A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerű felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

A DTD-kről általában

Az SGML/XML nyelvek az állományok szerkezetének meghatározásához a dokumentumtípus fogalmát, és ezen keresztül a dokumentumtípus-definíciót vagy DTD-t használják. A dokumentumtípus meglehetősen összetett adatszerkezet, melyet formálisan mindig a feldolgozni kívánt szöveg/szövegek alkotóelemeivel és azok szerkezetével definiálunk. Típusdefiníció, amely leírja, hogy az adott dokumentumtípushoz tartozó dokumentumok milyen elemeket, attribútumokat, értékeket és hivatkozásokat tartalmazhatnak. Itt kell megadnunk a használatos karakterkészleteket, és azt, hogy az egyes elemek hogyan helyezkedhetnek el a dokumentumban. A DTD-vel adjuk meg a dokumentum hierarchikus szerkezetét is, így a dokumentumot leíró hierarchikus struktúra akár faszerkezetben is ábrázolható.

Minden SGML dokumentumhoz tartoznia kell DTD-nek. A DTD elhelyezkedhet a dokumentum belsejében, de gyakoribb, hogy a dokumentumban csak egy hivatkozás található a DTD-re, amely külső fájlként helyezkedik el a rendszerben – lásd.: Dokumentumtípus-deklaráció (DTD) c. alfejezet.

Az SGML/XML dokumentumot helyesnek (valid) nevezzük, ha minden tekintetben megfelel a hozzá tartozó DTD-nek. XML esetében a DTD elhagyható, illetve helyettesítheti úgynevezett XML Schema.[41] Ha DTD-t készítünk, vagy előre „legyártott” szabványos DTD-t alkalmazunk, az abban szereplő kulcsszavak és szintaktikai egységek az alábbiak lehetnek:

  • deklarációk;

    • ELEMENT – elem-típus deklarációk (element type declaration);

    • ATTLIST – attribútum-lista deklarációk (attribute-list declaration);

    • ENTITY – entitás deklarációk (entity declaration);

    • NOTATION – adatformátum deklarációk (notation declaration);

    • paraméter-egyed definíciók és hivatkozások;

  • feldolgozási utasítások;

  • megjegyzések;

A deklarációk szintaxisa XML esetén a következő formát ölti:

                                
<!kulcsszó   név   (tartalmi modell)>
                                
                                

Ugyanez SGML-hez készült DTD-nél:

                                
<!kulcsszó   név   minimalizálási szabályok   (tartalmi modell)>
                                
                                


[41] XML Schema – XML szintaxist használó alkalmazási nyelv, amelynek a célja megegyezik a DTD céljával, tehát típusdefiníciók leírására szolgál. Kifejezetten az XML-hez készült, a DTD-nél egyszerűbb – gépi au-tomatizmusok számára mindenképpen –, ráadásul kínálja azt az előnyt, hogy XML szintaktikájú, tehát használatához – a DTD-vel ellentétben – nincs szükség új szintaxis megtanulására. XML Schema. [Elektronikus dokumentum.] URL: http://www.w3.org/XML/Schema. A letöltés időpontja 2005. 07. 02.