonnal meg-halla,
   A' mellynek miatta haja fel-áll vala,
   Azt állittya Sárkány, és Oro?zlány volna,
   Egymásra találtak, vinak a' barlangban.

   Mondá ő magában: Ki magát meg-ölné,
   I?ten Or?zágának lakója nem lenne;
   De jobb nékem ugy mond mennem a' barlangban:
   Hadd ?zagga??anak-el Oro?zlányok abban,

   Hogy el-közelgete tekintvén barlangba
   Hát három ördög-fi nagyon vinak abba,
   Azokat

facsimile

   Egy Attyától valók mind ez hárman vagyunk,
   Az Attyánktól maradt örökségen vivunk,
   Ez három jó?zágon mi meg-nem álhatunk,
   Ha igazat itél?z ?zódra rá hajulunk.

   A' Bocskor s' Palá?tnak olly ereje vagyon
   Hogy a' ki ezekben fel-öltözve vagyon,
   Három?zor ő magát az o?torral sújtván,
   Azt mondgya: ott legyek a' hol én akarom.

   Minden kétség nélkül azonal ott lé?zen
   Hogy ha dolgaiban bátorságos lé?zen,
   Nem de nem méltó-é haragudnunk ezen,
   Kinek egymás nélkül ?emmi ha?zna ninc?en?

   Középső ötsénknek hagyott illy hatalmat,
   Valamikor akar minket le-?zállithat,
   A' melly miatt vallunk ?ok bo?z?zúságokat,
   Lá??ad édes Báttyám te itély igazat.

   Attyafiak vadtok, mit vitok, azt mondá:
   Halga??atok reá az én mondá?omra,
   Én majdan titeket igazitlak jóra,
   A' mellyik érdemli, annak itélem ma.

   Három felé három nagy hegyet mutata
   Hogy a' ki elő?zör onnét vi?z?za jutna,
   A'

facsimile

   A' Bocskort lábára, Palá?tot vállára,
   Fel-vévé az o?tort markába ?zoritá,
   Három?zor ő magát sújtya, és igy ?zóla:
   Hip hop ?zeretőmel legyek, ő azt mondá

   Mint ?ebe??en lőtt nyil földről ragadtaték,
   Mig vi?z?za térének mind addig viteték.
   Halhatatlan me?z?ze hirtelen távozék,
   Szerenc?e ?zegénynek illyen jó adaték.

   Középső ördög-fi mihelyt haza juta,
   Meg-tudá, Árgirus hogy ő el-ment volna,
   Ő tudományával ?zegényt le-?zállitta,
   Egy nagy hegy óldalban földre e?ett vala.

   Halhatatlan me?z?ze hirtelen ment  vala,
   Mert immár utánna nem mehetnek vala:
   Ke?erves Árgirus ő magát ?irattya,
   Még c?ak madarat-is ő nem láthat vala.

   Magában gondolá, hogy hegyre fel-menne,
   Nagy ke?erves ?zemmel minden felé néze,
   Magát az halálnak mindgyárá?t ere?zte,
   Azomban a' hegyek egyene?t erede.

   Szintén kenyere-is már el-fogyott vala,
   Egy kis pogácsája turbájában vala,
   Éhséget

facsimile

   Drága nagy ?zép várat láta hegy-tetején
   Kinél ?oha ?zebbet nem látott éltében:
   Akará, hogy e' vár felé közel mennyen,
   Egy ?zép leány jőve várból eleiben.

   Mindgyárt meg-i?mére; hogy Árgirus volna, 
   A?z?zonyhoz a' leány mindgyárt futot vala,
   Ihol jő Árgirus A?z?zonyom, azt mondgya
   Melly ?zóra azt A?z?zony mindgyárt arczúl c?apta.

   Vallyon s' ki hinné-el? mit hazud?z előttem,
   C?ak álmodban láttad, azt inkáb el-hittem
   Más ?zolgálója-is ez hiren ki-futa,
   Látá meg-i?mére, örömmel meg-tére.

   A?z?zonyom ?zeretőd ihol jő, igy ?zóla.
   Anál-is ?zörnyebben A?z?zony arczúl c?apá
   Harmadik futámék, az is ott meg-láta
   A?z?zonyhoz bé-méne, illyen ?zókat ?zóla.

   A' te ?zép ?zeretőd ihol jő A?z?zonyom,
   Azt-is arczúl c?apá, nagy haraggal mondván:
   Meg-bolondúltatok ti a' mint arányzom,
   Vagy tréfás tartónak álitok mint látom.

   Lehetetlen dolog, hogy ő ide jönne,
   Az emberi nemzet ingyen ?e reméllye,
   Ha

facsimile

   Ő maga negyed?zer kétséggel ki-méne,
   Mihelyen meg-látá, ottan meg-i?mére,
   Fáradságát látá, rajta ke?erüle,
   Ő sok bujdozásán meg-e?ik a' ?zive.

   Ki terje?ztett kézzel nyekára borúla,
   Nagy öröme miatt ugyan nem ?zólhatta,
   Gyenge lágy ruháját könyvével á?ztattya,
   De ?zive ?okára helyére meg-álla.

   Hogy érdemlettem ezt, mondá ?zép virágom.
   Én édes ?zép Rósám, nagy ?zép Argiru?om,
   Ké?z vagyok már érted halált meg-ko?tolnom;
   Ugyan-is nagy ?ok?zor vólt immár ?zándékom.

   Egy más ?zeretők közt melly ?zokott lennie,
   Egyik a' má?ikkal nagy ?okat be?zélle:
   De hogy ?enkinek már neheze ne lenne,
   C?ak rövid be?zéddel minden ember ért?e.

   IFfiat meg-ölelé házába bé-véve,
   Minden ?zerencséjét néki meg-be?zélle
   Minden fáradságát c?ak ?emminek véle,
   A' ?zép gyenge ?zűzzel jádzadozni kezde.

   C?attogó ?zer?zámok a'várban valának
   Kiktől zeng piácza ?zéllyel a' városnak,
   Világos

facsimile

   Drága ?zép ékes kert ott a' várban vala,
   Szép ékes folyó viz ott a' kertben vala,
   Fénlik a' közepin a' Venus temploma,
   Szép aranyból c?inált Bellona óltára.

   Sűrű ?zép virágok árnyékos fák között
   Az Ammon I?tennek kedves ?zép éneket,
   Hangos ?zóval mondgya Venusnak ?erege
   Mint Angyali ?zép ?zó hallatik zengé?e.

   Ebben ?zép Árgilu?t egyedül bé-vivé,
   Mint a ?zép Diána úgy mégyen elötte,
   Virágos fak alatt vannak le-ülésbe,
   Holott ?zép Árgirus gyakran dül ölibe,

   Szép vetett nyo?zolyák a' kertben valának
   Hol egyen s' hol má?on nagy ?zépen nyúgo?znak,
   Lágy ruhájok ?zéltől la??an ingadoznak,
   Mind a' ketten ?zépek nagy örömbenvannak.

   Néha ott el-menvén c?ipdes ?zép violát
   Nagy gyakorta i?mét az ő ?zép mátkáját,
   Ke?zkenyő ?zélivel illeti orczáját,
   Külömb külömb féle rósákat mutogat.

   Sok vigaság után kertből ki-sétálnak,
   Örömben ?zereze gazdag lakodalmat,
   Hozzája ha?onló tündért A?z?zonyokat,
   Házához hivatá, kikkel vigadának.

   Mikoron

facsimile

   A' vigaság közben őtet arczúl c?apá,
   A' Leány nem ?zóla, c?ak fejét le-hajtá,
   I?mét viga?ságban ő magát foglalá,
   Má?od?zor-is Iffiú Leányt arczúl c?apá.

   A?z?zony barátitól ugya meg-?zégyenlé
   De még-is nem ?zóla, c?ak fővel tekeré:
   Harmad?zor-is Iffiú Leányt arczúl üté,
   Néki igy felele, tovább nem tűrheté.

   Te Árgirus azért fáradtál-é értem,
   Hogy vendégim előtt igy gyálázz-meg engem,
   Szégyennel ille?sed én Királyi fejem,
   Mondgyad okát mo?tan énnékem éde??em

   A' Leánynak ?zeme könyvben forog vala,
   Árgirus is rajta úgy ke?ereg vala,
   Szép ékes be?zéddel néki igy ?zól vala;
   Majd meg mondom okát, ?zivem halga?s reá.

   Attyámat, Annyámat éretted el-hattam
   Gazdag or?zágomtól nagy me?z?ze távoztam,
   A' te ?zerelmedért nagy me?z?ze bujdo?tam,
   Ve?zedelmes helye nagy ?okat forgottam.

   Mikor

facsimile

   A' melly lehetetlen dolognak azt vélted
   Hogy én jelen lennék akkor te előtted,
   Mind addig a' miglen nem láttál engemet,
   Negyed?zer úgy jövőél látni ?zemélyemet.

   Ollyan lehetetlen dolognak én vélem,
   Hogy meg-haragudnál immár nem itélem
   Tudom hogy egyaránt gyötör a' ?zerelem,
   Semmi haragodat ebből nem reménlem.

   Mondá a' ?zép Leány: Árgire ?zerelmem
   Mo?t látom, gono?zból hogy nem ütél engem,
   Ezzel nem ki??ebbül az én emberségem,
   Sőt inkább öregbül az én ti?zte?ségem.

   Nagy ?zép ?zeretettel éltenek egy má??al,
   Sok bújdosás után ?zép nyugod lommal,
   A' ?ok bánat után jeles viga?ságban,
   Senkitől nem félnek, vannak bátorságban.

   Nincs már Árgirusnak ?emmi fáradsága
   Annyi bújdosását c?ak ?emminek tartya,
   Mert a' mit kivánt vólt, már ölében tartya
   A' mikor kivánnya ?zintén akkor láttya.

   A' Tündér Leánynak ?em buzog már ?zive,
   Helyén vagyo immár bújdosó elméje,
   Minden bánattyának vagyon immár vége,
   Ez Hi?toriának-is légyen már VÉGE.