Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

17. fejezet - Libatopfélék

17. fejezet - Libatopfélék

Spenót

(Spinacia oleracea L.)

A termesztés jelentősége

A spenót „perzsa fű” néven már a 8–9. században ismert volt Ázsiában, Kínába valószínűleg Perzsia, Nepál vagy Dél-Turkesztán területéről vitték be a kereskedők (DE CANDOLLE, 1894). Termesztése gyorsan elterjedt az arab országokban is, ahová minden bizonnyal a perzsáktól került. A Közel-Keleten már széles körben termesztett és fogyasztott növény volt, amikor megjelent Európában. A feljegyzések szerint a mórok vitték Spanyolországba a 14. században.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Annak ellenére, hogy szabadföldi és hajtatásos termesztése is ismert, és a nyers fogyasztás mellett gyorsfagyasztott és konzervkészítményeknek is feldolgozzák, jelentősége nem nagy. Az egy lakosra jutó fogyasztása alig több néhány dekánál, ami egy-két tavaszi (március, április) és őszi (október) hónapra korlátozódik. Nagy tápértéke miatt elsősorban a gyermek- és csecsemőélelmezésben van nagyobb jelentősége. A belőle készült konzervkészítmények nagyobb része is bébiétel.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Értékét fehérje-, ásványisó és vitamintartalma adja. A levél szárazanyag-tartalmának 30%-a fehérje. Az ásványi sók közül kiemelkedik vastartalma, jelentős a magnézium, a kálium és a kalcium is, viszont foszforból az átlagosnál kevesebbet tartalmaz. Nyersrosttartalma 0,6% körül ingadozik, mennyiségét és környezeti tényezők számottevően befolyásolják, ennek csaknem a fele jól emészthető (POZSÁR, 1969). A vitaminok közül az A- és C-vitamin-tartalma nagy, bár az utóbbi nagy része főzéskor elbomlik.

A spenóttal kapcsolatban szólni kell a zöldségfélék utóbbi években behatóan vizsgált nitrát- és nitrittartalmáról. Ilyen tekintetben kiemelkedik a többi zöldségnövény közül, különösen a levélnyele tartalmaz sokat. Humántoxikológiai szempontból a nitrit igen veszélyes, a szervezetben methemoglobinémiát vált ki, ami szélsőséges esetben fulladásos halálhoz vezethet. A hazai és külföldi vizsgálataink során, az extrém példákat is figyelembe véve, nem találtunk olyan mennyiségű nitrátot a spenótban, ami a fogyasztott mennyiséget alapul véve ilyen veszélyt jelentene (TERBE, 1986). Egyértelműen kimutatható, hogy a kedvezőtlen klimatikus tényezők (hideg, fényhiány) és a nagy nitrogénműtrágya-adagok együttes hatására megnő a levél nitrát-, illetve nitrittartalma.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A kerti spenót (Spinacia oleracea) a libatopfélék (Chenopodiaceae) családjának tagja. A nemzetséghez még további két faj tartozik, az elő-ázsiai vadspenót (S. tetrandra) és a közép-ázsiai vadspenót (S. turkestanica). A vad fajok jól megkülönböztethetők a termesztett fajtól; a termős virágzati csomók virágai erősen összenőttek és belőlük terméságazat fejlődött (SOMOS–PRISZTER, 1972).

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Egyéves növény.

Gyökérzete a talajban viszonylag sekélyen – 20–40 cm mélyen – helyezkedik el. Az orsó alakú főgyökér fehér, gyér elágazású. A felső szakaszon kevesebb és viszonylag fejletlen oldalgyökerek képződnek, a főgyökér alsó szakaszán vastagabb, hosszabb elágazások figyelhetők meg.

Szára 1 m hosszúságra is megnő – ez részben a környezeti feltételek függvénye –, belül üreges, átmérője a gyökérnyak felett eléri az 1,5–2 cm-t. A nőivarú egyedek szára sötétebb, a nóduszokon vöröses, antociános elszíneződés figyelhető meg. A szár alsó részén dúsabban, felül és középtájon gyérebben található oldalelágazás.

Levélzetére a heterofília jellemző. A hosszúkás sziklevelek kifejlődése után megindul a tőlevélrózsa növekedése. Az ezt képező lomblevelek (gazdasági értelemben termés) kerekdedek vagy tojás alakúak, csúcsuk és válluk lekerekített, rendszerint nem karéjos. A magszáron a tőlevelektől különböző alakú, ún. szárlevelek fejlődnek, ezek hegyes csúcsúak, karéjosak és a válluk alakja nyílra hasonlít. A termesztett fajták levélszíne a felvevő piac igénye, illetve a felhasználás célja szerint az egészen világostól a sötétzöldig változhat.

Virága. Kétlaki növény. A porzós egyedek virágzata kettősbog (gomoly), amelyre a négyes szám jellemző. A nővirágú spenót hajtása leveles, virágzata a levelek hónaljában fejlődő csomókat alkot. A hím virágú egyedek az elvirágzás után nem sokkal elszáradnak, a nővirágúak termésüket beérlelik, így lényegesen hosszabb életűek.

Termése gömbölyded makkocska, felületén tüskék is előfordulnak. Ezermagtömege 8–10 g, csírázóképességét 4–5 évig is megtartja.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigény. A termesztési gyakorlatban a spenótot a hidegtűrő növények közé sorolják. A tőlevelek fejlődésének hőmérsékleti optimuma 15–16 °C körüli. A csírázás már ennél lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten (3–4 °C-on) elkezdődik. A magszárképzés 20 °C körüli hőmérsékleten indul meg, bár ez a megvilágítási idő hosszúságától is függ. A kicsírázott növények fajtától függően mínusz 4–5 °C-ot is elviselnek átmenetileg. Tartós, nagy lehűlés a legtöbb fajtát – kivéve az ún. télállókat – elpusztítja.

Fényigény. A magszárképzés 15–16 órás megvilágítás és 18–20 °C-os hőmérséklet hatására indul meg. Rövidebb megvilágítási idő esetén csak akkor indul magszárba, ha magasabb a nappali hőmérséklet. Az árnyékot nem tűri, de egyes fajtákon már 8–10 ezer lux fényerősségben intenzív a levélképzés. 12 óránál rövidebb megvilágításban a virágképzés elmarad, a porzós virágú egyedeken hímnős virágok alakulhatnak ki, de a pollen csíraképtelen. BIELKA (1965) szerint a 12–13 órás naphosszúság mellett a legintenzívebb a növény szárazanyag-képzése.

Vízigényét tekintve nem tér el lényegesen a levélzöldségfélék csoportjához tartozó egyéb fajoktól. Rosszabb vízellátás ellenére is fejlődik. 65%-os vízkapacitású talajon vízhiányból adódó rendellenességekkel nem kell számolni. Transzspirációs együtthatója 383 (CSELŐTEI, 1965).

Tápanyagigénye. Jelentős mennyiségű nitrogén mellett sok káliumot vesz fel a talajból. Fajlagos tápanyagigénye nitrogénből 3,5 kg/t, P2O5-ból 1,8 kg/t, K2O-ból pedig 5,2 kg/t, ez valamivel nagyobb a salátáénál.

A talajjal szemben kevésbé igényes, a szélsőségesen laza vagy túl kötött talajokat nem számítva minden talajon jól fejlődik.

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

A termesztett fajtákat a morfológiai bélyegek alapján a levél nagysága, alakja, színe és esetleg a mag felülete szerint szoktuk megkülönböztetni. A levélnagyság általában szoros összefüggésben van a terméstömeggel. A levél színét a termesztés célja szerint választjuk (friss fogyasztás vagy feldolgozás). A mag felülete lehet sima és lehet hegyes.

137. ábra - Eszkimó. Az egyik legrégebben termesztett áttelelésre is alkalmas spenótfajta

Eszkimó. Az egyik legrégebben termesztett áttelelésre is alkalmas spenótfajta


A fajták biológiai tulajdonságai közül legfontosabb a fényigénnyel kapcsolatos felmagzási hajlam. A téli fajták gyengébb fényviszonyok között rövid nappalok esetén is bőséges termést adnak, hosszúnappalos körülmények között viszont magszárat fejlesztenek. Ezzel szemben a nyári fajták magszárképzésre kevésbé hajlamosak, télen viszont nem képesek dús lombozatot fejleszteni. Jelentős eltérés mutatkozik a fagyérzékenységben is. A télálló fajták átlagos téli hidegben nem pusztulnak el, a nyári fajták azonban a hideget nem bírják.

Az utóbbi években a spenótnemesítés területén jelentős eredményeket értek el a vírusos betegségek (répamozaik vírus, répasárgulás vírus, uborkamozaik vírus) és a peronoszpóra-ellenállóság vonatkozásában. Ez utóbbi betegség főleg a spenóthajtatásban jelentett gondot. Jelenleg már a betegség három rasszára (A, B, és C) is ismertek ellenálló fajták!

A hajtató és szabadföldi fajtákat és jellemzésüket a 147. táblázat tartalmazza.

147. táblázat - Spenótfajták

Fajta

Termesztési mód

A levél jellemzése

Betegség-ellenállóság

Hajtató fajták

Szabad elvirágzású (konstans) fajták

Kir Kaspirk

téli hajtatás

ovális levele világoszöld színű

peronoszpóra A és B rasszára rezisztens

Huro

téli hajtatás

világoszöld

peronoszpóra A és B rasszára rezisztens

Viroflay

korai hajtatás

középzöld

Viroflex

tavaszi és őszi hajtatás

világoszöld, ovális levelű

peronoszpóra A és B rasszára rezisztens

Hibridek

Taurus RZ F1

korai hajtatásra és szabadföldi termesztésre

vastag, ovális levele középzöld színű

peronoszpóra A, B, C rasszára rezisztens

Mirage F1

téli, kora tavaszi hajtatásra

középzöld színű

peronoszpóra A és B rasszára rezisztens

Szabadföldi fajták

Szabad elvirágzású (konstans) fajták

Estivato

korai, őszi termesztésre

sötétzöld, fordított tojás alakú

peronoszpóra A és B

Matador Darko

nyári, őszi termesztésre

középzöld

peronoszpóra A és B

Norvak

nyári termesztésre

sötétzöld

peronoszpóra A, B, C

Eszkimó

tavaszi termesztésre

sötétzöld

Hibridek

Carambole F1

tavaszi, nyári

sötétzöld

peronoszpóra A, B, C

Mazurka F1

tavaszi, nyári

középzöld

peronoszpóra A, B rezisztens és C toleráns

Symphonie F1

tavaszi termesztésre

sötétebb zöld

peronoszpóra A és B és mozaikvírus-toleráns

Solar F1

nyári termesztésre

sötétzöld, sima levelű, kerek magvú

peronoszpóra A, B, C

Trias F1

tavaszi, nyári, őszi termesztésre

sötétzöld

peronoszpóra A, B, C

Lina F1

tavaszi, őszi termesztésre

középzöld, nagy levelű

peronoszpóra A és B rezisztens


Termesztés

Szántóföldi és kertészeti vetésforgóban a trágyás kapások után vetik a spenótot. Rendszerint más növényekkel együtt egy vetésforgószakaszban helyezik el, tekintettel arra, hogy egy-egy üzemben 20–50 ha-nál nagyobb felületen nem termesztik.

TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS, TÁPANYAGELLÁTÁS

A vetés előtti talaj-előkészítést a vetésidő határozza meg. A kora tavaszi vetések alá a talajmunkákat (a mélyszántást) ősszel végezzük, tavasszal boronálunk és simítózunk. Egészen más a nyári és az őszi vetésű spenót talaj-előkészítése. A művelés módját, eszközét és mélységét a talaj nedvességtartalma, rögössége, a gyomosság foka és a tarlómaradványok mennyisége befolyásolja. Rendszerint az előnövény lekerülése és a spenót vetése között csak egészen rövid idő áll rendelkezésre a talaj-előkészítésre, ezért ezt gyorsan és – a talajnedvesség megőrzése végett – csak középmélyen szabad végezni. A szántást azonnal kövessék a felületegyengető és tömörítő eljárások (hengerezés, simítózás, fogasboronálás). Ezek a munkák végezhetők a szántással egy menetben vagy közvetlenül a szántás után.

A spenót fajlagos műtrágyaigényéről a 148. táblázat tájékoztat.

Szerves trágyát csak kivételes esetekben szoktunk alá bemunkálni (pl. túl kötött vagy nagyon laza homoktalajokon). Rövid tenyészidejénél fogva a három fő tápelem egyszerre adható, a magvetés előtt.

148. táblázat - A spenót fajlagos műtrágyaigénye (hatóanyag, kg/t termés)

Termőhely

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

Nitrogén

I.

12

9

8

5

2

II.

12

10

9

5

3

III.

14

10

9

6

2

IV.

15

12

10

8

5

Foszfor

I.

8

7

5

4,5

3,5

II.

8

7

5

5

4

III.

7

6

5

4,5

3

IV.

6

5

4

4

3

Kálium

I.

16

11

7

4

3

II.

17

11

8

5

4

III.

16

10

7

4

3

IV.

17

12

9

5

4


SZAPORÍTÁS

A spenótot mindig állandó helyére vetjük. A tavaszi vetést már február végén, a talaj kiengedése és szikkadása után meg lehet kezdeni és ez egészen április végéig szakaszosan végezhető, néhány magszárképzésre kevésbé hajlamos fajta még ennél később is vethető.

A nyári vetésű (őszi fogyasztású) fajtákat július végétől augusztus végéig vetjük. Ennél későbbi vetések gyenge termést adnak.

Az őszi vetésű, átteleltetésre kerülő spenótot a kora tavaszi szedéshez szeptemberben vetjük el.

A spenót magja viszonylag gyorsan csírázik, a vetéstől számított 5–7. napon jelennek meg a sziklevelek. Vetik sorba és szórva is. Sorba vetéshez – nem gyomos talajon, gépi betakarításhoz – a gabona-sortávolság javasolható, mert a sűrűn nőtt levelek egymást jól megtartják, az alsók nem fekszenek el, a gép azokat is le tudja vágni. Gyomosabb talajon vagy kisüzemi vetésben a 25–30 cm-es sortávolság a célszerűbb, ami lehetővé teszi az állomány kelés utáni kapálását, kultivátorozását. A szórt vetés hátránya az egyenlőtlen kelés, és ennek következménye az egyenlőtlen fejlődés. Üzemi termesztésben – beleértve az árutermelő kisüzemeket is – ezt a vetési módot nem javasoljuk.

ÁPOLÁS

A spenót nem igényel különösebb ápolást. A sűrű soros vetést nem szükséges kapálni, a kettős gabona-sortávolságra vetettet igen, tekintettel arra, hogy ezt a tenyészterületet a gyomosabb talajokon alkalmazzuk.

Száraz időjárás esetén legfeljebb kétszeri öntözés szükséges, alkalmanként 20–25 mm-es öntözési normával. Szárazabb években az öntözés hatására 50–70%-kal is növekedhet a termésmennyiség.

A várható termés – attól függően, hogy kézzel vagy géppel takarítják be – 7 és 20 t/ha közötti.

Hajtatás

Nálunk kizárólag enyhe fűtésű és fűtés nélküli fóliasátrakban hajtatják. Üvegházakban a termesztése nem gazdaságos. Az őszi vetés ideje szeptember, amikor a fagyok beállta előtt fóliát húzunk a spenót fölé és egészen a főnövény kiültetéséig – márciusig, áprilisig – folyamatosan szedjük.

Vethető decemberben vagy januárban is.

Hajtatásban általános a gabona-sortávolságra vetése. A szabadföldi termésátlag kétszerese – 2,5–3 t/ha – is elérhető folyamatos szedéssel. A jó minőségű hajtatott spenót iránt tél végén, tavasz elején viszonylag nagy a kereslet, ezért gazdaságosan termeszthető.

Magtermesztés

Hazánk éghajlata alkalmas a spenótmagtermesztésre. Ennek ellenére mégsem termesztik nagyobb felületen, mert kicsi az éves vetőmagigény, és ebből a növényből nincs hazai nemesítés.

Magtermő táblának lehetőleg olyan területet válasszunk ki, ahol a talaj minősége jó, nem gyomos, előzőleg talajzsaroló növényt nem termesztettek. Tekintettel arra, hogy a spenót idegenbeporzó növény, a magtermő táblák között izolációs távolságot kell hagyni (elitvetőmag-termesztés esetén 1000 m, elsőfokú szaporulatú magnál 800 m, másodfokú szaporulatú mag előállításakor legalább 400 m).

Az ikersoros vetés jelentősen megkönnyíti az ápolási munkákat. Kézi kapálás esetén 36F112 cm-es gépi művelés esetén 2×(36+12)+60 cm vetéstávolság. Ennek megfelelően a vetőmagszükséglet 14–18 kg/ha. A mag vethető ősszel és tavasszal. Általános tapasztalat, hogy az őszi vetésekből erősebb növények fejlődnek, mint a kora tavasziakból.

Június végén, júliusban aratjuk. A kézi vagy gépi aratás után a levágott szárakat néhány napig utóérleljük, és közönséges cséplőgépen, de csökkentett fordulatszámmal kicsépeljük. A várható magtermés 0,5–1 t/ha.