Szintaktika – SGML/XML
Előző Előző  Az SGML/XML jelölésrendszer – kódolás  Következő Következő
A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerű felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

Szintaktika – SGML/XML

Az SGML/XML filozófiája szerint a dokumentum leírásakor nemcsak annak formai jegyei lényegesek, hanem a szöveg értelmi tagolása is. Ha például egy dokumentumban valamely könyv legfontosabb bibliográfiai adatait szeretnénk leírni, akkor abban biztosan szerepelni fog annak szerzője, címe, kiadója, kiadási helye és kiadási éve. Azt, hogy miként fog kinézni mindez, ha SGML/XML szintaktika szerint végezzük el a szövegjelölést, az alábbi forrás mutatja:

                        
                        <!-- SGML/XML -->
                        <konyv> 
                           <szerzo> 
                                  <vezeteknev>Petőfi</vezeteknev> 
                                  <keresztnev>Sándor</keresztnev> 
                           </szerzo> 
                           <cim>Petőfi Sándor összes költeményei</cim> 
                           <kiado>Szépirodalmi Könyvkiadó</kiado> 
                           <hely>Budapest</hely> 
                           <ev>1955</ev> 
                        </konyv>

Megfigyelve a példát, több észrevételt is tehetünk. Látható, hogy a kódban szereplő elemneveinkben nincsenek ékezetes karakterek – ennek oka, hogy az egyes platformok közötti tökéletes hordozhatóság garantálása csak 7 bites ASCII karakterek használatával oldható meg.

[Megj.: Ettől függetlenül a nyelv lehetőséget nyújt ékezetes karakterek használatára elemnevekben. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az ékezetek használatának nincs sok értelme a jelölés során, hiszen a jelölőelemek beszédességüket azok nélkül sem veszítik el.]

A forrásból az is jól látszik, hogy az elemnevek párokban fordulnak elő, relációs jelek határolják őket, sőt egyértelmű, hogy ugyanezeket az információkat HTML-ben egyáltalán nem lehetne értelmileg tagolni. De mik azok az elemek és miért párokban láthatók? Miért éppen relációs jelek határolják őket?

Előző Előző Következő Következő