HTML – az SGML „gyermeke”
Előző Előző  Kísérletek a tartalom és forma szétválasztására  Következő Következő
A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő által közvetített digitális tartalmat a felhasználó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 33. paragrafus (4) bekezdésében meghatározott oktatási, illetve tudományos kutatási célra használhatja fel. A felhasználó a digitális tartalmat képernyőn megjelenítheti, letöltheti, arról elektronikus adathordozóra vagy papíralapon másolatot készíthet, adatrögzítő rendszerében tárolhatja. A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár/vagy más megjelenítő weblapján található digitális tartalmak üzletszerű felhasználása tilos, valamint kizárt a digitális tartalom módosítása és átdolgozása, illetve az ilyen módon keletkezett származékos anyag további felhasználása.

HTML – az SGML „gyermeke”

Az elmúlt 10 esztendőben mindnyájan tapasztalhattuk, az internet az információ-visszakeresés és -csere alapvető médiumává vált, s mint a hypertext szolgáltatás természetes platformja, a világ különböző részein lévő dokumentumokat az információ világméretű hálójává (World Wide Web) kapcsolta össze.

Sokan nem tudják, de a HTML jelölőnyelvet az említett rendszer igényeinek kielégítésére fejlesztették ki, mégpedig az SGML nyelvből. Így nagymértékben átvette annak szintaxisát, ám elveit nem, éppen ezért csak később lett kompatibilis és ekkor lehetett SGML alkalmazásként leírni – DTD-vel definiálni.

Bár a HTML fejlesztéséért és karbantartásáért a W3C felelős, kezdetben a jelentős böngészőgyártók mégis saját elemeket adtak hozzá a versenyelőny megszerzése érdekében, ezzel jelentős zavart okozva a megjelenítésben. A HTML legfőbb hátránya azonban mégis az, hogy nem biztosít olyan mechanizmust, amely lehetővé tenné, hogy a szövegfeldolgozók a saját jelölőelemeiket hozzáadva kiterjeszthessék a nyelvet, nem beszélve a tartalom és a forma integrációjának problematikájáról.

Előző Előző Következő Következő