Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Fűszerpaprika

Fűszerpaprika

(Capsicum annuum L. var. longum)

A termesztés jelentősége

Származását lásd az étkezési paprikánál. A fűszerpaprika, mint árucikk, már az 1800-as évek elején megjelent a magyar piacon. Nagyarányú termesztése azonban az 1800-as évek második felében indult meg. A 20. század fordulóján a termőterület csaknem 5000 ha-ra növekedett. A termelés további fellendülésében jelentős szerepük volt az új nemesített fajtáknak. Az 1930-as évek elején kinemesített első magyar csípősségmentes fajta termesztésbe vonásával a költséges kézi erezés nélkül vált lehetővé a csípősség nélküli őrlemény előállítása, ami a termelési költségek jelentős csökkenését eredményezte. Az export növekedett, a magyar paprika jó minőségű termékével meghódította a külföldi piacot.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

A világ fűszerpaprika-termő területe hozzávetőleges számítások szerint mintegy 200 ezer hektár. Európában mintegy 45 ezer hektáron terem meg a világ őrleményexportjának 75%-a, melyből Magyarország az 1980-as évek 8–10 ezer tonnás exportjával szemben az 1990-es évtized elején csak 4–6 ezer tonnás exporttal részesedik.

A világ gazdasági szerkezetében bekövetkezett változások, valamint a Magyarországon 1990-ben indult gazdaságirendszer-átalakulás folyamatában a fűszerpaprika továbbra is megtartotta jelentőségét Kalocsa és Szeged térségében. Ott az őstermelő lakosságnak a fűszerpaprika jelentős megélhetési forrása.

A hazai termelési kapacitás többszöröse a mintegy 4500 tonnás belföldi igényeknek. A fűszerpaprika-őrlemény kivitele nemzetgazdasági érdek, amelyet a kormányzat ártámogatással szabályoz. A hazánkban létesült feldolgozó kapacitás (szárítóberendezések, őrlőüzemek) mintegy 10–12 ezer tonna őrlemény exportját teszi lehetővé. A belföldi átlagárak elsősorban a termés mennyiségétől függenek, amelyek minőségtől függően 200–600 Ft/kg között ingadoznak. Az exportárakat a nagyobb termelési volumenű Spanyolország kínálata befolyásolja legnagyobb mértékben.

A magyar fűszerpaprika-őrlemény minősége – elsősorban íz, zamat és a fűszerező hatás tekintetében – felülmúlja a világpiacon áruként kínált egyéb őrleményekét. Ezt a vevők mintegy 10–12%-os ártöbblettel ismerik el. Az exportált őrlemények elérhető árszintje minőségtől függően 1–4 USD/kg. Legjelentősebb exportpiacunk Németország, Ausztria, de jelentős mennyiségeket adunk el a többi európai országba, valamint az USA-ba, Kanadába, Ausztráliába is. Mintegy 40 ország vásárol magyar paprikát.

Hazánkénál nagyobb termelése van Spanyolországnak, évi exportja 15–20 ezer tonna őrlemény. Bulgária 1–3 ezer tonnát értékesít külföldön. Szlovákiában elsősorban a hazai ellátásra termelnek, de a világgazdaság átalakulási folyamatában számos országban (Jugoszlávia, Horvátország, Románia, Ukrajna, Görögország, Törökország, Izrael, Algéria, Marokkó, Portugália) jelentős mértékben fejleszthetik a termelést. Az afrikai államok (Egyiptom, Etiópia, Szudán, Kenya, Tunézia, Dél-Afrika, Ghana) elsősorban önellátásra termelnek. Ázsiában jelentős termelők: Kína, India, Korea, Vietnam, Japán, Burma, Indonézia. Termékük féltermékként jelenik meg a világpiacon. Az amerikai kontinensen (Mexikó, Chile, Brazília, Peru, Egyesült Államok) igen jelentős termelési felfutás tapasztalható az utóbbi 10 évben.

A hazai termelési körzetek a Duna és a Tisza öntéstalajain alakultak ki. A legnagyobb termőterületek a következő helyeken találhatók: Kalocsa térségében Bátya, Fajsz, Dusnok, Sükösd, Miske, Foktő, Uszód, Dunapataj, Harta, Baja, Érsekcsanád, Bogyiszló, Fadd, Tolna. Szeged térségében, a Tisza mentén Röszke, Szentmihálytelek, Pusztaszer, Kiskundorozsma, Szőreg, Deszk, Hódmezővásárhely, Pálmonostora; Szolnok térségében Mezőhék, Tiszaföldvár, Nagyrév, Szelevény. Az országos termőterület az 1950-es években 5–7 ezer ha, az 1970-es évek végén 10–13 ezer ha, majd fokozatosan csökkent, 1993-ban mindössze 4 ezer hektáron termeltek fűszerpaprikát. A pirosra érett nyers termés mennyisége évente és termőhelyenként 6–22 t/ha között változik. Az országos átlagtermés 8–10 t/ha. A nyers termés 15–18%-ából készíthető fűszerpaprika-őrlemény.

Az 1990-ben életbe lépett kormányrendelet megszüntette az 1934–1936-ban elrendelt állami monopoljogokat, feloldotta a csaknem 5 évtizedes túlszabályozást. A feloldás hatására egyre szaporodnak a különböző fűszerpaprika-termelő, -feldolgozó, -értékesítő társulások. Jelenleg bárki részére megadható a feldolgozási és forgalomba hozatali engedély, az érvényben lévő szabályozottsági feltételek mellett.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

A fűszerpaprika-őrlemény a magyar konyha legfontosabb fűszere. Nemcsak húsételekhez használják, hanem sült tészták, kukoricapehely-készítmények, kekszek ízesítéséhez is.

A fűszerpaprika nyers terméséből benzoesavas tartósítással, sóízesítéssel friss ízű paprikapaszta is készül, amely megőrzi a friss termés ízét, zamatát.

Különféle konzervkészítmények ízesítésére, színezésére is nagy mennyiségeket használnak fel az őrleményből.

Az őrleményből különböző oldószerekkel kivont színezékanyag-koncentrátum (oleorezin) a konzervgyárak színezőanyaga.

A gyengébb minőségű őrleményeket a különböző takarmánykeverékek adalékanyagaként is felhasználják pl. a tojás sárgájának színezésére 1–3%-os arányban.

Az őrlemény beltartalmi komponensei közül a színezékanyagok alapvető jelentőségűek. Összetételük, mennyiségük, egymáshoz való arányaik határozzák meg az őrlemény minőségét (lásd a 86. ábrát).

A fűszerpaprika termésfalának 1 kg-ja 4,67 g karotint tartalmaz, amely túlnyomórészt béta-karotin. Ennek egy molekulájából 2 molekula A-vitamin képződik a májban (OBERMAYER). A nyers termésfal C-vitamin-tartalma piroséréskor 300 mg%, melyet SZENT-GYÖRGYI ALBERT 1932-ben fedezett fel. P-vitamin (citrin) jelenlétét SZENT-GYÖRGYI és RUSZNYÁK mutatta ki. A termésben jelen van a P-vitamin, valamint a B1-, B2-vitamin is.

A kapszaicin a csípős ízt adó alkaloida, a termés erezetén lévő mirigyekben található. Táplálkozás-élettani hatása sokrétű. Újabban a gyógyászatban is felhasználják.

A szénhidrátok az őrlemény jellegzetes zamatának, ízének kialakításában játszanak szerepet. A cukortartalom kormospiros állapotban a legnagyobb, az érés és az utóérés folyamán csökken. A csípős fajták összes cukortartalma 18–20% (szárazanyagban), a nem csípős fajtáké 22–25%.

Igen kis mennyiségben találhatók a termésben illóolajok.

A zsíros olajok szerepe az őrleményben lényeges. Az őrlemény színét élénkebbé teszi, oldja a paprikafestéket és konzerváló hatású. A mag 20–30%-ban tartalmaz olajat, de olaj található a termésfalban (4–6%) és az erezetben (5–6%) is.

A fűszerpaprika-őrlemény energiatartalma kb. 1000–1500 kJ/100 g.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

Rendszertana, növénytani sajátossága az étkezési paprikával foglalkozó fejezetben olvasható.

A termesztés szempontjából meghatározó a fajták hajtásrendszerének növekedése. Ennek alapján négy csoportot különíthetünk el.

1. A folytonos növekedésű fajtatípus teljes fejlettségben bogas elágazású. A főhajtás a talaj fölött 15–25 cm magasságban elágazik (ezt nevezik népiesen első „villának”), ez rendszerint kettős bog, de gyakran előfordul a többes bogas elágazás, illetve az egyes bog. Az oldalágak a fejlődés során ismét elágaznak, és kialakul a második „villa”. A tömeges virágzás fázisában rendszerint itt elhelyezkedő virágokból fejlődött termések adják a legkorábbi érett termést. A harmadik bogelágazás csak ültetett állományokban, ritka térállásban fejleszt értékes termést. Az első bogelágazás alatti szárrészen abban az esetben képződnek nagy valószínűséggel oldalhajtások, ha a felső bogelágazási rendszer folyamatos fejlődését időjárási szélsőségek gátolják.

2. A determinált növekedésű fajtatípus főtengelyének csúcsi részén bogelágazás nélkül virágok képződnek. A főtengely többes virágképzéssel fejezi be hosszanti növekedését. Szélsőséges időjárás vagy termékenyülési problémák hatására a főtengely oldalhajtásokat fejleszthet, ahol a későbbi időpontban képződött virágok rendszerint későn hoznak pirosra érett termést. Az itt képződött virágok egyesével, kettesével jönnek létre.

3. A féldeterminált növekedésű fajtatípuson a főtengely első bogelágazását követő második elágazás a szokásosnál rövidebb oldalágakat fejleszt. Az elágazásokban fejlődő virágok egyesével helyezkednek el. Botanikailag folytonos növekedésű fajtatípus.

4. A csokros növekedésű fajtatípus főtengelyének első elágazásában, valamint az oldalhajtásokon csokrosan képződnek a virágok. A termésképződés folyamata a tenyészidő végéig tart.

82. ábra - A fűszerpaprika-fajtatípusok alaktani vázrajza

A fűszerpaprika-fajtatípusok alaktani vázrajza


83. ábra - A fűszerpaprika-termés hosszmetszete és a termés részei

A fűszerpaprika-termés hosszmetszete és a termés részei


ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigény. A fűszerpaprika a csírázáshoz nem igényel fényt, de a kelés utáni időszakban zavartalan természetes fényellátás szükséges. Árnyékos helyen, fasor, erdősáv közelségében jelentős, a termésmennyiségben is mérhető az árnyékhatás.

BALÁZS (1963) a Cecei édes étkezési paprika fényigényével kapcsolatos vizsgálataiban kimutatta, hogy 3000 lux fényerősségben 8 órás napfénytartalmon 66 nap, 24 órás napfénytartamon 45 nap szükséges a keléstől a virágzásig. 10 000 luxnál ugyanezzel a megvilágítási időtartammal 61, illetve 35 nap szükséges.

Hazai viszonyok között a fűszerpaprika termelése ott eredményes, ahol a tenyészidőszak alatt a napfényes órák száma eléri, illetve meghaladja az 1500 órát. Napfényben gazdag évjáratban rendszerint a termés minősége is kiváló, gazdagabb a festéktartalom és kedvezőbb a szárazanyag aránya (SZŰCS, 1975).

Hőigény. A fűszerpaprika a hőmérsékletre reagál a legérzékenyebben. Az országnak azokon a tájain terem biztonságosan, ahol a tenyészidőszak (április–szeptember) középhőmérséklete legalább 17,5 oC. A csírázás időszakában az optimális hőmérséklet 26 oC. A csírázás üteme 28–30 oC-on a legnagyobb, de 20 oC-on is kielégítő, bár kissé elhúzódó. Szikleveles korban a hőigény néhány fokkal lecsökken, majd palántakorban (3–4 hetes állapotban) ismét növekszik a hővel szembeni igénye, amely a tenyészidőszak végéig a 25 oC körüli értékben jelölhető meg. Különösen a virágzás előtti időszak hőmérsékleti viszonyai a meghatározóak, ez a május–júniusi időszakot jelenti. Kielégítő időjárási körülményeknek tekinthető, ha szántóföldön a május második felében kiültetett 6–8 lombleveles palántanövény fejlődése olyan mértékű, hogy június utolsó napjaiban megjelennek az első virágok és július első dekádjában bekövetkezik a tömeges virágzás. Átlagos időjárási körülmények között a virágzástól a termés pirosra éréséig általában 50–55 nap szükséges. A virágzás kezdetének, intenzitásának ismeretében következtethetünk a termésérés kezdetére, a terméskötés üteméből pedig a tömeges érés időpontjára (KAPELLER, 1987).

OBERMAYER–MÁNDY–BENEDEK (1955) szerint a május közepétől október közepéig tartó 5 hónap alatt 2900 oC-nál nagyobb hőösszeg esetén kitűnő, 2700–2900 oC között jó, 2600–2700 oC között közepes minőségű termés várható.

Eddigi megfigyelések, vizsgálatok szerint a fűszerpaprika tenyészideje alatt 3000 oC hőösszeget igényel, amelyből a vetéstől a csírázásig 250 oC, csírázástól a virágzásig 1500 oC, a termés beéréséig további 1200 oC hőösszeget kíván (SZŰCS, 1961). Magyarország területének csaknem a felén jók a hőmérsékleti viszonyok, kb. kétharmadán kielégítőek. Az eredményes termeszthetőséget nagyrészt a késő tavaszi és a kora őszi fagyok veszélyeztetik. A tavaszi fagyok általában április utolsó dekádjában megszűnnek, az ültetés idejének megfontolt megválasztásával kikerülhetők. Katasztrofális hatása volt az 1952. évi május végén bekövetkezett késői fagynak. Azóta a fűszerpaprika-ültetvényekben nem okozott károkat tavaszi fagy. A gyakoribb kora őszi fagyok különösen az állandó helyre vetett paprikák termését veszélyeztetik, mert itt a termésérés kitolódik az októberi időszakra.

Vízigény. A fűszerpaprika nem kifejezetten vízigényes növény, de optimális fejlődéséhez elengedhetetlen tényező a víz. A vízfogyasztás függ a fajtától, a talaj szerkezetétől, a tápanyag-ellátottságtól, a növények tenyészterületétől, a talaj hőmérsékletétől.

A fűszerpaprika transzspriációs együtthatóval kifejezett vízfelhasználása száraz, meleg évjáratban 300–350, csapadékos évjáratban 350–420 (SOMOGYI, 1981). Szárazanyag-produktuma 8–10 t/ha, ehhez 3000–4000 m3 vizet használ fel. A természetes csapadék általában nem elegendő a 10 t/ha nyers érett termés eléréséhez. Ezért különösen a kritikus időszakban – első alkalommal július első felében, a tömeges terméskötés fázisában – öntözni kell.

Az állandó helyre vetett, illetve palántázott állományok transzspirációs együtthatója azonos, de a palántázott kultúrákban képződött és pirosra érett hasznos termések aránya jóval nagyobb, mint az állandó helyre vetetté.

Az országos termőterületnek kb. 20–25%-án valósítható meg az optimálist megközelítő vízellátás, mintegy 20–25%-on csak részben megoldott az öntözés, a termőterület 50–60%-a pedig csak természetes csapadékot kap. Elsősorban ennek tulajdonítható az országos terméshozamban jelentkező nagy termésingadozás. A fajták eltérő vízigénye és a bizonytalan csapadékellátás indokolja, hogy ahol öntözési lehetőség nincs – vagy csak korlátozott –, több fajtát termeljenek a gazdaságok, mert részben így is mérsékelhetők az évenkénti termésingadozások.

Tápanyagigény. A fűszerpaprika a tápanyaggal szemben igényes. 10 t nyers terméshez (HORVÁTH–BUJK, 1934) N-ből 137 kg/ha, P2O5-ból 27 kg/ha, K2O-ból 141 kg/ha tápanyagmennyiséget vesz fel a talajból.

A növény a különböző fenológiai fázisokban eltérően igényli a tápanyagokat.

A nitrogénfelvétel maximuma a virágzás kezdetén van, majd lassú csökkenés után a tenyészidő végén csaknem megszűnik.

A foszforfelvétel legnagyobb értékét szintén virágzáskor mérhetjük, utána csökken, de nem jelentős mértékben.

A kálium beépülésének maximuma virágzáskor, az első terméskötések időszakában tapasztalható.

A kalciumfelvétel maximuma virágzáskor tapasztalható, majd csökken a beépülés mértéke.

A magnéziumszint az érés stádiumában mutatja a legnagyobb értéket.

A mikroelemeket a talaj természetes készletéből, a szerves trágyából, a komplex levéltrágyákból, az alkalmazott növényvédő szerekből veszi fel.

A növény fejlődésének első, ún. kritikus szakasza, amely a növekedés és a fejlődés első szakaszát jelenti (virágzástól az első kötésű termések 5–8 cm-es nagyságú fejlettségéig tart), július közepe. Ebben az időszakban a növényben nagy a tápanyagszint. Érzékenyen reagál a tápanyaghiányra, a túltrágyázásra egyaránt. Ebben a szakaszban gyorsan ható nitrogént (ammónium-nitrát) és vízben könnyen oldódó foszfort kell adni (Tomasol) fejtrágyázásként.

A második szakasz a maximális tápanyag-felhalmozódás szakasza, amely az első kötésű termések 5–8 cm-es fejlettségétől számítható, és a tenyészidő végéig tart. Ebben az időszakban a tömeges szárazanyag-képzés igényli a könnyen felvehető, nagy mennyiségű tápanyagot. A maximális tápanyag-felhalmozódás szakasza átfedi a növény két utolsó fenológiai fázisát.

A tápanyag-felhalmozódás üteme az alkalmazott szaporítási módtól, valamint a fajtától is függ.

Palántázott állományban legnagyobb mennyiségben a nitrogént halmozza fel a növény, ezt követi a kálium, majd a foszfor.

Állandó helyre vetett növényekben a legnagyobb mértékben a kálium, majd a nitrogén, a legkisebb mennyiségben a foszfor halmozódik fel (MÉCS, 1971).

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

A termesztés sikerét a fajta alapvetően meghatározza. A termesztendő fajta típusát pedig a termőhelyi körülmények, az alkalmazott termesztési mód, valamint a gépesítettség mértéke szabja meg. A jelenleg rendelkezésre álló fajtasor a legkülönbözőbb termőhelyi körülmények között is lehetővé teszi a jó minőségű fűszerpaprika-alapanyag termelését. A termesztési igények figyelembevételével megválasztott fajtaösszetétel lehetővé teszi a különböző évjáratok, szélsőséges hatások kivédését, a viszonylag egyenletes termésmennyiség előállítását.

Magyar fűszerpaprika megnevezéssel kizárólag a Capsicum annuum L. var. longum hosszú termésű típusaiból előállított őrlemény hozható forgalomba. Egyetlen kivétel a hazánkban termesztett var. grossum cseresznyepaprikák, melyek termésfalvastagsága, beltartalmi értékei közel azonosak a longum típusú termésekével. A csípős cseresznyepaprika-fajtákból is engedélyezett az őrleménykészítés, bár e típusok terméseit elsősorban feldolgozás nélkül használják fel ételízesítésre, illetve egyéb konzervipari célokra.

A fajták csoportosítását és jellemzését az 57. táblázat tartalmazza.

57. táblázat - Fűszerpaprika-fajták

Fajtacsoport,fajta

Nemesítő-intézet

Állami minősítés éve

A termés állása

Bokor-magasság (cm)

Terméshossz (cm),alak

Színezék- (festék-) tartalom (g/kg)

Betegség-ellenállóság

Termő-képesség (t/ha)

Megjegyzés

1. Folytonos növekedésű fajtacsoport

Csípősség nélküli fajták

Kalocsai E–15

ZKI

1959

csüngő

40–45

10–12 H

5–7

közepes

12–14

középkorai

Szegedi 57–13

ZKI

1967

csüngő

40–45

10–14 H

5–7

közepes

12–14

korai

Kalocsai 57–231

ZKI

1967

felálló

40–60

10–15 H

6–9

közepes

13–16

középkorai

Szegedi–20

ZKI

1977

csüngő

40–45

10–12 H

8–11

vírusérzékeny

10–16

korai

Szegedi–40

ZKI

1977

csüngő

45–60

10–16 H

6–8

közepes

10–16

középkorai

Kalocsai–50

ZKI

1988

csüngő

50–60

12–16 H

7–9

toleráns

12–18

középkorai

Szegedi–80

ZKI

1991

csüngő

50–60

10–14 H

7–9

közepes

12–18

középkorai

Kalocsai–90

ZKI

1993

csüngő

50–60

10–12 H

5–7

toleráns

15–18

középkorai

Mihálytelki

SZP

1993

csüngő

40–50

10–14 H

7–9

vírusérzékeny

12–16

korai

Bíbor

SZP

1994

csüngő

40–50

10–12 H

6–9

toleráns

12–16

korai

Napfény

SZP

1994

csüngő

40–50

10–14 H

6–9

toleráns

12–16

korai

Csípős fajták

Szegedi FO–3

ZKI

1963

csüngő

40–45

10–12 H

10–12

vírusérzékeny

10–14

korai

Kalocsai–505

ZKI

1977

csüngő

50–65

14–16 H

8–9

toleráns

18–20

középkorai

Kalocsai V–2

ZKI

1988

csüngő

60–80

8–10 H

6–8

toleráns

16–18

korai,nagyon csípős

Szegedi–178

ZKI

1989

csüngő

50–60

8–10 H

6–8

közepes

14–16

korai,nagyon csípős

Szegedi–179

ZKI

1991

csüngő

60–70

10–14 H

8–12

közepes

14–16

középkorai

2. Féldeterminált növekedésű fajtacsoport

Csípősség nélküli fajták

Kalocsai–merevszárú 622

ZKI

1991

felálló

35–45

10–12 H

9–11

toleráns

14–16

korai

Kalocsai–702

ZKI

1986

csüngő

45–50

10–12 H

6–8

toleráns

14–16

korai

Kalocsai–801

ZKI

1988

csüngő

45–50

10–12 H

6–7

toleráns

14–16

korai

3. Determinált növekedésű fajtacsoport

Csípősség nélküli fajták

Kalocsai–determinált 601

ZKI

1974

felálló

30–35

7–9 H

6–7

toleráns

14–16

korai

Csípős fajták

Kalocsai–determinált 621

ZKI

1977

felálló

30–35

7–9 H

6–7

toleráns

10–12

korai

4. Cseresznyepaprika

Folytonos növekedésű csípős fajták

Szentesi

SZK

1975

csüngő

40–45

2–2,5 G

3–5

közepes

6–10

korai

Kalocsai M/magas

ZKI

1993

csüngő

60–70

2,3–2,6 G

4–5

toleráns

6–12

korai

Kalocsai A/alacsony

ZKI

1993

csüngő

45–50

2,2–2,5 G

4–5

toleráns

6–12

korai


ZKI = Fűszerpaprika Kutató Állomás

SZP = Szegedi Paprika Rt.

SZK = Szentesi Kutató Állomás

H = hengeres kúp

G = gömb

Termesztés

A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

Könnyen melegedő, tápanyagban dús, művelhető, jó vízgazdálkodású talajt igényel. Általában azok a talajok alkalmasok a fűszerpaprika termesztésére, amelyek termőrétege a 40 cm-t meghaladja. A közömbös és a gyengén lúgos kémhatású talajt kedveli.

Területkiválasztás. A történelmileg kialakult fő termelési körzetek Kalocsa és Szeged környékén talajminőség szempontjából igen heterogének. (Termesztésbe vonják a kevésbé alkalmas területeket is.) A kötött, cserepesedésre hajlamos talajokat kerülni kell, mert intenzívebb művelést igényelnek. Alkalmatlan a termesztésre a sós, szódás, szikes, sülevényes talaj. A nedves réti, mély fekvésű talajokon késői a termésérés, a minőség gyenge.

A talajhőmérséklettel szembeni igénye áprilisban, a helyrevetés időpontjában, 5 cm mélységben 10–12 oC-os, májusban 15–18 oC-os átlaghőmérséklet. Száraz felszínű homoktalajokon gyakori az erős szél által okozott homokfúvás, homokverés. E területeken csak palántázott termesztés jöhet szóba, de annak eredményessége is bizonytalan.

Fűszerpaprika-termesztésre lehetőleg sík táblákat kell kijelölni.

58. táblázat - A fűszerpaprika talajigénye humusztartalom alapján (humuszszázalék)

A talaj fajtája, minősége

Vályogtalaj

Öntéstalaj

Vályogos agyag, agyagtalaj

Homoktalaj

Kiváló

3,5–

3,0–

4,0–

3,0– fölött

3,0–3,5

2,5–3,0

3,5–4,0

2,5–3,0 között

Közepes

2,5–3,0

2,0–2,5

3,0–3,5

2,0–2,5 között

Megfelelő

2,0–2,5

1,5–2,0

2,5–3,0

1,5–2,0 között

Gyenge

2,0–

1,5–

2,5–

1,5– alatt


59. táblázat - A talajok csoportosítása kémhatás szerint (PÉNZES, 1967)

Minősétés

pH-érték

Kiváló

7,0–8,1

8,1–8,3

6,7–7,0

Közepes

8,3–8,5

6,5–6,7

Megfelelő

8,5–8,7

6,7–6,5

Gyenge

8,7 fölött

6,3 alatt


60. táblázat - Talajtípusok jellemző adatai Kalocsa és Szeged termelési körzetében

Jellemzők

Kalocsa, Dunai öntéstalaj

Szeged, Tiszai öntéstalaj

0–20 cm-es

30–60 cm-es

0–20 cm-es

30–60 cm-es

talajrétegben

talajrétegben

pH vízben

7,8

8,0

7,8

7,9

CaCO3 (%)

21,6

22,1

2,6

3,4

Összes só (%)

0,30

0,21

0,12

0,12

Arany-féle kötöttségi szám

38

30

28

36

Összes humusz (%)

1,91

0,85

2,66

2,58

Összes N (%)

0,09

0,05

0,16

0,15

Ammóniumlaktát – oldható

P2O5 (ppm)

300

180

183

140

K2O (ppm)

142

114

183

102


Elővetemények. Legjobb az őszi gabona, mert jó kultúrállapotban hagyja vissza a talajt, nem jelent betegségforrást, és az ősz folyamán időben elvégezhető a szerves és a műtrágya bedolgozása. Rossz elővetemények: burgonyafélék, kukorica, lucerna, melynek közelségét is kerülni kell a vírusok terjedése miatt.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A tápanyagfelvétel dinamikája, a fajta fejlődési ritmusa, a talaj meglévő tápanyagkészlete és a tervezett termés tömege alapján határozató meg a tápanyag mennyisége. Az öntözött és öntözetlen fűszerpaprika fajlagos műtrágyaigényét a 61. táblázat tartalmazza.

61. táblázat - A fűszerpaprika fajlagos műtrágyaigénye (hatóanyag, kg/t)

Termőhely

Öntözetlen

Öntözött

a talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

Nitrogén

I.

15,0

14,0

13,0

12,0

10,0

10,0

9,0

8,0

7,0

6,0

III.

16,0

15,0

14,0

13,0

11,5

10,5

9,5

8,5

7,5

6,5

IV.

15,5

14,5

13,5

12,5

10,5

10,0

9,0

8,0

7,0

6,0

Foszfor

I.

13,0

12,0

11,0

10,0

8,0

8,0

7,0

6,0

5,0

4,5

III.

14,0

13,0

12,0

10,0

8,0

8,5

7,5

6,5

5,5

5,0

IV.

13,0

12,0

11,0

10,0

8,0

8,0

7,0

6,0

5,0

4,5

Kálium

I.

18,0

17,0

16,0

15,0

14,0

10,5

9,5

9,0

8,5

7,0

III.

19,0

18,0

17,0

16,0

15,0

11,0

10,0

9,5

9,0

8,5

IV.

18,0

17,0

16,0

15,0

14,0

10,5

9,5

9,0

8,5

8,0


Az alaptrágyázással a talaj felső 40 cm-es rétegét lehetőleg egyenletesen töltsük fel tápanyaggal a viszonylag sekélyen gyökerező növény számára.

Helyrevetéses termesztéskor alaptrágyaként 35 t szerves trágya bedolgozása javasolt az előző év nyarán, legkésőbb az őszi mélyszántással. Ezzel egyidejűleg kell a talajba bedolgozni a káliumműtrágya teljes mennyiségét, a nitrogén- és a foszforműtrágya 50%-át. Tavasszal, az első talajmunkákkal dolgozzuk be a talaj felső 8 cm-es rétegébe a nitrogén- és foszforműtrágya fennmaradó mennyiségét.

Palántázott termesztéskor előző évben a szerves trágya bedolgozásakor, illetve az őszi mélyszántáskor adjuk ki a teljes káliummennyiséget, a foszforhatóanyag 50%-át, a nitrogénműtrágya 25%-át. A tavaszi talajmunkákkal dolgozzuk be a fennmaradó mennyiségeket a nitrogén- és a foszforműtrágyákból.

A kiegészítő tápanyagellátás több módon végezhető.

Levéltrágyázás. Igen hatékony a Wuxal, amelyet elsősorban állandó helyére vetett állományban kell alkalmaznunk június elejétől, de különösen nagy jelentősége van a virágzás kezdetétől 8–10 naponként végzett 3–4 kezelésnek. Palántázott állományban az ültetés után 2 héttel kezdett kezelés jelentős, termésmennyiségben mérhető hatású.

Szuszpenziós műtrágyák. A folyékony tápanyag talajba juttatása igen nagy hatásfokkal hasznosul. Általában a sorköz-kultivátorozással egy menetben, e célra kialakított tápkultivátorral juttatják ki a növénysor mellé hígított oldatban. A folyékony tápoldat gyorsan és hatékonyan hasznosul. A különböző típusú szuszpenziós műtrágyákkal a növény igénye szerint alakítható a tápanyagarány. Az elmosódási veszély minimálisra csökkenthető (környezetbarát technológia).

62. táblázat - A talajok csoportosítása a felvehető tápanyag szerint (PÉNZES, 1967)

Talajminőség

Nitrogén (N) (%)

Foszfor (P2O5) (%)

Kálium (K2O) (%)

Kiváló

0,25–

0,25–

0,20 fölött

0,20–0,25

0,20–0,25

0,15–0,20

Közepes

0,15–0,20

0,15–0,20

0,10–0,15

Megfelelő

0,10–0,15

0,10–0,15

0,05–0,10

Gyenge

0,10–

0,10–

0,05 alatt


63. táblázat - Palántázott és állandó helyre vetett állományban termesztett fűszerpaprika-fajták fajlagos tápanyagigénye (MÉCS, 1982 - Szeged)

Termesztésmód

A növény által felvett tápanyagok

1 t 18%-os szárazanyag-tartalmú

nyers termésre átszámítva (kg)

N

P2O5

K2O

Palántázott

9,13–11,74

2,11–2,77

7,85–9,99

Állandó helyére vetett

7,05–9,22

1,75–2,20

8,78–11,14


64. táblázat - Állandó helyre vetett állományban termesztett Kalocsai merevszárú 622 fűszerpaprika-fajta tápanyagfelvételének alakulása a maximális értékek százalékában kifejezve (2 év átlaga) (MÉCS, 1982 - Szeged)

Mintavétel

N

P2O5

K2O

6–8 lombleveles állapotban

19,04

14,92

28,61

Teljes virágzáskor

36,29

28,75

31,74

Első kötésű,5–8 cm hosszú termések

46,59

40,55

43,85

Első kötésű,pirosra érett termések

75,41

69,56

70,39

Tenyészidő végén

100,00

100,00

100,00


65. táblázat - Palántázott állományban termesztett Szegedi 47-25 fűszerpaprika-fajta tápanyagfelvételének alakulása a maximális értékek százalékában kifejezve (3 év átlaga) (MÉCS, 1982 - Szeged)

Mintavétel

N

P2O5

K2O

6–8 lombleveles állapotban

0,35

0,24

0,56

Teljes virágzáskor

3,86

3,06

5,21

Első kötésű,5–8 cm hosszú termések

23,00

19,61

25,38

Első kötésű,pirosra érett termések

64,54

65,38

71,90

Tenyészidő végén

100,00

100,00

100,00


TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

Őszi talajmunkák. Az elővetemény növényi maradványainak elbomlását szakszerű talajműveléssel és 50 kg/ha nitrogénműtrágyával segítsük elő. Legkésőbb az őszi mélyszántás előtt kell kiszórni a szerves trágyát, a foszfor- és káliumműtrágyákkal együtt. Kötött talajokon az őszi mélyszántást feltétlenül el kell végezni. Abban az esetben, ha helyrevetéssel termeljük a fűszerpaprikát, az őszi mélyszántást még ősszel célszerű elmunkálni, hogy tavasszal minél kisebb taposási kárral készíthessük elő a vetőágyat. Az őszi mélyszántás elmunkálásához általában elegendő a fogas borona. Kötött talajokon, öntözött táblákon célszerű 50–60 cm mélységben altalajlazítást is végezni.

A tavaszi talajmunkákat csak megfelelően felszikkadt talajon szabad elkezdeni. Az első művelet a talaj lezárása simítózással.

Helyrevetéshez március végén, április elején megfelelően apró morzsás, egyenletes magágyat kell készíteni kultivátorral, kombinátorral, amelyet hengerrel zárunk le.

Palántázáshoz márciusban, áprilisban megfelelő kultúrállapotban kell tartani a talajt. Április első felében kiszórjuk és bedolgozzuk a talaj felső 15–20 cm-es rétegébe a szükséges műtrágyamennyiséget, ha indokolt, fertőtlenítjük a talajt. Április végén, május elején talajba dolgozzuk a gyomirtó szert (Treflan). Ez az ültetés előtti legutolsó talajmunka. A vegyszert kombinátorral dolgozzuk be kb. 8 cm mélyen, a talajt sima hengerrel zárjuk le. Az ültetést ezt követően legkorábban 10–12 nappal kezdhetjük meg a fitotoxikus hatás elkerülése végett. Homoktalaj művelésekor fokozottan legyünk figyelemmel a vízveszteséggel járó veszélyre, erős szélben, szokatlan melegben ne mozgassuk a talajt, mert „vándorol”. A talaj-előkészítést közvetlenül az ültetés előtt végezzük el, a talajt gyűrűs hengerrel zárjuk le.

VEGYSZERES GYOMIRTÁS

Csak olyan gyomirtó szereket szabad alkalmazni, amelyek nem épülnek be a növényekbe, különösen a termésbe. Ez a vegyszerekre vonatkozó eljárások, ajánlások pontos betartásával elkerülhető.

Palántázott termesztéshez javasolt herbicidek: Treflán, Triflurex 26 EC, Olitref (26% trifluralin). A szert palántázás előtt 8–10 nappal 8 cm-re, a kipermetezéssel egy időben kombinátorral kell bemunkálni. Az egyszikűeket jól irtja, a keresztes virágú gyomok ellen hatástalan. A gyomirtó hatás végett ügyeljünk arra, hogy a későbbi talajlazító, sorközművelő kultivátorozás csak olyan mély legyen, mint amilyen mélységben bedolgoztuk a talajba a gyomirtó szert, mert az csak ebben a talajrétegben pusztítja el a gyommagvakat. Mélyebb sorközművelés esetén számolnunk kell a talaj korai elgyomosodásával.

Helyrevetéses termesztéshez ajánlott herbicidek:

– Rideon 80 WP (80% difenamid). Vetés után 5 napon belül talajra kell permetezni. Vetés előtt kijuttatva 2–3 cm mélyen célszerű bedolgozni a szert.

– Paarlan (720 g/l izopropalin). Vetés előtt kell bedolgozni a talajba. Száraz időjárás esetén gyomirtó hatása kielégítő.

– Devrinol 50 WP (50% napropamid). Magról kelő egyszikűeket jól irtja. Vetés előtt 2–3 cm-es mélységben kell bemunkálni a talajba. Palántázás előtt 5–6 nappal is alkalmazható.

– Fusilade S (12,5% fluazifop-P-butil) a paprikanövény 4–6 leveles korától alkalmazható az egyszikűek ellen.

Helyrevetéses területek kelés előtti totális gyomirtása:

– Reglone (40% diquat-dibromid) 1%-os töménységű oldatát kipermetezve totális gyomirtó hatás érhető el.

A kelés előtti totális gyomirtás nagy körültekintést igényel, mert túl korai permetezés esetén a kelés idejére a terület ismét kigyomosodik. A kelés kezdetén végzett permetezéskor ügyeljünk arra, hogy a talajfoltos táblákon egyenetlen a kelés intenzitása. A könnyebben fölmelegedő talajfoltokon nagyobb a kikelt növények száma, a hidegebb táblarészeken viszont a csíranövény még nem kelt ki. Ilyen esetben mérlegelnünk kell, hogy a gyomirtás elvégezhető-e a teljes felületen vagy csak foltonként. Különösen akkor kell figyelnünk a tábla kelésére, amikor a kelési időszakban gyakori a csapadék.

Palántaneveléshez az előzőleg nem kezelt talajban a gyommagvakat vegyszerrel pusztíthatjuk, illetve gyéríthetjük. Vetés után 3 napon belül alkalmazhatjuk a Rideon (80% difenamid) gyomirtót. Elsősorban egyszikűek ellen hatásos. A szert kipermetezés után elfolyás nélküli öntözéssel célszerű helyhez kötni.

Kelés előtt totális gyomirtást végezhetünk Reglone 1%-os oldatának kipermetezésével, de a kelésben lévő foltokat kerüljük ki vagy a permetezés idejére takarjuk le (pl. papírral).

A kikelt növényállomány egyszikűek ellen 250 g/l Fusilade S (12,5% fluazifop-P-butil) 2–4 l/ha dózisával permetezhető.

A vegyszerek alkalmazásakor szigorúan be kell tartani a munkavédelmi előírásokat a mérgezéses balesetek elkerülése végett.

SZAPORÍTÁS

A fűszerpaprika ősi szaporítási módja szántóföldön a magról vetés (helyrevetés) csak azokon a talajtípusokon eredményes, ahol a tavaszi időjárási viszonyok között rendelkezésre állnak a csíranövény életéhez szükséges feltételek, elsősorban a víz.

84. ábra - A palántázott termőfelület aránya a szegedi és a kalocsai termőtájban 1900-tól

A palántázott termőfelület aránya a szegedi és a kalocsai termőtájban 1900-tól


Kalocsa környékén a középkötött, meszes, dunai öntéstalajok víztartó képessége, valamint az áprilisban, májusban lehulló gyakori esők nagyobb biztonságot adnak a sikeres kelésnek, mint Szeged térségében, ahol nagyrészt homoktalajokon termelnek, és az áprilisi csapadékellátás mostohább, mint a Duna mentén.

A palántanevelés nagyobb termelési biztonságot, korábbi érést, jobb minőséget jelent.

A palántanevelés nagy képzettséget, szakértelmet, beruházást igényel. Az ismert palántanevelő berendezések közül a különböző méretű fóliasátrak a legalkalmasabbak a fűszerpaprika-palánta előállítására. A vetőmagot a március 15–30. közötti időszakban 24 órás 24–26 oC-os vízben való áztatás után vetik fűtetlen berendezésekbe. Ha a fóliaház fűthető, a vetőmagot előcsíráztathatjuk, illetve hőkezelhetjük, ezzel jelentősen lerövidíthető a kelési időszak.

Vetőmagszükséglet. 1 ha beültetéséhez 3500 g jó minőségű vetőmagot kell elvetnünk 30–35 g/m2 vetéssűrűséggel. A palánta május 15-re eléri a 6–8 lombleveles, ültetésre alkalmas fejlettséget.

A kiültetés időpontját a palánta fejlettsége, valamint a talaj állapota határozza meg. Általában a május 10–25. közötti időszak a legalkalmasabb, de az időjárástól függően korábban is kezdhető. A június 5-ig elültetett növény kielégítő termést ad.

Az ajánlott növényszám, illetve tenyészterület fajtatípusonként eltérő:

– a folytonos növekedésű fajtákból 250–300 ezer növény/ha (20–30 cm tőtávolság, 2–3 szálával);

– a féldeterminált fajtákból 300–350 ezer növény/ha (20 cm tőtávolság, 2–3 szálával);

– a determinált fajtákból 400–500 ezer növény/ha.

Az alkalmazott sortávolságot az erőgép nyomszélessége, a palántázógép műszaki állíthatósága, valamint a kultivátor méretei határozzák meg. Általában 50–55 cm átlagos sortávolsággal számolhatunk. Ügyeljünk arra, hogy a palánta gyökere 8–10 cm mélyre kerüljön, nehogy a nagy melegben palántázott növények kipusztuljanak. Ha a gyökér nyirkos talajban helyezkedik el, regenerálódása, fejlődése gyorsan megindul.

A helyrevetéses termesztés sikerének alapfeltétele:

– megfelelő talaj és magágy,

– öntözési lehetőség,

– jól megválasztott fajta,

– jó minőségű vetőmag,

– megfelelő növényállomány.

A vetés ideje. Száraz időjárásban már március végétől vethetünk, de április 20-ig fejezzük be. Ha az időjárás ezt nem teszi lehetővé, és április 25-e után vetünk, a magot célszerű hőkezelni, hogy a mag május első dekádjában kikeljen, a kelés intenzív legyen. Ügyelni kell a vetés egyenletességére. A vetés mélysége kötött talajokon 3 cm, homokos talajokon 4 cm. Az alkalmazott vetőgépek közül a Nibex, a RAU, a Stanhay típusok ajánlhatók.

A vetőmagszükséglet fajtától függően alakítandó. Egységnyi területre nagyobb növényszám indokolt, mert az állandó helyére vetett növény egyedi termőképessége kisebb, mint a palántázotté.

Ajánlott növényszám fajtatípusonként:

– folytonos növekedésűből 400–500 ezer növény/ha,

– féldeterminált fajtákból 450–600 ezer növény/ha,

– determinált fajtákból 600–800 ezer növény/ha.

A sortávolság a vetőgép és a kultivátor állíthatóságától függ.

85. ábra - Növényállomány-elrendezési modellek

Növényállomány-elrendezési modellek


66. táblázat - Adatok a hektáronkénti növényszám kialakításához állandó helyre vetéskor (KAPELLER-MÁRKUS-BERÉNYI-KAPITÁNY, 1980)

Fajta-típus

Vető-mag ezermag-tömege (g)

Sortávolság 50 cm

Átlagos sortáv 54,4 cm

18 382 fm/ha

Sortávolság 36 cm

Átlagos sortáv 40,6 cm

24 570 fm/ha

Sortávolság 25 cm

Átlagos sortáv 32,6 cm

30 674 fm/ha

vetőmag

növény

vetőmag

növény

vetőmag

növény

db/fm

kg/ha

db/fm

ezer db/ha

db/fm

kg/ha

db/fm

ezer db/ha

db/fm

kg/ha

db/fm

ezer db/ha

Folytonosnövekedésű

I.

8,0

47

6,9

16

300

40

7,9

14

344

37

9,1

13

398

II.

20

367

17

418

16

482

Féldeterminált növekedésű

I.

7,5

60

8,3

21

386

52

9,5

18

442

46

10,5

16

490

II.

26

469

22

543

20

600

Determinált növekedésű

I.

7,5

77

10,7

27

496

63

11,6

22

540

54

12,5

19

582

II.

33

602

27

658

23

704


Megjegyzés:

– a vetőmag használati értéke 85%

– felnevelt növény a vetőmagcsíra százalékában: I. – 40%, II. – 50%

A vetőmag hőkezelése. A megnedvesített vetőmag hőkezelésével a kelés intenzitása, a növény fejlődésmenete gyorsítható. Az eljárást POSGAY (1954) vizsgálati alapján dolgozták ki.

A 12% víztartalmú vetőmaghoz négy részletben, 2–3 órás időközökben 52–59% vizet adunk. Ezt a vetőmag maradéktalanul felszívja. A nedves vetőmagtömeg hőmérséklete néhány óra alatt eléri a 30 oC-ot. Ezután többször átlapátolva 8–10 napon át 30 oC-os állapotban és nyirkosan tartjuk a vetőmagot addig, amíg a kezelés hatására a magvak 2–3%-án megjelenik a csíra. Célszerű a kezelést 200–300 kg-os halomban végezni. A 30 oC fölötti bemelegedést a prizma széthúzásával kell megakadályozni. A kezelés után a mag nyomban vethető. Későbbi felhasználás esetén a mag visszaszárítható a tárolási nedvességre és tárolható. A kezelés intenzív kelést eredményez.

A kezelés hatására 4–5 nappal korábbi a termésérés, a termések tömege 5–10%-kal gyarapodik.

Ha kifejezetten csíráztatni akarjuk a magot, a víz mennyiségét 5–6 l-rel megnöveljük, ebben az esetben a csírázás 5–6 nap múlva megindul.

ÖNTÖZÉS

A palántás termesztésben – megfelelő, fejlett palánta ültetésekor – csak rendkívüli talaj- és időjárási viszonyok között van szükség külön öntözésre.

Több évtizedes kísérletek eredménye és a gyakorlati tapasztalatok szerint a fűszerpaprika folyamatos fejlődéséhez optimális vízellátásnak az tekinthető, ha a talajban lévő víz mennyisége megfelel a talaj 50–80%-os vízkapacitásának (VK). A fajlagos vízhasznosulás, valamint a minőség az említett értékek mellett kedvező.

Átlagos évjáratban két-háromszori, 40 mm-es permetező öntözéssel megoldott a vízellátás. A szomjazó növény mennyiségileg és minőségileg is csökkent értékű termést ad.

Ahol folyamatos vízellátásra nincs lehetőség, lehetőleg folytonos növekedésű fajtát termeljünk, de a virágzás és terméskötés idején ebben az esetben is gondoskodjunk a szükséges vízellátásról.

EGYÉB ÁPOLÁSI MUNKÁK

Csak az egyenletes fejlődésű növényállománytól várhatunk korai termésérést, megfelelő terméshozamot, jó minőségű termést.

A palántázott állományt ültetés után egy héten belül meg kell kapálni, ezt követően pedig megfelelő kultúrállapotban kell tartani. A sorközöket minden eső és öntözés után célszerű kultivátorral megművelni. A gépi sorközművelést addig végezzük, amíg a növények fejlettsége azt lehetővé teszi, és a termések nem károsodnak. A növénysorok záródása után csak kézi gazoló kapálás szükséges.

BETAKARÍTÁS

Az érés ideje és üteme a fajta, a termesztési mód, a tápanyag- és vízellátás, az állománysűrűség és az időjárás függvénye. Az érést meghatározó tényezők közül egyik legfontosabb a fajta. A rövidebb tenyészidejű determinált és féldeterminált fajták korábban érnek, minőségi jellemzőik korábban alakulnak ki, mint a hosszabb tenyészidejű folytonos növekedésű fajtáké. A folytonos növekedésű fajták szedéskor mért érett termésének abszolút mennyisége azonban elérheti vagy egyes esetekben meghaladhatja a determinált és féldeterminált fajták érett termésmennyiségét. Ültetett körülmények között valamennyi fajta korábban érik, mint a tenyészidőben 2–3 héttel kitolódó helyrevetéses termesztési mód esetén.

Az érés ütemét nagymértékben befolyásolja az időjárás, a csapadék, a hőmérséklet és a napsütéses órák száma. Valamennyi tényező hatással van az érésre, a termés értékét meghatározó minőségi jellemzőkre, a szárazanyag-tartalomra és a festéktartalomra. E két minőségi paraméter kialakulását a fajta és a művelési mód mellett főképpen az érés időszakában uralkodó időjárás határozza meg.

Az első szedések (szeptember) termései kedvezőbb szárazanyag- és festéktartalom-értéket mutatnak, mint a későbbi, napfényben és hőmennyiségben szegényebb, csapadékban gazdagabb időszakban (október) leszedett második, illetve harmadik szedés termései.

CHOLNOKY (1936) vizsgálatai során megállapította, hogy a korai érésű, első szedésű termés festéktartalma mintegy 30%-kal meghaladja a későbbi érésű, második szedésű termés festéktartalmát, és 60%-kal a későbbi érésű, harmadik szedésű termésekét.

Kézi szedés. A hagyományos fűszerpaprika-termesztési technológia legnagyobb kézimunka-erőt igénylő fázisa a szedés, mely az összes kézimunkaerő-szükséglet 40–45%-a. A kézi szedés termelékenysége függ az érett termések számától, a termések átlagtömegétől és a termésállástól, de befolyásolja a szedés módja, a göngyöleg típusa is. A determinált és féldeterminált fajtákat a koncentrált érés következtében egyszer, esetleg kétszer, a folytonos növekedésű fajtákat a folytonos érés miatt kétszer vagy háromszor kell szedni.

67. táblázat - A kézi szedés teljesítménye (kg/munkanap)

Fajtatípus

Az érett termés mennyisége

5000 kg/ha

7000 kg/ha

Folytonos növekedésű,csüngő termésállású

300

500

Folytonos növekedésű és féldeterminált,felálló termésállású

250

350

Determinált és csokros,felálló termésállású

200

300

Determinált és csokros,csüngő termésállású

300

400


Gépi szedés. A nagy kézimunka-erőt igénylő kézi szedés mellett alkalmazható a fűszerpaprika egymenetes gépi betakarítása. A gépi betakarítással a kézi szedés miatt jelentkező munkacsúcsok csökkenthetők. A gépi szedés napi teljesítőképessége 45–113 fő szedéskapacitásával azonos. Általában csak kora őszi fagyveszély esetén alkalmazzák.

Többéves kísérleti és üzemi megfigyelések alapján, a frontálisan szedő FZB géptípus alkalmas a fűszerpaprika egymenetes gépi betakarítására.

A szedőgép munkaminőségét jelentősen befolyásolja:

– a termések elhelyezkedése,

– a termés állása (csüngő, felálló),

– a növények magassága,

– a lombozat nagysága,

– a termések érettségi szintje,

– a termések mérete,

– a növényállomány beállítottsága,

– a szedődob fordulatszáma,

– a gép haladási sebessége.

A szedőgép munkaminősége a folytonos növekedésű fajták esetében a 176–180 fordulat/min szedődobfordulat és 2,2–2,7 km/h haladási sebességgel, a féldeterminált, illetve determinált fajtáknál 180–190 fordulat/min szedődobfordulat és 2,4–3,5 km/h haladási sebességgel a legjobb (KAPELLER–MÁRKUS–BERÉNYI–KAPITÁNY, 1980). Egyéb típusú zöldbab-betakarító gép is átalakítható a fűszerpaprika gépi betakarítására.

A szedőgép zárt növényállományról a termések 80–92%-át takarítja be, 8–20%-os szórási veszteséggel, 10–40%-os sérülési aránnyal.

A szedőgép teljesítménye 2,4–3,0 ha/nap (22,5–30,0 t), idényteljesítménye 50–60 ha. Munkaszélessége 160 cm, sortávolságtól függően 3–5 sort szed egy menetben. Üzemeltetésére az MTZ–50 erőgép alkalmas.

A gépi szedés tervezésekor meghatározó, hogy a gazdaságban megvannak-e azok a talaj- és egyéb adottságok, amelyek lehetővé teszik a legalább szeptember közepi nagy érettségi arányt, mert csak ebben az esetben várható jó minőségű nyersanyag (KAPELLER–MÁRKUS–BERÉNYI–KAPITÁNY, 1980.).

A géppel szedett termést a sérült termések miatt azonnal meg kell szárítani a zöld növényrészek és a zöld termések kiválogatása után. A terméstömeg nem tárolható, utóérlelés nem lehetséges. A leszárított termésanyagból csak gyenge minőségű őrlemény állítható elő, amelynek színezőanyaga erősen bomlékony.

A MINŐSÉG KIALAKULÁSA, A TERMÉS TÁROLÁSA, UTÓÉRLELÉSE

A pirosra érett termés csak részben tartalmazza a jó minőségű őrleményben megkövetelt vegyületeket. A mezőgazdasági termelés feladata, hogy a termésérés minél korábbi időpontban megkezdődjék.

A termés érését előnyösen befolyásoló módszerek:

– májusban kiültetett fejlett palánta,

– május első felében intenzíven kelesztett helyrevetés,

– hőkezelt vetőmag használata,

– optimális agrotechnika (tápanyag, öntözés, növényvédelem),

– augusztus közepén végzett mélykapálás,

– gépi szedés esetén előrehaladott érésállapotban használható az Ethrel (6 l/ha) és a Rol–Fruct (6 l/ha). Hatását 18 oC fölött, 15–20 nap alatt fejti ki. A korábbi betakarítású termés festéktartalma bomlékonnyá válik.

86. ábra - A fűszerpaprika-termés fontosabb beltartalmi értékeinek változásai a növényen és az utóérlelés ideje alatt

A fűszerpaprika-termés fontosabb beltartalmi értékeinek változásai a növényen és az utóérlelés ideje alatt


A színezékanyagok kialakulása. A beltartalmi komponensek közül a színezékanyagok alapvető jelentőségűek, összetételük és mennyiségük meghatározza az őrlemény minőségét.

A termésérés kezdetén először a sárga festékkomponensek képződnek. Az érési folyamat további időszakában egyre nagyobb a vörös színezékkomponensek (kapszantin, kapszorubin) aránya. A klorofillok teljes lebomlásával következik be a teljes pirosérés, a biológiai érettség. A két vörös komponensen kívül mintegy 30 sárga komponens is jelen van a termésfal kromplasztiszaiban (béta-karotin, zeaxantin, lutein, kriptoxantin stb.). A színezékanyagok szintézise egyrészt a vegetáció alatt a növényen, másrészt a második szakaszban, a termés leszedése után, az utóérlelés fázisában megy végbe. Az utóérlelés első fázisában élénk a légzés és bonyolult biokémiai folyamat során ugrásszerűen növekszik a vörös színezék képződése. Az utóérés alatt, intenzív vízveszteség mellett, a színezékek bioszintéziséhez az energiát a cukrok biztosítják, amelyek egy része felhasználódik a légzéskor. Az utóérlelés alatt a légzésintenzitás fokozatosan csökken, szedés után 30–40 nappal megszűnik. Az utóérlelt termésfalban a vörös színezékanyagok mennyisége az összmennyiség 75–80%-a, a sárga komponenseké 20–25%. A biológiailag pirosra érett termésben a vörös–sárga komponens arány hozzávetőlegesen 50–50%. A jó minőség kialakítása végett feltétlenül szükséges az utóérlelés.

Tárolás, utóérlelés. A piros termés szedés utáni tárolása alapvetően meghatározza a minőség kialakulását, a festékanyagok, az íz-, az illat-, a zamatanyagok képződését.

A füzéres és zsákhálós utóérlelés bevált, régi módszer. A festékképződés e módszerrel a legintenzívebb. Igen jó minőségű féltermék állítható elő. Hátránya, hogy a termések egy része – az őszi időjárástól függően – penészesedik, ezeket kézzel ki kell válogatni.

Ládás tárolással három-négy hétig őrizhető meg jelentős penészedés nélkül a termés. A festékképződés, a szikkadás kisebb mértékű, mint az előző módszerrel.

Prizmás tárolás. A nyers terméseket csak rövid ideig tároljuk 20–30 cm-es vastag rétegben, mert a mikrobiológiai bomlás valószínűsége igen nagy.

Padozatos szikkasztás. A hideg és meleg levegő befúvásával való szikkasztás elsőrendű célja a termés víztartalmának csökkentése. Hatásfoka elsősorban a környező levegő-hőmérséklettől függ. Meleg levegő befúvásával a víztartalom 50%-a eltávolítható 12–14 nap alatt, az egészségesen maradt termések festéktartalma 1–2 g/kg értékkel növekszik, de a penészedés veszélye és mértéke nagy. Jó féltermék csak a penészes termékek kiválogatásával nyerhető.

Műanyag (raschel-) zsákos tárolás. Raklapra helyezett zsákokban egy-két hétig tárolható a termés jelentősebb minőségromlás nélkül.

A naptári időszaktól és az időjárástól függően különböző tárolási módot célszerű alkalmazni. A tárolás célja minden esetben az, hogy minél kisebb veszteség mellett minél nagyobb legyen a víztartalom csökkenése, minél kevesebb vizet kelljen elpárologtatni a forró levegős szárítóberendezésen.

Az utóérlelés időszakában eltávozott víz mennyiségével párhuzamosan növekszik a minőség, csökken a szárítási költség.

Új feldolgozási módszer a szedés után 3–4 hétig ládában vagy egyéb módon utóérlelt termés felaprítás utáni mosása (amivel eltávolíthatók a mikrobiológiailag bomlott termésrészek is), majd a víz egy részének eltávolítása centrifugával. A csökkentett víztartalmú termésrészek alacsonyabb hőmérsékleten száríthatók 7–8%-os víztartalmú féltermékké. A mosás és a centrifugálás mintegy 1%-os szárazanyag-veszteséggel jár, de a féltermék minősége, a festéktartalom jelentősen emelkedik, a szárítás energiaigénye nagymértékben csökken.

Magtermesztés

A köztermesztés minden évben I. szaporítási fokozatú vetőmagot használ az árutermeléshez, mert a fűszerpaprika beltartalmi és néhány fontos genetikai tulajdonságának fenntartásához folyamatos, állandó szakmai felügyelet kell.

A populáció genetikai jellege indokolja az évenkénti fajtafenntartó tevékenységet, melynek végterméke a szuperelit vetőmag. Ez a genetikai bázisa a vetőmag-előállítási tevékenységnek.

A szuperelit vetőmagból elitvetőmag-szaporító területeken palántázott termesztéssel állítjuk elő az elit vetőmag termésanyagát. Ezeket az ültetvényeket az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) a tenyészidőszak alatt három szántóföldi szemlén ellenőrzi, fajtaazonossági, állományfejlettségi, növény-egészségügyi vizsgálattal bírálja. A növény-egészségügyi követelmények elbírálásához bevonja a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomások szakembereit. Ha a szaporítóterület valamennyi követelménynek megfelel, engedélyezi a termés leszedését, a vetőmag kinyerését.

A vetőmag fémzárolásával zárul le a vetőmag-előállítás termelési folyamata, de a vetőmag csak az OMMI által végzett laboratóriumi vizsgálatok alapján kiállított Vetőmag-minősítő bizonyítvány birtokában forgalmazható, miután „alkalmas” minősítést kapott.

Az elitvetőmag-termesztés feltételei szigorúbbak. Kizárólag palántázott termesztéssel állítható elő a termésanyag. Az első szaporítási fokozatnál alkalmazható a helyrevetéses technológia.

A fajták közötti izolációs távolság 300 m. A növényvédelmi szempontokra különös figyelemmel kell lennünk!

Az agrotechnikai, növényápolási munkákat nagy gondossággal kell elvégezni. A vetőmag-szaporító területek fajtaazonossági és növényvédelmi szelekcióját első alkalommal terméskötéskor végezzük el. Ajánlatos a növényápolási munkát végző dolgozókkal megismertetni a korán felismerhető betegségtüneteket, az idegen fajtajelleget, mert így a növényápolási munkákkal egy menetben el lehet távolítani a fajtaidegen és a beteg növényeket. Ebben az esetben az átporzódást, valamint a betegségek esetleges terjedését is megakadályozzuk.

A szelekcióval eltávolított növényeket meg kell semmisíteni.

Vetőmagot csak teljesen érett, ép, egészséges termésből nyerjünk.

A VETŐMAG KINYERÉSE

Nagy szakértelmet igénylő munka. A termésszedés után 15–20 napig utóérlelt terméseket gépi úton feltépjük, szeleteljük, majd vizes mosással választjuk el a magot. A kinyert magot vizes úsztatással tisztítjuk; a víz felszínén fennmaradó könnyű, léha magvakat eltávolítjuk. A magot vizes mosás után 1%-os NaOH-oldatban 10 percen át kezeljük, majd vízzel leöblítjük. A tapadó vizet centrifugával távolítjuk el a mag felületéről.

Szárítás. A csávázott vetőmagot megfelelő szárítóberendezésekben 30–35 oC-on, intenzív légcserével tárolási nedvességtartalomra szárítjuk (10% körül).

Tisztítás. A 14% vizet tartalmazó vetőmagot szárazon tovább tisztítjuk, ezután 50 kg-os jutazsákokba töltjük. Ezzel a vetőmagot előkészítettük a fémzárolásra.

Tárolás. A vetőmagot hűvös, száraz helyiségben tároljuk. Így csíraképességét 4–5 évig is megtartja.

Osztályozottság. A vetőmag használati értéke növelhető a méret és a fajlagos tömeg szerinti osztályozással, mert a vetési munka pontosabban programozható, a pontos vetéssel – a csírázási százalék ismeretében – a fajta igényének megfelelő növényállomány alakítható ki.