Tartalom
Az operációs rendszerek alapvető részét képezik bármelyik számítógépes rendszernek. Egy operációs rendszer olyan program, amely közvetítőként működik a felhasználó és a számítógép hardvere között. Elsődleges célja, hogy biztosítsa azt a környezetet, amelyben a felhasználó kényelmesen és hatékonyan végre tudja hajtatni a saját programját. A másodlagos cél a számítógép hardverjének minél hatékonyabb használata. Mindehhez az is szükséges, hogy az operációs rendszerek megfelelő szolgáltatásokat nyújtsanak a programoknak és a programok felhasználóinak azzal a céllal, hogy a programfejlesztési feladat könnyebbé váljék.
A számítógépes rendszerek lényegében három fő komponensre oszthatók: hardver, rendszerprogramok (melyek egészét vagy részét képezi az operációs rendszer), valamint alkalmazói programok.
A hardver – a központi feldolgozó egység (CPU: Central Processing Unit), a memória, valamint a bemeneti/kimeneti (I/O: Input/Output) egységek – szolgáltatják az alapvető számítási erőforrásokat. Az alkalmazói programok a felhasználók számára segítik elő saját feladataik megoldását. A rendszerprogramok leglényegesebb része az operációs rendszer, amely a számítógépes rendszer helyes működését biztosítja, vagyis vezérli és koordinálja a hardver felhasználását a különböző alkalmazói programok között. Az operációs rendszer pontos meghatározása nem egységes, a különböző iskolák más-más megközelítései révén eltérő nézetek terjedtek el.
A fejezet további részében először az operációs rendszer lehetséges értelmezéseit elemezzük. A következő alfejezetben az operációs rendszerek fejlődéstörténetét vizsgáljuk részletesebben. Végül pedig az 1.3. alfejezetben a számítógép rendszerek modelljével és architekturális kérdéseivel foglalkozunk.

Előző
Előző