Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

15. fejezet - Keresztesvirágúak

15. fejezet - Keresztesvirágúak

Tartalom

Káposztafélék
Fejes káposzta
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Termesztett fajták, fajtakiválasztás
Szabadföldi termesztés
Hajtatás
Ökonómia
Magtermesztés
Kelkáposzta
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Termesztett fajták, fajtakiválasztás
Szabadföldi termesztés
Hajtatás
Ökonómia
Magtermesztés
Karalábé
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Termesztett fajták, fajtakiválasztás
Szabadföldi termesztés
Hajtatás
Ökonómia
Magtermesztés
Karfiol
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Termesztett fajták, fajtakiválasztás
Szabadföldi termesztés
Hajtatás
Ökonómia
Magtermesztés
Brokkoli
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Termesztett fajták, fajtakiválasztás
Szabadföldi termesztés
Hajtatás
Ökonómia
Magtermesztés
Bimbóskel
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Termesztett fajták, fajtakiválasztás
Szabadföldi termesztés
Ökonómia
Magtermesztés
Kínai kel
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Termesztett fajták
Szabadföldi termesztés
Szaporítás
Hajtatás
Magtermesztés
Bordáskel (Pakchoy)
A termesztés jelentősége
Növénytani és élettani jellemzése
Termesztése
Leveleskel
A termesztés jelentősége
Növénytani és élettani jellemzése
Termesztése
Étkezési répák
Turnip (vajrépa)
Rutabaga
Retek
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Termesztett fajták fajtakiválasztás
Szabadföldi termesztés
Hajtatás
Ökonómia
Magtermesztés
Torma
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Termesztett fajták
Termesztése
Kerti zsázsa
A termesztés jelentősége
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
Fajtái
Szabadföldi termesztés
Hajtatás

Káposztafélék

(Brassicaceae)

A keresztesvirágúak családjából a káposztafélék nemzetségébe tartozó fajok hazai vetésterülete 85–90 ezer hektár között változik, termésmennyiségük pedig 400–500 ezer tonnát tesz ki. A termőterület 80–85%-án a mezőgazdasági, illetve ipari jellegű káposztafélék termesztése folyik, így elsősorban a káposztarepcéé, a fekete mustáré, a fodroskelé, a takarmánykáposztáé és tarlórépáé.

A kertészeti jellegű káposztafélék lényegesen kisebb területet foglalnak el, de jelentőségük – és főleg értéktermelésük – megközelíti, sok esetben el is éri a mezőgazdasági jellegűekét. Vetésterületük 5000–6500 ha, amely az összes zöldségtermő terület 6–7%-a.

A kertészeti termesztésben a következő fajok, illetve alfajok fordulnak elő:

1. Brassica oleracea

– convar. capitata provar. capitata – fejes káposzta,

– convar. capitata provar. capitata conc. rubra – vörös káposzta,

– convar. bullata – kelkáposzta,

– convar. gemmifera – bimbóskel,

– convar. (ssp.) acephala – leveleskel.

2. Brassica rupestris convar. gongyloides – karalábé.

3. Brassica cretica

– convar. botrytis – karfiol,

– convar. botrytis provar. italica – brokkoli.

4. Brassica pekinensis (fejet képez) – kínai kel.

5. Brassica chinensis (fejet nem képez) – bordáskel.

6. Brassica rapa convar. rapa – tarlórépa.

A káposztafélék nagy része – teljes fejlődési folyamatukat tekintve – kétéves növény, a karfiol, a brokkoli, a kínai kel és a bordáskel azonban már az első évben magot hoz.

A kertészeti termesztésbe vont fajok közül a Brassica oleracea és alfajai a Földközi-tenger környékéről származnak, a Brassica pekinensis és a Brassica chinensis pedig Kínában őshonos.

Az idetartozó fajok, illetve alfajok növénytani felépítése sok vonatkozásban hasonló.

A káposztafélék gyökérzete változó hosszúságú főgyökérből és erőteljes oldalgyökérzetből áll. A kétévesek a második évben már csak oldalgyökereiket fejlesztik.

A gyökérzet tömege és elhelyezkedési mélysége nagymértékben hat a növény vízfelvevő, illetve szárazságtűrő képességére.

Száruk még a gyökérzetüknél is nagyobb változatosságot mutat, főleg az első évben, illetve a virágzati szár megjelenéséig (121. ábra).

121. ábra - Káposztafélék szártípusai (SZALVA nyomán)

Káposztafélék szártípusai (SZALVA nyomán)


A káposztafélék levélzetében is nagy az alakgazdagság, a 122. ábra jól szemlélteti ezt.

122. ábra - Káposztafélék levéltípusai (SZALVA nyomán)

Káposztafélék levéltípusai (SZALVA nyomán)


Virágjuk a keresztesvirágúakra jellemzően két pár keresztben álló szirom-, illetve csészelevélből áll és sátorozó fürtöt alkot. Egy-egy virágzati száron 100–4000 virág lehet. Alulról fölfelé nyílva a virágzás 20–60 napig tart, és a becőtermések is hasonló ütemben érnek.

Magjuk 1–3 mm átmérőjű, ezermagtömegük 3–6 g, csírázóképességüket 4–5 évig tartják meg.

A káposztafélék biológiai tulajdonságai sok vonatkozásban azonosak vagy hasonlóak. Valamennyiben nagy fényigényűek, hőmérsékleti optimumuk 13 °C (kivéve a 16 °C-ot igénylő kínai kelt), nagy zöldtömegük kifejlesztéséhez sok vizet és tápanyagot, elsősorban nitrogént igényelnek.

A csoport tagjai táplálkozásunkban fontos szerepet töltenek be, hiszen ételeink fontos ballasztanyagát adják, vitamin- és ásványisó-tartalmuk is nagy. A vitaminok közül a B1- és a B2, valamint a C-vitamin-tartalmuk jelentős. Említést érdemel a fejes káposztában található U-vitamin, amely a nyombélfekély kialakulásának megakadályozásában játszik szerepet.

A káposztafélék nagyon sok technológiai változatban termeszthetők, hajtatásuk is gyakori, s legtöbbjük jól tárolható.

A káposztafélék gazdasági jelentőségét a vetésterületük alakulásán keresztül vizsgálhatjuk (132. táblázat). A harmincas évekre jellemző vetésterületük a negyvenes évekre megkétszereződött, különösen a kelkáposzta, a karalábé és a karfiol területe nőtt örvendetesen. Jelenleg még a második világháború előttit sem érik el, hiszen területük alig több 5000 ha-nál, és ezen belül a fejes káposztáé nem éri el a negyven évvel ezelőttinek még a 40%-át sem. A káposztafélék vetésterületének 48%-án – elsősorban a hagyományos termesztőtájakon – öntözés nélküli termesztésük folyik.

A káposztaféléket legnagyobb területen Pest, Bács-Kiskun és Szabolcs megyékben termesztik, e három megyében található vetésterületüknek mintegy 60%-a, de a megyék egyharmadában (Komárom, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém, Zala és Nógrád) területük mindössze 20–60 ha között változik.

A frisszöldség-exportban betöltött szerepük nem meghatározó, részarányuk 6–7%. Örvendetes azonban, hogy az enyhe fűtéssel, illetve fűtés nélkül hajtatott fejes káposztánk és kínai kelünk a tőkés országokban is keresett cikk. Karalábéexportunk sajnos nagyon visszaszorult, a többi faj pedig még ennyire sem jelentős.

132. táblázat - A káposztafélék vetésterülete (ha) (KSH-adatok)

Évek

Fejes káposzta

Vörös káposzta

Kel- káposzta

Karfiol

Karalábé

Bimbós- kel

Összesen

Az összes zöldségféle %-ában

1921–30

5019

1931–40

5819

589

203

341

6 954

12

1941–50

8868

1951–60

6982

425

2809

2233

1912

14 361

14

1961–70

6467

182

1233

1139

1080

28

10 129

14

1971–75

6709

178

1259

1224

746

10 116

8

1980

5554

946

800

563

7 863

6

1985

3414

193

653

618

300

5 178

5