Előző
Az analízis fázisban a valóságnak egy precíz, áttekinthető, egységes és korrekt modelljét hozzuk létre, melynek során megvizsgáljuk a követelményeket, felismerjük az abból származó következményeket és a modellt a leírás szabta szigorúsággal rögzítjük. Az absztrakció eszközének alkalmazásával azonosítjuk a rendszer lényeges jellemzőit. Az analízis eredményeként létrejött modell azt ábrázolja, hogy mit csinál a rendszer, függetlenül annak konkrét megvalósulásától.
Jelen fejezet célja annak bemutatása, hogy a korábban tárgyalt fogalmak segítségével hogyan hozható létre a valóság formális modellje. Ez a modell az ismert három részből, az objektum, a dinamikus és funkcionális modellekből, épül fel. Az analízis modell több célt is szolgál. Egyrészről egyértelműen tisztázza a követelményeket a megrendelő és a fejlesztő számára, másrészről a tervezés és az implementáció is ebből a modellből indul ki.
4.2. ábra
A feladatdefiniálás a felhasználói követelmények azonosítását jelenti, amelyből a feladatdefiníció, az analízis alapjául szolgáló dokumentum készül. A problématér legfontosabb fogalmait gyakran egy specifikációs táblázattal foglaljuk össze, amelyet az analízis előrehaladásával folyamatosan finomítunk. Az alapvető analízislépéseken (objektum, dinamikus és funkcionális modellek készítése) túlmenően a 4.2. ábrán kiemeltük a felhasználói szerepek elemzését is. Ez tipizálja a rendszer felhasználóit. A kiadódó felhasználó típusok mind a dinamikus, mind pedig a funkcionális modell kiindulási adatai. Megjegyezzük, hogy a felhasználó, mint objektum, az objektum modellben is megjelenhet, de ott nincs szükség a rendszeren belüli és kívüli objektumok éles megkülönböztetésére. Az objektum, dinamikus és funkcionális modellek elkészítése után, a különböző megközelítésű analízislépések eredményeit össze kell vetni, az ellentmondásokat fel kell oldani, illetve a modelleket kereszt-hivatkozásokkal kell ellátni, és egyetlen dokumentumban összefoglalni. Ezt a lépést az analízis dokumentum összegzésének nevezzük.
Az analízis nem minden esetben hajtható végre egy mereven rögzített szabály szerint. Különösen nagyobb rendszerek esetén iterálni szükséges. A modell első változata tovább bővíthető akár a problématér szélességében – új objektumok bevezetésével – vagy mélységében – a meglevő objektumok finomításával – amíg a teljes problématér áttekinthetővé válik. Az analízis nem egy mechanikus folyamat.
Előző