Előző
Mint láttuk, a folyamatok együttműködésének másik alapmodellje a közös memóriás együttműködés mellett az üzenetváltásos együttműködés, azaz a folyamatok közötti kommunikáció. Az üzenetváltásos együttműködés akkor került előtérbe, amikor realitássá vált több, adatátviteli vonalon, vagy hálózaton keresztül összekapcsolt számítógép együttműködése.
A kommunikáció alapsémáját a 2.3. ábra mutatja be. Azonkívül, hogy a logikai processzor utasításkészletében szerepel Küld és Fogad művelet, a kommunikáció működésével, tulajdonságaival kapcsolatban számos nyitott kérdés maradt, és megállapítottuk, hogy nincs egyetlen tiszta modell, amelyet a megoldások követnek.
Néhány a legkézenfekvőbb kérdések közül:
-
Hogyan nevezhetjük meg a partnert? A partnert látjuk, vagy egy közbülső objektumot (csatornát, postaládát)? Egyetlen partner veheti egyszerre az üzenetünket, vagy több is? Csak egyetlen partnertől várhatunk üzenetet egy adott pillanatban, vagy többektől is?
-
Amikor a Küld művelet befejeződött, meddig jutott az üzenet? Már ott van a partnernél, vagy csak útjára bocsátottuk (lásd levél bedobása a postaládába)? Honnan fogjuk megtudni, hogy rendben megérkezett-e?
-
Hogyan működik a Fogad művelet? Mi történik, ha hamarabb akarunk fogadni egy üzenetet, mint azt elküldték? Kell-e visszaigazolást küldenünk, vagy ezt a rendszer automatikusan elintézi?
A következőkben a felmerülő kérdések közül hárommal foglalkozunk részletesebben:
-
Milyen megnevezést használhatnak a kommunikáló partnerek, hogy egymásra találjanak?
-
Milyen szemantikai konzisztenciának kell fennállni a küldés és a fogadás között?
-
Milyen járulékos (implicit) szinkronizációs hatása van a kommuniká-ciónak?
Előző