Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Karfiol

Karfiol

(Brassica cretica convar. botrytis DUCH.)

A termesztés jelentősége

A karfiol mai termesztett formája a legkésőbb kialakult káposztafélék egyike. Sokak szerint a PLINIUS által (i. sz. 62–115) leírt hat káposztaforma közül az úgynevezett tritiáni káposzta (spárgakáposzta) már a karfiol előnövénye volt.

Hazánkban az első irodalmi utalás LIPPAY JÁNOSTÓL való (1664), aki caulifioli néven említi.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

A világon jelenleg 350–400 ezer hektáron termesztenek karfiolt, amelynek 85%-a Eurázsiában van. Az Európában található mintegy 130 ezer hektár felén Franciaország és Olaszország osztozik, jelentős (10–15 ezer ha) terület van még az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Spanyolországban.

Hazánkban a karfioltermesztés éppen lefelé ívelő ágban van, az 1950-es évtizedben még 2000 ha feletti vetésterülete volt, ma csak 600 ha.

Legfontosabb termesztőkörzete a Duna–Tisza köze, jelentős még Békés, Csongrád, Fejér és Szabolcs-Szatmár megye is.

Több munkája nehezen gépesíthető (például szedés, tisztítás), nyári termesztése csak egészen különleges technológiai fegyelemmel és körülmények között sikeres.

A karfiol is egyre inkább a kisüzemek növényévé válik.

Gazdasági jelentőségét növeli, hogy a konzervipar, de különösen a hűtőipar keresett növénye, jó tárolási körülmények között az őszi karfiol januárig eltartható.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Jó étrendi hatása, 50–80 mg/100 g C-vitamin-, jelentős B1- és B2-vitamin-tartalma teszi értékessé.

Fogyasztása nem tekint vissza nagy múltra, és jelenleg is csak 0,4–0,5 kg/fő körül van.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A karfiol (Brassica cretica convar. botrytis) különféle rózsaformájú fajtacsoportokat foglal magában. Fajneve krétai eredetére utal.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Egyéves növény. Félgömb alakú rózsát vagy fejet alkotó, húsosan megvastagodott virágzatát fogyasztjuk.

Gyökér. Gazdagon elágazó fő- és oldalgyökérrendszere van.

Szára 10–30 cm hosszú.

Levelei hosszúak, a levéllemez fokozatosan fut a szárra.

Virágzatát a rózsa teljes kifejlődése után hozza, virágai, illetve virágzása a többi káposztafélééhez hasonló.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Biológiai igényei sok vonatkozásban megegyeznek a káposztafélékéivel, található azonban néhány fontos különbség is.

Fényigénye közepes, 5000–6000 lux feletti fényerősséget és legalább 10 órás napi megvilágítást igényel. A túlságosan erős fény a rózsaképződés idején annak barnulását idézheti elő. A rózsabarnulás különösen a kisebb lombú és júniusban érő korai fajtákat veszélyezteti. Újabban a nemesítők arra törekednek, hogy a fajták belső levele a rózsa fölött összeboruljon, s védje azt az erős fénytől.

A túlságosan kevés fény (sok borult, esős nap ősszel) is káros, mert akadályozza a rózsák kialakulását, sőt a növények egy része egyáltalán nem képez rózsát.

Hőigénye a fejlődés különböző szakaszaiban más és más. A MARKOV és HAEV szerinti hőoptimuma 13 °C.

Kiültetés után – kellő vízadagolás esetén – 16–20 °C-on fejlődik a legjobban. A túlságosan nagy melegben csak kis rózsát fejleszt.

Jarovizációs hőigénye eltér a többi káposztaféléétől, mert a virágzat kialakulásához előzetesen 12–16 °C szükséges. Az állandóan 16 °C fölött tartott növények nem fejlesztenek virágzatot. A hidegre – különösen a rózsaképzés idején – érzékeny, de az őszi fajták mínusz 4–6 °C-on még nem fagynak el.

Víz- és páraigénye nagy, különösen a rózsaképzés idején, amikor 75–80 VK% körüli talajnedvességet és 85–95%-os páratartalmat kíván. A nagy páratartalomról tavaszi és nyári termesztésben csak gyakori és kis vízadagú öntözéssel gondoskodhatunk. Száraz körülmények között a tenyészidő egy hónappal is megnyúlhat.

Tápanyagigénye kifejezetten nagy, amelyet részben szerves, részben szervetlen trágyákkal elégítünk ki. A makroelemek közül káliumigényét, a mikroelemek közül a bór és molibdén fontosságát kell kiemelni. A bór hiánya okozza a rózsák barnulását és az úgynevezett „kettősfejűséget”, a molibdénhiány „szívelhaláshoz” vezet. A molibdén adagolásával növelhető a karfiol hidegtűrő képessége.

A karfiol a közömbös vagy gyengén lúgos talajt kedveli, nagyon igényes a jó talajszerkezet iránt.

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

A karfiolfajtákat alaktani tulajdonságaik, biológiai és beltartalmi jellemzőik, valamint tenyészidejük alapján rendszerezzük.

Alaktani tulajdonságaik közül a legszembeötlőbb:

– a növekedés erőssége, amit a szármagassággal (10–30 cm) és a növénymagassággal (40–100 cm) jellemezhetünk,

– a levél nagysága,

– a levél alakja és a belső levelek rózsát védő borulási hajlama,

– a levél színe,

– a levél állása,

– a rózsa mérete 0,4–3,0 kg között változhat. Ez a tömeg a szokásos piaci előkészítésű (a rózsa magasságában visszavágott lombú) karfiolrózsára jellemző, a tisztított rózsa tömege ennek kb. 60%-a (1 kg tisztított karfiolt viszont 3 kg levelesen szedett növényből kapunk),

– a rózsa színe hófehér, sárgásfehér (csak a korai időszakban értékesíthető) és zöldes (klorofillt is tartalmazó) lehet. Ritkán előfordulnak sötétvörös rózsájú fajták is.

126. ábra - Kifejlett karfiolrózsa (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Kifejlett karfiolrózsa (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


Itt kell megemlíteni a nem kívánt elszíneződéseket: a lilásodást, a barnulást, a szürkülést is;

– a rózsa tömöttsége és a felület kiegyenlítettsége (egyes fajták hajlamosak a rózsa felületén lombátnövések képzésére);

– a rózsa takartsága (ma már csak a korai fajták lombja nem takarja a rózsát).

Beltartalmi értékei közül a C-vitamin-tartalom és a belső feketedési hajlam érdemel említést, ez utóbbi a bórhiánnyal függ össze.

Biológiai fajtatulajdonságai:

fényérzékenység (lásd előbb!);

hidegtűrő képesség (a fajták egy része mediterrán éghajlati körülmények között áttelel és már március–áprilisban piacra kerülhet, rózsájuk 10–20 °C-on fejlődik a legszebbre;

melegtűrő képesség (egyes fajták trópusi körülmények között termeszthetők, mert rózsaképzési optimumuk nem az általában jellemző 12–15 °C, hanem 16–18, sőt 20–25 °C).

Tenyészidő (az ültetéstől a szedésig eltelt napok száma) alapján megkülönböztethetők:

– rövid tenyészidejű fajták (45–70 nap),

– középhosszú tenyészidejű fajták (70–90 nap),

– hosszú tenyészidejű fajták (90–130 nap),

– átteleltethető fajták (150–280 nap).

Az átteleltethető vagy téli karfiolfajták természetesen csak a Föld enyhe telű vidékein termeszthetők.

A karfiolfajták feloszthatók aszerint is, hogy nemesítőik milyen éghajlatú vidékeken javasolják termesztésüket, így vannak mérsékelt égövi, szubtrópusi, trópusi magas földekre és trópusi alföldekre ajánlható fajták.

Hazai körülmények között a karfiolfajták négy csoportba sorolhatók:

a) hajtatófajták: kis lombjuk a rózsát nem takarja, rózsájuk is kicsi, hamar szétnyílik, sűrűn ültethetők, tenyészidejük rövid;

b) szabadföldi korai fajták: kissé nagyobb növésűek, erős fényben rózsájuk barnul;

c) szabadföldi nyári fajták: erősebb lombozatuk takarja a rózsát, amely tömör, középnagy és fehér. El kell viselniük a hőséget is, tenyészidejük középhosszú;

d) szabadföldi őszi fajták: erőteljes, nagy lombozat, nagy rózsa, középhosszú vagy hosszú tenyészidő jellemzi őket. Kiváló, a hűtőipar részére is alkalmas fajták, amelyek nem barnulnak, rózsájuk könnyen bontható, fehér. Őszi másodtermesztésre a rövidebb tenyészidejű fajták vehetők számításba.

A hazai köztermesztésre javasolható fajtákat a 138. táblázat tartalmazza. A felsoroltakon kívül még nagyon sok észak-európai cég fajtája mutatott jó eredményt az állami fajtaminősítés során, közülük a nyári termesztésre is alkalmas Nevada és a White Rock említendő meg. Újabban egyre több karfiolhibridet is forgalomba hoznak, különösen egyes japán cégek.

138. táblázat - A karfiolfajták jellemző tulajdonságai (A Kertimag Kft. zöldségkatalógusa)

A fajta neve

Tenyész-

idő (nap)

A rózsa

Termesztési mód

Felhasználás

színe

nagy- sága

tömör- sége

takart- sága

Idol Osena

65–85

fehér

középnagy

korai szabadföldi, őszi

friss fogyasztásra, tartósítóipari feldolgozásra

Winner Osena

75–80

fehér

nagy

őszi

friss fogyasztásra, tartósítóipari feldolgozásra

Igloo Osena

80–90

fehér

nagy

őszi

friss fogyasztásra, ipari felhasználásra


Szabadföldi termesztés

A karfiolt hazai körülmények között elsősorban elő- és utóterményként termesztjük, főnövényként csak elvétve, ezért nálunk a rövid tenyészidejű fajtáknak van nagyobb szerepük.

A termesztés technológiai változatai a következők:

Váz nélküli fólia alatti termesztés, ültetés III. hó első felében,

Szabadföldi korai termesztés, ültetés III. hó vége, IV. hó eleje,

Szabadföldi nyári termesztés, ültetés IV. hó vége és V. hó közepe között (esetleg állandó helyre vetés 3 héttel korábban),

Szabadföldi őszi termesztés, ültetés a tenyészidő hosszától függően VI. hó elejétől VII. hó 20-áig (vagy 3 héttel korábbi, állandó helyre vetés).

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

A karfiol csak a jó vízgazdálkodású, jó szerkezetű, tápanyagban nagyon gazdag területeken ad jó termést. A termőhely kiválasztásakor a legdöntőbb a rózsaképzés időszakában várható időjárás alakulása. A nagy meleg és a páraszegény levegő a tenyészidő meghosszabbodásához, a termés mennyiségének és minőségének kedvezőtlen alakulásához, sőt nagyon sokszor a termesztés teljes kudarcához is vezethet.

Korai termesztésben elsősorban a lazább, könnyebben fölmelegedő területek vehetők számításba. A karfiol a közömbös vagy gyengén lúgos talajokat kedveli.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A karfiol a megfelelő tenyészidejű egyéb káposztafélével esik azonos elbírálás alá. Különösen kettős termesztésben kell ügyelnünk arra, hogy az előtte termesztett növény időben lekerüljön, mert az ősszel megkésett karfiol csak résztermést vagy még azt sem ad.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A karfiolt is a tudományosan kidolgozott módszer alapján trágyázzuk. Tervezhető termésszintje – termőhelyenként változóan – rövid tenyészidejű fajtákból 10–20 t/ha, hosszú tenyészidejű fajtákból 15–30 t/ha lehet.

Fajlagos műtrágyaigényét a 137. táblázat szemlélteti.

A trágyafélék kijuttatásának idő- és elosztási rendje nagy vonalakban megegyezik a többi káposztafélénél leírtakkal.

Ügyelnünk kell arra, hogy a karfiol klórra érzékeny, tehát a kálitrágyát eszerint válasszuk meg.

A foszfor- és a káliműtrágyát, valamint a szerves trágyát alaptrágyaként, a nitrogént indító és fejtrágyaként adjuk. Korai termesztésben a nitrogént 2–3 részletben (indító és 1–2-szer fejtrágyaként), másodtermesztéskor esetleg eggyel több részletben juttatjuk ki.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A karfiol gyökértömege főleg a 15–20 cm-es talajmélységben helyezkedik el, ezért a trágyát is ilyen mélyre kell leforgatni az alap-talajművelés során. Egyéb tekintetben az ültetési, illetve vetési időpontnak és az előtte lévő növény lekerülési időszakának megfelelő alap- és vetés előtti talajművelési munkákat kell beiktatnunk.

VEGYSZERES GYOMIRTÁS

A karfiol a káposztafélék közül a legérzékenyebb a gyomirtó vegyszerekre, így a többinél használható Mesoranil itt nem jöhet számításba. Kétszikű gyomok ellen a Devrinol 50 WP (3–5 kg/ha), az egyszikűek ellen a Fusilade (2–4 l/ha) használható. A Fusilade élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 56 nap, így csak a hosszabb tenyészidejű fajtákhoz alkalmazható.

SZAPORÍTÁS

A karfiolt végleges helyre vetéssel és palántaneveléssel is szaporíthatjuk. Újabban a nyári és őszi szedésre szánt növényanyagot egyre gyakrabban állandó helyére vetik, a korai árut adó technológiákban pedig ritka vetésű szálas vagy tápkockás palántát ültetnek.

Tenyészterület-igénye fajtától, technológiai változattól és művelésmódtól függően meglehetősen változó, 1225 cm2 (35×35 cm) és 4900 cm2 (70×70 cm) között van.

– Váz nélküli fólia alá 150+35+35F135–40 cm-re telepítsük, ez kb. 35–40 ezer tő/ha növénysűrűséget jelent.

– Szabadföldi korai termesztésben 40–50 cm-es sor- és 30–40 cm-es tőtávolságból induljunk ki, s így szalagos elrendezés esetén például 2F140+80×30–40 cm-es, háromsoros ágyak alakulnak ki, ami 46–62 ezer növény hektáronként. Később a nagyobb fényigényű fajtákat 60–70 cm sor- és 40–50 cm-es tőtávolságra ültessük, egyenletes sorelrendezéssel, ez 30–40 ezer tő/ha-os növénysűrűség.

– Kisüzemben, házikertben, ahol a gépi művelés miatt nem indokolt a szalagos sorelrendezés vagy szélesebb sorköz, 50–60 ezer db-os hektáronkénti növényszám a kedvező.

– Kései (nyári, illetve őszi) termesztésben a fajta igénye a legdöntőbb, hiszen nálunk ilyenkor is többnyire a rövid tenyészidejűeket használjuk. Ültethetünk 60–70 cm sor- és 50–65 cm tőtávolságra, ez hektáronként 22–33 ezer növény.

– Állandó helyre vetéshez úgy állítsuk be a szemenként vető gépet, hogy a tervezett tőtávolság felére essen, és ahol mind kikelt, tőszámbeállításkor a fölöslegeset kikapáljuk. A vetési mélység 2 cm. A vetőmagigény 0,25–0,40 kg/ha. A kelés 8–12 nap múlva várható.

Palántanevelés. A fejes káposztánál elmondottak a karfiolra is érvényesek, a tápkockák mérete azonban korai időszakban 1 cm-rel nagyobb lehet. Sima palántából négyzetméterenként legfeljebb 500 db-ot neveljünk.

1 g magból 250–300 palánta állítható elő, tehát a hektáronkénti vetőmagigény 150–300 g.

Ültetése végezhető kézzel és géppel a többi káposztafélénél elmondottak szerint.

ÖNTÖZÉS

Az öntözésnek a karfiol esetében különösen nagy a jelentősége, mert nemcsak a talaj nedvességtartalmának folyamatos szinten tartása (VK 75–80%) a feladata, hanem a levegő páratartalmának növelése is. Ezért a vízpótló öntözéseken kívül, a nyári nagy melegben 3–4 naponként néhány milliméter vízadaggal öntözni kell.

A korai karfiolt 6–7-szer öntözzük, összesen 140–160 mm vízzel, a késeit 7–9 alkalommal, az idénynorma 250–350 mm is lehet.

EGYÉB NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK

A kelés, illetve ültetés után 10–12 nappal kezdhető a rendszeres talajporhanyítás, amellyel a gyomirtáson, az időközben elvégzett tőszámbeállításon kívül a nedvesség megóvása is a cél. A növényápoló talajművelés öntözés vagy eső utáni napokon időszerű.

A fejtrágyázást a korábban tárgyaltak szerint végezzük, néha jó hatású a lombtrágya is (például 0,25% Wuxal, Volldünger vagy Mikramid).

A rózsák takarására legtöbbször csak a korai szabadföldi és a nyári termesztésű növényeknél van szükség, az ősszel érőket csak elvétve takarjuk, mert ezeknek a fajtáknak a levelei jól borulnak.

A rózsát takarhatjuk egy letört alsó levél ráhelyezésével vagy a rózsa körüli levelek összekötésével.

Túl korán (5–6 cm átmérő alatt) nem szabad takarni, mert vagy nem fejlődik ki a rózsa, vagy ritka lesz.

Újabban zöld és vöröses rózsájú karfiolfajtákat is állítanak elő, ezek rózsavédelmére nincs szükség.

BETAKARÍTÁS, ÁRU-ELŐKÉSZÍTÉS, TÁROLÁS

A karfiol rózsája a kezdemény megjelenésétől számított 1–2 hét alatt fejlődik ki.

A váz nélküli fólia alatt termesztett karfiolt május közepétől, a korai szabadföldit május végétől szedhetjük. Az őszi karfiolt októberben, de legkésőbb a mínusz 2–3 °C-nál nagyobb fagyok beálltáig le kell szedni. A fagyokig ki nem alakult, de már 5–6 cm átmérőjű rózsák még kifejlődnek akkor is, ha a növényeket levelestül felnyűjük és halomban tartjuk, vagy védett helyen szorosan egymás mellé vermeljük. Az 1–2 hét múlva átválogatott növények nagy részben elfogadható méretű rózsát fejlesztenek.

A korai karfiolt már az állomány 10%-ának érettségétől kezdve szedni kell, s a szedést hetenként kétszer ismételni kell, különben sok nyílott rózsa lesz.

Az őszi karfiol egy menetben is szedhető vagy két alkalommal, 10–14 napos időközzel.

A karfiol gépi betakarítására megnyugtató megoldás nincs, így a vágás kézimunka-igényes folyamat.

A karfiol rózsáit az átvevő igényei, illetve a szállítás módja szerint készítjük elő értékesítésre. Ha ömlesztve szállítjuk, meghagyjuk a rózsát körülvevő leveleket. A torzsája azonban ilyenkor sem lehet 5 cm-nél hosszabb. Piacra rendszerint ládába csomagoljuk, ilyenkor a leveleket vagy a rózsa magasságáig, vagy 2 cm-rel hosszabbra vágjuk vissza, hogy a levélnyelek védjék az árut a törődéstől. Ez a tisztított vagy „tonzúrás” karfiol.

A hűtő- és konzervipar – munkaerő hiány miatt – leveleitől megtisztított, sőt néha rózsarészeire bontott karfiolt kér.

1 kg karfiolrózsa kb. 1,6 kg tisztítottból, illetve 3 kg levelesből lesz. Az első osztályú karfiol rózsája legalább 15 cm, a másodosztályúé 12 cm átmérőjű.

Várható termés a korai termesztésben 7–12 t/ha, őszi termesztésben 12–25 t/ha, ahol az alsó érték a fedezeti pontot is jelenti.

A leszedett áru hűtőházban, tárolókban, száraz pincékben 0–2 °C-on és 90–95%-os relatív légnedvességen 2–3 hónapig is eltartható, hűtés nélkül azonban csak 1–2 hétig piacképes.

Hajtatás

Hazánkban főleg a fűtés nélküli fólia alatti hajtatása terjedt el. A többi hidegtűrő zöldségfajénál hosszabb tenyészideje és kezdeti időszakban a nagyobb hőigénye miatt fűtött hajtatása elenyésző. Fényigénye következtében a legfényszegényebb hónapokban (november, december) nem is ültethető.

Fűtött hajtatás fólia alatt. Ültetési idő januártól február végéig, de a korai csak kivételesen lehet gazdaságos.

Fűtés nélküli hajtatása fóliasátorban. Ültetése március első felében esedékes, a termesztést kettős fóliatakarással biztonságosabbá tehetjük.

A palántákat tápkockában neveljük, ezek mérete 5–6 (7,5–8) cm.

A karfiol hőigénye a 12–16. lomblevél megjelenéséig 16–18 °C, ezt a hőmérsékletet olcsóbb a palántanevelési idő meghosszabbításával megteremteni, amihez viszont nagyobb térállás kell.

A növényeket vethetjük közvetlenül a tápkockába, de általánosabb a sűrű vetés (10–12 g/m2 = 2000–2500 növény) és 2–3 hét múlva a tápkockába tűzdelés.

A palántanevelési idő alatt nappal általában 18–20 °C-os hőmérsékletet igyekezzünk tartani. A karfiol nagyon érzékeny a hőingadozásra és a fényhiányra.

A terület előkészítése és a tenyészidő során a talajvizsgálati eredménytől függően kiszámított tápanyagmennyiségek kijuttatásáról kell gondoskodni. Nitrogénből 5–20 g/m2, P2O5-ból 2–18 g/m2 és K2O-ból 10–40 g/m2 felhasználására lehet szükség. A műtrágyán kívül 5–8 kg/m2 érett istállótrágyát is bedolgozunk. Alaptrágyázáskor az istállótrágyán kívül a kálium kétharmadát, a foszfort és a nitrogén egyharmadát juttassuk ki. Fejtrágyázást 2–4 alkalommal végzünk, de a rózsafejlődés kezdetére befejezzük. A fejtrágyázással egyenértékű a karfiol rendszeres tápoldatos öntözése 0,1–0,15%-os komplex műtrágyával.

A palántákat 7–9 hét múlva ültethetjük ki a fajta növekedési erősségétől függően 35×30–40×40 cm-re úgy, hogy a tápkocka felszíne a talajszint alá kerüljön.

Az ápolási munkák során ügyeljünk az egyenletes és bőséges vízellátásra (150–250 l víz/m2/tenyészidő), a szükséges páratartalomra (80%). A tartósan 80% feletti páratartalom és hideg együttes hatására a rózsák megüvegesednek.

A karfiol rövid ideig a mínusz 5 °C-ot is kibírja, de a rózsái – ha takaratlanok – foltosak lesznek.

A fóliatakarásra április közepéig van szükség, utána – ha olyan a sátor felépítése – átvihető más növényre.

A szedésre az ültetés után 10–14 héttel – május közepén – kerül sor, ami 2 hétig is elhúzódhat.

A hajtatott karfiolt 10 cm-es rózsaátmérőtől (a II. osztályút 6 cm-től) szedhetjük, s tisztítva csomagoljuk. A visszavágott levelek itt legfeljebb 1 cm-rel nyúlhatnak a rózsa szintje fölé.

Várható termés 1,5–3,5 kg/m2.

Ökonómia

A karfioltermesztés az elmúlt 20 évben nagymértékben visszaszorult, s ez nemcsak a szabadföldi, hanem a hajtatott árura is vonatkozik. 10–12 éve nincs exportunk. Az okokat vizsgálva szabadföldön a betakarítás gépesíthetetlenségét, az éghajlati adottságainkból adódó minőségi, illetve az őszi beérési kockázatot kell elsősorban megemlíteni.

Az elmúlt 20 évben a területegységre jutó költség – főleg az ipari eredetű anyagok árának emelkedése miatt – ötszörösére nőtt, az árbevétel növekedése viszont csak 3–3,5-szöröse lett. A jövedelem csökkenése ellenére a karfioltermesztés még ma is jövedelmezőbb több más zöldségfajénál (például paprika, paradicsom).

A karfioltermesztés jövedelmezőségének fokozásában nagy lehetőséget kínál a váz nélküli fóliás és a nyári termesztés, ez utóbbiban különösen fontos szerep jut a meleget is tűrő fajtáknak.

A karfioltermesztésben is fontos szerep hárul a háztáji és kisgazdaságokra, ahol rugalmasabban használhatók fel a kedvező ökológiai körülmények és a kézi munkaerő, s talán a nagyüzemek egyszerre jelentkező őszi árudömpingjével szemben is előnyben vannak a változatosabb formák és időszakok kihasználásával.

Magtermesztés

A karfiol egyéves növény, tehát virágzatát – a legtöbb káposztafélével ellentétben – az első évben hozza.

Hazánk éghajlata nem kedvez a karfiol magtermesztésének, ezért nálunk csak – nagyon kis területen – a hazai fajták magját állítjuk elő.

A magtermesztés sikerét az határozza meg döntően, hogy a virágzás idejét sikerül-e a 17–18 °C-nál nem melegebb hőmérsékletű hónapokra előrehozni, és megteremthető-e a kellően nagy páratartalmú levegő.

• A dugványnevelő szakasz a korai, lehetőleg tápkockás palántaneveléssel kezdődik, s március második felében ültetjük a növényeket, 1000 m-es izolációs távolság betartásával. Jó hatású ilyenkor a foszfortartalmú indítótrágya.

Tenyészterület 50–70×25–50 cm, művelőutas elrendezésben. A növényeket úgy kezeljük, hogy 6–10 cm-nél nagyobb rózsát ne neveljenek, mert különben nehezen törnek elő a magszárak, s a virágzat elrothad. A kis rózsaképzés céljából a növényt mesterségesen öregítjük, részben vízelvonással (csak 50–60% talaj-VK-nál öntözünk), részben a nitrogénadagok csökkentésével s gyakori talajporhanyítással.

A szelekcióra a rózsaképzés után kerülhet sor, ilyenkor a korán barnuló, túlságosan ritka, kicsi, laza, leveles, szőrös, rothadó rózsájú, eltérő lombú egyedeket távolítjuk el.

• A magtermő szakasz legfigyelemreméltóbb ápolási munkája a vízellátás, mert a rothadás megakadályozása ritkán, a páratartalom növelésére sűrűn kellene öntöznünk. Ezért a bimbózódásig a területet szárazabban tartjuk, majd 5–20 mm-es vízadagokkal – lehetőleg csak az esti vagy a reggeli órákban, hogy a beporzó rovarokat ne akadályozzuk – a talaj felszínét nyirkosítjuk.

Az utolsó öntözésre a becősödés befejezésekor kerüljön sor, ekkor 30–40 mm vizet adunk.

El kell érni, hogy lehetőleg még májusban virágozzék, virágzás előtt még egy szelekciót végzünk. A rothadás megelőzésére a rózsát megkurtítjuk például úgy, hogy csak a felső 4–5 cm átmérőjű részt hagyjuk meg. A megmaradó rész még így is bőséges virágszárat képez, hiszen egy rózsából potenciálisan 100–130 ezer virág képződhetne. Önszabályozás következtében azonban legfeljebb csak 1%-a marad meg. A fej középső része elpusztul, besüllyed.

A karfiol becői szakaszosan érnek be, július közepétől 1–1,5 hónapon keresztül vágható. A levágott szárrészeket néhány napos szárítás után csépeljük, majd a magot 1–2 napig napos helyen, majd padláson 12%-os víztartalomig tovább szárítjuk.

Sikeres termesztés esetén a várható magtermés 170 kg/ha. A virágok kötődési biztonságának növelésére a magtermő növények tápkockás palántáit március első felében fólia alá is ültethetjük, így 3–4 héttel korábbi lesz.