Ugrás a tartalomhoz

Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme

Izsáki Zoltán, Lázár László

Mezőgazda Kiadó

7.3. A vetőmag tisztítása

7.3. A vetőmag tisztítása

7.3.1. A vetőmagtisztítás elve

A „kombájnnyers” vetőmag olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek a vetőmag minőségét hátrányosan befolyásolják. Ezeket a nemkívánatos összetevőket „keverék”-nek nevezzük. A könnyű keverék többnyire csak esztétikai problémákat vet fel.

A gyommagvak már jelentős minőségi gondokat is hozhatnak magukkal. Különösen igaz ez a veszélyes és mérgező fajokra. Ezek határértékét a szabványok részletesen tárgyalják.

A tisztítás elve azon alapszik, hogy a keverékben tudunk-e olyan fizikai tulajdonságokat találni, amelyek eltérnek a vetőmagétól. Ilyenek lehetnek pl.: fajsúlybeli eltérések, eltérő alakú magvak, méretbeli különbségek, színbeli eltérések a magvak között stb. Minél nagyobb az eltérés a tisztítandó növény és a keverék között, annál egyszerűbb a tisztítás. E kérdéskört a későbbi fejezetekben bővebben ismertetjük.

7.3.2. A vetőmagtisztítás gépei és technológiája

E fejezetben az egyes gépek ismertetésénél azok technológiai vonatkozásait tárgyaljuk, a műszaki megoldásokat csak annyira érintjük, amennyire az feltétlenül szükséges.

7.3.2.1. A magvak mérete szerinti tisztítás

A vetőmagtisztítás alapgépe a rosta. A magvakat két fontos tulajdonsága szerint osztályozza:

  • a könnyű keveréket a rosta a légtechnikai berendezésének segítségével válogatja ki,

  • a mag méretei alapján a rostalemezek segítségével végzik a tisztítást.

A rostára kerülő termény a rosta fogadógaratján keresztül az adagolószerkezetbe jut. Ezzel lehet a rostára jutó termény mennyiségét és ezzel a rosta teljesítményét szabályozni. A termény ezek után egy szélcsatornába jut, ahol az ellenáramban érkező levegő magával ragadja a könnyű keveréket. Ez egy ciklonba vezetve leszedhető állapotba kerül. A vetőmag a továbbiakban a rostalemezekre kerül. Ezek végzik a vetőmag méret szerinti osztályozását. A rostalemezek minden esetben kalibrált perforálással ellátott lemezek. A perforálás alakja szerint lehetnek:

  • kör alakú (jele: ∅),

  • hasíték alakú (jele: ≠) nyílással ellátott lemezek.

Szerepük szerint a rostalemezek lehetnek:

  • rögrosták,

  • szemrosták,

  • porrosták.

A rostaméretek helyes megválasztása a vetőmagtisztítás szempontjából alapvető fontosságú. E fejezet végén néhány növényfajra vonatkoztatva tájékoztató jelleggel közlünk egy rostatáblázatot, amely a javasolt rostaméreteket tartalmazza.

Alapelvként a következő szempontok betartása javasolható: a rögrosta mérete olyan legyen, hogy a vetőmagból a nála nagyobb frakciót kiválassza, tehát ez a rostán fennmaradjon, a vetőmag viszont azon átessen. Ha túl nagy nyílású rostát választunk, akkor a rosta nem „fölöz” rendesen és olyan frakció is a vetőmagba kerül, amit ki kellene választani. Ha túl kis nyílású rostát alkalmazunk, akkor nemcsak a vetőmagnál nagyobb keverékfrakciót, hanem a jól kitelt, egész vetőmag egy részét is eltávolítjuk, ez pedig nemkívánatos. Az ép, egészséges, jól kifejlett szemeknek a vetőmagban van a helye. Ezt gazdaságossági okok is indokolják. A rögrosta mérete akkor helyes, ha a rákerülő vetőmag a rostalemez kétharmada és háromnegyede között átesik az alatta levő szintre, de a vetőmagnál nagyobb frakció nem tud azon átesni, így a vetőmagból eltávolítható.

A szemrosta a következő szintje a tisztításnak. A rögrostáról az ide áthullott vetőmag tartalmazhat még a vetőmagnál kisebb frakciót: pl.: törött szemeket, port stb. Ezt a szemrosta választja ki. Működési elve azon alapul, hogy a szemrosta méretét úgy kell megállapítani, hogy a vetőmag ne tudjon átesni, csak a vékony töppedt, beteg szemek, illetve a por. A vetőmag a rosta „lecsapatban” jelenik meg. A vetőmagnál kisebb frakció pedig az „átcsapat” lesz.

A vetőmagot, még mielőtt elhagyná a rostát, egy újabb szélcsatornán vezetik keresztül. Ennek szintén nagy jelentősége van, mert a tisztítás során keletkező könnyű keveréket (pl.: léha szárrészek, üres szemek és por) még kiszedhetjük a vetőmagból.

Jó minőségű vetőmagot csak az erre a célra gyártott rostákkal lehet készíteni. A kereskedelemben forgalmaznak ún. előtisztító rostákat is. Ezek nagy teljesítményűek ugyan, de nem lehet velük a vetőmagvaknál megkívánt min. 99% tisztaságot biztosítani. Általános szabályként elmondható, hogy a rostalemezek szélessége a rosták teljesítményére, a lemezek hossza pedig a végzett munka minőségére van hatással. Tudni kell még, hogy a környílású rosta a mag szélessége, a hasítéknyílású rosta a mag vastagsága szerint osztályozza a vetőmagot.

Arosták beállításaa vetőmagtisztítás egyik legfontosabb mozzanata. A rosta akkor van helyesen beállítva, ha a lehető legnagyobb teljesítmény mellett a legkisebb kieséssel (melléktermék-hányaddal), az elvárt minőségben dolgozik. Lásd a vetőmag határérték szabványt.

A rosták beállítására konkrét útmutatást nem lehet adni, mert a nyers vetőmagvak minősége is évről évre, sőt termőhelyenként is változik. A rosták beállításánál fontos szabály, hogy egyszerre csak egy dolgot változtassunk a beállításon, és figyeljük meg az eredményt. E módszer alapján, ha végigmegyünk az összes állítási lehetőségen, és mindenhol a lehető legjobbat sikerül elérni, akkor végeztünk a beállítással. Ha valamely szempontból nem megfelelő az eredmény, akkor azt a részt újból be kell állítani. A beállításokat a rosta munkáján keresztül üzem közben is ellenőrizni kell. A korszerű vetőmagüzemekben a termelést gyártás közben folyamatosan ellenőrzik. Az ellenőrzésnek ki kell terjednie a teljes technológiára, a tárolástól a fémzárolásig. Az ellenőrzéseket mindig a vonatkozó szabvány szerinti vizsgálati módszerekkel célszerű végezni.

Általános elvként igaz az, hogy

  • rögrostának többnyire kerek lyukú (∅),

  • szemrostának többnyire hasíték (≠) rostát alkalmaznak. Ez azonban a növényfajoktól függően változhat.

A rostanyílás mérete szintén nagyban függ a tisztítandó növényfajtól. A rostaméret megválasztásához nagy segítséget nyújt a laborrosta. Ez minden korszerű tisztítóüzemben rendelkezésre áll. A tisztítandó vetőmagot a laborrostán próbálják (kis mennyiséggel) tisztítani. Az itt szerzett tapasztalatokat használják az üzem gépeinek beállításához.

A másik lehetőség, ha nincs laborrosta, akkor a gépkönyvben szereplő paraméterek szerint állítják be a rostákat. Ez azonban csak tájékoztató adat, mert az éppen aktuális évjárat nagyban eltérhet az átlagostól, amire a gépkönyv hivatkozik.

A harmadik lehetőség, ha az előző kettő nem áll rendelkezésünkre, akkor a következőképpen járunk el: kiválasztunk szemre vagy tapasztalatból egy olyan rostát, amelyet megfelelőnek tartunk. A rögrosta megválasztása a következőképpen történik: néhány kilogramm nyers vetőmagot teszünk a rostára és kézben megrázva a vetőmagnak át kell esni rajta, de a vetőmagnál nagyobb frakció, például kicsépeletlen búzakalász, ne essen át rajta. Ha ez teljesül, megtaláltuk a megfelelő rostaméretet.

A szemrosta kiválasztásakor az előzőek szerint járunk el, s csak a szemrostának megfelelő mérettel csináljuk mindazt végig. Itt természetesen a vetőmagnál kisebb frakciónak kell a rostán átesnie, a vetőmagnak pedig a rostán fenn kell maradnia. Némi támpontot adhat az is, ha a vonatkozó szabványban minősítő rostaméret van megadva. Például őszi búza esetén ez ∅ 2,2 mm.

Alevegő beállításaiműveletet célszerű teljesen elzárt levegőnyílással kezdeni. Ilyenkor minden könnyű keverék a vetőmagban marad. A levegőtorok megnyitásával lehet növelni a levegő mennyiségét és sebességét, ami a vetőmagon keresztül haladva magával ragadja a könnyebb részeket. A levegő akkor van helyesen beállítva, ha a vetőmagban még nyomokban sincs könnyű keverék. Ez azért fontos, hogy így legyen, mert vetőmagban ez egyrészről nemkívánatos, másrészről pedig erősen rontja a vetőmag esztétikai megjelenését. Egyébként pedig ez a frakció könynyen eltávolítható a vetőmagból. Akkor pedig tegyük meg! Ugyanezen elvek alapján kell az ún. második vagy utószél- megszívást is megállapítani. A korszerű rosták olyan jó légtechnikával vannak ellátva, hogy képesek kiszedni a jó vetőmagot is. Ezzel pedig gazdasági kárt okozhatunk.

Arosta teljesítményének beállításakorelső lépés az oszlatás beállítása. Ezzel el kell érni, hogy a rosta teljes szélességében egyenletesen kapja a vetőmagot. Ebből következik, hogy helytelen a beállítás, ha csak a rosta egyik oldalán megy az anyag.

Második lépés a teljesítmény tényleges beállítása. Itt abból kell kiindulni, hogy a kisebb teljesítmény jobb minőséget ad, a nagyobb teljesítmény pedig gyengébb minőséget. Természetesen ez csak akkor igaz, ha időközben mást nem állítottunk a gépen. A teljesítménybeállítást mindig a legkisebb értéken kezdjük, és addig növeljük a teljesítményt, amíg a minőség még elfogadható. A rostalöketszám változtatásával együtt a végzett munka minősége és mennyisége is változik. Ezek az állítások a rostán csavarorsós szerkezettel, variátorral, illetve a legkorszerűbb rostákon már frekvenciaváltó-gomb segítségével végezhetők.

7.3.2.2. A magvak alakja szerinti osztályozás

A triőr segítségével végezhető el a magvak hosszúság szerinti osztályozása. Ez azt jelenti, hogy a vetőmagot két frakcióra osztjuk:

  • hosszú frakció (vetőmag),

  • rövid frakció (pl. törött szemek).

A rosták az egész szem felénél kisebb törött szemek kiválasztására alkalmasak. Ha a vetőmagban olyan törött szem van, amely az egész szem fele vagy annál nagyobb, akkor ezt már csak triőr segítségével lehet eltávolítani. Ez azért is nagyon fontos, mert ha benne marad a vetőmagban, akkor azt fémzároláskor tiszta anyagnak kell tekinteni. Mivel hiányzik a mag egy része, így ez a mag csírázási százalékát ronthatja.

Fontos tudni, hogy triőrre csak tisztított anyag kerülhet. A vetőmag tisztításának technológiájában a triőr a rosta után következik. A rostánál kiválasztottuk :

  • a vetőmagnál nagyobb frakciót (rögrosta),

  • a vetőmagnál kisebb frakciót (szemrosta),

  • a vetőmagnál könnyebb frakciót (levegő).

Így tehát, ha jól állítottuk be a rostát, akkor a vetőmagban csak olyan oda nem illő keverék lehet, amit a rosta nem képes kiválasztani.

A triőr a vetőmagot hosszúsági mérete alapján két frakcióra osztja: a törött szemek a rövid frakcióba, az egész szemek a hosszú frakcióba kerülnek.

A vetőmag az adagolószerkezeten keresztül a triőrhengerbe kerül. Az adagolószerkezet szerepe a triőrre jutó vetőmag mennyiségének beállítása. Ha túl sok anyag kerül a hengerbe, nő a teljesítmény, de romlik a minőség. Ha túl kevés a ráadagolt mennyiség, akkor a minőség ugyan jó lesz, de a termelés nem gazdaságos.

A triőr munkavégző része a triőrhenger. Ez egy forgó henger, amely egy-két fok dőléssel van beépítve, és így előidézi a vetőmag haladását a hengerpalást belsejében. A hengerpalást belseje – tehát az a része, amely a vetőmaggal érintkezik – kalibrált sejtekkel van sajtolva. A különböző növényfajok tisztításához különböző sejtméretű triőrpalástra van szükség.

A triőrpalástra belülre került vetőmag a triőrhenger forgása és lejtése közben halad előre. A kalibrált sejtekbe beleül egy-egy szem vetőmag. Ezek a triőrhenger palástján, annak forgása miatt, egyre magasabb helyzetbe kerülnek, mivel benne ülnek. A hosszú szemek ilyenkor a súlypontjuk miatt kibillennek a sejtből, és visszaesnek a többi vetőmag közé a hengerbe. A törött szemek vagy a hasonló méretű gyommagvak ebben a helyzetben még a sejtekben maradnak. Csak akkor fognak kiesni onnan, amikor a sejtek a forgás miatt magasabb helyzetbe kerülnek. Ezt a frakciót úgy lehet felfogni, hogy a kieső szemek útjába egy felfogó vályút helyeznek, és ezek elvezetik ezt a frakciót a gépből. Ez a felfogó vályú a henger belsejében van elhelyezve, és a palásthoz viszonyított helyzete állítható.

A munka minőségét befolyásolhatjuk:

  • a gépre jutó anyag mennyiségével,

  • a triőrköpeny cseréjével (sejtméret változtatás),

  • a mellékterméket felfogó vályú helyzetének állításával,

  • a henger fordulatszámának, dőlésszögének változtatásával.

Az eddig ismertetettek a triőr általános használatára vonatkoznak. Ez esetben tehát a vetőmagból a rövid frakciót kellett kiválasztani.

Lehetőség van azonban a triőr segítségével a vetőmagból a hosszú frakciót is kiválasztani. Ilyen lehet pl.: a fénymagból a vadzab kiválasztása. Ez esetben azonban anynyi leleményre van szükség, hogy a triőrköpenyt úgy válasszuk meg, hogy a fénymagot szedje ki (hiszen ez a rövidebb). Ez esetben a fénymag a melléktermék, a vadzab pedig a főtermék helyén távozik a gépből.

A triőr egy másik típusa a tárcsás triőr. Ez hazánkban kevésbé elterjedt. Működő része a beömlő garat alatti teknőszerű részben egy közös tengelyre szerelt tárcsasor. Itt a tárcsák oldalfelülete van kalibrálva. A tárcsák forgásakor a sejtek megtelnek a rövid méretű részekkel. Ezek a tárcsák elfordulása után egy vályúba hullanak, és eltávoznak a rendszerből. A teknőben maradt vetőmagot a tárcsára szerelt terelőlapok továbbítják a kiömlőnyílás felé. A tárcsás triőr nagyobb teljesítményű, mint a hengeres triőr, de kialakítását tekintve bonyolultabb kivitelű, ezért drága. Főként ez hátráltatja az elterjedését.

7.3.2.3. Tisztítás a magvak aerodinamikai tulajdonságai alapján

A nyers vetőmag alkotórészei az áramló levegővel szemben különbözőképpen viselkednek. Megkülönböztetünk szívószéllel és nyomószéllel működő rendszereket. A szívószéllel működő rendszereknél a tisztítótér a szívott oldalon, a nyomószéllel működő rendszereknél a tisztítótér a nyomott oldalon van. A szívószéllel működő rendszer a környezet szempontjából tisztább, kevésbé poros. Hátránya viszont, hogy a szívott oldalon a turbulencia kevésbé megfelelő és a kiválasztott anyag egy része a ventilátoron is keresztülhalad, erősen károsítva annak forgó részét.

A nyomószeles megoldásoknál ezek a hátrányok nincsenek. Kedvezőbb a levegő turbulenciája, egyenletesebb a sebessége és a ventilátoron nem megy keresztül a kiválasztott anyag. Így ez hosszabb élettartamú is. A vetőmagtisztító gépeken ezek a rendszerek terjedtek el jobban. Működési elvük a következő.

A vetőmag az adagolószerkezeten keresztül, amelynek célja a szabályozás, egy rostalemezre jut. Ezt alulról nyomott levegővel átfúvatjuk. A vetőmagon átfújt levegő magával ragadja a könynyű keveréket (szalma, szárrészek, levél, virágmaradványok, por). A levegő a későbbiekben egy szélesebb csatornába jut, ahol a sebessége csökken és elejti a magával vitt nehezebb részeket. Ezt a gépből a csiga segítségével távolítjuk el. A levegő a továbbiakban már csak a port viszi magával. A por leválasztására legelterjedtebb eszközök a ciklonok. A ciklon egy kúpos kivitelű szerkezet. A levegőt a kúp felső részén, annak palástja mentén érintőlegesen vezetik be. A levegő a ciklonban körpályára kényszerül. A keletkező centrifugális erő a porszemcséket a kúp palástjához szorítja. A súrlódás miatt ezek lelassulnak, és a ciklon alja felé haladnak. Végül a ciklon alján leülepszenek, és egy cellás adagoló segítségével eltávolíthatók a ciklonból. Közben a levegő a ciklon tetején elhelyezett csövön a szabadba távozik.

7.3.2.4. A magvak felülete szerinti tisztítás

A magvak felülete rendkívül változatos, ezért a tisztítógépeken különbözőképpen viselkednek. A tisztítás során ezt a különbséget használjuk ki.

A súrlódásos magtisztítóka magvak eltérő súrlódási tényezőit kihasználva végzik a tisztítást, a következő technikai megoldásokat alkalmazva.

A répamagtisztítóegy ferde szalag, amely felfelé forog. A rákerülő répamagot, mivel felülete érdes, a szalag felfelé szállítja, a keverékben lévő egyéb gyommagvak nem olyan érdesek vagy jobban gurulnak, így ezek a szalagon a lejtő irányában mozdulnak el.

A csigatriőrtulajdonképpen egy függőleges oszlop körül elhelyezett, azonos menetemelkedésű, koncentrikus csavarfelületből álló berendezés. Ebben a berendezésben van tehát egy kisebb átmérőjű csavarfelület, és vele koncentrikusan egy nagyobb átmérőjű is. A vetőmag a szabályozó szerkezeten keresztül a belső kisátmérőjű lejtőre kerül. A lejtő miatt elindul lefelé, és közben egyre gyorsul. A gömbölyű felületű magvak nagyobb sebességet érnek el, mint a lapos, nagy súrlódási tényezőjű magvak. Egy bizonyos sebesség elérése után akkora centrifugális erő keletkezik a jól gördülő magvak esetében, hogy azok a belső kisátmérőjű csatorna alacsony szélén átrepülnek, és a nagyobb átmérőjű csatornába jutnak. A két frakció az ürítőnyíláson át hagyja el a berendezést. A csigatriőr csak akkor működik helyesen, ha már jól előtisztított magot öntünk fel rá. Teljesítménye nagy magvak esetén nagyobb, apró magvak esetén kisebb. Alapvetően a magvak ezerszemtömege és gördülékenysége, valamint a berendezés méretei határozzák meg a teljesítményét. Előnye, hogy nem tartalmaz mozgó alkatrészt, így a meghibásodása csekély, és külön hajtóerőt sem igényel. Főleg a rozs, búza, bükköny, borsó és bab válogatására alkalmas. Használata nem elterjedt.

A paddy-asztalfő felhasználási területe a rizshántoló üzemekben van. Innen származik az elnevezése is: paddy (angol) jelentése hántolatlan rizs; cargo (angol) jelentése: hántolt rizs.

A rizshántolás során a hántolt rizsből a hántolatlan rizs kiválasztására használják. A vetőmagtisztításban is jól használható. A paddy-asztal keresztirányban dönthető, és hosszirányban alternáló mozgást végző gép. A döntés szöge és az alternálás löketszáma változtatható. Az asztal működő felülete zegzugos csatornákkal van ellátva. Működésének lényege, hogy a paddy-asztalra kerülő keveréket az asztal rugalmas falához ütköztetik. Közben a keverék felületi tulajdonságaiból eredően eltérő módon reagál erre az ütközésre. A rugalmasabb, kisebb fajsúlyú, durvább felületű magvak a sorozatos ütközések miatt a csatornákban az asztalon felfelé indulnak el. A kevésbé rugalmas, nagyobb fajsúlyú, simább felületű magvak a lejtőn lefelé haladnak a csatornában. A munka minősége függ a gép teljesítményétől, a dőlésszög és a löketszám helyes beállításától.

A mágneses magtisztító gépekmunkája során a magvak felületének érdessége szerinti különbséget használjuk ki. A herefélék tisztítása során az arankaféléket (Cuscuta spp.) csak mágnessel tudjuk kiválasztani a vetőmagból. Az aranka ugyanis minden, a tisztítás szempontjából lényeges tulajdonságban nagyon hasonlít a lucernához. Nagyító alatt megvizsgálva a lucernamag felülete sima, az arankáé pedig érdes (az őszibarackhoz hasonló). A mágnesgép használatához azonban a vetőmagot előbb megfelelően elő kell készíteni. Ez a következő feltételekből áll. Csak jól megtisztított, rostált vetőmag kerülhet a mágnesgépre. Az arankával fertőzött vetőmagot vízzel és vasporral egy keverőgépben homogén módon össze kell keverni. 1 tonna maghoz 5–10 liter vizet és 3000–6000 gramm vasport adnak, majd az egészet megkeverik. A jó keverés az egész munka egyik legfontosabb része. A keverés során a víz megnedvesíti a tisztítandó vetőmagot. A sima felületű (lucerna) magvakhoz nem tapad a vaspor, míg az érdes felületű arankafajokhoz igen.

A keverőből kikerülő magvak a szabályozó berendezésen keresztül a mágneshengerekre kerülnek. A lucerna, mivel nincs rajta vaspor, a hengeren továbbhalad. Az arankát a rátapadt vaspor miatt a mágnes magához vonzza és ezzel a lucernából eltávolítja. Fontos tudni, hogy a mágnesgép a törött lucernamagvakat is kiszedi. Ez azonban nem hátrány, mivel a törött mag a lucerna csírázását rontaná, ha benne maradna. E gép nélkül ma a lucernavetőmag-tisztítás elképzelhetetlen lenne.

A végzett munka minőségét befolyásoló tényezők:

  • a gép teljesítménye,

  • a vaspor mennyisége és minősége,

  • a keverés minősége,

  • a mágneses erőtér nagysága.

7.3.2.5. A magvak fajsúlya szerinti osztályozás

Ezt a munkát pneumatikus válogatóasztal végzi. E gépeket nevezik még gravitációs asztalnak vagy szeparátornak is. A szeparátor egy olyan berendezés, amelynek asztala sűrű szitaszövettel, esetleg vászonszövettel borított. Az asztalra erősítve a szövet felett 5–10 mm magas terelőbordák vannak. Az asztal hosszanti irányban 0–10%, keresztirányban 0–5%-ban dönthető. A szeparátor asztala hossztengelye mentén lengő mozgást végez. A szeparátor a vetőmag-tisztítási technológia egyik befejező gépe. A berendezés csak akkor működik jól, ha megfelelően tisztított árut öntenek fel rá.

Aszeparátor működése sorána tisztított vetőmag egy fogadógaratba kerül. Ez biztosítja a gép folyamatos ellátását és a teljesítmény szabályozását. A magkeverék a garatból a szabályozószerkezeten keresztül a szitaszövetre kerül. Az asztal dőlése, valamint lengőmozgása következtében a termény a szeparátor asztallapján elterül és teljesen beborítja azt. A szitaszövetet alulról egy ventilátor által keltett nyomószéllel fúvatják át. Az asztallap mozgatása, a terelőbordák és a nyomószél hatására a magok az asztal lapján fajsúly szerint elrendeződnek. A frakciókat az asztal végén a terelőlemezek megfelelő helyzetbe történő állításával lehet elvezetni, illetve elkülöníteni. A végzett munka minőségét befolyásolja a ráfolyás vastagsága, meg kell találni az optimális teljesítményszintet. Ha túl nagy a rátáplálás mennyisége, akkor nincs ideje az anyagnak a gépen elterülni. Ha túl kicsi a ráadagolt mennyiség, nem tudja a mag az asztalt teljesen befedni. Ilyenkor a levegő nem a magon fog keresztül áramlani, hanem az ún. „ablakokon”. Mindkét eset a munka minőségének rovására megy. A dőlésszög túlságosan nagy, az anyag „leszalad” az asztalról, ha túl kicsi, akkor nem folyik le eléggé. A löketszámállítással a munka minősége és a teljesítmény is változik.

Ha túl sok a levegő mennyisége, akkor káros turbulenciák keletkeznek, nagyon megemelik a vetőmagot, és az „visszakeveredik”. Ha kevés a levegő, nem emeli meg eléggé a vetőmagot, és ez is rontja a munka minőségét.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a szeparátor munkája az előzőekben vázolt beállítások eredőjeként jelenik meg. A beállítás során tehát akkor járunk el helyesen, ha egyszerre mindig csak egy állítást végzünk (pl. asztaldőlés). Ha itt elértük a lehető legjobb értéket, akkor kezdhetünk hozzá a másik állítási lehetőség (pl. levegő) beállítására, és így tovább, amíg minden állítási lehetőséget végigjárva, a gépet az optimális értékeken üzemeltetjük. A szeparátor munkája nagyon precíz. Minden nagyobb vetőmagtisztító üzemben megtalálható.

7.3.2.6. A magvak színe szerinti válogatás

Az egymástól eltérő színű magvak szétválogatására a fotocella alkalmas.

A magvak a magtartályból egy rázóasztalra kerülnek, ennek célja az egyenletes elosztás, és a teljesítmény beállítása. A rázóasztalról a magvak kis csatornákba jutnak, amelyek azokat a kamera elé vezetik. A kamera előtt egyenként elhaladva a gép figyeli a mag színét. Ha elütő színű mag kerül a kamera elé, akkor az egy elektronikus vezérlőegységen keresztül megnyit egy kis szelepet, amely kifújja az elütő színű magot. A gép érzékenységét különböző színű háttér biztosításával lehet változtatni. A fotocella teljesítménye meglehetősen kicsi, ezért több gép párhuzamos üzemeltetésével lehet megfelelő teljesítményt elérni.

7.3.4. Magkezelési eljárások

A magkezelési eljárások célja, hogy a vetőmag valamilyen, számunkra fontos tulajdonságát javítsuk vele. Ezek lehetnek:

  • fizikai eljárások (pl. koptatás, nyomásingadozás stb.),

  • kémiai (csávázás, drazsírozás, gázosítás),

  • biológiai (magoltás),

  • sugárzások (infravörös, ultrahang, ultraibolya, izotóp).

Egyes növényfajok, mint pl. cukorrépa termése alkalmatlan a korszerű vetőgépekbe. A répagomoly fölösleges részeit (a mag perikarpiumának külső, puha része) koptatással távolítják el. Ezzel a mag további feldolgozásra alkalmassá tehető.

A nyomásingadozásjelenleg Nyugat-Európában terjedő eljárás. Lényege, hogy a vetőmagot egy hermetikusan zárható térben helyezik el. A helyiséget szén-dioxiddal (CO2) töltik fel, majd a kamrában meghatározott értékű túlnyomást hoznak létre. Ezt a nyomást tartják néhány napig. Az esetleges élő kártevők ezt nem tudják elviselni, tehát elpusztulnak. A kezelés végén a túlnyomást hirtelen szüntetik meg, aminek hatására az esetleg jelen lévő kártevők tojásai szétrobbannak.

A csávázásolyan kémiai eljárás, amely a vetőmag gomba és/vagy állati kártétel elleni védelmét szolgálja. Porcsávázáskor a csávázószert por alakban adják a vetőmaghoz, amely annak felületén megtapad. A nedves csávázás során a csávázószert folyadék formájában adják a vetőmaghoz. A korszerű csávázószerekből csak néhány litert kell tonnánként a vetőmaghoz adagolni, így az a vetőmagnál visszanedvesedési problémát nem okoz. Fontos tudni, hogy a csávázott vetőmag balesetveszélyes. Étkezésre és állati takarmányozásra felhasználni tilos. A csávázott vetőmagot felismerhetjük a természetestől nagyon elütő színéről is (kék, piros stb.).

A inkrusztálás célja olyan összetett védőhatást biztosítani a vetőmag számára, amely a hagyományos csávázással nem érhető el. E művelet során több rétegben viszszük fel a vetőmagra:

  • a gomba- és rovarölő szereket,

  • a mikroelemeket is tartalmazó indítótrágyákat,

  • a csíranövény fejlődését serkentő hormonokat,

  • az antibiotikumokat,

  • a színező, ragasztó, madárriasztó és egyéb adalékanyagokat.

Ennyi anyag felvitele során a vetőmag alakja és mérete is kismértékben változik.

A vetőmagvak raktári kártevői ellen elsősorban a gázosító szerek használatosak. Alkalmazásuk során ismerni kell a különböző kártevők szaporodásbiológiáját. A borsóvetőmag betakarítása után 14 napon belül kötelező a gázosítás a borsózsizsik veszélye miatt. Más kártevők esetén a megfelelő előrejelzés, vagy a rovarcsapdák felállítása adhat támpontot a szakszerű használathoz. Az exportra szánt vagy az importtételeket sok esetben preventív céllal is gázosítják. A balesetveszély miatt ezt a tevékenységet csak a megfelelő engedélyekkel rendelkező gázmesterek végezhetik.

Drazsírozás során a vetőmaghoz drazsírozóanyagot adnak, ami a maghoz tapadva, azt szilárd réteget képező burkolóanyaggal vonja be. Pl. a koptatott és tisztított répamag ezáltal gömbölyű alakot vesz fel. Ez kb. 0,5–1 mm-rel növeli a mag átmérőjét. A drazsírozóanyagba kevernek még különböző tápanyagokat, mikroelemeket, növényvédő szereket. Ezek a vetőmag gyors csírázását és kelését segítik elő, mert a növény mindent „készen kap”. Ez egy meglehetősen elterjedt eljárás.

Egyes növényfajok a gyökereiken élő Rhizobium baktériumok segítségével veszik fel a nitrogén nagy részét. Ha ezeket a növényeket – pl: csillagfürt – olyan helyen kívánják termeszteni, ahol korábban nem volt ilyen növény, ott a vetőmagot ezzel a baktériumfajjal be kell oltani. A Rhizobium fajspecifikus, ezért az oltóanyag kiválasztására nagy gondot fordítsunk. A beoltott vetőmagot csávázni, nagy hőingadozásnak, nedvességnek, közvetlen napsugárzásnak kitenni nem szabad, mert a baktériumok elpusztulnak.

Az infravörös, ultraibolya, ultrahang, izotóp surágzás használata a mindennapi gyakorlatban nem elterjedt. Jelentősége főleg a kutatásban, nemesítésben van. Használatukkal a magvak egészségi állapota, illetve genetikai tulajdonságai befolyásolhatók.