Az SGML/XML eddig tárgyalt sajátságai mind a dokumentumon belüli strukturális összetevők jelölésével foglalkoztak. A technológia azonban rugalmas és egyszerű módszert kínál arra is, hogy a dokumentumon belüli aktuális tartalom tetszőleges részeit hordozható módon kódoljuk és azonosítsuk. Ennek a hordozhatóságnak a megvalósításához ún. entitásokra (egyedekre) van szükségünk. Az entitások segítségével az összetevők megoszthatók és még könnyebben kezelhetők, a speciális karakterek pedig megjeleníthetők lesznek, ráadásul nem SGML/XML adatokat is elhelyezhetünk az állományokban.
Fontos azonban megemlíteni, hogy szövegfeldolgozás során entitásalapú megoldásokkal leginkább speciális karakterek kódolása esetén találkozunk. Mindez azzal magyarázható, hogy ez az XML ajánlás egyik legkevésbé kedvelt része, ugyanis bizonyos kiegészítő ajánlások – XLink, XInclude, XSLT, XML Schema – saját megoldásokat nyújtanak, hogy elkerüljék az entitások használatát. Ettől függetlenül az egyedek az SGML/XML technológia nagyon fontos szegmensét képezik és az SGML-t ismerő alkalmazások mindmáig erősen támogatják használatukat.
Az alábbiakban általánosságban – SGML/XML jelölés szintjén – beszélünk az entitásokról, ugyanis a A DTD-k szerkezeti felépítése c. fejezet részletesen, példákkal illusztrálva foglalkozik velük.

Előző
Előző