Ugrás a tartalomhoz

Tájtervezés - tájrendezés

Dr. Csemez Attila

Mezőgazda Kiadó

7. fejezet - Melléklet

7. fejezet - Melléklet

  1. Fogalommeghatározások

  2. Művelési ág változások a Duna–Tisza közén

  3. Vízgyűjtők és belvízrendszerek

  4. Erzsébet emlékfásítások Heves vármegye területén

  5. Millecentenáriumi emlékfásítás a közutak mentén

1. melléklet. Fogalommeghatározások (Általános tájvédelem)

A definíciók az általános tájvédelem – Fogalommeghatározások c. Környezet- és Természetvédelmi Ágazati Szabványból (MSZ–13–195–1990) származnak, amelynek kidolgozásában szerző részt vett.

Agroökológiai potenciál. A környezeti feltételek által meghatározott termesztési lehetőségek.

Antropogén változás. A társadalom tevékenységének hatására a tájalkotó elemek és tájformáló tényezők tulajdonságaiban, illetve azok kölcsönhatásaiban bekövetkező módosulás.

Általános tájvédelem. A külterületeknek természetvédelmi oltalom alatt nem álló részén folytatott tevékenységek összehangolása, amely a táj optimális teljesítőképességének keresését szolgálja, a társadalom mindenkori tudományos és technikai színvonalán a teljesítőképesség megőrzését, helyreállítását és növelését biztosítják.

Egyedi tájértékek. Az ember társadalmi tevékenységével létrehozott olyan jelentőssé vált tájalkotó elemek, amelyek a termeléssel, közlekedéssel, történelmi eseményekkel, kultúrtörténeti tevékenységgel kapcsolatban keletkeztek, valamint olyan jelentős természeti képződmények, amelyek természetvédelem alá nem esnek, de a tájjelleg szempontjából számottevőek.

Erdőgazdasági táj. Az a tájtípus, amelynek karakterét az erdő jellegű faállomány tájképi együttese adja, amelyben többnyire erdőgazdálkodási művelést folytatnak.

Erdőterület. A települések bel- és külterületének legalább 1500 m2 nagyságú, fákkal és cserjékkel borított területfelhasználási egysége. Elsődleges rendeltetése szerint lehet: gazdasági, védelmi, közjóléti és egyéb rendeltetésű. (Meghatározás: OÉSZ alapján)

Földterület. Az ország teljes területe, amely a következő részterületekre oszlik:

  • termőterület

  • mezőgazdasági terület

  • erdőterület

  • nádas

  • halastó

  • művelés alól kivett terület.

Intézményterület. A települések belterületének olyan területfelhasználási egysége, amely elsősorban az alapfokúnál magasabb szintű (igazgatási és társadalmi, egészségügyi és szociális, művelődési és nevelési, oktatási, testnevelési és sportolási, tudományos és nem üzemi jellegű kutatási, tervezési, kereskedelmi ellátó és szolgáltató stb.) intézmények létesítményeinek elhelyezésére szolgál.

Ipargazdasági táj. Az a tájtípus, amelynek tájképi megjelenésében a bányászati, az ipari, az energiaellátási, a raktározási építmények, létesítmények dominálnak, biológiailag inaktív felületek mozaikszerű összessége.

Ipari- és raktárterület. A települések belterületének olyan területfelhasználási egysége, ahol elsősorban az ipar, az energiaellátás és a településgazdálkodás üzemi létesítményei, továbbá raktárak és más tárolóépítmények helyezhetők el.

Kertgazdasági táj. Az a tájtípus, amelynek karakterét a kertészeti növények (gyümölcs, szőlő, zöldség, dísznövény, gyógynövény) termesztése határozza meg.

Kilátásvédelem (rálátásvédelem). Olyan rendezési, területrendezési követelmény, amely tájrészletek, tájelemek, építmények eltakarásának megakadályozására irányul.

Komplex melioráció. Olyan öszszehangoltan végzett tevékenység, melynek során egy önállóan meliorálható terület egészén valamennyi helyileg szükséges beavatkozás meliorációs tervben meghatározott sorrendben és időben megvalósul.

Környezetgazdálkodás. A környezetet befolyásoló olyan céltudatos emberi tevékenység, amely a környezeti elemek harmonikus összhangjának megteremtésére és fenntartására az elérhető legkisebb ráfordítással irányul és lehetővé teszi a tartamos és optimális tájhasználatot.

Környezeti elemek. A környezet élő és élettelen alkotórészei: föld, víz, levegő, élővilág.

Környezeti hatás. A környezeti elemeket (föld, víz, levegő, élővilág) és antropogén elemegyütteseket érő pozitív és negatív irányú befolyásfolyamat.

Környezeti tényezők. Azok a földszíni és felszín alatti sajátosságok, valamint kölcsönhatások, amelyek a környezeti elemek, jelenségek minőségét és hatását befolyásolják, változtatják.

Közlekedési terület. A települések bel- és külterületének olyan felhasználási egysége, amely az országos közutak, tanácsi közutak közül a fő- és gyűjtőutak, ezek csomópontjai, az országos közforgalmú vasutak és nagy területigényű egyéb közúti, vasúti, vízi és légi közlekedési, illetve szállítási építmények elhelyezésére szolgál.

Lakóterület. A települések belterületén az a területfelhasználási egység, amely elsősorban lakóépítmények elhelyezésére szolgál. A beépítés jellege, mértéke, közmű-vesítettsége alapján építési övezetekre tagolják.

Melioráció. Minden olyan tartós és lényeges hatású beavatkozás, amely a földhasználat igényeivel összhangban és a környezetvédelem követelményeinek megfelelően kedvezően módosítja a termőhelyi adottságokat. Magában foglalja a mezőgazdasági területrendezési, a tájvédelmi, a mezőgazdasági célú vízrendezési és a talajjavítási feladatok összességét.

Mérnökbiológia. Az alkalmazott műszaki és biológiai tudományok szintézise. Foglalkozik az építmények, földművek növényekkel, növényi anyagokkal való védelmével és a művi létesítmények tájba illesztésével. A vízügyi gyakorlatban a mérnökbiológiai módszerek vízépítési biotechnika néven ismertek.

Mezőgazdasági rendeltetésű terület. A települések külterületének a növénytermesztés és az állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és tárolás céljára szolgáló része. Zártkerti és zártkerten kívüli övezetre lehet tagolni.

Mezőgazdasági táj. Az a tájtípus, amelynek karakterét a szántóföldön és a gyepterületen folytatott, idő- és térbeli változékonyságot, labilis ökológiai állapotot eredményező növénytermesztés és állattenyésztés adja.

Mezőgazdasági területrendezés. Az ökológiai viszonyoknak és a termelési céloknak megfelelő racionális földhasználat kialakítása. Kiterjed a művelési ágak elrendezésére, művelési egységek megvalósítására (területcserék, táblásítás, tereprendezés, vízmosás bedöntés, felesleges utak, árkok megszüntetése, elhagyott tanyahelyek, épületek nyomainak megszüntetése, ezekhez kapcsolódó irtási munkák, földúthasználati kialakítása).

Nemzeti park. Az országnak jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott olyan nagyobb tája, amely a növény- és az állatfajok jelenléte, a fölfelszíni formák és ezek együttese miatt a tudomány, a közművelődés, valamint felüdülés szempontjából különleges jelentőségű és ilyen kategóriaként védetté nyilvánított.

Ökológia. Az élőlény és környezete közötti kölcsönhatás-rendszert, a fizikai, kémiai és biológiai ismereteket hasznosítva, rendszerelméleti alapon elemző tudomány.

Ökológiai egyensúly. Az élőlények és az élethelyek közötti kölcsönhatásokat jellemző dinamikus viszony.

Ökológiai potenciál. A növény- és állatfajok egyedei, illetve az egyedek összessége és azok élethelye sajátosságaiból fakadó teljesítőképesség.

Ökonómiai potenciál. A tájban az adott ökológiai potenciál és adott gazdasági-társadalmi feltételekkel megtermelhető legnagyobb produktum.

Rekultiváció. A roncsolt felszínű, korábbi használati mód következtében degradált területeknek művelésére vagy más hasznosítására (üdülés, sportolás stb.) való előkészítése.

Szegélyhatás. Egyrészt biológiai, másrészt pszihológiai értelemben érvényesülő jelenség. A táj sokoldalúsága a földfelszíni adottságokon túlmenően, a tájhasznosítási módok és a művelési ágak változatosságán, azaz határoló vonalaik, szegélyeik hosszán és milyenségén keresztül jut kifejezésre. A szegélyek a táj karakterét, ezen belül az eltérő területhasználati módok egymásmellettiségét is kifejezésre juttatják.

Táj. A természet és a társadalom kölcsönhatásaiban fejlődő komplex területi egység. Tükrözi a természeti adottságokat, a társadalmi és gazdasági viszonyokat, ugyanakkor magas szintű vizuális-esztétikai értékek hordozója. (E fogalom értelmezés során az emberi tevékenység nyomán állandósuló karaktervonások, míg a „környezet” fogalom értelmezés esetében az ezek érvényesülését befolyásoló környezeti elemek minőségét módosító jelenségek, hatásmechanizmusok a meghatározóak.)

Tájalakítás. Olyan intézkedések rendszere, amely a táj állapotának megváltoztatásával a tájhasznosítást vagy a tájhasznosítás hatékonyságát növeli.

Tájelem. A táj alapvető alkotórészei, illetve azok kapcsolata („tájalkotó elem”, amelyek lehetnek természeti és társadalmi keletkezésűek. A táj természeti alkotóeleme gyakorlatilag a környezet elemeivel egyeznek meg, miként azonban a táj és környezet fogalmából következik, a környezeti elemek állandósult karaktervonásaikkal válnak tájalkotó elemmé. A táj társadalmi alkotó elemei a társadalmi tevékenységek eredményeképpen meg-jelenő objektumok.

Tájesztétika. A tájképben érvényesülő természeti és társadalmi szép értelmezésével és értékelésével foglalkozó tudomány.

Tájértékelés. A táj természeti, módosított és művi elemeinek, elemegyütteseinek elemzése, azok ökológiai, ökonómiai és esztétikai jelentőségének meghatározása. Az ökonómiai, az alkalmassági, a komplexnek tekinthető és egyéb értékelési módszerek a tájrendezési tervek készítésének szerves részi, a vizsgálati eredményeknek a tervező számára meghatározó elemei, az érdeklődőknek pedig a szemléletes megjelenítés formái. A táj egyes elemeinek külön-külön történő értékelése a relatív tájértékelés. A különböző elemek közötti hatások értékelése a komplex, az elemcsoportok egymásra hatásainak értékelése az integrált tájértékelés.

Tájformáló tényezők. Olyan hatóerők, amelyek a tájelemek hatását befolyásolják, módosítják vagy változtatják. (Pl. maradandó változást okozó természeti erők, az ember termelési ismerete és tevékenysége.)

Tájgondozás. A táj tulajdonságainak az eredményes tájhasznosításhoz szükséges állapotban való megőrzésére irányuló szabályozó intézkedések és tevékenységek rendszere.

Tájhasználat. A tájpotenciál adottságainak társadalmi célú érvényesítése.

Tájhasználati konfliktus. Az optimális társadalmi-gazdasági hasznosítástól eltérően, a táj potenciális (ökológiai, ökonómiai és tájképi) értékeit rontó tevékenység megnyilvánulása.

Tájhasznosítás. A tájpotenciál megőrzésére vagy növelésére irányuló tájhasználat.

Tájjelleg. A sajátos természeti elemekből a gazdálkodás és a népi kultúra együtteséből kialakult karakter.

Tájkép. A látóhatár kiterjedéséig vizuálisan érzékelhető élő és élettelen tájalkotó elemek formákkal és színekkel jellemzett együttese.

Tájképi potenciál. A tájnak pszichológiai és esztétikai hatások révén érvényesülő teljesítőképessége, amely közvetett módszerekkel értékelhető.

Tájpotenciál. A táj teljesítőképessége, alkotói az adott tájegység egymással kölcsönhatásban álló ökológiai, ökonómiai és tájképi potenciáljai. Kifejezi a tájhasználat lehetséges mértékét, azt, hogy egy táj milyen mértékben alkalmas a társadalom sokrétű igényeinek kielégítésére.

Tájrekonstrukció. A tájszerkezet helyreállítása vagy adott állapot megőrzése tájrendezési terv alapján.

Tájrendezés. Ökológiai, műszaki, ökonómiai ismeretek és esztétikai elvek alapján emberi környezet, a táj alakítása annak érdekében, hogy a táj élettani kondicionáló hatása, termelőképessége, használati és vizuális értéke növekedjék.

Tájrendezési terv. Ökológiai, műszaki, ökonómiai és esztétikai elvek érvényesítésével készülő terv, amely a táj élettani kondicionáló hatásának, teljesítő- és termelő) képességének, vizuális értékének növelése céljából készül.

Tájszerkezet. A tájhasznosítás módjának térbeli vetülete, a különböző funkciójú tájalkotó elemek és elemegyüttesek elhelyezkedésének térbeli rendje.

Tájterhelés. A tájra gyakorolt természeti és antropogén hatások, amelyek tulajdonságainak romlásához vezetnek.

Tájtípus. A természetes adottságokat jellegzetesen tükröző, társadalmi és történelmi folyamatokban kialakult munkamegosztás eredményeképpen differenciálódott táj. Elsődleges rendeltetésük szerint a következő tájtípusok különböztethetők meg:

  • termelőtáj, amely lehet termőtáj (ezen belül: mezőgazdasági táj, kertgazdasági táj, erdőgazdasági táj) ipargazdasági táj

  • lakó (települési) táj

  • üdülőtáj.

Tájváltozás. Tájalakulás vagy önfejlődés következtében a tájalkotó elemek vagy tájformáló tényezők módosulás.

Tájvédelem. Jogi, szervezési, gazdasági, technológiai, biológiai, felvilágosító és propaganda intézkedések rendszere, amely az alapvető tájhasznosítási módok táji feltételeinek, a társadalmi-gazdasági tevékenység biztosításának, a táji értékeknek a megőrzésére és helyreállítására irányul.

Tájvédelmi körzet. A természeti és társadalmi értékek, valamint kedvező természeti tulajdonságok megőrzésére és fenntartására szolgáló nagyobb terület vagy tájrész, tájegység, amely ilyen kategóriaként védetté nyilvánított.

Tájvizsgálat (= tájvizsgálat, tájanalízis). A tájelemek számbavétele történeti változásaik és jelenlegi állapotuk alapján, valamint jellemzésére és minősítésére irányuló folyamat.

Települési környezet. Az 1976-os II. törvény értelmében az emberi környezet védelem alá helyezett azon tárgya, amely magában foglalja a lakó-, az üdülő- és az intézményterületeket, továbbá az emberi tartózkodásra szolgáló egyéb területeket.

Települési táj (lakótáj). Az a tájtípus, ahol az a biotikus elemekkel meghatározott tájképi együttes a művi létesítményekhez kötött lakóhelyi és egyéb szolgáltatási funkciókat látja el.

Terhelhetőség (a táj terhelhetősége). A táj folyamatos használatának azonos szintje, amely a táj ökológiai, illetve a tájhasználat egyéb (egészségügyi, műszaki) feltételeinek veszélyeztetése nélkül nem haladható meg.

Természeti erőforrások. A geoszféra potenciálja, mint az emberi lét alapvető feltétele. (Természeti anyagok és energiaforrások, amelyek a társadalom élet- és gazdasági feltételeit képezik.)

Természeti emlék. A természet különleges, egyedi képződménye (egyes fa, facsoport, szikla, földtani szelvény), amelyet ilyen kategóriaként védetté nyilvánítottak.

Természeti táj. Egymással kölcsönhatásban lévő természeti alkotóelemből álló táj, amelyeknek kialakulásában és fennmaradásában emberi hatás alig érvényesült.

Természetvédelem. A különleges oltalmat igénylő és az emberi környezet védelme érdekében föld-, víz-, növény- és állattani, tájképi vagy kultúrtörténeti szempontból, illetőleg más közérdekből védelemre érdemes természeti tájak, területek és tárgyak, vadon élő növény- és állatfajok (továbbiakban együtt: természetvédelmi érték) körét veszélyeztető jelenségek okait feltáró, a károsodást megelőző, elhárító, illetve csökkentő vagy megszüntető és a természetvédelmi értékeket megőrző, szükség esetén helyreállító, valamint tervszerű fennmaradásukat biztosító intézkedések rendszere.

Természetvédelmi terület. Védett természetvédelmi érték megóvására és fenntartására szolgáló terület, amelyet ilyen kategóriaként védetté nyilvánítottak. (Ide tartoznak a barlangok és a védetté nyilvánított felszíni területek is.)

Területfelhasználási egységek. A települések igazgatási területén a jellemző rendeltetésnek megfelelő területi kategóriák. Ezek lakó-, üdülő-, intézmény-, ipari és raktár-, közlekedési-, zöld-, erdőterületek, valamint mezőgazdasági és egyéb rendeltetésű területek.

Üdülőhely. Olyan település vagy település egy része, amelyet adottságai, illetve jogszabály alapján határozattal azzá nyilvánítottak.

Üdülőkörzet. Területileg összefüggő, olyan természeti, üdülési és idegenforgalmi adottságokkal rendelkező települések rendszere, amelyeket az üdülési igények sokoldalú kielégítésére jelöltek ki.

Üdülőtáj. Az a tájtípus, amelynek karakter vonásaiban a természeti és a társadalmi tájalkotó elemek és tényezők közül az üdülési lehetőségeket nyújtók vannak túlsúlyban.

Üdülőterület. A települések belterületének elsősorban üdülőépületek, üdülőtábor, kemping elhelyezésére szolgáló területfelhasználási egysége. A beépítés jellege, mértéke és közművesítettsége alapján övezetekre tagolják.

Zöldfelület. Növényekkel időszakosan vagy tartósan fedett, biológiailag aktív felület. Alapvető rendeltetésüket tekintve termesztési, illetőleg kondicionáló célúak.

Zöldfelületi rendszer. Az elsősorban kondicionáló hatású zöldfelületek szerkezeti és funkcionális kapcsolatban álló összessége a külterületen és/vagy a belterületen.

Zöldterület. A települések belterületének állandóan növényzettel fedett, más területhasználási egységekben nem tartozó, közhasznú része (közpark).

A további definíciók Balogh Ákos (1993) értekezéséből származnak:

Ökológiai kiegyenlítő felület. Nagy biológiai aktivitással rendelkező, vízzel, illetve növényzettel borított felület.

Tájfunkció. A tájelemek fizikai, mechanikai, kémiai, biológiai sajátosságainak és a tájgazdák társadalmi aktivitásának következtében kialakuló kötődések, kapcsolatok.

Táj gazdái. Az ingatlanok tulajdonosai, a táj használói és a tájhoz érzelmileg vagy értelmileg kötődő polgárok. A táj gazdája az, aki felelősséget érez a tájért és kötelességet vállal az ott élőkkel.

Tájgazdálkodás. A tájrehabilitálás, a természetvédelem, a tájvédelem, a környezetvédelem és a fenntartható területfejlesztés összhangjának megteremtése, beágyazása a megtartandó tájelemek rendszerébe.

Tájkészlet. Adott tájszerkezethez tartozó anyagok, energiák és információk összessége.

Tájrehabilitáció. A károsodott vagy az elpusztult tájelemek, tájrészek, tájegységek helyreállítása, társadalmi-politikai, ökológiai, gazdasági, települési környezetbe illesztése.

Tájhasználati konfliktus. Az optimális társadalmi-gazdasági hasznosítástól eltérő, a táj potenciális (ökológiai, ökonómiai és tájképi) értékeit rontó tevékenység megnyilvánulása.

Tájnak – tájrendezési, területfejlesztési szempontból – a társadalmi igényeknek megfelelően a bioszférából nooszférává alakított, emberiesített természetet tekintjük (Mőcsényi).

A táj
  • a természet és a társadalom kölcsönhatásainak ellentmondásos ezért dialektikus egysége;

  • a társadalom anyagi életfeltétele és magasrendű vizuális-esztétikai kvalitások hordozója;

  • az ember és a természet kölcsönhatásainak tárgyiasult története.

A kölcsönhatás tárgyiasult emlékei az egyedi tájértékek.

Tájtervezés. Ökológiai, műszaki, ökonómiai ismeretek és esztétikai elvek alapján az emberi környezet, a táj alakítása annak érdekében, hogy a táj élettani kondicionáló hatása, termelőképessége, használati és vizuális értéke növekedjék.