Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Karalábé

Karalábé

(Brassica rupestris convar. gongyloides DUCH.)

A termesztés jelentősége

Termesztése évszázadokra nyúlik vissza, hiszen egyes források szerint már a rómaiak is foglalkoztak vele, s azóta egyre több utalást találunk előfordulásáról (például Nagy Károly „Capitularé”-ja a 8–9. században). Hazánkban a 17. században kezdik termelni, s ekkor már hajtatásáról is olvashatunk.

A karalábé hajtatása egyes európai országokban (például Angliában, Hollandiában) csak 15–20 éves múltra tekint vissza.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Rövid tenyészidejű, kis hőigénye és jó tárolhatósága következtében fontos zöldségnövény.

Vetésterülete az utóbbi években nagymértékben csökkent, az 1950-es években még megközelítette a 2000 ha-t, ma mindössze 300 ha-t tart nyilván a statisztika. A területi visszaesés több okra vezethető vissza. A nagyüzemekből a kézimunka-igényesebb fajok termesztése kiszorult, s erre a sorsra jutott a karalábé is. A kisüzemekben az egységnyi területen nagyobb árbevételt adó zöldségfajok termesztése hódít teret.

Konzervipari feldolgozása nem jelentős, a hűtőipar is csak kis mennyiségeket használ fel.

Jól tárolható, ezért egész évben rendelkezésre áll.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

C-vitamin-tartalma a gumóban 50–60 mg, a levélben 150 mg/100 g. A hajtatott áru gumója és a tárolt karalábé a szabadföldi friss árunál 50%-kal kevesebb vitamint tartalmaz.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A karalábé (Brassica rupestris convar. gongyloides) a Brassica rupestris faj kultúrrassza, amely különböző gumószínű, levélfodrozottságú és -rojtozottságú fajtacsoportokat foglal magában. Az érdekes levélformájú fehér és kék karalábék díszítő értékük miatt kedveltek.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A karalábé kétéves növény, első évben a fogyasztásra kerülő része, a földfelszín felett megvastagodott szára (szárgumó) fejlődik ki, s a tél folyamán ért hideghatás után fejleszt virágszárat a következő tenyészidőben.

Gyökérzetének nagy része a felső 5–10 cm-es talajrétegben helyezkedik el, főgyökere rövid, kevés oldalgyökérrel. Sekély gyökérzetét a tápanyag-adagoláskor, az öntözés gyakorisága és a vízadag meghatározásakor, valamint a növényápoló talajmunkák megválasztásakor is figyelembe kell venni.

Levelei a gumó felületén helyezkednek el, hosszú nyelűek, számuk nem nagy.

Virágzata a többi káposztafélééhez hasonló.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

A karalábé biológiai igényei sok vonatkozásban megegyeznek a többi káposztaféléével, de néhány fontos különbségre is rá kell világítanunk.

Fényigénye közepes, 3000–5000 lux erősségű megvilágítottságban már kielégítő termést ad. A fényszegény időszakban csak megnyúlt gumót fejleszt, de a túlzott megvilágítás sem előnyös, ilyenkor a gumó torzulhat.

Hőigénye közepes, de e téren a többi káposztaféléétől több vonatkozásban is eltér.

Különösen a palántakori huzamos ideig tartó lehűlést viseli el nehezen, ilyenkor könnyen előfordul, hogy már az első évben magszárba megy. A magszárképződés 5–10 °C alatti hőmérsékleten nagy valószínűséggel megindul, de csak akkor, ha a palánták már nagyobbak (3–6 hetesek), s ha a hideghatás huzamosabb ideig éri. A fajták érzékenysége nagyon eltérő, a korai szabadföldi termesztésre valók kevésbé, a hajtatási fajták könnyebben felmagzanak.

A váltakozó és az állandó hőmérséklet magszárképződésre gyakorolt hatását a 125. ábrán tanulmányozhatjuk.

125. ábra - A váltakozó hőmérséklet hatása a karalábé magszárképzésére (Budapest 1984, Soroksári hajtató fajta)

A váltakozó hőmérséklet hatása a karalábé magszárképzésére (Budapest 1984, Soroksári hajtató fajta)


Későbbi fejlődése során a karalábé a fényellátottságtól függően 10–20 °C között érzi jól magát. Hidegtűrő növénynek ismerjük, a hajtatott karalábé mégis 18–20 °C-on fejlődik a legjobban, a kései fajták pedig 13–16 °C-ot igényelnek. A korai fajták fagytűrő képessége kisebb (mínusz 4–6 °C), a későiek mínusz 6–8 °C-ot is károsodás nélkül elviselnek.

Vízigénye nagy, ez rövid gyökérzetével magyarázható. Különösen a korai, rövid tenyészidejű fajták vízigényének kielégítésére kell ügyelnünk, mert az egyenetlen vízellátás hatására gumójuk fölreped. Száraz körülmények között a karalábé tenyészideje megnő és zsengesége is csökken, „fás” lesz. A hosszabb tenyészidejű fajták a szárazabb körülményeket jobban tűrik.

Tápanyagigénye nagy, ez különösen a nitrogén- és káliumellátottságra vonatkozik. A nitrogéntúladagolás fokozza a karalábé magszárképződési hajlamát, a nagy adagú foszfortrágya viszont éppen ellentétes hatású.

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

A karalábé talán még nagyobb változatosságot mutat, mint a többi káposztaféle. A fajtákat morfológiai bélyegeik, beltartalmi jellemzőik, biológiai tulajdonságaik és tenyészidejük alapján jellemezhetjük.

Morfológiai fajtabélyegei közül a következők a legfontosabbak:

– a növekedés erőssége, s ezzel összefüggésben a gumó alatti szárrész hossza,

– a levél száma bizonyos fokig a gumó nagyságával is összefügg. Különösen akkor fontos tulajdonság, ha a lombozat is fogyasztásra kerül (kevés: 6–8 db; közepes: 9–14 db és sok: 15–20 db),

– a levél színe a gumó színével függ össze, a fehér fajták lombja sárgás vagy szürkészöld, a kék gumójúak levélnyele és a levélerek kékek, illetve kékeszöldek,

– a viaszréteg vastagsága,

– a levél nagysága,

– a levél alakja,

– a levél széle (karéjozottsága, csipkézettsége, fogazottsága különösen a díszkaralábéknál változatos),

– a levél nyelének hossza, vastagsága és állása, valamint áthajlása,

– a levéllemez erezetének színe, hólyagozottsága, domborítása,

– a levélalap alakja és mérete (a gumóról letépett levél nyomán),

– a gumó alakja (gömbölyű, lapított gömb),

– a gumó színe (alapvetően fehér – ezen belül zöldesfehér, sárgás és világoszöld vagy lila, kék – ezen belül kékeslila, liláskék – lehet),

– a gumók nagyságát az átmérővel jellemezzük, a korai időszakban az átvétele és részben a minősítése is eszerint történik. (Kis gumójú a 6–10 cm, közepes a 10–15 cm, nagy gumójú a 10–20 cm átmérőjű karalábé.) A kis gumójúak a hajtató fajták, a közepesek a hazai szabadföldi fajták. A nagy gumójú karalábéfajtákat nálunk nem termesztik.

A biológiai fajtatulajdonságok közül fontos:

– a felmagzási hajlam,

– a repedési hajlam,

– a fásodási hajlam (a későn szedett rövid tenyészidejű fehér karalábék szinte kivétel nélkül megfásodnak, a fásodást több technológiai mozzanat is befolyásolja),

– a tárolhatóság: a tenyészidő, a fásodási hajlam és az agrotechnika által kialakuló tulajdonság,

– az egyszerre érés (az újabban forgalomba kerülő hibridfajtáknál nagyfokú a kiegyenlítettség),

– a betegség-ellenállóság (léteznek már lisztharmat- és botritisztoleráns fajták).

Tenyészidő (ültetéstől szedésig) alapján megkülönböztetünk:

– rövid (40–50 nap),

– közepes (50–70 nap),

– hosszú (70–90 nap) tenyészidejű fajtákat.

A hazai köztermesztésre javasolt fajtákat a 136. táblázat tartalmazza.

136. táblázat - A karalábéfajták jellemző tulajdonságai (A Kertimag Kft. zöldségkatalógusa)

A fajta neve

Típus

Tenyészidő (nap)

A gumó

Termesztési mód

Felhasználás

alakja

színe

fásodási hajlama

repedési hajlama

Szentesi fóliás kék

kék

40–50

gömb

liláskék

nincs

nincs

hideg fólia alatti

friss fogyasztásra

Szentesi fehér

fehér

45–55

kissé lapított

sárgászöld

kevés

nincs

korai szabadföldi

friss fogyasztásra

Szentesi kék

kék

45–55

kissé lapított

kékeslila

kevés

nincs

hideg fólia alatti, korai szabadföldi

friss fogyasztásra

Triumph

fehér

45–55

kissé lapított

zöldesfehér

nincs

nincs

hideg fólia alatti, korai szabadföldi

friss fogyasztásra

Szentesi nyári fehér

fehér

60–65

gömb

sárgászöld

kevés

nincs

szabadföldi

friss fogyasztásra

Szentesi nyári kék

kék

60–70

gömb

kékeslila

kevés

nincs

szabadföldi

friss fogyasztásra

Szentesi tartós kék

kék

70–80

kissé lapított

sötétlila

kevés

nincs

szabadföldi, őszi

friss fogyasztásra, tartósítóipari feldolgozásra

Szentesi őszi fehér

fehér

65–75

lapított gömb

középzöld

kevés

nincs

szabadföldi, őszi

friss fogyasztásra, tartósítóipari feldolgozásra

Ipari fehér

fehér

70–80

gömb

almazöld

nincs

nincs

szabadföldi

friss fogyasztásra, tartósítóipari feldolgozásra


Szabadföldi termesztés

A karalábét szabadföldi körülmények között elő- és utóterményként termesztjük, főnövényként csak elvétve fordul elő.

A termesztés technológiai változatai a következők:

Váz nélküli fólia alatti termesztés, ültetés III. hó első felében,

Korai szabadföldi termesztés, ültetés III. hó végén, IV. hó elején,

Szabadföldi termesztés nyári–őszi friss fogyasztásra, ültetés IV. hó közepétől VI. hó közepéig (helyrevetés 3–4 héttel korábban),

Szabadföldi termesztés téli tárolásra, ültetés VI. hó közepétől VII. hó végéig (állandó helyre vetés 3–4 héttel korábban).

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

A karalábé termesztésére alkalmas területet az alkalmazni kívánt technológiai változat ismeretében választhatjuk ki.

A korai ültetésű karalábé számára a lazább, könnyen melegedő talajú és fekvésű területek a jók. Lehetőleg ne legyenek gyommaggal fertőzve, mert a gyakori kapálás a sekélyen gyökeresedő növény koraiságát veszélyezteti, rövid tenyészideje miatt pedig a vegyszeres gyomirtása sem lehetséges. Fokozottan érvényes ez a váz nélküli fólia alá ültetett állomány talajára. A hosszú tenyészidejű karalábé kerülhet kötöttebb, de jó vízgazdálkodású talajra.

A karalábé a gyengén savas vagy a semleges kémhatású területeken érzi jól magát.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A vetésforgóba a többi káposztafélénél leírt elvek alapján iktatható be azzal a különbséggel, hogy – rövidebb tenyészidejű lévén – főleg elő- és másodterményként termesztjük.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A többi káposztafélénél leírtakat karalábé esetében a következőkkel kell még kiegészíteni.

A karalábé tervezhető termésszintje fajtacsoportonként és termőhelyenként változó:

– a rövid tenyészidejű fajtáké 12–30 t/ha,

– a közepes tenyészidejű fajtáké 15–35 t/ha,

– a hosszú tenyészidejű fajtáké 20–45 t/ha.

A fajlagos műtrágyaigény a 137. táblázatról olvasható le.

137. táblázat - A karalábé, a karfiol és a bimbóskel műtrágyaigénye (hatóanyag, kg/t)

Termőhely

Karalábé

Karfiol

Bimbóskel

A talaj tápanyagellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

Nitrogén

I.

6,5

6,0

5,5

5,2

4,9

6,7

6,2

5,7

5,3

4,9

5,6

5,1

4,6

4,2

3,8

II.

7,0

6,5

6,0

5,7

5,3

7,2

6,7

6,2

5,8

5,4

6,1

5,6

5,1

4,7

4,3

III.

7,5

7,0

6,5

6,1

5,8

7,7

7,2

6,7

6,4

6,1

7,6

6,1

5,6

5,2

4,8

IV.

8,0

7,5

7,0

6,7

6,4

8,2

7,7

7,2

6,9

6,6

7,2

6,7

6,1

5,7

5,3

Foszfor

I.

5,2

4,8

4,3

3,8

3,3

2,9

2,4

1,9

1,4

0,9

2,1

1,6

1,1

0,8

0,5

II.

5,8

5,3

4,8

4,3

3,8

3,4

2,9

2,4

1,9

1,4

2,6

2,1

1,6

1,3

0,8

III.

6,3

5,8

5,3

4,8

4,3

3,9

3,4

2,9

2,4

1,9

3,1

2,6

2,1

1,7

1,3

IV.

6,8

6,3

5,8

5,3

4,8

4,4

3,9

3,4

2,9

2,4

3,6

3,1

2,6

2,2

1,7

Kálium

I.

10,1

9,6

9,1

8,5

7,9

8,0

7,5

7,0

6,5

6,0

6,0

5,4

4,9

4,4

3,8

II.

10,6

10,1

9,6

9,1

8,6

8,5

8,0

7,5

7,0

6,5

6,5

6,0

5,4

4,9

4,4

III.

11,1

10,6

10,1

9,7

9,4

9,5

8,5

8,0

7,6

7,2

6,9

6,4

5,9

5,5

5,1

IV.

11,7

11,2

10,7

10,2

9,8

10,0

9,0

8,5

8,1

7,7

7,4

6,9

6,4

6,0

5,7


A trágyafélék megválasztásakor és elosztásakor vegyük figyelembe, hogy a karalábé rövid tenyészidejű növény, így például a korai termesztésben még az alaptrágyának is könnyen oldhatónak kell lennie. A foszfor és kálium hatóanyagú műtrágyát minden esetben a szerves trágyával együtt juttatjuk ki, a nitrogénből legfeljebb csak 25%-nyit. Újabb 25%-át indító-, 50%-át pedig 1–2 alkalommal fejtrágyaként adagoljuk.

A rövid tenyészidejű fajtáknak 5–10 cm mélyen, a többieknek 10–15 cm mélyen dolgozzuk be a trágyát.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A karalábé talaj-előkészítése a fejes káposztánál elmondottak szerint végezhető. A vetésterület nagy hányadán őszi másodnövényként termesztik, ezért – különösen állandó helyére vetve – nagy gondot kell fordítani az ülepedett, aprómorzsás, gyommentes és egyenletes magágy előkészítésére.

VEGYSZERES GYOMIRTÁS

A leghelyesebb, ha csak kézzel gyomlálunk. A korai karalábé gyomirtása csak olyan vegyszerrel végezhető, amelynek az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje rövid. A számításba vehető vegyszerek közül a Mesoranil 50 WP és a Fusilade csak a hosszú tenyészidejű állományban használható, rövid tenyészidejű fajtáknál csak a Devrinol 50 WP-vel dolgozhatunk (lásd a fejes káposzta vegyszeres gyomirtásánál).

SZAPORÍTÁS

A karalábét végleges helyre vetéssel és palántaneveléssel is szaporíthatjuk. Tekintettel arra, hogy ennél a növénynél általánosan elterjedt a kettős termesztés, a palántanevelés ma még gyakoribb.

Tenyészterület-igénye a káposztafélék között a legkisebb, fajtától, termőhelytől és művelési módtól függően 400–1600 cm2, ami 20×20–40×40 cm-nek felel meg (60–250 ezer növény/ha). Házikerti körülmények között, illetve ott, ahol teljesen kézi erőre alapozzák az ültetést és az ápolási munkákat, el lehet érni a legkedvezőbb tőszámot. A többi esetben a művelésmód különleges növényelrendezést kíván.

– Váz nélküli fólia alá például 160+20+20+20×18 cm-es sor- és tőtávolságot lehet javasolni, amely hektáronként csak 100 ezer körüli növényt jelent.

– Korai szabadföldi és nyári termesztésben, gépi művelésű táblákon a szalagos sorelrendezés javasolható, például 55+35+35+35×18–35 cm, amely 70–140 ezer db/ha növénysűrűségnek felel meg.

– Téli tárolásra való termesztéskor csak háromsoros szalagot alakítunk ki (80+40+40×35 cm = 54 ezer növény/ha).

Állandó helyre vetéskor a sortávolság változatlan, de a tőtávolság a fele legyen, s a végleges állományt majd a tőszámbeállításkor alakítjuk ki.

A túlzott besűrítés a korai időszakban a tenyészidő meghosszabbítása miatt sem gazdaságos.

Állandó helyre vetéskor a vetésidőt a technológiai változatok ismertetésénél leírtak szerint választjuk meg. A vetés mélysége: 1,5–2 cm. A vetőmag mennyiségét a tenyészterület és a vetőmag használati értéke szabja meg. Kétszeres magmennyiség, 0,70–1,6 kg/ha használata ajánlható. A növények 8–12 nap múlva kelnek ki.

Palántanevelése megegyezik a fejes káposztáéval. 1 g magból 150 db szép palánta nevelhető fel. Az 50 ezer tő/ha növénysűrűséghez 0,35 kg, a 140 ezer tő/ha mennyiséghez 1,10 kg vetőmag szükséges.

A karalábé ültethető kézzel és géppel egyaránt, az ültetési mélységre még a többi káposztafélénél is jobban kell ügyelni.

NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK

A kelés, illetve ültetés után néhány héttel esedékes az első talajporhanyítás, amelyeket a sekélyen gyökeresedő karalábénál különös gonddal kell elvégezni. A kapálással mindenképpen késleltetjük a gumók kifejlődését, ezért csak a legszükségesebb esetben végezzük el – például ha a terület gyomosodik, vagy ha a talaj az öntözéstől tömődötté, levegőtlenné válik –, de akkor is csak néhány centiméter mélységben mozgatva meg a talajt.

A karalábét rendszeresen kell öntözni, mert különben csak későn, keveset és rossz minőségű árut terem.

Az öntözési normát a gyökeresedés mélységéhez mérve állapítjuk meg (eleinte 5–10 mm, majd 25–30 mm).

A korai termesztésben 5–6-szor (140–160 mm), a későiben 6–7-szer (200–250 mm) öntözzünk.

Amikor a gumók elérték a dió nagyságot, a talaj mindig legyen nyirkos.

A fejtrágyázást az előző fejezetekben leírtak szerint végezzük. Az állomány gyors tápanyagellátására néha hatásos a lombtrágyázás is, amelyet 0,25%-os Wuxallal, Volldüngerrel vagy Mikramiddal végezhetünk el.

BETAKARÍTÁS, ÁRU-ELŐKÉSZÍTÉS, TÁROLÁS

A korai karalábét már akkor elkezdhetjük szedni, amikor az állomány 10%-a elérte a kereskedelemben meghatározott átmérőt (az I. osztályú 6–9 cm, a II. osztályú 5–10 cm). A kései karalábét teljesen kifejlődött állapotban szedjük (8–12 cm-es átmérő), ezek a fajták a repedésre is kevésbé hajlamosak.

A váz nélküli fóliás karalábé május közepétől szedhető, a korai szabadföldi május végétől, június elejétől. A terület rendszerint három szedéssel üríthető ki. Ettől az időszaktól – az ültetési időpontok és a fajták tenyészidejének függvényében – egészen október végéig, november elejéig szedhetünk karalábét.

A másodterményként termelt karalábét általában egyszerre szedjük fel, s még a táblán tisztítjuk.

Az I. osztályú 7–12 cm, a II. osztályú 6–15 cm átmérőjű.

A karalábét rendszerint kézzel szedjük úgy, hogy levágjuk metszőollóval a gyökeréről és halomba gyűjtjük.

A korai árut lombjával együtt darabonként, esetleg ötösével csomózva értékesítjük, a nyári és őszi szedésűeket pedig tömeg (súly) szerint. Az értékesítést osztályozás és ládába csomagolás előzi meg.

A lombjától megtisztított karalábét 1 m magas rétegben ömlesztve is szállíthatjuk.

A karalábé viszonylag kis veszteséggel tárolható. Az épített tárolókon kívül pincékben, vermekben, prizmákban is jól eláll.

Hajtatás

Hazánkban az utóbbi években mutatkozó megtorpanás ellenére is jelentős helyet foglal el. Fontosabb termőtájai Szentes, Gyula és a nagyvárosok környéke.

Fűtött hajtatáshoz október elejétől február közepéig ültethető. Hazánkban az üvegházi, illetve a téli fóliás karalábéhajtatás nagyon elenyésző.

Fűtés nélküli fólia alól kerül ki a hajtatott karalábé túlnyomó többsége. Az ültetési ideje március első fele, a szedés április végén, május elején esedékes. Többrétegű fóliatakarással az ültetés kissé előbbre is hozható.

Hajtatásra elsősorban a fehér karalábéfajták jönnek számításba. Fontos, hogy lapított gömb alakú gumójú, kevés lombú és hosszú szik alatti szárú, repedésre, fásodásra kevésbé hajlamos fajtát válasszunk. A hibridek jelentősége itt különösen nagy.

A hajtatott karalábét mindig tápkockában nevelt palántával szaporítjuk, ez alól legfeljebb az őszi ültetésű lehet kivétel. Őszi hajtatásra ritka vetésű (500 db/m2) szálas palántát is használhatunk.

A hajtatott karalábét mindig tápkockában neveljük, de ha van elég palántanevelő helyünk, a 6–7,5 cm-es méretűvel is próbálkozhatunk, mert így 5–10 nappal hosszabb ideig tart ugyan a palántanevelés, de a hajtatási idő rövidül.

Tűzdelésre 15 g/m2 magot vetünk, s ebből 2000–2500 növényt kapunk. A jó (90% feletti) csírázóképességű magot közvetlenül a tápkockába is vethetjük. A ritka vetéshez 4–5 g/m2 magot használjunk.

A karalábé magja egy hét alatt kel ki, a tűzdelés kéthetes korban esedékes. A palántanevelés összes időtartama 5–9 hét aszerint, hogy szálas vagy tűzdelt tápkockás palántát, illetve melyik időszakban nevelünk.

Két lombleveles kortól kezdve rendszeres tápoldatozással gondoskodunk a folyamatos tápanyagellátásról, például 0,1%-os Volldünger kijuttatásával, amelyet az utolsó alkalommal töményebbre (0,2%) is készíthetünk.

Fontos, hogy a növekedés az ültetésig ne álljon le, mert a szárazon tartott palántákkal a hajtatási idő is megnyúlik.

A kórokozók megtelepedését a levegő páratartalmának csökkentésével, szellőztetésével akadályozhatjuk meg. A fűtés nélküli körülmények közé kerülő növényeket ültetés előtt edzeni kell, de a hőmérséklet ilyenkor se süllyedjen tartósan 8 °C alá.

Tápanyagellátás. A hajtatott karalábé nem igényel feltétlenül istállótrágyát. A területet a talajvizsgálati eredmény függvényében kell ellátni tápanyaggal. Az alacsony vagy közepes tápanyagszintű talajokat feltétlenül trágyázzuk. Nitrogén hatóanyagból 5–20 g/m2, foszforból 2–18 g/m2 és káliumból 10–40 g/m2 kijuttatásáról gondoskodjunk a tenyészidő tartamára.

A karalábé nem érzékeny a talaj sótartalmára.

Ültetés előtt célszerű 30–40 mm vízzel feltölteni a területet, kivéve, ha addig nem volt még fóliával fedve.

A szedési időszak egyforma fejlettségű palánták ültetésével is rövidíthető.

A palántákat általában 20F120 cm-re ültetjük, de a nagyobb növésű vagy a 6 cm feletti gumóátmérővel szedendő fajtákat 25×20 cm-re is tehetjük. A kisebb lombozatú fajtáknak 18×18 cm is megfelelő.

A palántákat úgy ültessük, hogy a tápkocka a talajjal egy szintbe kerüljön, a mély ültetés káros.

Ápolás. A kellően nyirkos talajra ültetett és beöntözött karalábét akkor kezdjük el rendszeresen öntözni, amikor a gumók 2 cm-esek lesznek, de ezután gyakran és kis (10–10 mm) vízadaggal. A fejtrágyázásra is a gumóképzés kezdetén kerülhet sor.

A karalábé tenyészideje CO2-trágyázással egy héttel rövidíthető.

A karalábét április 10-éig feltétlenül takarni kell, ezután a fólia levehető és paprikára vagy más melegigényes zöldségfajra telepíthető át, de maradhat a szedésig is a fólia alatt, mert nem olyan kényes az utolsó időszak kissé magasabb hőmérsékletére, mint a fejes káposzta.

Szedése az érés ütemében 2–3 alkalommal végezhető, az I. osztályú 5–8 cm, a II. osztályú legalább 4 cm átmérőjű legyen.

Várható termés a kiültetett állomány 70–80%-a. Darabonként vagy ötösével csomózva értékesíthető.

Ökonómia

A karalábé az utóbbi évtizedekben egyre inkább kiszorul a nagyüzemekből, de összes vetésterülete is csökken.

A hajtatott karalábé nehezen illeszthető a fűtés nélküli termesztőlétesítmények hasznosítási rendszerébe, mert a többi kis hőigényű zöldségfajnál hosszabb tenyészidejű, a szedése is elnyújtottabb, belföldi forgalomban a jól tárolható őszi áru jelent konkurenciát, exportpiacainkról pedig kiszorultunk.

Nagy kézimunka-igénye (ami kis tenyészterület-igényéből, a mély ültetés iránti érzékenységéből és vegyszeres gyomirtásának megoldatlanságából ered) a szabadföldi termesztésben is háttérbe szorította. Ipari feldolgozási lehetőségei is szerények.

A jövőben a hibrid fajták terjedésével termesztése lényegesen egyszerűbbé és gazdaságosabbá válhat. A kettős hasznosításban betöltött szerepével, a nagy gumójú fajták termesztésbe vonásával és az egészségesebb táplálkozási szokások térhódításával vetésterülete újra növekedhet.

Magtermesztés

A karalábé magtermesztését tekintve kétéves növény, tehát itt is a dugványnevelő és magtermő évet különböztetünk meg.

• A dugványnevelő évben a karalábét később ültetjük, illetve vetjük, mint ahogy étkezési célra szokás, hogy a gumók az ősszel kezdődő tárolási időpontig ne fejlődjenek túlságosan nagyra.

A hosszabb tenyészidejű kései fajták ültetési ideje július 20-ától, a rövid tenyészidejű korai fajtáké augusztus 20-ától esedékes. Állandó helyre vetés esetén mindkettő három héttel korábbi indítást igényel.

Tenyészterület-igénye a fajta növekedési erősségétől függően 80–200 ezer db/ha, állandó helyre vetésekor lényegesen nagyobb, 150–400 ezer db/ha. A sortávolság 50–70 cm.

Ápolási munkái nagy vonalakban megegyeznek az étkezési célra termesztett karalábéval, de a dugványnevelés időszakában már megkezdődik a szelekció, a fajtára nem jellemző, beteg, fejletlen egyedek eltávolítása.

A rendszeres öntözést a rövid tenyészidejű fajtáknál 6 cm-es, a hosszú tenyészidejűeknél 8 cm-es gumóátmérő elérésekor hagyjuk abba.

Az állomány felszedésére október elején kerül sor. A növényeket gyökerestül nyűjük fel, a leveleket 1–2 cm-es csonk meghagyásával távolítsuk el, majd 1–2 napig szikkasszuk.

A felszedés újabb alkalom a fajtára nem jellemző egyedek eltávolítására.

A dugványok teleltethetők hűtőházban, veremben és prizmában is, a legfontosabb az, hogy tartósan alacsony hőmérsékletről (0–2 °C) és nagy páratartalomról (90–95%) gondoskodjunk.

Ha veremben teleltetünk, leghelyesebb a dugványokat 10–15 cm távolságban vékony (8–10 cm) földrétegbe ültetni, de 1 m magas prizmába is rakhatók.

• A magtermő év tavaszán, február második felében vagy március elején a dugványokat 50–70×20–25 cm távolságra ültetjük ki művelőutas elrendezéssel, így a növénysűrűség 50–70 ezer tő/ha.

A dugványokat 10–12 cm mély árokba ültetjük és 4–5 cm-es talajréteggel betakarjuk. A takarással védekezünk a madarak és egyéb állatok, illetve később a szél kártétele ellen. A takarásra akkor is szükség van, ha nem barázdába ültetünk.

A szélkártétel mérséklésére a sorokat huzalozni szokták.

Ápolási munkái közül lényeges a talaj porhanyítása, gyommentesen tartása (a magszárba induláskor és az elágazódás kezdetén), a becősödés megindulásáig a kéthetenkénti öntözés és a növényvédelem.

Az ültetés előtti szelekción kívül a virágzás kezdetén is esedékes a tábla átnézése.

Aratáskor ügyeljünk arra, hogy folyamatosan érő becőkből mindig csak az érett rész vágható le, lehetőleg hajnalban, metszőollóval.

Az aratás július közepétől augusztus közepéig, végéig is eltarthat.

Várható termés 300–500 kg/ha.