Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Egyéb gombák

Egyéb gombák

Az eddig ismertetett fajok termesztése több-kevesebb sikerrel már megoldódott. Legfeljebb ezek termesztéstechnológiájának korszerűsítésével várhatunk majd jobb terméseredményeket vagy jobb minőségű termést. Vannak azonban olyan fajok, amelyek étkezési szempontból „egyelőre” még kis jelentőségűek. Vannak olyanok is, melyek termeszthetősége megfelelő ugyan, de termesztésük a kis hozam miatt vagy a nagyon hosszú tenyészidő következtében nem látszik gazdaságosnak. Továbbra is elsősorban a szaprobionta fajok termesztésbe vonása látszik megoldhatónak az eddig még nem termesztett fajok közül. Pontosan nem lehet tudni, melyek lehetnek a jövőben ezek közül jelentősebbek, mert a kutatás számos, eddig nem ismert tényezőt tárhat fel, amelyek révén olyan új fajok is termeszthetővé válnak, amelyekre eddig ilyen értelemben nem is gondolhattunk.

A következőkben az egyelőre csak távlatokban jelentősnek látszó fajokat ismertetjük.

Téli fülőke

(Flammulina velutipes [CURT EX FR.] SING.)

Különleges ízű, jó konzisztenciájú, halra emlékeztető illatú, kissé ragadós külsejű gomba. Az ázsiai országokban, főként Japánban elég jelentős felületen termesztik, mert élettani igényei könnyen, egyszerűen kielégíthetők, és emellett különféle hulladékanyagokon is megél. Az európai fogyasztók nincsenek eléggé megelégedve ízével és küllemével, főként ezért nem terjed Európában (BALÁZS, 1982).

A fülőke jó étkezési gomba, levesek és egyéb ételek készítésére Japánban nagyon kedvelt. Népszerűségét növeli, hogy a japánok néhány rákellenes anyagot is kimutattak benne (ZADRAZIL–PUMP, 1973).

Környezeti igénye. Hőigénye az oltást követő átszövődési időszakban 25 °C körüli (de nagy hőingadozást is elvisel), a termő időszakban 15 °C a legkedvezőbb számára. Fejlődése 34–35 °C körül leáll, és efölött a micélium is elpusztul. Fényigényéről eltérőek a vélemények. Egyesek a termő időszakbani fényigényét tartják jelentősnek. Fény nélkül csak csökevényes termőtesteket képez. Micéliuma leggyorsabban a 60–65%-os nedvességtartalmú táptalajon növekszik. Többen viszont 80–85%-os nedvességtartalmat vélnek optimálisnak (TONORUMA, 1978).

Termesztése. Kétféle termesztési eljárása ismert. A régi japán termesztési mód lényege, hogy a kiválasztott fát megsebzik és a sebet bedörzsölik a gomba nyálas kalapjával. Az így megsértett és befertőzött fán néhány hónap múlva – a hűvösebb őszi és tavaszi időszakban – megjelennek az első termések.

A termesztés korszerűbb változata a szalmán történő, laskatermesztéshez hasonló módszer. A néhány adalékanyaggal kiegészített szalmát kb. 70%-os nedvességtartalmúra nedvesítik. A táptalajt laboratóriumban készült csírával oltják be. A beoltástól számított 26–45. napra várható a termőtestek megjelenése. Ettől kezdve a levegő páratartalmát 80–90%-on célszerű tartani. Erősen levegőigényes, ezért a termő időszakban rendszeres légcseréről kell gondoskodni. Az ilyen mesterséges táptalajon való termesztés idején a termő időszakban 10–12 °C-ot kell tartani. A termések egészen 3–4 °C-ig rendszeresen megjelennek. Termésének nagy részét általában két hullámban adja le.

Ízletes tőkegomba

(Kuehneromyces mutabilis [SCHIFF EX FR.] SING. SMITH)

Az ízletes tőkegombát Európában először Németországban kezdték termeszteni a 40-es években. A laskához hasonlóan farontó, de szaprobiontaként is termeszthető. A tőkegomba termései aprók, vadon a természetben is sűrű, apró csomókban növekszik. Először a félgömb alakú kalap rajzolódik ki, amely később szétterül és a közepén púpos lesz. A teljesen kifejlett kalap 3–5 cm átmérőjű, ritkán a 10 cm-t is eléri. A kalap barnás színű, szélein gyakran sötét csíkokkal. A lemez szintén barna színű, húsa fehér, igen fűszeres illatú és kitűnő ízű. Természetes körülmények között nálunk elhalt, lomblevelű fákon szokott megjelenni. A fertőzés még rendszerint az élő fán megtörténik, s a termőtest már az elhalt fán fejlődik ki. Megtalálható bükk-, juhar-, nyír-, nyár-, éger- és fűzfán. Nem fordul elő a csonthéjasokon és a tűlevelű fákon (LELLEY, 1978). Európai körülmények között április és december között hozza a terméseit.

Környezeti igénye. Micéliuma optimálisan 22–25 °C-on fejlődik. A termőtestképződés azonban már 5–6 °C-on megindul. Leggyorsabban 14–18 °C-on terem. A faalapanyag átszövése 17–20 °C-on 2 hónapig tart, de 12–16 °C-on 3–4 hónapig is elhúzódik. Nedvesség iránti igénye hasonló a laskáéhoz. Legjobbnak a 70%-os nedvességtartalmat tartják. A termőtestek megjelenéséhez fény is szükséges (CHANG–HAYES, 1978). A fénnyel szembeni igénye szintén azonos a laskáéval. Levegőigényére alig van adatunk. Többek szerint a CO2-tartalommal szemben meglehetősen közömbös.

Termesztése. Termesztése hasonló a laskáéhoz. Többek szerint a laskát sikeresen termesztőknek a tőkegomba termesztése is sikerül. A termesztéshez az 50–60%-os nedvességtartalmú, télen kivágott fa rönkje vagy a 4–5 napig előáztatott száraz fa is felhaszhálható. A fát 35 cm hosszúságú darabokra aprítják. A legjobb átmérő a 20 cm körüli. A csírázást és az átszövetést a laskáéhoz hasonlóan kell végezni. Az átszövetett rönköket 1,2 m széles és 50 m hosszú ágyásokba (egymástól 10–12 cm távolságra) helyezik el, kétharmad részükig a talajba süllyesztve. Így a kiszáradástól is védik a rönköket. Kihelyezése után 2–4 hónapra jelennek meg az első termések. A szedési idő a fagymentes hónapokra esik, de a legmelegebb nyári hónapokban is sokat terem. A kezelés elsősorban a nedvesség pótlásából áll. A nyári, meleg hónapokban célszerű az ágyásokat papírral vagy szalmából készült takaróval árnyékolni, és emellett naponta egyszer vagy kétszer – a páratartalom növelésére – permetezni. Külföldi tapasztalatok szerint a szedés akkor kezdődik, amikor a termőtestek teljesen kifejlődtek, de még a spóra nem hullik. Szedéskor a kalap rozsdabarna színű. A termés mennyisége 1 t fára vonatkozóan 175–580 kg közötti, a termesztés körülményeitől függően.

A Pholiota nameko (T. ITO) S. ET IMAI az ízletes tőkegombával rokon faj, amelyet főleg Japánban termesztenek. Különböző lomblevelű fák törzsdarabjait használják táptalajul, de fűrészporon is jól terem. A termésképzéshez szükséges optimális hőmérséklet 10–15 °C. Ebben az időszakban 300–500 luxnyi fényt is igényel. A szedés idején 90–95% páratartalmat kell tartani. A csírázástól a termések megjelenéséig 90–120 nap szükséges. Kitűnő íze gombakeverékek fűszerezésére teszi alkalmassá (LELLEY et al., 1976).

Lila pereszke

(Lepista nuda [BULL. EX FR.] SMITH)

Nálunk gyakori, vadon előforduló, jó ízű, közkedvelt gomba. Termesztésével azért nem foglalkoznak különösebben, mert tenyészideje igen hosszú. A legkülönbözőbb berendezésekben termeszthető, esetleg még szabadon is. Franciaországban már a század elején foglalkoztak termesztésbe vonásával (LELLEY et al., 1976). A próbálkozások táptalajként lomblevelet, lótrágyát vagy ezek keverékét használták. A szaporítóanyagot a csiperkéhez hasonlóan, steril lótrágyán állították elő. A franciáknál szabad földön a pereszke általában ősszel fordult termőre, amikor a hőmérséklet 12°C alá csökkent. Az átszövődéshez legalább 6 hónapra van szükség. Táptalajként egyébként felhasználható a csiperkének készített komposzt is, de megterem korhadt lomblevélen, sőt fenyőlombon is. Az említett táptalajokat 60 cm széles és közel ilyen magas bakhátakba rakják, és egy bizonyos ideig így érlelik. Az érlelés azonban forgatás nélkül megy végbe. Ezután ugyanúgy csírázzák be, mint a hagyományosan termesztett csiperke táptalaját. Pincében tapasztalat szerint – feltehetően a kiegyenlítettebb klíma miatt – 6–12, szabadban azonban 24 hónap szükséges a teljes átszövéshez. A termés a pincében egész évben folyamatosan jelentkezik, szabadban azonban csak tavasszal vagy ősszel, amikor a hőmérséklet 10–12 °C körüli értékre csökken.

A lila pereszkén kívül még a csoportos pereszke (Lyophyllum conglobatum) (WITT.) és a májusi pereszke (Calocybe gambosa Fr./DONK) is alkalmas lehet a termesztésre.

Kucsmagomba

(Morchella esculenta [L.] PRSOON)

Nálunk gyakran előforduló, elég jó ízű gomba. Eddig humuszos kerti talajban úgy termesztették, hogy spórákkal vagy gombadarabkákkal, esetleg burgonyán vagy sárgarépán előállított micéliumcsírával a területet beoltották. Négyzetméterenként kb. 10 termés várható, tehát kis hozamú gomba. A laboratóriumi oltóanyag előállítására maláta helyett inulin-keményítő tartalmú táptalajt kell használni. Intenzív termesztési eljárás eddig még nincsen.

Déli tőkegomba

(Agrocybe aegerita BRING/SING)

Nagyon régen ismert gomba, amelyet már a görögök és a rómaiak is fogyasztottak. Az ókorban vastag nyár- és fűzfa korongokon termesztették (VÉSSEY, 1972). Spórái nagyon lassan csíráznak, ezért a micélium terjedése is lassú. Termőre fordulásáig 1–2 év is eltelik. Elég melegigényes. Vadon főként augusztusban jelenik meg. Szalmán, fűrészporon egyaránt termeszthető. A rendkívül apró, törékeny, barna spórájú termőtestek azonban csak rövid ideig tárolhatók. Ezért sincs nagy jelentősége a termesztésének.

Mezei szegfűgomba

(Marasmius oreades [BOLT. EX FR.] FR.)

Termesztésével eddig Angliában és Kanadában foglalkoztak. Táptalajul ló- és marhatrágyát használtak. Mindkettőből meglehetősen nagy mennyiség szükséges egységnyi felületre. Termesztésmódja nagyon hasonló a csiperkegombáéhoz. Tenyészideje azonban hosszabb, ennek ellenére még az oltás évében képez termőtestet. Termesztésben a vadon előforduló egyedeknél nagyobb, vastagabb termőtestek képződnek. Hibája, hogy a termőtestek rövid ideig tárolhatók. Hosszú tenyészideje, gyenge tárolhatósága miatt termesztése nem terjed.

Az eddig leírt fajokon kívül a következő gombák lehetnek alkalmasak még termesztésre:

Agaricus marcosporoides BOHUS – hortobágyi csiperke,

Agrocybe praecos (PRS. EX FR.) FAY – tavaszi rétgomba,

Amanita rubescens (PRS. EX FR.) GRAY – piruló galóca,

Auricularia polytricha (MONT.) SACC. – termesztett fülgomba,

Clitopilus prunulus (SCOP. EX FR.) KUMMER – kajsza lisztgomba,

Leucoagaricus naucinus CKE. – tarló őzlábgomba,

Macrolepiota procera (SCOP. EX FR.) SING. – nagy őzlábgomba,

Polyporus squamosus (HUDS.) FR. – pisztricgomba,

Pluteus petasatus (FR.) GILL – csoportos csengettyűgomba,

Rhodophyllus clypeatus (L. EX FR.) KUMMER – tövisaljgomba.