Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

8. fejezet - Termesztéstechnikai munkák

8. fejezet - Termesztéstechnikai munkák

A növények jó fejlődése, nagy termésátlagok elérése csak életfeltételeik optimális kielégítése esetén várható. A termesztés során azonban a tényleges környezeti adottságok és a növények igényei lényegesen különböznek. A termesztéstechnikai munkák elsődleges feladata, hogy a kedvezőtlen környezeti adottságokat megváltoztassa és a növények igényeihez közelítő feltételeket hozzon létre.

A termesztéstechnika – más néven agrotechnika – sokféle műveletet foglal magában. Azokat a műveleteket, amelyek a növény környezetét változtatják, alakítják, ökotechnikai eljárásoknak nevezzük. Ide tartozik a tápanyagellátás, a talajművelés, az öntözés és agrotechnikai hatását tekintve a növényváltás vagy vetésforgó is.

A termesztés során olyan műveletek is szükségesek lehetnek, amelyeket közvetlenül a növényeken végzünk (pl. kötözés, hónaljazás, metszés, levelek eltávolítása stb.). Ezeket a műveleteket fitotechnikai eljárásoknak nevezzük.

A terjesztéstechnikai munkák eszköz- és munkaerő-igényesek, ezért a termelési költségek nagy része e műveletek elvégzéséből adódik. Az agrotechnikai munkák alapos és sokoldalú ismerete a termesztés során nélkülözhetetlen.

Trágyázási ismeretek

Trágyázási alapfogalmak

A trágya a növények tápanyagigényének kielégítésére használt különböző összetételű és halmazállapotú anyagok gyűjtőneve.

Trágyázás fogalmán a szerves vagy szervetlen trágyaanyagok talajba, a növények lombjára vagy a termesztőhely légterébe való juttatását értjük.

A termesztés során alkalmazott trágyázási műveletek szakszerűen összeállított rendszerét pedig trágyázási rendszernek nevezzük.

A trágyázási rendszer elemei:

– a trágya megválasztása;

– a trágyamennyiség (-adag) meghatározása;

– az elosztás, kiszórás és talajba juttatás módja;

– a trágyázás időpontja.

Trágyaanyagok

A zöldségtermesztő üzemekben használatos trágyák alapanyaguk szerint a következőképp csoportosíthatók:

– szerves trágyák,

– szervtelen ásványi vagy műtrágyák,

– baktériumtrágyák.

A csoportokba tartozó trágyaanyagok halmazállapotuk, eredetük, a műtrágyák ezenkívül hatóanyag-tartalmuk alapján is sokfélék (19., 20. és 21. táblázat).

19. táblázat - A trágyaanyagok csoportosítása

Megnevezés

Szilárd

Folyékony

Légnemű

Szerves trágyák

istállótrágya(almos)

komposzttrágya

tőzeges trágyák

zöldtrágya

hígtrágya

(alom nélküli

istállótrágya)

szén-dioxid-trágya

Ásványi és műtrágyák

Nitrogénműtrágyák

Foszforműtrágyák

Káliumműtrágyák

Mikroelemműtrágyák

összetett műtrágyák

komplex műtrágyák

Nitrogénműtrágyák

összetett műtrágyák

komplex műtrágyák

Baktériumtrágyák


20. táblázat - A szerves trágyák vegyi összetétele

Megnevezés

Víztartalom

(%)

Szerves anyag

(%)

Tápelemtartalom

(%)

N

P2O5

K2O

Baromfitrágya

56,0

26,0

1,63

1,54

0,85

Juhtrágya

69,0

29,0

0,82

0,24

0,65

Lótrágya

70,5

26,0

0,57

0,28

0,52

Nyúltrágya

73,0

25,0

0,80

0,20

0,70

Szarvasmarhatrágya

77,0

20,0

0,43

0,24

0,48

Tőzeges sertéstrágya

72,4

25,0

0,45

0,19

0,60

Tőzeges fekáltrágya

62,5

31,0

0,91

0,73

0,37

Hígtrágya

92,0

7,3

0,46

0,14

0,55

Trágyalé

96,0

1,7

0,19

0,01

0,40

Komposzttrágya

61,3

28,5

0,38

0,25

0,42

Zöldtrágya

– csillagfürt

91,6

8,0

0,29

0,07

0,19

– napraforgó

89,9

9,7

0,24

0,03

0,31


21. táblázat - A zöldségtermesztésben használt műtrágyák tápelemtartalma

Megnevezés

Halmazállapot

Makrotápelem-tartalom (%)

Mikrotápelemelőfordulás

N

P2O5

K2O

MgO

Fe

Cu

Zn

Mn

B

Mo

Ammónium-nitrát

szilárd

34,0

Pétisó

szilárd

25,0

Agronit

szilárd

28,0

Karbamid

szilárd

46,0

Ammónium-szulfát

szilárd

20,5

Szuperfoszfát

szilárd

18,0

Kálium-klorid

szilárd

40,0

60,0

Kálium-szulfát

szilárd

50,0

Mikramid

szilárd

45,0

0,5

+

+

+

+

+

+

Plantosan 4 D

szilárd

20,0

10,0

15,0

6

+

+

+

+

+

+

Buviplant

szilárd

20,0

10,0

15,0

4

+

+

+

+

+

Volldünger

szilárd

14,0

7,0

21,0

1

+

+

+

+

+

Lomasol

folyékony

5,0

20,0

10,0

Peretrix III.

folyékony

5,0

8,0

10,0

+

+

+

+

+

+

+

Plantán

folyékony

9,0

9,0

7,0

+

+

+

+

+

+

Wuxal

folyékony

9,0

9,0

7,0

+

+

+

+

+

+

Fitohorm Standard Z.

folyékony

1,5

2,5

1,0

+

+

+

+

+

+


• A szerves trágyák hatása sokoldalú és tartós. Szerves anyagaik táplálékául szolgálnak a lebontást végző talajélőlények számára, amelyek az életműködésük során fokozatosan tárják fel és bocsátják a növények rendelkezésére a szerves anyagban megkötött tápelemeket. A szerves trágyák ezért folyamatos és egyenletes tápanyagellátást tesznek lehetővé.

A lebontásuk során keletkező humuszkolloidok növelik a talajvíz- és tápelemmegkötő képességét, tehát javítják a talaj termékenységét.

• Az ásványi eredetű műtrágyákkal a növények számára nélkülözhetetlen táplálóelemek juttathatók a talajba. Használatuk elsődleges célja a növények által kivont tápanyagok vissszapótlása.

Humuszszegény talajokon, öntözetlen körülmények között a műtrágyák hatása csökken. Ilyenkor a szerves és műtrágyák összehangolt használatával a termésátlagok jobban növelhetők.

Talaj nélküli zöldséghajtatásban (vízkultúra, kemokultúra) viszont a vízben oldott műtrágyák (tápoldat) használata kizárólagos szerephez jut.

A műtrágyák hatóanyag-tartalmuk, a tartalmazott tápelemek száma (összetétel) és halmazállapotuk alapján csoportosíthatók.

Hatóanyag-tartalmuk alapján nitrogén-, foszfor-, kálium- és mikroelemtrágyákat különböztetünk meg.

A műtrágyák összetételük alapján egy hatóanyagot tartalmazó egyedi műtrágyák, a két vagy több hatóanyagot tartalmazó összetett műtrágyák, valamint a minden nélkülözhetetlen növényi tápanyagot tartalmazó komplex műtrágyák csoportjába sorolhatók.

Halmazállapotuk alapján szilárd és folyékony műtrágyákat különböztetünk meg, ami a kereskedelmi forgalomban való megjelenési formájukat jelzi.

A műtrágyák szállítása és kiszórása – nagy hatóanyag-tartalmuk következtében – könnyebb és olcsóbb. A műtrágyák árának rohamos növekedése, valamint a környezetvédelmi szempontok azonban a műtrágyák ésszerűen takarékos használatát indokolják.

A trágya mennyiségének meghatározása

A zöldségtermesztő üzemekben alkalmazott trágyázási rendszerek – a tápanyag-visszapótlás szintje, a trágyaadagok nagysága alapján – a következők lehetnek:

– feltöltő,

– tartalékoló,

– visszapótló,

– talajzsaroló.

Feltöltő trágyázási rendszer esetén a talajt – rendkívül nagy adagú szerves és műtrágyákkal – luxusellátás szintjére töltik fel. Használata a maximális termésátlag elérésére törekvő zöldséghajtatásban elterjedt.

Tartalékoló trágyázási rendszer alkalmazásakor egy-két, a talajban jól megkötődő tápelemből (pl. P és K) a kivont mennyiségnél nagyobb adagot adunk a talajba. Így ebből az elemből lassú feltöltődés indul meg, vagy adagolása egy-egy évben szünetelhet. E rendszer alkalmazása a tápelemek megkötésére képes agyag- vagy humuszkolloidokban gazdag, de tápelemekben szegény talajon indokolt.

Visszapótló trágyázási rendszer esetén az évi tápanyag-visszapótlás mértéke, a tervezett termeléssel kivont táplálóanyag mennyiségéhez és a trágyahatóanyagok értékesüléséhez igazodik. A szántóföldi üzemi zöldségtermesztésben ezt a trágyázási rendszert használják általánosan.

Talajzsaroló trágyázási rendszer esetén a trágyázással visszapótolt tápanyagok mennyisége kisebb a növények által kivont tápelemek mennyiségénél. Ez a rendszer természettől fogva gazdag és trágyával túlságosan feltöltött talajok esetében tudatosan alkalmazható, trágyabeszerzési nehézségek esetén pedig kényszerű következmény lehet.

Az istállótrágya-adagok nagyságának megállapításakor több tényezőt kell figyelembe venni. A tényezők közül a termesztés intenzitási foka, a rendelkezésre álló trágya mennyisége, továbbá a trágyaelosztás módja irányadó.

• Szabadföldi zöldségtermesztő üzemekben a 35–40 t/ha istállótrágya-adag a leggyakoribb. Ezt teljes adagú trágyázásnak nevezzük.

• Gyenge trágyaellátás és mérsékelten szervestrágya-igényes növény termesztésekor fél adagú (18–20 t/ha) istállótrágyázás végezhető.

Kis adagú trágyázás fészek- és sortrágyázáskor használatos. Fészektrágyázáskor 6–8 t/ha, sortrágyázáskor 10–15 t/ha az adag nagysága.

Nagy adagú istállótrágyázás a zöldséghajtatásban szokásos, ahol 70–150 t/ha (7–15 kg/m2) trágyát juttatnak a talajba.

Fontos feladat a szükséges és gazdaságos műtrágyaadag szakszerű meghatározása. Túlzott adagolásuk növénykárosító és költségnövelő hatásuk miatt kétszeresen is káros. A tápelemek helytelen (a szükségestől eltérő) aránya a műtrágyázást hatástalanná teszi, mivel az elért termés nagysága a minimumban lévő tápelemhez igazodik (Liebig törvénye).

A műtrágyaadag meghatározásakor a korszerű zöldségtermesztésben a talaj tápanyagtartalmáról tájékoztató laboratóriumi talajvizsgálat adataira támaszkodunk. A növényelemzés módszerét részben hiánybetegségek okainak felderítésére, részben a tápanyagellátás tenyészidő alatti ellenőrzésére végzik.

A szántóföldi zöldségtermesztésben a háromévenkénti talajvizsgálat az általános, a zöldséghajtatásban évenként, a többes termesztés esetén minden növény ültetése előtt végeznek talajvizsgálatot.

A szántóföldi zöldségtermesztéshez használható műtrágyázási ismereteket a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ (MÉM-NAK) által 1981-ben kiadott módszerkönyv tartalmazza. Ebben a műtrágyaadagok meghatározásakor számításba veszik:

– a termőhely talaptípusát, kötöttségét és mésztartalmát,

– a talaj tápanyagtartalmát,

– a zöldségfaj fajlagos tápanyag-, illetve műtrágyaigényét,

– a tervezett termés mennyiségét,

– az elővetemény és szervestrágyázás módosító hatását.

A módszer tehát minden olyan tényezőt számításba vesz, amely a tudomány jelenlegi állása szerint a műtrágyaadag nagyságát befolyásolja.

A termőhely talajtípusa alapján a zöldségtermő talajok lehetnek:

I. csernozjom talajok,

II. barna erdőtalajok,

III. kötött réti és glejes erdőtalajok,

IV. laza homoktalajok.

Ezeket a termőhelyeket a nitrogén- és káliumellátottság megítélésekor kötöttség alapján, a foszforellátottság megítélésekor pedig mésztartalom alapján még két-két csoportra bontják (22., 23. és 24. táblázat). Így az átlagosnál kötöttebb (illetve meszesebb) és az átlagosnál lazább (illetve mészhiányosabb) talajokra más-más tápanyag-határértékek jelentik a tápanyag-ellátottság minőségét.

22. táblázat - A talaj humusztartalmának határértékei (a nitrogénellátottság megítéléséhez) (A szántóföldi zöldségnövények műtrágyázási irányelvei, 1981)

Szántóföldi

termőhely

KA

Humusz (%)

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

I.

g42

2,00

2,01–2,40

2,41–3,00

3,01–4,00

4,01–

l42

1,50

1,51–1,90

1,91–2,50

2,51–3,50

3,51–

II.

g38

1,50

1,51–1,90

1,91–2,50

2,51–3,50

3,51–

l38

1,20

1,21–1,50

1,51–2,00

2,01–3,00

3,01–

III.

g50

2,00

2,01–2,50

2,51–3,30

3,31–4,50

4,51–

l50

1,60

1,61–2,00

2,01–2,80

2,81–4,00

4,01–

IV.

30–38

0,70

0,71–1,00

1,01–1,50

1,51–2,50

2,51–

l30

0,40

0,41–0,70

0,71–1,20

1,21–2,00

2,01–


23. táblázat - A talaj AL-oldható foszfáttartalmának határértékei (a felvehetőfoszfor-ellátottság megítéléséhez) (A szántóföldi zöldségnövények műtrágyázási irányelvei, 1981)

Szántóföldi

termőhely

Karbonátosság

(CaCo3 %)

P2O5 ppm

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

I.

g1

50

51–90

91–150

151–250

251–450

l1

40

41–80

81–130

131–200

201–400

II.

g1

40

41–70

71–120

121–200

201–400

l1

30

31–60

61–100

101–160

161–360

III.

g1

40

41–70

71–110

111–180

181–380

l1

30

31–60

61–100

101–150

151–350

IV.

g1

50

51–80

81–130

131–250

251–450

l1

30

31–60

61–100

101–200

201–400


24. táblázat - A talaj AL-oldható káliumtartalmának határértékei (a felvehetőkálium-ellátottság megítéléséhez) (A szántóföldi zöldségnövények műtrágyázási irányelvei, 1981)

Szántóföldi

termőhely

KA

K2O ppm

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

I.

g42

100

101–160

161–240

241–350

351–550

l42

80

81–130

131–200

201–300

301–500

II.

g38

90

91–140

141–210

211–300

301–500

l38

60

61–100

101–160

161–250

251–450

III.

g50

150

151–250

251–380

381–500

501–700

l50

120

121–200

201–330

331–450

451–650

IV.

30–38

90

91–120

121–160

161–220

221–420

l30

50

51–80

81–120

121–180

181–380


A tápanyag-ellátottság megítélésekor a talajvizsgálati adatok alapján igen gyenge – gyenge – közepes – jó – igen jó minősítést kaphat a talaj. A műtrágya érvényesülését, valamint a növény által kivont (egységnyi termésben felhalmozott) tápelemek mennyiségét a talaj tápanyag-ellátottsága lényegesen befolyásolja. Ezért a zöldségfajok fajlagos műtrágyaigénye (kg/t termés) a talaj tápanyag-ellátottságának felsorolt fokozatainál eltérő értékeket mutat. Ezeket a fajlagos műtrágyaigényt kifejező értékeket a módszerkönyv zöldségfajonként külön táblázatban közli.

Az egységnyi területre (ha) szükséges műtrágya mennyiségét (kg) a fajlagos műtrágyaigény (kg/t) és tervezett terméstömeg (t/ha) szorzata adja.

Ezt az értéket pillangós elővetemény és szervestrágyázás esetén csökkenteni kell. Nagy tömegű, nitrogénben szegény szármaradvány beszántásakor viszont a nitrogénműtrágya adagját növelni lehet.

Az ismertetett módszer a gyakorlatban jól alkalmazható, ennek ellenére folyamatos fejlesztése, finomítása indokolt.

A műtrágyaadagok nagyságának meghatározása a zöldséghajtatásban ugyancsak a laboratóriumi talajvizsgálat adataira támaszkodik, számos vonatkozásban mégis eltér a szabadföldi termesztésben alkalmazott módszertől.

Így eltérés van a talajvizsgálatok módszerében és ennek következtében a tápanyagellátást jelző értékekben is.

A módszerben tapasztalható eltéréseket az indokolja, hogy a zöldséghajtatásban használt talajok szerves anyagban gazdagok, tápanyagokkal feltöltöttek, így a kisebb különbségek érzékelésére a szántóföldi talajok minősítésére szabványosított talajvizsgálati módszerek nem felelnek meg.

A trágyaelosztás és -bemunkálás módja

A trágyaelosztás fogalmán a felületre juttatás egyenletességét értjük. A trágyaelosztás módjai:

– terítés,

– sortrágyázás,

– fészektrágyázás.

• A terítés a legáltalánosabb trágyaelosztási módszer. Terítéskor a trágyát a talaj (vagy lombtrágyázás esetében a növény) felületén egyenletesen osztatják el. Nagyüzemekben a szerves trágya szervestrágya-szóró géppel, a szilárd műtrágya műtrágyaszóró géppel, a tápoldat öntözőrendszeren át, lombtrágya pedig a permetezőgéppel teríthető el egyenletesen.

Sortrágyázáskor a trágyaanyagot a növénysorok alá vagy a növénysorok mellé helyezik el. Széles sorközű növényeknél (pl. uborka) alkalmazható, kisüzemi módszer. Szerves és ásványi trágyák egyaránt használhatók sortrágyaként. A szerves trágyák soros elhelyezését a trágyatakarékosság kényszere indokolja. Szerves trágyából érett istállótrágya vagy komposzttrágya használható, amelyet ekével nyitott barázdába helyeznek, majd gépi vagy kézi erővel földdel takarnak. A műtrágyák soros elhelyezésére a kombinált vetőgép alkalmas, amely a műtrágyát a magsorok mellé, a magvetés mélységébe vagy annál kissé mélyebbre juttatja a talajba.

• A fészektrágyázás nagy térállású zöldségnövények (dinnye, tök) ültetése előtt használatos trágyázási mód. Jellegzetesen kisüzemi módszer, ugyanis a művelet csak kézi erővel végezhető. Utóhatása is kedvezőtlen, mert a következő években a fészkek helyére kerülő növények erősebben fejlődnek, az állomány egyenetlen (ún. bujafoltos) lesz.

A trágya soros és fészkes elosztása esetén az egységnyi trágyára jutó termésnövelő hatás növekszik, vagyis a trágya hatékonyabban hasznosul.

A trágyabemunkálás csak a talajra terített trágyák esetében jelent gondot. A trágyaanyagok talajba juttatásának mélység és eszköz tekintetében is sokféle módja alakult ki.

Az istállótrágya egyik alkalmazzási módja a talajtakarás. Ilyenkor a felszínre terített érett istállótrágyát nem művelik be a talajba, mert a szigetelés (a hő- és vízgazdálkodás egyenletesebbé tétele) és az eső vagy az öntözővíz általi tápanyag-bemosódás révén a tápanyagellátás a feladata.

A trágyaanyagok sekély bemunkálása (5–15 cm) a növények vetése előtt, a kezdeti fejlődés gyorsítása céljából adott műtrágyák talajba művelésekor általános. A bemunkálásra porhanyító talajművelő eszközök (tárcsás borona, kultivátor, kombinátor) használhatók.

A trágya mély bemunkálása (20–50 cm) a szerves trágyák és az ősszel kiszórt műtrágyák beművelésekor általános. A trágyaanyagokat a művelt talajréteg vastagságával egyező mélységig dolgozzák a talajba. A művelés mélysége leggyakrabban 20–35 cm, kivételes esetben (pl. spárgatelepítés előtt) 40–50 cm is lehet. Eszköze üzemekben az eke, házikertekben az ásó.

A trágyabemunkálás különleges típusa a trágya öntözővízzel való kijuttatása (tápoldatozás). A tápoldat a talajba szivárog, és tápanyagait a növény a gyökerein át veszi fel. Tápoldatozáskor a bemunkálás mélysége a beszivárgás mélységével azonos, és a vízgadag nagyságával szabályozható.

A trágyázás időpontja

A trágyázási időpont meghatározásakor a termesztett növény szaporítási időpontjához igazodunk.

Annak alapján, hogy a trágya milyen időszakban (a vetés előtt vagy a tenyészidő folyamán) kerül a talajban, megkülönböztetünk:

– alaptrágyázást,

– indító (starter) trágyázást és

– fejtrágyázást.

• Az alaptrágyázás célja hosszabb ideig ható, nagy mennyiségű tápanyag beforgatása a művelt talajréteg teljes mélységébe. A mélyebb, ezért tartósan nedves talajrétegbe dolgozott alaptrágyát a növények öntözés nélküli termesztésben és szárazság idején is jól hasznosítják. Az alaptrágyázást a tenyészidőszakon kívül végzik, ideje az alapvető talajművelési munkákkal esik egybe. A legtöbb zöldségnövény esetében az alaptrágyázás időszaka az ősz, de a nyári és az őszi vetésű növények tavaszi és nyári alaptrágyázása is indokolt lehet. Alaptrágyázásra a szerves és a műtrágyák egyaránt használatosak. A szerves trágyák közül az istállótrágyát, a zöldtrágyát és a tőzeges trágyákat, a műtrágyák közül elsősorban a talajban jobban kötődő foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat kell alaptrágyaként beművelni. A kimosódásra hajlamos nitrogénműtrágyák alaptrágyaként való részleges kijuttatása csak kötött talajokon és a korai vetésű növények termesztésekor indokolt. Az alaptrágyák általában mélyszántással, az évelő zöldségnövények számára pedig mélyforgatással művelhetők a talajba.

• Az indító (starter) trágyázás célja – mint a nevéből is kitűnik – a kelés utáni kezdeti fejlődés segítése, palánták ültetése esetén ezenkívül a begyökerezés gyorsítása. Ajánlott időpontja közvetlenül a vetés előtt vagy a vetéssel egy időben van. A trágyabeművelés mélysége a vetés, illetve az ültetés mélységével egyezik vagy azt alig haladja meg.

Az indító trágyázásra használt trágyákkal szemben alapkövetelmény, hogy könnyen oldódó és gyorsan felvehető alakban tartalmazzák a növényi tápanyagokat. A szerves trágyák közül a komposztált istállótrágya, a dúsított komposzttrágya, a műtrágyák közül főként nitrogéntartalmú műtrágyák használhatók indító trágyázásra. Öntözéses termesztésben foszfor- és káliumtartalmú egyedi és összetett műtrágyák is jó hatásfokkal adhatók indító trágyaként.

A talajba művelés módja változatos. Legelterjedtebb a trágya felületi elterítése és a vetés előtti talaj-előkészítést végző gépekkel (tárcsás borona, kultivátor, kombinátor stb.) való sekély bemunkálása.

Magvetés esetén az indító trágya kombinált vetőgéppel, a megvetéssel egy időben is kijuttatható. A zöldségtermesztésben elterjedt módszer a palántáknak híg tápoldattal való beöntözése, ami ugyancsak az indító trágyázás fogalomkörébe tartozik.

• A fejtrágyázás fogalomkörébe a termesztett növények tenyészideje alatt végzett trágyázási eljárásokat soroljuk.

A fejtrágyázás célja a növények tápanyagigényének folyamatos és egyenletes kielégítése az egész tenyészidő folyamán. Az időszakosan jelentkező tápanyagszegénység megszüntetésére és az ebből adódó lassú fejlődés meggyorsítására látványos hatás érhető el fejtrágyázással.

Fejtrágyázásra csak vízben oldható, könnyen felvehető hatóanyagot tartalmazó trágyaszerek használhatók. A zöldségtermesztés gyakorlatában a fejtrágyázásnak sokféle módszere alakult ki. Ezek:

– szilárd műtrágyázás,

– tápoldatozás (oldattrágyázás),

– lomb- vagy permettrágyázás,

– CO2- (gáz-)trágyázás

– szerves trágyával való talajtakarás

A CO2-trágyázás csak fedett területen folyó zöldséghajtatásban alkalmazható. A lombtrágyázást minden termesztési feltétel (öntözetlen és öntözött szabadföldi termesztés, zöldséghajtatás) esetén jó hatásfokkal végzik.

A többi fejtrágyázási módszertől csak öntözéses viszonyok között várható biztos eredmény.