Zöldségtermesztők kézikönyve
dr. Balázs Sándor
Mezőgazda Kiadó
Kelkáposzta

Kelkáposzta

(Brassica oleracea L. convar. bullata DUCH.)

A termesztés jelentősége

A kelkáposzta korántsem olyan jelentős zöldségfaj, mint a fejes káposzta. Termesztésbe vonására vonatkozó irodalmi adatok is csak a 17. századból valók, de valószínűleg már sokkal régebben is termesztették. A rómaiak úgynevezett Kumai káposztája már a kelkáposztára hasonlított. Savoyai káposztának is nevezik, mert Európában Savoyában termesztették először.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Hazai vetésterülete csökkenő; az 1951–60-as évek átlagában még megközelítette a 3000 ha-t, ma csak 600–700 ha-t tart nyilván a hivatalos statisztika. A kisüzemi területekkel együtt vetésterülete elérheti az 1500 ha-t. A kelkáposztát elsősorban a nagyvárosok közelében, a Duna–Tisza közén, különösen Kecskemét környékén és Csongrád megyében termesztik, de területe viszonylag egyenletesen oszlik meg a megyék között.

Külön is említést érdemel a mohácsi szigeti termesztőkörzet, ahol az áttelelő kelkáposzta termesztésének van hagyománya, ma már azonban ez sem nagyobb, mint 15–20 ha. Újabban Szentes környékén is elterjedt az áttelelő kelkáposzta termesztése, illetve termőtájtól függetlenül az új – kifejlett fejjel is viszonylag jól áttelelő – fajták termesztésének adta át a helyét.

A korai kelkáposzta termesztése ma egyre inkább a fűtetlen vagy az enyhe fűtésű fólia alatti hajtást jelenti, termőterülete azonban a fejes káposztáéhoz viszonyítva egészen elenyésző.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Táplálkozásunkban betöltött szerepe fontos, mert ha nem is lehet savanyítani vagy más formában tartósítani, nagy vitamin-, fehérje- és ásványisó-tartalma figyelmet érdemel. A fejes káposztáénál nagyobb biológiai értékét nagyobb C-vitamin, karotin- és ásványisó- (például vas-) tartalma adja.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A kelkáposzta (Brassica oleracea convar. bullata) a Brassica oleracea faj kultúrrassza, amelyik különböző fejformájú és levélalakulású fajtacsoportokat foglal magában.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A kelkáposzta kétéves növény, első évben a fogyasztásra kerülő óriási rügy, a fej alakul ki, s a tél folyamán ért hideghatás eredményeként fejleszt magszárat a következő tenyészeti időben.

Gyökérzete, hajtásrendszere és virágzata megegyezik a fejes káposztáéval.

Levele lényegesen hullámosabb, illetve hólyagos felépítésű, a levélzeten található viaszréteg is sokszor vastagabb. Feje a fejes káposzta tömörségét nem éri el.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

A kelkáposzta biológiai igénye nagy vonalakban megegyezik a fejes káposztáéval.

Fényigény tekintetében a fajták közt nagy különbség van. Erős fény hatására a korai fajták növekedése gyengébb lesz, a nyári fajták viszont károsodás nélkül tűrik.

Hőigénye kissé eltér a fejes káposztáétól. Fejesedéskor 13–20 °C-on fejlődik a leggyorsabban, és az e fölötti hőmérsékleten kisebb fejeket képez. Egyes fajták télálóbbak és a levélrozetta, sőt enyhe takarással a kifejlett fej is eltűri a mínusz 18–20 °C-os fagyot is.

Vízigénye – sokak szerint – kisebb, mint a fejes káposztáé, de jó termést csak jó vízellátottsági viszonyok között várhatunk. Az igaz, hogy a kései fajták jól tűrik, de nem szeretik a szárazságot.

Tápanyagigénye – különösen nitrogénből – nagy. Tápanyagigényét fajlagos műtrágyaigényéből a fejes káposztánál elmondottak szerint kaphatjuk meg. A pontos trágyaadag-összeállításra azért is szükség van, mert a tápanyagszegény körülmények a koraiságot és a mennyiséget is csökkentik, túladagolás hatására pedig a fejek könnyebben repednek, különösen akkor, ha az a fejképződés szakaszában éri a növényeket.

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

A kelkáposztafajták elbírálását megkönnyítő fajtabélyegek nagyon hasonlítanak a fejes káposztánál leírtakra.

Az alaktani bélyegek közül meghatározó:

– a növekedés erőssége,

– a levelek száma (a fejet alkotóké és a külsőké, valamint ezek aránya),

– a levelek alakja,

– a levelek felülete (a hólyagozottság mértéke és a hólyagok nagysága),

– az erezet erőssége és elütő színe,

– a levél színe (a világoszöldtől a szürkészöldön át a kékeszöldig),

– a levél széle (egyenes, hullámos, visszapöndörödő),

– a fej nagysága (0,5–1 kg/db, 1–2 kg/db, 2–3 kg/db),

– a fej alakja (lapított gömb, gömb, kissé megnyúlt),

– a fej tömöttsége,

– a fej színe (a világoszöldtől a sárgászöldön át a sötétzöldig, külön kell értékelni a belső fejszínt, a fehérestől a sárgán át a sárgászöldig),

– a torzsa nagysága (a fej legkevésbé értékes része).

124. ábra - Vertus (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Vertus (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


A beltartalmi jellemzői a fejes káposztáéval egyezőek.

Biológiai fajtatulajdonságai közül a fagytűrést, a szárazságtűrést, az egyszerre érést és a repedési hajlamot kell kiemelni.

Tenyészidő (az ültetéstől a szedésig eltelt napok száma) szerint három fajtacsoport különíthető el:

– rövid tenyészidejűek (50–90 nap),

– közepes tenyészidejűek (90–130 nap),

– hosszú tenyészidejűek (130–170 nap).

A Kertimag Kft. által forgalmazott legfontosabb kelkáposztafajták jellemző tulajdonságait a 135. táblázat tartalmazza.

135. táblázat - A kelkáposztafajták jellemző tulajdonságai (A Kertimag Kft. zöldségkatalógusa)

A fajta neve

Tenyészidő (nap)

A levélzet

A fej

A torzsa

Termesztési mód

Felhasználás

színe

jellege

alakja

színe

kemény- sége

átlagtömege (g/db)

Futár

45–50

sötétzöld

közepesen hólyagozott

gömbölyű

sárgászöld

közepes

500–600

hosszú

fólia alatti

friss fogyasztásra

Szentesi fóliás

50–55

középzöld

finoman hólyagozott

kissé csúcsos

sárgászöld

közepes

400–600

rövid

fólia alatti (polythene)

friss fogyasztásra

Szentesi korai

55–60

középzöld

közepesen hólyagozott

kissé csúcsos

sárgászöld

közepes

600–900

rövid

korai szabadföldi (early field)

friss fogyasztásra

Napsugár

88–93

sötétzöld

közepesen hólyagos

kissé lapított gömb

kékeszöld

900–1100

rövid

szabadföldi

friss fogyasztásra

Vasfej

70–80

világoszöld

finoman hólyagos

gömb

világoszöld

közepes

1000–1500

közepes

korai szabadföldi, másodtermesztés

friss fogyasztásra

Vertus

100–200

kékeszöld

közepesen hólyagos

lapított gömb

kékeszöld

1500–3000

közepes

szabadföldi

friss fogyasztásra, tárolásra

Mohácsi áttelelő

200–210

kékeszöld

finom, kissé hólyagozott

kissé csúcsos

sárgászöld

500–700

közepes

áttelelő

friss fogyasztásra


Szabadföldi termesztés

Szabadföldi körülmények között a kelkáposztát a következő technológiai változatok szerint termeszthetjük:

Váz nélküli fólia alatti termesztés, ültetés a III. hó első felében,

Korai szabadföldi termesztés, ültetés III. hó végén, IV. hó elején,

Szabadföldi termesztés nyári–őszi szedésre (friss piacra és tárolásra), ültetés IV. hó és VI. hó (VII. hó közepéig),

Áttelelő termesztés:

a) a levélrozetta átteleléséhez ültetés X. hó közepén (állandó helyre vetés 20–25 nappal korábban),

b) a kifejlett fej átteleléséhez ültetés VII. hótól VIII. hóig (állandó helyre vetés 20–25 nappal korábban).

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

Korai termesztésre a lazább, könnyen felmelegedő területek az alkalmasak, a nyári és az őszi szedésre szánt állományt pedig kötöttebb, jó vízgazdálkodású területre tegyük. A talaj pH-ja gyengén savas (6,5) vagy közömbös legyen.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A fejes káposztánál leírt elvek alapján helyezhető el a vetésforgóba azzal a különbséggel, hogy rövidebb tenyészidejű lévén, elsősorban kettős termesztésben termesztjük. A vetésforgó összeállításakor külön figyelmet érdemelnek az átteleltetéses technológiai változatok.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A trágyázási irányelvek – a fejes káposztánál leírtakon túlmenően – a következőket tartalmazzák.

A kelkáposzta tervezhető termésszintjei a fejes káposztánál ismertetett termésszintek 80–90%-a.

Fajlagos műtrágyaigényét a 134. táblázat foglalja össze.

Az adatok ismeretében kiszámított műtrágyamennyiségeket a felhasználásra kerülő istállótrágya hatóanyag-tartalma és más tényezők is módosítják.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A kelkáposzta talaját az elővetemény lekerülése és a szóban forgó technológiai változat ismeretében az általános részben és a fejes káposztánál elmondottak szerint készítjük elő, illetve műveljük.

SZAPORÍTÁS

A kelkáposzta végleges helyre vetéssel és palántaneveléssel egyaránt szaporítható. Palántanevelése – koraiságfokozó hatásán kívül – még azért is jelentős, mert kettős termesztés esetén sokszor csak így állítható elő időre a növényanyag.

Tenyészterület-igénye 1200–3000 cm2, korai termesztésben 40–50 cm sor- és 30–35 cm tőtávolságra ültessünk, a későbbi, nagyobb növésű fajták 50–60 cm sor- és 40–50 cm tőtávolságra kerüljenek.

Végleges helyre vetéskor a tervezett tőtáv felére állítjuk a vetőgépet. A tenyészterület a talaj termékenységével is összefügg, jobb talajra ritkábban telepítsünk. Korai termesztésben is veszélyes a túl sűrű állomány, mert növeli a tenyészidőt.

Állandó helyre vetéskor a vetésidő a technológiai változatoknál megjelölt ültetési idő előtti 25–25 nap, a vetés mélysége 1,5–2 cm, a növények a 8–12. napon kelnek ki. Vetőmagigény 0,35–0,80 kg/ha.

Egyes rövid tenyészidejű, ősszel is termeszthető fajták még július közepén is vethetők állandó helyre.

Palántanevelés esetén a fejes káposztánál elmondott időpont, palántanevelési mód, távolság és mennyiségi adatok a mérvadóak.

A kelkáposztát is ültethetjük kézzel és géppel. A nagyüzemekben a gépi palántaültetés általános. A mély ültetésre érzékeny!

Az ültetés szervezésére, a beiszapoló öntözésre és a pótlásra vonatkozó adatok a fejes káposztánál elmondottakkal megegyezőek.

NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK

Nagy vonalakban a kelkáposzta ápolási munkái is megegyeznek a fejes káposztáéival.

Vegyszeres gyomirtáskor fokozottabban kell ügyelni az élelmezés-egészségügyi várakozási időre, mert tenyészideje rövidebb.

Rendszeres öntözést kíván, a talaj nedvességtartalma lehetőleg soha ne süllyedjen VK 75% alá. A Mohácsi áttelelő fajtát általában öntözés nélkül termesztik.

BETAKARÍTÁS

A korai fajták hajlamosabbak a fölrepedésre, ezeket az állomány 10%-os érettségekor már szedni kell, a hosszú tenyészidejű fajták egyszerre is szedhetők, sőt a fejesen átteleltethetők hosszú ideig kint maradhatnak minőségromlás nélkül.

Az áttelelő fajták közül a tavasszal fejet fejlesztőket egészen kis – még éretlen – fejmérettel is szedik, mert ilyenkor még a fogyasztók nem olyan igényesek, s az ára is jobb. Tömegük ilyenkor is haladja meg a 0,25 kg-ot (a II. osztályúé a 0,15 kg-ot).

Szedési időszakok:

– a télálló káposztát február végétől,

– az áttelelőt április végétől, május elejétől,

– a váz nélküli fóliásat május közepétől,

– a korai szabadföldit június elejétől,

– a másodterményként termelt kelkáposztát október–novemberben szedjük.

Általában kézzel szedünk, mert a nagyrészt téli tárolásra kerülő termés nem sérülhet, a fejek tömege a nyári termesztésben legalább 0,4 kg (a II. osztályúé 0,25 kg), ősszel 0,6 kg (0,35 kg) legyen.

OSZTÁLYOZÁS, CSOMAGOLÁS, SZÁLLÍTÁS

A kelkáposztáról tisztításkor a fejes káposztánál kevesebb borítólevelet szedünk le. A sérülés megakadályozására lehetőleg ládákba és ne zsákhálóba csomagoljuk.

Üzemi körülmények közötti tárolására több lehetőség is kínálkozik. A különböző mértékben szabályozható tárolótereken kívül a prizmás vagy egyes fajtáknál kis takarással a kifejlett fejek tövön hagyása is járható út. Tárolhatjuk vermekben vagy egyszerűen úgy, hogy a gyökerestől felnyűtt és a talajba szorosan egymás mellé tett egyedeket szalmával, fóliával vagy mással takarjuk. A kelkáposztát 0–2 °C körüli hőmérsékletű és 90% relatív páratartalmú tárolótérben májusig is eltarthatjuk.

Hajtatás

A kelkáposzta hajtatása a fejes káposztáénál sokkal kisebb jelentőségű. Üvegházban egyáltalán nem fordul elő, s erősen fűtött fóliasátrakban is csak nagyon ritkán. Leggyakoribban enyhe vagy vészfűtésű, de még inkább fűtés nélküli fólia alatt hajtatják.

Fűtés nélküli fóliás létesítményekbe február végén, március első dekádjában ültetjük a fejes káposztához hasonlóan előnevelt tápkockás palántákat 30–40 cm-es sor- és 25–40 cm-es tőtávolságra. Fóliatakarásra csak április hó 10–15-éig van szüksége.

A hideghajtatott kelkáposzta május elején szedhető. A fűtés nélküli hajtatás elterjedése óta az áttelelő kelkáposzta nagyon visszaszorult, mert fólia alól nagyobb, tömörebb és zsengébb fejű növényeket kapunk, s a beérés biztonsága is jobb.

A kelkáposzta talaj-előkészítése, trágyázása és ápolási munkái a fejes káposztáéval megegyeznek. Az ültetés után 7–9 héttel négyzetméterenként 4–6 kg termés szedhető.

Ökonómia

A kelkáposzta jelenleg nem tartozik hazánkban a tipikusan nagyüzemi zöldségfajok közé, pedig az új hibrid fajtákkal elérhető egyöntetűség és időzíthetőség, a sok technológiai változattal megteremthető folyamatos piaci ellátás és a jó gépesítési lehetőség miatt több figyelmet érdemelne. Termesztésének jövedelmezőségét még csak fokozza, hogy tárolása viszonylag olcsó üzemi módszerekkel is megoldható.

Fedezeti pontja 20–25 t/ha.

Magtermesztés

Sok vonatkozásban megegyezik a fejes káposztáéval, ezért csak az eltéréseket vesszük sorra.

• A dugványnevelő évben a korai kelkáposztafajtákat augusztus közepén, a késeieket júliusban ültetjük vagy 20–25 nappal korábban vetjük. Ne törekedjünk a túlságosan nagy fejek nevelésére, ezért hektáronként 50–80 ezer növényt telepítsünk.

A kelkáposzta télálló növény, ezért a töveket a táblán teleltetjük, s csak ritka esetben (például az értékes nemesítési anyagot) szedjük fel télire. A tél beállta előtt a fejeket földdel feltöltjük, s csak a korai fajták csúcsát hagyjuk szabadon. Ily módon a tövek 70–90%-a áttelel, tavasszal kibontjuk, nehogy elrothadjanak.

Ha ősszel felszedjük a fejeket, a felszedés október első felében esedékes. A teleltetés módjától függetlenül ősszel van az első szelekció ideje.

• A magtermő évben február végén, illetve március közepéig ültetjük ki a dugványokat 50–70 cm sor- és 25–40 cm tőtávolságra. A második szelekcióra virágzáskor kerül sor.

A magtermő táblát ritkábban, de nagyobb vízadaggal öntözzük, s a becősödés után azt is abbahagyjuk.

Várható maghozam 250–300 kg/ha.

Az áttelelő kelkáposzta magját néha három tenyészeti idő alatt nyerik, hogy ezáltal is fokozzák a vetőmagból fejlődő növények télállóságát.