Ugrás a tartalomhoz

Tájtervezés - tájrendezés

Dr. Csemez Attila

Mezőgazda Kiadó

Kitekintés

Kitekintés

A könyv olvasása közben az Olvasóban feltehetően különböző emocionális hatások indukálódnak. Egyesek hiányolnak témaköröket, mások terjengősnek tarthatnak bizonyos részeket. Lesznek, akik vibrálónak avagy unalmasnak, esetleg feleslegesnek tekintenek fejezeteket. Van, aki elégedett lesz az ismeretanyaggal, és lesz aki mást várt. És ez így is van rendjén.

Amennyire nincs két egyforma tájegység, annyira nem létezik két azonos tájrendezési terv, fejlesztési megközelítési mód sem. A T. Olvasót alapképzettsége, gyakorlati tevékenysége, szakterületi attitűdjei motiválják a véleménynyilvánításban. A szerző sem tehetett mást; szakterületi hitvallását, tájtervezői nézeteit adta közre.

A hazai táj történetével, alakításával, a tájtervezés hatásaival foglalkoztam.

  • Hogyan látod a jövőt? – teszik fel a jogos kérdést.

  • Aggódom és reménykedem.

Az aggodalomra az elmúlt évtizedekben, fél évszázadban bekövetkezett, a táji adottságok iránti alázatot nélkülöző ipartelepítés, lakótelep-építés, hétvégi-házas burjánzás, nyomvonalas „létesítmény-hálózat”-fejlesztés, környezetszennyezés, kárpótlási tévcselekedet éppen elegendő okot ad. Tévedés ne essék, nem a tények, az életszínvonalat növelő szükségszerű beruházások ellen van kifogásom, hanem a megvalósítás hogyanja miatt ágálok. Az utóbbi években a privatizációval megindult folyamat kedvezőtlen táji hatásai miatt az aggodalomra minden okunk meglehet.

De reménykedem is. Ameddig még van védelemre érdemes tájegységünk, ameddig a táj rendezésével a lakosság életörömét fokozni lehet, értelmét látom az igyekezetnek. Ameddig a káros emberi befolyásolás mértékét csökkenteni, látszatát takarni lehet, ameddig adott tájrészletet vonzóbbá, az irritálóan alakult felületeket rendezetté lehet tenni, addig hasznosak a tájtervezési erőfeszítések.

– Milyennek szeretném a hazai tájat 50–100 év múlva látni?

– Rendezettnek, kulturáltan alakítottnak.

A rendezettség kétféleképpen érhető el: egyrészt a beruházási létesítmények tájba illesztésével, másrészt bizonyos beavatkozások megakadályozásával! Mindkét esetben az a jó, ha a tájtervezői tevékenység „nem látható”. Nem látható, mert sikerült az újabb befolyásolást megakadályozni, megváltoztatni, módosítani, vagy mert a tájba illesztés olyannyira sikeres lett.

A „rendezettség” alatt – az objektumok környékén túlmenően – olyan fejlesztéseket is értek, amelyek megvalósítása esetén

  • a Duna, a Tisza és a nagyobb folyók mentén sétautakon illetve kerékpárral végig lehet menni, közben kulturáltan lehet megszállni, étkezni, az egyedi tájértékeket, a nemzeti örökséget megismerni,

  • a Balatont, a Velencei-tavat és a többi vízfelületet – a nádas sáv kivételével – körbe lehet a part mentén járni,

  • az országot összefüggő zöldfolyosó-rendszer (greenway) hálózza be és kapcsolja össze a szomszédos országokkal,

  • a külterület viszonylagos beépítésmentessége megmarad, a széttelepülési folyamat nem gyorsul,

  • a nyomvonalas létesítmények szabdaló hatása nem érvényesül,

  • a tájsebek begyógyulnak, azaz a bányagödrök, a depóniák rekultiválására sor kerül,

  • a látványkárosító hatások, a vizuális ártalmak száma nem emelkedik,

  • az új létesítményeket tájba illesztetten valósítják meg,

  • az utak, az autópályák mente nem épül be,

  • a zöldmezős beruházások, a létesítmények belterületbe vonásának aránya csökken,

  • a kedvezőtlen termőhelyi adottságú mezőgazdasági területeket beerdősítik,

  • az erdősültség aránya 25% fölé emelkedik, illetve elérheti akár a 30%-ot is.