Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Rebarbara

Rebarbara

(Rheum rhabarbarum L.)

A termesztés jelentősége

Szibéria, Pakisztán és Kína területéről származik. Zöldségnövényként csak néhány száz év óta fogyasztják, de gyógyító hatását régóta ismerik Európában. Termesztéséről az első feljegyzések a 16. századból származnak, ez időben az angolok és a franciák fogyasztották. Németországban és Közép-Európában csak az elmúlt században vált általánossá a termesztése (BECKER–DILINGEN, 1956). Nálunk is több mint száz éve ismerik, de sem a fogyasztása, sem a termesztése nem terjedt el igazán.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A rebarbara (Rheum rhabarbarum, syn.: Rh. undulatum) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó évelő növény.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Gyökérzete rendkívül erős, fejlett. Rizómája kívülről sötétbarna, felvágva világos. Erős főgyökerei a gyökértörzsből indulnak ki, amelyek oldalán tömegesen fejlődnek a járulékos gyökerek. A gyökértörzs mintegy 30–40 cm mélyre nyúlik le a talajba. Ezen találhatók az óriási hajtásrügyek, amelyek néha a 3–4 cm-es átmérőt is elérik, színük barnásvörös, fényes.

Levél. A tőlevelek nagyok, a levéllemez hosszúsága egyes fajtákon meghaladja a 40–50 cm-t. A fogyasztásra kerülő levélnyél 1–2 cm-es, de 3–4 cm is lehet. A vékonyabb levélnyelek kevésbé rostosak, rágósak. A levélnyél hosszúsága 30–50 cm, alsó vége vöröses, lilás színű. Magszárképzése után erősen rostosodik.

Magszárképződése már májusban megindul. A magszár elérheti a 2 m-t is.

Virágzata bogas fürt, fehér, sárga vagy zöldes színű, apró virágocskákkal. A virágok zömmel kétivarúak, de ritkán előfordul az egyivarú virág is. A porzók száma 9. Virágzó állapotban igen dekoratív növény.

A mag ezermagtömege 9–14 g, csírázóképességét nagyon gyorsan elveszti, már egy év után csíraképtelenek a magok. Kelése is lassú, 10–14 napig is elhúzódhat. A tenyészideje a kihajtástól a magvak éréséig 80–100 nap (SZALVA, 1985).

135. ábra - Rebarbara gyökértörzse

Rebarbara gyökértörzse


136. ábra - Rebarbara levele a levélnyéllel

Rebarbara levele a levélnyéllel


ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigényéről nincsenek pontos ismereteink. Valamennyi szakirodalom a hidegtűrő növények közé sorolja. SOMOS (1983) megállapítása szerint is bírja a hideget, és hőmérsékleti optimumának a 12–15 °C-ot jelöli meg, de a tapasztalatok szerint ennél lényegesen melegebb viszonyok között is bőségesen fejleszt leveleket. Fagyra nem érzékeny, a mínusz 4–5 °C-os hidegeket is károsodás nélkül elviseli. Hajtása már 2–3 °C-os talajon megjelenik. Elmondható, hogy a hőmérséklettel szemben igen nagy a toleranciája.

Fényigénye nem nagy. Félárnyékos helyeken is nagy, egészséges leveleket fejleszt.

Vízigénye hasonló, mint a sóskáé. A párás klímát, a nedves, vizes talajokat kedveli. Nagy levelei sok vizet párologtatnak. Ennek ellenére nem szoktuk öntözni, mélyre hatoló gyökerei száraz időjárás esetén is fedezik a párologtatáshoz szükséges nedvességet. Gyökerei nem bírják a pangó vizet, elárasztás esetén 1–2 hét után elpusztul (SOMOS, 1983).

Tápanyagigény. Meglehetősen sok nitrogént és foszfort von ki a talajból (BALÁZS–FILIUS, 1973).

Termesztett fajták

A hazai termesztésben fajtákat nem szoktunk megkülönböztetni, legtöbb helyen a piros levélnyelű, zöldesfehér húsú fajtákat termesztik a kertekben. A külföldi szakirodalom alapvetően három fajtatípust említ:

– a zöld levélnyelű és zöldes húsú fajtákat,

– a piros levélnyelű és zöldes húsú fajtákat, valamint

– a piros levélnyelű és rózsaszín húsú fajtákat.

Általában a zöld termésű fajták többet teremnek, de a termésminőségük gyengébb, mint a vörös színűeké (SOMOS, 1983).

Termesztése

Mint évelő növény, a vetésforgón kívüli szakaszba kerül. Általában 6–8 évig, de egyes fajták 10 évig is eredményesen termeszthetők. A telepítés előtt 20 t/ha istállótrágyát, valamint a talajvizsgálattól függően 200–300 kg nitrogén-, 400–500 kg foszfor- és 400–800 kg káliumműtrágyát kell a talajba művelni (EDELSTEIN, 1953). Ez azonban nem fedezi a növény teljes tápanyagigényét, nitrogénből 50–100 kg, foszforból 200–250 kg, káliumból 400–500 kg műtrágya-kiegészítést igényel évente.

Szaporítása nagyüzemi körülmények között palántáról, kisüzemben, házikertben tőosztással lehetséges.

Palántanevelés. A magot április második felében hidegágyba, fűtetlen fólia alá vetjük. Abban az esetben, ha a kelést követő negyedik héten a növényeket szétültetjük, a vetéstől a tűzdelésig 600–800 növény nevelhető fel négyzetméterenként. Gyengébb csírázással számolva 1 m2-re 15 g magot vessünk. A vetéstől a kelésig általában két hét telik el. A kelést megelőző napon a kikelt gyomokat perzselő hatású gyomirtóval lehet elpusztítani. Nem igényel túl magas hőmérsékletet, a kelés után 12–15 °C-nál magasabb hőmérsékleten megnyúlik. Május végén, június elején a palántákat szabadföldi ágyásokba tűzdeljük 10×15 vagy 15×15 cm-re. A szabadföldi ágyások helyét úgy kell megválasztani, hogy a kitűzdelt növények hosszú időn keresztül, a következő év tavaszáig ott maradnak. Ezért kerülni kell az olyan helyet, ahol a hólé, az esővíz összegyűlik. A szabadágy talaja humuszban gazdag, meszes, nem árnyékos, öntözhető terület legyen.

A tűzdelést követően a palánták ápolása öntözésből, gyomlálásból és 2–3 alkalommal való tápoldatozásból áll. Októberig a palánták annyira megerősödnek, hogy a téli fagy már nem tesz kárt bennük.

Végleges helyükre a következő év tavaszán ültetjük a palántákat, fajtától függően 1,5–2 m sortávolságra és 1–1,5 m tőtávolságra.

Egyszerűbb módja a rebarbara szaporításnak a tőosztás. Egy-egy elöregedett tőből 3–5 dugvány készíthető. A tövet annyifelé vághatjuk szét, ahány hajtás, illetve hajtásrügy van rajta. A szétszedett tövet gödrökbe ültetjük, ültetés után beöntözzük, majd földdel kicsit felkupacoljuk. A tőosztás végezhető ősszel is és tavasszal is, de az őszi mindig eredményesebb.

A rebarbarát a telepítés utáni második évben, gyenge fejlődés esetén a harmadik évben kezdjük el szedni. Piaci értékesítésre a 30–35 cm hosszú levélnyelek alkalmasak. Mindig a legfejlettebb alsó leveleket szedjük. A levélnyeleket a tövük közelében megfogva egy csavarással törjük le, de úgy, hogy a levélhónaljban ülő rügyek ne sérüljenek meg. Egy-egy szedés alkalmával egy tőről 3–4 levélnél többet ne szedjünk le, mert a növényt visszaveti a fejlődésben. Kedvező környezeti feltételek között heti egy-két alkalommal szedhető a rebarbara. Az utolsó szedésekre július végén kerül sor. Várható termésmennyiség a 4–5. évtől 40–60 t/ha. A legjobb áron a legelső hetekben, áprilisban szedett termések értékesíthetők.

A levélnyeleket a szedés után lombtalanítjuk, majd kötegelés után végeit levágjuk. A piaci igényeknek megfelelően vagy 1 kg-os, vagy 5 kg-os kötegeket készítünk.