Kémiai kislexikon
Patkós András (2007)
Typotex Elektronikus Kiadó Kft.
P

P

pácolószer

Bizonyos festési eljárásoknál alkalmazott anyag. Gyakran szervetlen oxidok vagy sók, amelyek abszorbeálódnak a szöveten, majd a színezőanyag színes komplexet képez a pácolószerrel. A szín függ a pácolószertől és a színezőanyagtól.

PAGE (poliakrilamid gélelektroforézis)

Az elektroforézis egy típusa, amelyet a fehérjék méretének és összetételének meghatározására használnak. A fehérjét poliakrilamid-gél mátrixra helyezik, majd elektromos teret alkalmaznak. A fehérje molekulák a pozitív pólus felé vándorolnak, a kisebb molekulák nagyobb sebességgel mozognak a gél pórusain keresztül. A fehérjéket festéssel mutatják ki.

PAH

Poliaromás szénhidrogén.

palládium

Jele: Pd. Lágy, fehér, alakítható átmeneti elem (lásd: a platinafémeknél is); rendszáma: 46; relatív atomtömege: 106,4; relatív sűrűsége: 12,02; op.: 1552 oC; fp.: 3140±1 oC. Bizonyos réz és nikkel ércben fordul elő; használják ékszerként, és katalizátorként hidrogénezési reakciókban. Az oxigénnel normál hőmérsékleten nem reagál. Sósavban lassan oldódik. A palládium képes hidrogénből elnyelni a saját térfogatának 900-szorosát. Néhány egyszerű sót képez, a legtöbb vegyülete palládium(II)-komplex, és van néhány palládium(IV) is. William Woolaston (1726-1828) fedezte fel, 1803-ban.

palmitát (hexadekaonát)

A palmitinsav sója vagy észtere.

palmitinsav (hexadekánsav)

16-szénatomos telített zsírsav: CH3(CH2)12COOH; relatív sűrűsége: 0,85; op. 63 oC; fp.: 390 oC. A palmitinsav gliceridjei széles körben előfordulnak a növényi és állati olajokban, zsírokban.

pálya kvantumszám

Lásd atom.

pantoténsav

A B-vitamin komplex vitaminja. A koenzim-A alkotója, ami fontos szerepet játszik a zsírok, szénhidrátok és bizonyos aminósavak oxidációjában. Hiánya ritkán fordul elő, mivel a vitamin számos élelmiszerben előfordul, különösen magokban, borsóban, tojássárgában, májban, élesztőben.

papain

Fehérjebontó enzim, ami a nyugat-indiai papaya fa (Carica papaya) gyümölcsében fordul elő. Emésztést elősegítő anyagként és húspuhítók készítésére használják.

papirkromatográfia

Technika, keverékek kromatográfiás elemzésére, amelyben az álló fázis egy abszorbens papír. A vizsgálandó keverék egy kis mennyiségét egy foltban a papír szélének közelébe juttatják, majd a lapot függőlegesen egy oldószerbe függesztik, amely a komponensekkel együtt kapilláris úton emelkedik a papíron. Az alkotók különböző sebességgel mozognak, részben, mert különböző mértékben abszorbeálódnak a cellulózon, részben pedig az oldószer és a papír nedvességtartalma közötti megoszlás miatt. A papír eltávolítása, megszárítása után a komponensek a foltok egy sorozatát hozzák létre a papíron. A színtelen anyagokat vagy ultraibolya fénnyel teszik láthatóvá, vagy bepermetezik egy olyan anyaggal, amivel színes foltot képezve reagálnak (pl. ninhidrin ibolyás-kék elszíneződést ad az aminósavakkal). Az alkotók azonosíthatók az adott idő alatt megtett távolsággal.

para-

1. Előtag, amely jelzi, hogy a bezol egy vegyületében a két szubsztituens az 1,4 helyzetben van, azaz a benzolgyűrűn pontosan szemben egymással. p-vel jelölik, például p-xilol az 1,4-dimetilbenzol.

2. Előtag, azon kétatomos molekulák jelölésére, amelyben a mag ellentétes spinű, például parahidrogén (lásd: hidrogén).

paraffin

Lásd: kőolaj.

paraffin viasz

Lásd: kőolaj.

paraformaldehid

Lásd: metanal.

parahélium

Lásd: ortohélium.

parahidrogén

Lásd: hidrogén.

paralel/párhuzamos spin

Szomszédos elektronok, amelyeknél az elektronok spinje, és ennek következtében a mágneses momentuma is azonos irányba mutat.

paramágnesesség

Lásd: mágnesesség.

Paraquat

Egy szerves herbicid kereskedelmi neve (lásd: dipiridil), amelyet nagylevelű gyomokra és füvekre alkalmaznak. Emberre mérgező, a szervezetbe jutva toxikus a májra, tüdőre, vesére. Nehezen bomlik le, fennmaradhat a környezetben a talajrészecskéken abszorbeálva. Lásd: peszticideknél is

parázsfénykisülés

Elektromos kisülés, ami alacsony nyomású gázon áthaladva a gázt világítóvá teszi. A ragyogást a gerjesztett atomok, és molekulák bomlása okozza.

parciális nyomás

Lásd: Dalton törvénye.

párolgás

Folyadék állapotból gőz állapotba történő átalakulás a folyadék forráspontja alatti hőmérsékleten. A párolgás a folyadék felszínén történik; a nagyobb kinetikus energiával rendelkező molekulák közül néhány kilép a gázfázisba. Ennek következtében a folyadékban a molekulák átlagos kinetikus energiája, így a folyadék hőmérséklete is csökken.

particulate matter (PM) aeroszol részecske

Olyan anyag, amely kis részecskékként van jelen. A particulate matter, amelyet sokszor részecskéknek (particulates) is neveznek, számos eljárásnál keletkezik légszennyezőként. Lehet szervetlen, pl. szilikát vagy szén; vagy szerves, pl. poliaromás szénhidrogének (PAH). Méret szerint osztályozzák őket: PM10 pl., melyben a részecskék mérete 10 μ-nál kisebb; PM 2,5 melyben a részecskék 2,5 μm-nél kisebbek.

pascal

A nyomás SI egysége, egyenlő egy newton per négyzetméterrel. A francia matematikus, Blaise Pascal (1623-62) után nevezték el.

Paschen-Back effektus

Az atomok vonalas spektrumában jelentkező effektus, ami akkor alakul ki, ha az atom erős mágneses térbe kerül. A spektrális vonalak, amelyek az atom gyenge mágneses térbe való helyezésekor az anomális Zeeman-effektust adják, erős mágneses tér esetében egy hasadási képet mutatnak. Az effektust német fizikusok, Luis Carl Paschen (1865-1947) és Ernest E. A. Back (1881-1959) fedezték fel, 1912-ben. Az atomok kvantumelmélete szerint az effektus magyarázata az a tény, hogy az elektronok pálya-impulzusmomentumainak l, és spin-impulzusmomentumainak s, a H mágneses tér iránya körüli preszessziós energiája nagyobb, mint az l és s közti csatolás energiája. A Paschen−Back-effektusban a pálya-mágnesesmomentum és a spin-mágnesesmomentum egymástól függetlenül precesszál a H körül.

passzív

Leír egy szilárd anyagot, amely egy másik anyaggal reagált, egy védőréteget képezve, megállítva azzal a további reakciót. Az anyag így ’passziválódott’. Például az alumínium spontán reagál az oxigénnel egy vékony alumínium-oxid réteg kialakításával, ami megakadályozza a további oxidációt. Hasonlóan, tiszta vason koncentrált salétromsav hatására védő oxidréteg alakul ki, amely megakadályozza a további oldódást.

Pasteur, Louis

(1822-1895) Francia kémikus és mikrobiológus, Strasbourgban (1849-1854), majd Lille-ben (1854-1857) dolgozott, mielőtt visszatért Párizsba az Ecole Normale-ra és a Sorbonne-ra. 1888-tól haláláig a Pasteur Intézet igazgatója volt. 1848-ban felfedezte az optikai aktivitást, 1860-ban összefüggésbe hozta ezt a molekula szerkezettel. 1856-ban az erjesztésen kezdett el dolgozni és 1862-re már meg tudta cáfolni a spontán fejlődés létezését. 1863-ban bevezette a pasztőrözést (eredetileg borral). További kutatásai során betegségeket tanulmányozott és vakcinát fejlesztett ki kolera (1880), lépfene (1882) és veszettség (1885) ellen.

pásztázó alagút mikroszkóp (scanning tunnelling microscope - STM)

Az elektronmikroszkóp egy típusa, amely a kvantummechanikai alagút-hatást alkalmazza az atomszerkezetek tanulmányozására és az egyes atomok megfigyelésére. Egy finom csúcsban végződő vezető a minta felszínének közelében az elektronokat arra készteti, hogy a felszínről a csúcshoz jussanak alagúthatással. Függ a felület elektronsűrűségétől és a csúcs és a felület közötti távolságtól. A keletkező áramot állandóan tartják a csúcs fel-le mozgatásával, amint az a felszínen keresztül mozog.

pásztázó elektronmikroszkóp

Lásd: elektronmikroszkóp.

Patterson-függvény

Függvény P (x,y,z)-vel jelölve, amelyet a röntgen krisztallográfia eredményeinek elemzésére használnak. A következőképpen definiálják:

P(x,y,z)=Σ∣Fhkl∣cos2π(hx+ky+lz)

ahol h, k, l a kristály Miller-indexei. A függvényt kontúr térképként ábrázolják úgy, hogy a kontúrok maximuma vektortávolságra van a középpontól; azaz a vektorok a középpontból az (x, y, z) pontban, ahol a maximum található, megfelelnek az elektronsűrűség maximum-párok közti vektortávolságoknak. Így a Patterson-függvény lehetővé teszi az atomok közti vektorok, az atomok középpontja közti távolság és irány meghatározását. Ezt a technikát, melyet A. L. Patterson vezetett be 1934-ben Patterson-szintézisnek nevezik. A legjobban olyan esetekben hasznosítható, amikor az elemi cella nehézatomokat tartalmaz.

Patterson-szintézis

Lásd: Patterson-függvény.

Pauli, Wolfgang Ernst

(1900-1958) Ausztirában született, svájci fizikus. Tanulmányait Niels Bohr és Max Born mellett végezte, majd Heidelbergben és végül Zürichben tanított. 1925-ben a Pauli-féle kizárási törvényben (tilalmi elv) megmagyarázta az atomok elektron felépítését. Ezért a munkájáért tüntették ki 1945-ben a fizikai Nobel-díjjal. 1931-ben előre jelezte a neutrinó létezését.

Pauli-féle kizárási törvény (tilalmi elv)

A törvény, amely kimondja, hogy nem lehet egy atomban két olyan elektron, amelynek mind a négy kvantumszáma azonos. Először 1925-ben fogalmazta meg Wolfgang Pauli; általánosabban alkalmazható minden egész +1/2 spinű elemi részecske kvantumállapotára.

Pauling, Linus Carl

(1901-1994) Amerikai vegyész. Kétéves európai tartózkodás után professzor lett a Californian Institue of Technology-n. Eredetileg a kémiai kötéseken dolgozott, de az 1930-s években figyelme a fehérjék szerkezetének kutatása felé fordult, mely munkájáért 1954-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. Aktív ellenzője volt az atomfegyvereknek; 1962-ben Nobel Békedíjat kapott.

Pauling-szabályok

Szabályok egy csoportja, amely lehetővé teszi számos komplex ionkristály szerkezetének megértését. A szabályok az ionok méretét és elektromos töltését veszik figyelembe (Linus Pauling dolgozta ki, 1929-ben). Főképp ionos kristályokra alkalmazhatók jól (pl. szilikátok) és kevésbé alkalmasak olyan kristályokra, amelyekben a kötés többnyire kovalens (pl. szulfidokra). Pauling ezeket a szabályokat empírikus megfigyelések és a kristályenergiákon végzett számítások alapján dolgozta ki. A szabályokhoz számos kiterjesztést és módosítást javasoltak.

PCB

Lásd: poliklórozott bifenil.

penicillin

A Penicillium notatum penészből származó antibiotikum; speciálisan penicillin G-ként ismert, és hasonló anyagok osztályába, a penicillinekhez tartozik. Hatásukat azáltal fejtik ki, hogy megszakítják a baktérium sejtfalának szintézisét. Különböző, baktériumok által okozott fertőzések kezelésére használják.

Penning-ionizáció

Olyan fotokémiai folyamat, amely pozitív töltésű ionokat hoz létre. A és B atomokra a Penning-féle ionizáció a következő:

A*+B→A+B++e-

ahol A* egy olyan atomot jelent, amely egy fotont abszorbeált, így elegendő energiát szerzett ahhoz, hogy a folyamat lejátszódhasson, e- egy elektron. A Penning-féle ionizációra példa a higany ionizációja argonnal:

Ar*+Hg→Ar+Hg++e-

ami azért történik, mert az argon metastabil állapotának energiája nagyobb, mint a higany ionizációs energiája. A Penning-ionizációs folyamatot F. M. Penning fedezte fel, 1927-ben.

Penrose-csempézés

A csempézés egyik módja; egy kétdimenziós sík ötszörös szimmetriával rendelkező elemekkel történő kicsempézése. Ez a szimmetria nem megengedett a krisztallográfiában. Kétféle csempére van szükség, melyeket ’kövérnek’ és ’soványnak’ neveznek. A szomszédos csempéknek bizonyos illeszkedési szabályoknak kell engedelmeskedniük. A Penrose-csempézés a kvázikristály kétdimenziós analógja, melyet a brit matematikus Sir Roger Penrose (1931-) vezette be, róla nevezték el 1974-ben.

pentahidrát

Kristályvizet tartalmazó vegyület, amelyben egy mól vegyülethez öt mól kristályvíz tartozik.

pentán

Egyenes láncú alkán szénhidrogén: C5H12; relatív sűrűsége: 0,63; op.: −129,7 oC; fp.: 36,1 oC. A kőolaj desztillációjával nyerik.

pentánsav (valeriánsav)

Színtelen, folyékony karbonsav: CH3(CH2)3COOH; relatív sűrűsége: 0,9; op.: −34 oC; fp.: 186,05 oC. A parfüm iparban használják.

pentlandit

Ásvány, amely vas és nikkel-szulfidok keveréke: (Fe,Ni)9S8, szabályos rendszerben kristályosodik, ez a fő nikkelérc. Sárgás-bronz színű és fémes fényű. Az ásvány fő előfordulási helye: Sudbury, Ontarióban, Kanadában.

pentóz

Cukor, amely molekulánként öt szénatomot tartalmaz. Lásd: monoszacharidok.

pentóz-foszfát reakcióút (pentóz shunt)

Biokémiai folyamatok sorozata, amelynek eredményeképpen a glükóz-6-foszfát ribóz-5-foszfáttá alakul; a folyamatban NADPH keletkezik, ami redukáló hatást biztosít más anyagcsere-folyamatok, például a zsírsav-szintézis számára. A ribóz-5-foszfát és származékai olyan molekulák alkotói, mint az ATP, koenzim-A, NAD, FAD, DNS és RNS. Növényekben a pentóz-foszfát reakcióút a szén-dioxidból történő cukorképzésben is szerepet játszik. Az állatokban különböző helyeken történik, pl. a májban és a zsírszövetekben.

pepszin

Olyan enzim, ami a fehérjék polipeptiddé történő lebontását katalizálja a gerincesek gyomrában. Egy inaktív prekurzor formájában pepszinogénként választódik ki.

peptid

Szerves vegyületek olyan csoportja, amelyek két, vagy több aminósavat tartalmaznak peptid kötéssel összekapcsolva. Ezek a kötések az egymás melletti aminósavak karboxil (-COOH) és amino (-NH2) csoportjainak kapcsolódásával keletkeznek, víz kilépésével (lásd:ábra). A dipeptidek két aminósavat tartalmaznak, a tripeptidek hármat, a polipeptidek tíznél többet, általában 100-300 között. A természetben előforduló oligopeptidek (tíznél kevesebb aminosavval) közé tartoznak: a tripeptid glutation és hipofízis hormonok, a vasopresszin és az oxitocin, amelyek oktapeptidek. Peptidek keletkeznek a fehérjék lebomlásakor is, például emésztéskor.

peptid térképezés (peptid ujjlenyomat)

Kétdimenziós peptid mintázat (papír vagy gél) előállításának technikája, egy fehérje részleges hidrolízisével és az azt követő elektroforézissel és kromatográfiával. A kapott peptid mintázat (fingerprint) jellemző az adott fehérjére. A technika használható a peptidek keverékének elválasztására.

peptidoglikan

Baktériumok sejtfalát alkotó makromolekula, nem található meg az eukariótákban. Aminocukrok láncából áll (N-acetilglukozamin és N-acetil muraminsav) kapcsolódva egy tripeptiddel (alanin, glutaminsav, és lizin vagy diamino-pimelinsav). A sejtfal erősségét és formáját alakitja ki.

per-

Előtag annak jelölésére, hogy a kémiai vegyület valamely elemből többletet tartalmaz, pl. peroxid.

perdikénsav

Lásd: peroxikén(VI)sav.

periciklusos reakció

Összehangolt kémiai reakció egy típusa, amely ciklusos, konjugációs, átmeneti állapoton megy keresztül. A periciklikus reakciók közé tartoznak a keletrop reakciók, néhány cikloaddíció és elektrociklusos reakciók.

peridot

Lásd: olivin.

periódus

1. Egy oszcilláló rendszer vagy hullám teljes ciklusának lejátszódásához szükséges idő.

2. Lásd: periódusos rendszer.

periódus duplázás

Egy mechanizmus, bizonyos dinamikus rendszerekben a káoszhoz vezető átmenet leírására. Ha egy testre ható erő egy szabályos pályát eredményez egy adott periódussal, az erő hirtelen megnövekedése hirtelen megduplázhatja a periódust és a mozgás összetettebbé válik. Az eredeti egyszerű mozgást egy-ciklusú mozgásnak nevezik, a periódus duplázás után két-ciklusúnak. A periódus duplázás folyamata folytatódhat, amíg a mozgás n-ciklusúvá nem válik. Ahogy n nő a végtelen felé, a mozgás ’nem periódusossá’ válik. A periódus duplázásos út a káoszhoz számos rendszerben nonlinearitással jár, pl.: lézereknél és bizonyos kaotikus kémiai reakcióknál. A periódus duplázás utat az amerikai Mitchell Feigenbaum posztulálta és tanulmányozta a korai 1980-as években. A periódus duplázáson kívül más káoszhoz vezető utak is léteznek.

periódusos rendszer

Az elemek rendszere (egy táblázatban elrendezve) növekvő protonszám szerint, amely kifejezi, hogy a hasonló elektronszerkezetű elemek hasonló kémiai tulajdonságúak. (Az eredeti formát Dimitri Mendelejev javasolta 1869-ben, relatív atomtömegeket használva.) A modern rövid formában a lantanoidák és aktinoidák nincsenek feltüntetve. Az elemek függőleges oszlopokba kerülnek, amelyeket csoportnak neveznek. Lefelé egy csoportban minden elem atomjának azonos a külső elektronhéja, de a belső héjak száma nő. Hagyományosan az alkáli fémek a rendszer baloldalán voltak feltüntetve; a csoportokat számozták I A-tól VII A-ig és II B-től VII B-ig, 0 volt a nemesgázoké. A tábla közepén minden elem átmeneti elem; a nem átmeneti elemeket főcsoport elemeknek tekintik. A múltban zavaros volt a csoportok számozása és az alcsoportok jelölése. A jelenlegi gyakorlat szerint a csoportokat a táblán keresztül 1-18-ig számozzák. A vízszintes sorok a periódusok. Egy perióduson belül az elemek atomjaiban az elektronhéjak száma azonos, de az elektronok száma folyamatosan nö a külső héjon. A periódusos rendszer négy mezőre osztható fel annak alapján, hogy melyik héj töltődik: s- mező, p-mező, d-mező és f-mező.

Vannak a kémiai viselkedésben olyan általános tulajdonságok, amelyek láthatók a periódusos rendszer alapján. Egy csoportban lefelé haladva a fémes jelleg nő, mivel nő az atom mérete. Egy periódusban a fémes (elektropozitív) tulajdonságból a nemfémes (elektronegatív) tulajdonságba történik átmenet, mivel nő az elektronok száma a külső héjon. Következésképpen a fémes elemek többnyire azok, amelyek balra a tábla alján vannak, a nemfémes elemek pedig jobbra, fenn helyezkednek el.

Szignifikáns különbség van a második rövid periódus (lítium, fluor) és a megfelelő csoportjaikban lévő többi elem közt. Ennek oka, hogy a második periódusban található atomok mérete kisebb, és a vegyértékelektronjaik (csak) egy kis, 1s2 belső héjjal van árnyékolva. Az atomoknak a többi periódusban van belső s- és p-elektronjuk amelyek, árnyékolják a külső elektronokat a magtól. Továbbá a második periódusban az atomoknak csak az s és p- pályák állnak rendelkezésre a kötés kialakításához. A nehezebb atomok képesek elektronokat juttatni a külső héjon található üres d-pályára, és azokat használni a kötéshez. Lásd: átlós rokonság, inert-pár hatás.

periódusos törvény

Törvény, amely szerint az elemek fizikai és kémiai tulajdonságai a protonszámuk periódikus függvényei. Dimitri Mendelejev vetette fel esőként ezt az elvet 1869-ben, az atomtömeget használva a protonszám helyett, betetőzve evvel Johann Döbereiner (1817), John Newlands (1863) és Lothar Meyer (1864) kísérleteit a kémiai tulajdonságok értelmezéséről. A periódusos törvénynek egyik legnagyobb sikere, hogy képes volt megjósolni előre az ismeretlen elemek és vegyületek kémiai és fizikai tulajdonságait, amelyeket később kísérleti úton igazoltak. Lásd: periódusos rendszer.

periplanáris

Lásd: torziós szög.

perjódsav

Lásd: jód(VII)sav.

Perkin, Sir William Henry

(1838-1907) Brit vegyész, aki még hallgató korában véletlenül szintetizálta a mályva anilin festéket, amely az első szintetikusan előállított színezék lett. Gyárat épített az előállítására, amivel egy vagyont keresett.

perklorát

Lásd: klorát.

perklórsav

Lásd: klór(VII)sav.

perlit

Lásd: acél.

Permalloys

Nagy mágneses permeabilitású ötvözetcsoport. Vasból és nikkelből (általában 40-80 %) állnak, de gyakran más elemet is tartalmaznak kis mennyiségben (3-5 %, molibdén, réz, króm vagy wolfrám). Alkalmazzák vékony fóliaként elektromos transzformátorokban, mágneses árnyékolásra és számítógép memóriákban.

permanens gáz

Olyan gázok, pl. az oxigén, nitrogén, amelyekről régen úgy gondolták, hogy lehetetlen cseppfolyósítani. Ma azt a gázt tekintik permanens gáznak, amelyet csak nyomással, normál hőmérsékleten nem lehet cseppfolyósítani (azaz olyan gáz, amelynek a kritikus hőmérséklete a szobahőmérsékletnél alacsonyabb).

permittivitás

Jele: ε. Az elektromos elmozdulás aránya az őt létrehozó elektromos tér intenzitásához egy közegben. Fontos a dielektrikumként alkalmazott elektromos szigetelőknél.

Ha két töltés, Q1 és Q2 r távolságra van egymástól vákuumban, a töltések közti erőt a következő egyenlet adja meg:

F=Q1Q2/r24πε0

A Coulomb-törvény ezen kifejezésében SI egységeket használva, ε0 az üres tér abszolút permittivitása, amit úgy is ismernek, mint az elektromos állandót. Értéke: 8.854x10-12Fm-1. Amikor a töltések közötti tér nem vákuum, az egyenlet a következő:

F=Q1Q2/r24πε és az erő a töltések közt csökken. ε az új médium abszolút permittivitása. Egy közeg relatív permittivitása, (εr), amelyet korábban dielektromos állandónak neveztek, megadható a következőképpen: εr=ε/ε0.

permonokén(VI)sav

Lásd: peroxikén(VI)sav.

Permutit

A zeolit kereskedelmi neve, víz lágyítására használják.

peroxi-dikénsav

Lásd: peroxikén(VI)sav.

peroxidok

Szervetlen vegyületek csoportja, amelyek O22- iont tartalmaznak. Képzeletben hidrogén-peroxidból (H2O2) származtatható, de ezek az ionok vizes oldatban nem léteznek, mivel rendkívül gyorsan OH--vá hidrolizálnak .

peroxikén(VI)sav

A kifejezés általában a peroximonokén(VI) savra (H2SO5) vonatkozik, amelyet permonokén(VI) savnak vagy Caro-féle savnak is hívnak. Kristályos vegyület. Hidrogén-peroxidot koncentrált kénsavval reagáltatva állítják elő. Vízben bomlik, a kristály is bomlik 45 oC felett, olvadással. Létezik a peroxidikénsav vegyület, H2S2O8 is, (ezt korábban perkénsavnak nevezték). Szulfát oldatok nagy áramerősséggel történő elektrolízisével állítják elő. 65 oC-on (olvadással) bomlik; vízben hidrolizál, hidrolízise monosavat és kénsavat eredményez. Mindkét peroxisav rendkivül erélyes oxidálószer. Lásd: kénsavnál is (szerkezeti képlet)

peroxi-monokén(VI)sav

Lásd: peroxikén(VI)sav.

Perspex

A polimetilmetakrilát kereskedelmi neve.

perturbációelmélet

Számításokban alkalmazott módszer, amelyet mind a klasszikus fizikában (pl. bolygók pályájának) mind a kvantummechanikában (pl. atomszerkezet) használnak. A rendszert két részre osztják, az egyik pontosan számítható, a másik pedig egy olyan kis kifejezés, ami megakadályozza, hogy az egész rendszer egzakt módon kiszámítható legyen. A perturbáció elmélet technikája lehetővé teszi a kis kifejezés hatásainak kiszámítását egy végtelen sorral (ami általában egy aszimptotikus sor). A sorozat minden egyes kifejezése egy ’korrekciós kifejezés’ az egzakt módon számítható rendszer megoldásaihoz. A klasszikus fizikában a perturbáció elmélet használható a bolygók pályájának kiszámításához. Kvantummechanikában a molekulák energiaszintjeinek számítására alkalmazzák.

perzisztens

Egy olyan peszticid, vagy más szennyezőanyag, amely nem bomlik le könnyen; tartósan, hosszú ideig fennmarad, és ezzel kárt okoz a környezetben. Pl. a Paraquat vagy DDT herbicidek alkalmazásuk után hosszú évekig fennmaradnak a talajban.

PES

Lásd: fotoelektron spektroszkópia.

PESM

Lásd: fotoelektron spektroszkópia.

peszticid

Olyan kémiai vegyület, amely elpusztítja a mezőgazdasági termékeket tönkretevő, vagy az embert valamilyen módon veszélyeztető kártevőket. A peszticidekhez tartoznak a herbicidek (pl. 2,4-D és Paraquat) amelyek elpusztítják a nemkívánatos növényeket és gyomokat; az inszekticidek (pl. pyretrium), amelyek pusztítják a rovarkártevőket; a fungicidek, amelyek a gombákat irtják; és a rodenticidek (mint a warfarin) a rágcsálók irtására. Az egyik probléma a peszticidekkel kapcsolatosan, hogy nagyon gyakran nem specifikusak, ezért mérgező hatással lehetnek a nem kártevő szervezetekre is. A másik, hogy lehetséges, hogy nem biodegradálhatók, ezért ellenállók a környezetben és felhalmozódhatnak élő szervezetekben (lásd: bioakkumuláció). A szerves-foszfor inszekticidek, pl.: a malation és paration biodegradálhatók, de károsíthatják az emberek légzőszervét és idegrendszerét és elpusztítanak hasznos rovarokat is, pl. a méheket. Hatásukat a kolinészteráz enzim működésének akadályozásával fejtik ki. A szerves-klorid inszekticidek, mint a dieldrin, aldrin és a DDT nagyon perzisztensek, nehezen biodegradálhatók.

peta-

Jele: P. Előtag a metrikus rendszerben a 1015 jelölésére. Pl.: 1015 méter = 1 petaméter.

petrolkémiai anyagok

Földgázból vagy kőolajból nyert szerves kémiai anyagok.

PGA

Lásd: foszfoglicerinsav.

pH

Lásd: pH skála.

Phillips-eljárás

Eljárás nagy sűrűségű polietilén előállítására, etént polimerizálva nagy nyomáson (30 atmoszférán) és 150 oC-on. A katalizátor króm(III)-oxid, szilícium-dioxid és aluminium-dioxid hordozón.

photoelectron spectromicroscopy (PESM)

Felületek összetételének vizsgálatára alkalmazott technika, amely a felületen lévő atomok ionizációján alapul. Ionizáló sugárzást (röntgensugárzást vagy ultraibolya-sugárzást) használnak a felszíni atomok elektronjainak kilökésére. A kilépő elektronokat fókuszálják, ami lehetővé teszi a felszín képének elkészítését.

pH-skála

Logaritmikus skála egy oldat savasságának vagy lúgosságának kifejezésére. Első közelítésként egy oldat pH-ja –log10c-ként definiálható, ahol c a hidrogén-ionok koncentrációja (mól per köbdeciméterben). Egy semleges oldat hidrogénion koncentrációja 25 oC-on 10-7moldm-3, így a pH-ja 7. A 7 alatti pH savas oldatot jelez, a 7 feletti lúgosat. Pontosabban, a pH nem a hidrogén-ion koncentrációjától, hanem az aktivitásától függ, amely azonban kísérletileg nem mérhető. Gyakorlati célokra a pH-t, a vizsgálandó oldatban hidrogén elektróddal, mint félcellával határozzák meg, egy referencia elektródot (pl. kalomel elektród) használva másik félcellaként. A pH ekkor (E-ER) F/2,303RT, ahol E a cella e.m.e.-je, ER a referencia elektród standard potenciálja és F a Faraday-állandó. A gyakorlatban az üvegelektród használata sokkal kényelmesebb. mint a hidrogén elektródé.

A pH „potential of hydrogen” (hidrogén potenciált) jelent. A skálát Søren Sørensen (1868-1939) vezette be, 1909-ben.

pi-addukt

Olyan adduktum, amely elektronpár átadással jön létre egy pi-pálya és egy szigma vagy pi-pálya között.

pico-

Jele: p. Előtag, amelyet a metrikus rendszerben a 10-12 jelölésére használnak. Pl.: 10-12 farad = 1 picofarad (pF).

pi-elektron

Elektron egy pi pályán.

pikrát

A pikrinsav sója vagy észtere.

pikrinsav (2,4,6-trinitrofenol)

Sárga, rendkívül robbanékony nitrovegyület: C6H2(NO2)3; relatív sűrűsége: 1,8; op.: 122 oC.

pillangó-hatás

Lásd káosz.

pipetta

Egy beosztással ellátott cső, amelyet mért térfogatú folyadékok, vagy néha gázok átvitelére használnak.

Pirani-féle vákuummérő

Alacsony nyomások (1-10-4 torr; 100-0,01 Pa) mérésére használt készülék. Egy elektromos fűtőszál alkotja, körülvéve a gázzal, amelynek a nyomását mérik. Az, hogy milyen mértékig történik meg a hő elvezetése az elektromos száltól, függ a gáz nyomásától, ami így meghatározza az egyensúlyi hőmérsékletet. Mivel a fűtőszál ellenállása függ a hőmérsékletétől, a nyomás összefüggésben van az ellenállással. A fűtőszálat úgy helyezik el, hogy egy Wheaston-híd részét képezze és a nyomás leolvasása egy, a nyomás egységekre kalibrált mikroamper-méterről történik. A hatás függ a gáz hővezető képességétől, ezért más gáz nyomásának mérésekor minden esetben kalibrálni kell.

piranóz

Öt szénatomot és egy oxigént tartalmazó, hattagú gyűrűből álló cukor.

piridin

Erős, kellemetlen szagú, színtelen folyadék: C5H5N (lásd: képlet). Relatív sűrűsége: 0,98; op.: −42 oC; fp.: 115 oC. Aromás heterociklusos vegyület, mely a kőszénkátrányban fordul elő. Más szerves kémiai anyag előállítására használják.

piridoxin

Lásd: B-vitamin komplex.

pirimidin

Nitrogéntartalmú szerves bázis (lásd: képlet), alig oldódik vízben; egy csoport fontos biológiai származékot hoz létre, nevezetesen az uracilt, timint és citozint, melyek a nukleotidokban és nukleinsavakban (DNS és RNS) fordulnak elő.

pirit (vaspiritek)

A vas(II)-szulfid: FeS2 ásványi formája. Megjelenésében látszólag hasonlít az aranyra, így ismert ’fool’s gold’ néven is, de keményebb és ridegebb annál (az késsel vágható). A pirit a szabályos rendszerben kristályosodik, aranysárga színű, fémes fényű, keménysége a Mohs-féle skálán: 6-6,5. A legközönségesebb és legelterjedtebb a szulfid-ásványok közül és kénforrásként használják a kénsavgyártásnál. Forrása pl.: a Rio Tinto bányák, Spanyolországban.

piro-

Előtag olyan oxosav leírására, amely egy alacsonyabb sav két molekulájából vízelvonással nyerhető. Pl. pirokénsav: H2S2O7 (azaz 2H2SO4 mínusz H2O).

pirobórsav

Lásd: bórsav.

piroelektromosság

Bizonyos kristályok, pl. a turmalin olyan tulajdonsága, hogy melegítés hatására az ellentétes lapokon ellentétes elektromos töltést vesz fel. A turmalinban: szobahőmérsékleten 1 K emelkedés a hőmérsékletben mintegy 10-5 Cm-2 polarizációt hoz létre.

pirofóros

Levegőn spontán meggyulladó. A pirofóros ötvözetek olyan ötvözetek, melyek ütésre szikráznak. Lásd: elegyfém.

pirogallol

1,2,3-trihidroxi-benzol: C6H3(OH)3, fehér, kritályos, szilárd anyag, op.: 132 oC. Lúgos oldata levegőn - az oxigénnel való reakció miatt - megbarnul. Erélyes redukálószer, a fényképészetben az előhívókban alkalmazzák. Használják a térfogatos gázanalízisben is, oxigén elnyelésére.

pirokénsav

Lásd: dikén(VI)sav.

pirolízis

Magas hőmérséklet eredményeképpen létrejövő kémiai bomlás.

piroluzit

Lásd: mangán(IV)-oxid.

pirometria

Magas hőmérsékletek mérése, a kibocsátott sugárzás alapján, pirométerekkel. A modern, keskenysávú, vagy spektrális pirométerek a látható fényt kizáró szűrők mögött lévő, infravörös-érzékelő, fotoelektromos cellát használnak. Az optikai pirométer (vagy izzószálas vagy eltűnőszálas pirométer) esetében az izzó forrást egy elektromosan fűtött wolfram izzószál síkjában fókuszálják. Az izzószálon áthaladó áramot egy változtatható ellenállással állítják be arra az értékre, amikor az beleolvad a forrás képébe, amit egy vörös szűrőn és egy leolvasón keresztül néznek. A hőmérséklet egy kalibrált ampermérőn, vagy a változtatható ellenállás kalibrált tárcsáján olvasható le. A teljes sugárzású pirométerben a forrás által kibocsátott sugárzást egy konkáv tükörrel egy kormozott fóliára fókuszálják, amelyre termoelemet rögzítenek. A termoelem által létrehozott e.m.e.–ből a forrás hőmérséklete számolható.

pirometrikus kúpok

Lásd: Seger-kúpok.

pironok

Hattagú gyűrűből álló vegyületek; egy oxigén heteroatomot és a gyűrűhöz kapcsolódó karbonil csoportot tartalmaznak. Két formája van, attól függően, hogy a karbonil az 1 vagy 3 helyzetben van-e. A piron gyűrűs rendszer számos, a természetben előforduló vegyületben megtalálható.

piroszilikát

Lásd: szilikát.

piroszőlősav (2-oxopropánsav)

Színtelen, folyékony, szerves sav: CH3COCOOH. Fontos anyagcsere köztestermék, a glikolízis során keletkezik és a Krebs–ciklus számára szükséges acetil koenzim-A-vá alakul. Anaerob feltételek között a piruvát laktáttá vagy etanollá alakul.

piroxének

Ferromágneses, kőzetalkotó szilikát ásványok egy csoportja. Gyakoriak bázikus eruptív kőzetekben, de kifejlődhetnek metamorf folyamatok során is gneiszben, agyagpalában és márványban. A piroxének kristálykémiája bonyolult, szilícium és oxigén atomok összefüggő láncából állnak, különböző más elemekkel összekapcsolva. Hasonlók az amfibólokhoz, azoktól a hasadási szögben különböznek. Általános képletük: X1-pX1+pZ2O6, ahol X = Ca, Na; Y = Mg, Fe2+Mn, Li, Al, Fe3+,Ti; és Z = Si, Al.

Az ortorombos piroxének (ortopiroxének) (Mg, Fe)2Si2O6 összetételükben változnak a két szélső tag, az ensztatit (Mg, Si2 O6) és az ortoferroszillit (Fe2Si2O6) között. A monoklin piroxének (ciklopiroxének) alkotják a legnagyobb csoportot:

diopszid: CaMgSi2O6

hedenbergit: CaFe2+Si2O6

Johannsenit: CaMn Si2O6

augit: (Ca, Mg, Fe, Ti,Al)2(Si,Al)2O6

aegirin: Na Fe3+ Si2O6

jadeit (lásd: jádekő)

pigeonit: (Mg,Fe2+,Ca) (Mg,Fe2+)Si2O6

pirrol

Nitrogéntartalmú szerves vegyület (lásd: képlet), a porfirinok szerkezeti alkotója.

pirszonit

Ásvány, amely nátrium- és kalcium-karbonát hidratált keverékéből áll: Na2CO3.CaCO3.2H2O.

pK érték

Egy sav vagy lúg erősségének mértéke egy logaritmikus skálán. A pK értékét megadja a log10(1/Ka) kifejezés, ahol Ka a sav disszociációs állandója. A pK értékeket gyakran használják savak erősségének összehasonlítására.

Planck, Max Karl Ernst Ludwig

(1858-1947) Német fizikus, 1892-ben professzor lett a Berlini Egyetemen. Itt öntötte formába a kvantumelméletet, amelynek alapja egy 1900-as cikk. A század egyik legfontosabb tudományos felfedezése, amelyért 1918-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat.

Planck-állandó

Jele: h. Alapállandó, egy kvantum energiájának és frekvenciájának az aránya. Értéke: 6.6260755(40)x10-34. Js. Max Planck után nevezték el. A kvantummechanikai számításokban gyakran használják a redukált Planck-állandót (vagy Dirac-állandót), mely a következő: ћ=h/2π=1.05489x10-34 Js .

plasztocianin

Kék, réztartalmú fehérje, amely a kloroplasztban található és elektron-hordozóként szerepel a fotoszintézis fénytől függő folyamatában. A plasztocianin aminósav csoportotokat tartalmaz rézhez kapcsolódva, ez adja a kék színét.

plasztokinon

A kloroplasztban található kinon, amely az egyik hordozómolekula, a fotoszintézis fénytől függő reakciójának elektrontranszport láncában.

platina

Jele: Pt. Ezüstfehér, fémes átmeneti fém (lásd: platinafémeknél is); rendszáma: 78; relatív atomtömege: 195,09; relatív sűrűsége: 21,45; op.: 1772 °C; fp.: 3827±100 oC. Előfordul bizonyos nikkel- és rézércekben és bizonyos üledékekben, természetes állapotban. Fő forrása a réz-nikkel finomítás anódiszapja. Az elemet használják ékszerkészítésnél, laboratóriumi műszerekben (hőelemben, elektródként stb.), elektromos érintkezésnél és bizonyos ötvözetekben (pl.: irídiummal vagy ródiummal), továbbá hidrogénezésnél katalizátorként. Nem oxidálódik, és nem oldódik sósavban. Vegyületeinek többsége platina(II)- vagy platina(IV)-komplex.

platinafémek

A második és harmadik átmeneti fémsor három eleme, közvetlenül követve az ezüstöt és aranyat: ruténium (Ru), ródium (Rh), palládium (Pd); ozmium (Os), irídium (Ir) és platina (Pt). Ezek az elemek, együtt a vassal, kobalttal és nikkellel régebben a periódusos rendszer VII. csoportját adták. A platina-csoport fémei viszonylag kemények, és ellenállnak a korróziónak; használják őket ékszerkészítésre és van bizonyos ipari alkalmazásuk is, (pl. villamos érintkezésnél). Kémiai tulajdonságaik bizonyos mértékig hasonlóak, ami indokolja, hogy egy csoportba kerüljenek. A kémiai támadásokkal szemben mind ellenállók. Oldatban kiterjedten alkotnak komplexeket. Koordinációs komplexet hoznak létre a szén-monoxiddal és más, pi-kötő ligandumokkal. Számos olyan komplex állítható elő, amelyben a hidrogén közvetlenül kapcsolódik a fémhez. A fémek és szerves vegyületeik jelentős katalitikus aktivitással rendelkeznek. Lásd: az átmeneti elemeknél is.

platinakorom

Fekete, finomeloszlású platinafém, amelyet vákuum bepárlással állítanak elő. Abszorbensként és katalizátorként használják.

pleokroitikus

Olyan kristályt jelöl, amely különböző színűnek tűnik attól függően, hogy milyen irányból nézik. A jelenséget az anizotróp közegen áthaladó fény polarizációja okozza.

plumbán (ólom(IV)-hidrid)

Rendkívül instabil gáz: PbH4. Állítólag magnézium-ólom ötvözetből keletkezik sav hatására. Először 1924-ban jelezték a jelenlétét, később kétségbe vonták a vegyület létezését. Demonstrálja, hogy a 14. csoportban csökken a hidridek stabilitása. A stabilabb származékok ismertek, pl. trimetil-plumbán (CH3)PbH.

plumbát

Ólom-oxidok (vagy hidroxidok) lúggal történő reakciójakor keletkező vegyület. Az ólom-oxidjai amfoterek (gyengén savasak) és plumbát ion képződése közben reagálnak. Az ólom(IV)-oxid reakciója lúg olvadékkal plumbát(IV)-iont ad:

PbO2+2OH-→PbO32-+H2O

Valójában különböző ionok vannak jelen, amelyekben az ólom hidroxil csoportokhoz kapcsolódik, főképp a hexahidroxo-plumbát(IV)-ion, Pb(OH)62-. Ez az a negatív ion, amely a kristályos, K2PbO3.3H2O típusú ’trihidrátokban’ is jelen van. Az ólom(II)-oxid lúgos oldatokban trihidroxo-plumbát(II)-iont ad:

PbO(s)+OH-(aq)+H2O(l)→Pb(OH)32-(aq)

A plumbát(IV)-ionokat régebben ortoplumbátoknak (PO44-) vagy metaplumbátoknak (PbO32-) nevezték. A plumbát(II)-vegyületeket plumbitnak hívták.

plumbit

Lásd: plumbát.

plutónium

Jele: Pu. Sűrű, ezüstös, radioaktív, fémes transzurán elem, az aktinoidákhoz tartozik; rendszáma: 94; a legstabilabb izotóp tömegszáma: 244 (felezései ideje: 7.6x107 év); relatív sűrűsége: 19,84; op.: 641 oC; fp.: 3232 oC. Tizenhárom izotópja ismert. Messze a legfontosabb a plutónium-239 (felezési ideje: 2.44x104év), amely lassú neutronokkal maghasadáson megy keresztül. Alapvető erőforrás az atomfegyverekhez és bizonyos atomreaktorokban. A világ atomerőműveiben évente kb. 20 tonna plutóniumot állítanak elő. Az elemet először Seaborg, McMillan, Kennedy és Wahl állította elő, 1940-ben.

PM

Lásd: particulate matter.

p-mező elemei

A periódusos rendszer elemeinek csoportja, amely a következő főcsoportokból áll: 13. csoport (B-től Tl), 14. (C-től Pb), 15. (N-től Bi), 16. (O-tól Po), 17. (F-től At) és a 18. (He-től Rn). Ezen elemek külső elektron-konfigurációja: ns2npx, ahol x=1-6. A jobb felső részen lévő tagok a nem fémek (C, N, P, O, F, S, Cl, Br, I, At), baloldalon és lenn találhatók a fémek (Al, Ga, In, Ti, Sn, Pb, Sb, Bi, Po), a kettő között, balról jobbra, felülről lefelé egy kevésbé definiált csoport alkotja a félfémeket (B, Si, Ge, As, Te).

Pockels-cella

Egy elektrooptikai eszköz, amelyet arra használnak, hogy lézerekben populáció inverziót és sugárzás impulzust hozzanak létre. A Pockels-cellában az ammónium-dihidrogén-foszfát kristályok potenciálkülönbség hatására a síkban polarizált fényt cirkulárisan polarizálttá alakítják. A Pockels-cellát elkészíthetik egy lézer-rezonátor részeként. Ilyenkor, ha a fény visszaverődik egy tükörről, megváltozik a polarizációja. Az a fény, amely az egyik irányban volt polarizált átalakul az arra merőleges síkban polarizálttá. Ennek az a hatása, hogy a visszavert fény nem indukál emissziót. Amikor a Pockel-cella ki van kapcsolva, nincs polarizáció és az energia a rezonátorban indukált sugárzás-impulzus formájában szabadulhat fel. Lásd: lézernél is.

poise

A viszkozitás c.g.s. egysége; egyenlő annak tangenciális erőnek (din per négyzetcentiméterben kifejezett) értékével, amely ahhoz szükséges, hogy egy centiméter per szekundum sebességkülönbséget tartson fenn két, párhuzamos, egymástól egy centiméterre lévő folyadékréteg között.

polariméter (polariszkóp)

Egy készülék annak a szögnek a meghatározására, amellyel a síkban polarizált fény polarizációs síkja elfordul, amikor a fény áthalad az optikai aktivitást mutató anyagon. A polariméter lényegében egy fényforrásból, egy polarizátorból (pl.: egy polaroid lemez), amely a síkban polarizált fényt létrehozza, egy átlátszó cellából, amely a mintát tartalmazza, és egy analizátorból áll. Az analizátor egy polarizáló anyag, amely forgatható. A fényforrás fényét a polarizátor a síkban polarizálja, ez keresztülhalad a mintán, majd az analizátoron és a nézőkébe vagy fénydetektorba jut. A polarizáció szöge az, amikor forgatva az analizátort az átmenő fény maximumot mutat. A szög egy skáláról olvasható le. Egyszerű, hordozható polarimétereket használnak az édesiparban a cukoroldatok koncentrációjának meghatározására.

poláris molekula

Dipólus momentummal rendelkező molekula: azaz amelyben bizonyos (mértékű) elkülönülés van a töltésekben a kémiai kötésben, így a molekula egy része pozitív töltésű, másik része meg negatív.

poláris oldószer

Lásd: oldószer.

poláris vegyület

Olyan vegyület, amely vagy ionos (pl.: nátrium-klorid), vagy a molekulái nagy, állandó dipólusmomentummal rendelkeznek (pl.: víz).

polariszkóp (polariméter)

Anyagok optikai aktivitásának tanulmányozására használt eszköz (lásd: optikai aktivitás). A legegyszerűbb eszköz: egy fényforrásból, kollimátorból, polarizátorból és analizátorból áll. A mintát a polarizátor és az analizátor közé helyezik, a síkban polározott fény elforgatása az analizátor forgatásával megállapítható.

polarizáció

1. Kémiai reakciótermékek képződése egy galvánelemben az elektródok közelében. Megnöveli az ellenállást az árammal szemben, gyakran csökkenti a cella e.m.e.-t. Lásd: a depolarizációnál is.

2. Egy elektromos térnek kitett szigetelőben a töltések részleges elkülönülése.

3. Egy poláris kémiai kötésben a töltések elkülönülése.

polarizálhatóság

Jele: α. Egy molekula külső elektromos térre adott válaszának mértéke. Egy molekulát egy külső elektromos térbe helyezve az elektromos töltések eltolódása dipólust indukál a molekulában. Ha az elektromos tér erőssége E, az általa indukált dipólus momentum p, akkor α polarizálhatóságot a következő egyenlet definiálja: p=αE. A polarizálhatóság kiszámításához az alaptörvényekből a molekulák kvantummechanikájának alkalmazása szükséges. A polarizálhatóság, (α mint paraméter) kapcsolatot teremt a mikroszkópikus és makroszkópikus elméletek közt a Clausius-Mossotti– és a Lorentz-Lorenz-egyenletben.

polarizátor

Eszköz, amelyet arra alkalmaznak, hogy a fényt síkban polarizálttá tegyék. A Nikol-prizma, vagy polaroid használható polarizátorként. Ha egy polarizátort helyeznek egy nem polarizált fényforrás elé, az átbocsátott fény egy specifikus irányban (síkban) polarizált lesz. Mivel az emberi szem nem képes észlelni, hogy a fény polarizált, egy analizátor szükséges ahhoz, hogy megállapítsa a polarizáció irányát. A polarizátor és analizátor keresztezése a fény kioltását eredményezi, azaz ha a polarizátor polarizációs síkja és az analizátor síkja merőleges egymásra, a polarizátor és az analizátor együttes alkalmazásakor nem halad át fény. Mind a polarizátor mind pedig az analizátor része a polariméternek.

polarográfia

Elektrokémián alapuló analitikai technika. Higanycsepp-elektród katódot, egy nagy, nem polarizálható anódot és a minta híg oldatát használják. A higanycsepp elektródban a higanyt egy keskeny csövön, lassan folyatják az oldatba, hogy a cső végéről leeső cseppek kicsik legyenek. Ily módon a katód felszíni területe kicsi és tiszta. A cella feszültségét változtatva egy polarogramot készítenek, amelyben az áramot ábrázolják a feszültség függvényében. Minden egyes kémiai species redukciójánál a katódon (az elektród potenciáljuk szerinti sorrendben) az áramban lépcsős növekedés tapasztalható. A lépcsők magassága arányos a komponens koncentrációjával. A technika használható fémek nyomnyi mennyiségének kimutatására és szolvatált komplexek vizsgálatára.

polaroid

Kettőstörő anyag, amely síkban polarizálttá teszi a rajta keresztülhaladó, nem polarizált fényt. Egy műanyag lemez alkotja, amelyet úgy alakítanak, hogy molekulái rendeződjenek, kettőstörővé váljon. A polaroid anyagot használó napszemüvegek abszorbeálják a horizontálisan vibráló fényt - a vízszintes síkokról visszaverődő fényt -, így csökkentik a csillogást.

poli-

Előtag egy polimer jelölésére, pl.: polietilén. Néha zárójelet használnak a polimer nevében, jelezve az ismétlődő egységet, pl.: poli(etén).

poliakril-amid

A 2-propén-amidból (CH2:CHCONH2) kialakított polimer. Poliakril-amid gélek előállításánál térhálósító szert használnak a háromdimenziójú mátrix kialakítására. Gélelektroforézisnél használják (lásd: PAGE).

poliakril-amid gélelektroforézis

Lásd: PAGE.

poliamid

A kondenzációs polimer egy típusa, amelynek előállításakor az egyik molekula aminó-csoportját reagáltatják a másik molekula karboxil-csoportjával, ami egy fehérje szerű szerkezetet ad. A poliamid láncokat hidrogénkötések tartják össze.

policiklusos

Olyan vegyületet jelöl, amely két, vagy több gyűrűt tartalmaz a molekuláiban. A policiklusos vegyületek tartalmazhatnak egyedi gyűrűket (mint a fenil-benzolban, C6H5C6H5) vagy összeolvadt gyűrűket (mint a naftalinban, C10H8).

poli-dioxo-bór(III)-sav

Lásd: bórsav.

polién

Egy telítetlen szénhidrogén, amely kettő vagy több kettős szén-szén kötést tartalmaz a molekulájában.

poliészter

Kondenzációs polimer, amely többértékű alkoholok és többértékű savak kölcsönhatásával keletkezik. A lineáris polimerek telített, hőre lágyuló műanyagok és a karbonil csoport polarizálódásakor, dipól-dipól kölcsönhatással kapcsolódnak. Kiterjedten használják szálas anyagként (pl. terilén). A telítetlen poliészterek könnyen kopolimerizálódnak hőre keményedő műanyagokká. Üvegszálas termékek gyártására használják. Lásd: alkidgyantánál is.

polietén (polietilén, politén)

Flexibilis, viaszos, átlátszó polialkén, hőre lágyuló műanyag; különböző módon készítik, változatos tulajdonságú termékeket ad. Az ICI eljárás során a nyomokban oxigént tartalmazó etént 1500 atmoszférát meghaladó nyomásnak teszik ki 200 oC-on. Az alacsony sűrűségű polietén (relatív sűrűsége 0,92) képlettömege: 50 000 és 300 000 közötti, kb. 110 oC-on lágyul, míg a nagy-sűrűségű polietén (relatív sűrűsége: 0,945-0,969) képlettömege egész 3 000 000-ig, kb. 130 oC körül lágyul. Az alacsony sűrűségű polimer kevésbé kristályos, lévén inkább ataktikus. A polietént szigetelőanyagként alkalmazzák; ellenáll a savnak, könnyen önthető és fújható. Lásd: Phillips-eljárás; Ziegler-eljárás.

polietilén

Lásd: polietén.

poliklór-etén (PVC, poli(vinil-klorid))

Erős, fehér, szilárd anyag, amely lágyítók hatására meglágyul. Előállítják klór-eténből inert oldószerben melegítve, benzoil-peroxid iníciátor alkalmazásával, vagy szabadgyökös mechanizmussal, melegítve a klóretént vízben, kálium-perszulfáttal vagy hidrogén-peroxiddal. Számos, különböző felhasználási területe ismert, mivel könnyű színezni, ellenálló a tűzzel, a kemikáliákkal és az időjárással szemben.

poliklórozott-bifenil (PCB)

A bifenil (C6H5C6H5) számos származékának bármelyike, amelyikben a benzol gyűrű néhány hidrogénatomját klór helyettesíti. Bizonyos polimerek gyártásánál használják elektromos szigetelőként. Erősen mérgezőek és gyanús, hogy karcinogén hatásúak; egyre növekvő használatuk aggodalomra ad okot, mivel kimutatták, hogy felhalmozódik a táplálékláncban.

POLIMEREK

Ismétlődő egységekből (monomerek) felépülő nagymolekulájú anyagok.

A polimerek olyan anyagok, amelyek sok, ismétlődő molekuláris szerkezeti egységből (’mer’-ből) felépülő makromolekulákkal rendelkeznek. A természetes anyagok között számos polimer található, például a gumi, és számos glükóz-alapú polimer, például a poliszacharidok, a cellulóz és a keményítő (a növényekben) és a glikogén (az állatokban). A fehérjék, nukleinsavak és szervetlen makromolekuláris anyagok, mint a kőzetalkotó szilikátok is polimernek tekinthetők.

Szintetikus polimerek

A szén kémiájának egyik különlegessége, hogy a szén képes atomjaiból hosszú láncokat alkotni. Ez a tulajdonság az alapja a vegyipar egy fontos területének, amely különböző tulajdonságú és hasznosítású polimer szerves anyagok gyártásával foglalkozik (lásd: műanyagok). Ezekben az anyagokban a molekulák lényegében az atomok hosszú láncai, különböző hosszúsággal. Bizonyos polimerekben a láncok között keresztirányú kötés (is) kialakul.

A szintetikus polimerek olyan kémiai reakciók során keletkeznek, amelyekben egyedi molekulák (monomerek) kapcsolódnak egymással egy nagyobb egységet létrehozva (lásd: polimerizáció). A polimerek két típusa a homopolimerek és a heteropolimerek.

Homopolimerek

Azok a polimerek, amelyek egyféle monomerből képződnek. Pl.: a polietén (polietilén), amelyet az etén (CH2:CH2) polimerizációjával állítanak elő. Az ilyen polimerek jellegzetesen addíciós reakció során keletkeznek telítetlen molekulákból. Más, hasonló példa a poliprén (polipropilén), a polisztirol és a politetrafluor-etilén (PTFE). A homopolimerek előállíthatók kondenzációs reakciókkal is (mint a poliuretán).

Ezek az anyagok kopolimerként is ismertek. Előállításuk két (vagy több) különböző monomerből történik, rendszerint kondenzációs reakcióval, egyszerű molekula, például víz, vagy ammónia kilépésével. Tipikus példa az 1,6-diamino-hexán (haxametilén-diamin) reakciója a hexán-disavval (adipinsav), amely során nylon 6,6 keletkezik. A reakció itt a diamino-hexán amino-csoportja és a hexán-disav karboxil csoportja között játszódik le, víz kilépéssel (lásd: ábra).

A polimer műanyagok tulajdonságai nagymértékben módosíthatók, ha azok két, vagy több különböző monomerből álló kopolimerek. Jól ismert példa az ABS (akril-nitril-butadién-sztirol) kopolimer, amelyet általában számítógépek és más elektronikus berendezések házának gyártásához használnak. Tulajdonságaik előre meghatározhatók a monomer-komponensek arányának változtatásával.

Sztereospecifikus polimerek

Mind a normál polietilén, mind pedig a nylon esetében a molekulák hosszú láncokat alkotnak, különböző hosszúságúakat, és a felépítő egységeknek nincs szabályos elrendeződése. Az ilyen polimerek ataktikusak. Ha a felépítő egység szabályos módon ismétlődik, sztereospecifikus polimerek keletkeznek. Ezek a polimerek kristályos tulajdonsággal rendelkeznek, mivel egy ismétlődő szabályosságot mutatnak a polimerlánc mentén. A polimer lehet izotaktikus, amikor egy adott csoport a fő láncnak mindig azonos oldalán marad, vagy lehet szindiotaktikus, amikor a csoport váltakozik a lánc mentén. A szterespecifikus polimerizáció végrehajtható bizonyos katalizátorok alkalmazásával (lásd Ziegler-eljárás).

polimerizáció

Olyan kémiai reakció, amelyben molekulák kapcsolódnak össze polimer kialakítására. Ha a kémiai reakció addíciós reakció, a folyamat addíciós polimerizáció; kondenzációs reakciók kondenzációs polimerizációt hoznak létre, amelyben egy kis molekula eliminálódik a reakció során. A polimerek, amelyek egyetlen monomerből állnak homopolimerek; azok, amelyek két különböző monomerből állnak kopolimerek.

polimetanal

A metanal szilárd polimere, a metanal vizes oldatából bepárlással keletkezik.

polimetilmetakrilát

Átlátszó, hőre lágyuló akril anyag, ami metil-metakrilát polimerizációjával készül. A technikai neve poli(metil-2-metilpropenoát). Olyan anyagokban használják, mint pl. a perspex.

polimorfia

Kémiai anyagok két (dimorfizmus), vagy több fizikai formában való létezése. Lásd: allotrópia.

polipeptid

Tíz, vagy több aminosavból álló peptid. A fehérjéket felépítő polipeptidek rendszerint 100-300 aminósavból állnak. A rövidebbek közé tartozik pl. a gramicidin és bizonyos hormonok, így az ACTH, ami 39 aminósavból áll. A polipeptid tulajdonságait meghatározza a felépítő aminósavak típusa és szekvenciája.

polipropén (polipropilén)

Egy izotaktikus polimer, amely létezik kis- és nagy képlettömegű formában. A kis képlettömegű polimer előállítása: propén közepes nyomáson, 200 oC-on, egy inert anyagon elterített, melegített foszforsav-katalizátoron való átvezetésével. A reakció trimereket és tetramereket eredményez. A nagyobb képlettömegű polimer előállításánál a propént egy triallkil-alumíniumot és titán–vegyületeket tartalmazó inert oldószerbe, heptánba vezetik. A termék izotaktikus és ataktikus polipropén keveréke, a többség izotaktikus. A polipropént hőre lágyuló formázó anyagként használják.

polipropilén

Lásd: polipropén.

poliszacharid

Monoszacharid (egyszerű cukor) molekulák hosszú láncából álló szénhidrátok bármely csoportja. A homopoliszacharidok csak egy típusú monoszacharidból állnak; a heteropoliszacharidok két, vagy több típusúból. A poliszacharidok molekulatömege akár a néhány milliót is elérheti, és gyakran rendkívül elágazóak. Néhány fontos poliszacharid: a keményítő, a glikogén és a cellulóz.

polisztirol

Átlátszó, üvegszerű anyag, amelyet feniletén (sztirol) gyökös polimerizációjával állítanak elő benzoil-peroxidot használva iniciátorként. Alkalmazzák mind hő, mind pedig elektromos szigetelőként, csomagolásra, és díszítési célokra.

poliszulfidok

Lásd: szulfidok.

politén

Lásd: polietén.

politetrafluoretilén(PTFE)

Egy magas lágyulási ponttal (327 oC) rendelkező, hőre keményedő műanyag, amelyet a tetrafluór-etén (45-50 atmoszféra) nyomás alatt történő polimerizációjával állítanak elő. A reakcióhoz iniciátor szükséges, erre ammónium-peroxoszulfátot alkalmaznak. Kicsi a súrlódási együtthatója. A ’nem tapadó’ tulajdonságát valószínűleg a spirális szerkezete okozza, amelyben a szénatomok belső gyűrűjének felszínén találhatók a fluoratomok. Használják főzőedények bevonására és kenőanyagot nem tartalmazó csapágyaknál.

politionát

Politionsav sója.

politionsavak

Kén oxosavai, általános képletük: HO.SO2.Sn.SO2.OH, ahol n=0-4. Lásd: kénsavaknál is

poliuretán

Uretáncsoportot – NH.CO.O - tartalmazó polimer, amelyet di-izocianátoknak a megfelelő diolokkal vagy triolokkal történő reagáltatásával készítenek. Poliuretánok széles tartománya állítható elő; használják ragasztóanyagokban, tartós festékeknél és lakkalalapanyagoknál, műanyagoknál és gumiknál. Víz hozzáadására a poliuretán műanyagok habbá alakulnak.

polivinil-acetát (PVA)

A hőre lágyuló műanyagot ragasztóanyagokban és védőrétegekben használják. A vinil-acetát (CH2:CHCOOCH3) polimerizációjával állítják elő.

polivinil-alkohol

Vízoldható polimer, amelyet a polivinil-acetát (PVA) nátrium-hidroxiddal történő hidrolízisével állítanak elő. Használják vízzel keverhető ragasztóanyagok készítésénél, textileknél íranyagként és szintetikus szálak készítésénél.

polivinil-klorid

Lásd: poliklór-etén.

polónium

Jele: Po. Ritka, radioaktív fémes eleme a periódusos rendszer 16. csoportjának (korábban VIB); rendszáma: 84; relatív atomtömege: 210; relatív sűrűsége: 9,32; op.: 254 oC; fp.: 962 oC. Előfordul uránércekben kb. 100 mikorgramm per 1000 kilogramm mennyiségben. Több mint 30 izotópja létezik, több mint bármely más elemnek. A leghosszabb életű izotópja a polónium-209 (felezési ideje: 103 év). Mivel a bomlásakor a kibocsátott energia 1.4x105Jkg-1s-1, az űrhajók számára lehetséges fűtőanyagként irányult rá a figyelem. Marie Curie fedezte fel, 1898-ban egy szurokérc mintában.

pontcsoport

Szimmetria elemek egy csoportja, amelyek egy pontot változatlanul hagynak; a molekulák osztályozásában használják. Hasonlítsd össze a tércsoporttal!

populáció inverzió

Lásd: lézer.

porcelánföld

Lásd kaolin.

porfirin

Szerves pigmentek olyan csoportja, amelyre jellemző, hogy egy négy, kapcsolódó nitrogént tartalmazó gyűrűből álló ciklikus csoportot (egy tetrapirrol magot) tartalmaz, amelyeknek nitrogén atomjai gyakran koordinálódnak fématomhoz. A porfirinek az oldalláncaikban térnek el egymástól. Ide tartoznak a klorofillok, amelyek magnéziumot tartalmaznak; és a hem, amely vasat tartalmaz és a hemoglobin, mioglobin és citokróm prosztetikus coportokat alkotja.

porkohászat

Egy eljárás, amelyben por alakú fémeket vagy ötvözeteket préselnek különböző alakúvá magas hőmérsékleten. Az eljárást akkor kezdték alkalmazni, amikor por alakú wolframot préseltek izzólámpaszálakká a XX. század első évtizedében; ma széles körben alkalmazzák önkenő csapágyak és cementált wolfram-karbid vágóeszközök készítésénél.

A porok előállítása az olvasztott fémek atomizációjával, vagy a fémvegyületek kémiai bomlásával történik, vagy a fémek vagy ötvözetek apróra törésével és őrlésével. A részecskéket egy formába préselik 140x106 Pa-tól 830x106 Pa nyomással, majd ellenőrzött atmoszférában melegítik a részecskék összekapcsolására (lásd: színterelés).

potenciálfelület

Egy többdimenziós felület, amelyet a többatomos molekulák és a kémiai reakciók elektronállapotának elméletében használnak. A potenciálgörbe a legegyszerűbb potenciálfelület. Minden egyes magközti távolságot a molekulában vagy a reagáló rendszerben egy dimenzió reprezentál, a potenciált úgyszintén. Ez azt jelenti, hogy egy N atomos, nem lineáris molekula potenciálfelülete (3N-6) dimenziójú felület egy (3N-5) dimenziójú térben. Egy lineáris molekula esetében a potenciálfelület egy (3N-5) dimenziójú térben van.

Ha a felületnek minimuma van, akkor az elektronállapot stabil. Előfordulhat egynél több minimum is. Kémiai reakciókban a reagáló anyagok és a termékek potenciálfelszinei gyakran ’völgyek’, amelyek magasabb energiájú tartományokkal vannak összekötve, azok jelentik a reakció aktivációs energiáját.

potenciálgát

Egy potenciál maximummal rendelkező tartomány, amely megakadályozza az egyik oldalán lévő részecskét, hogy átjusson a másik oldalra. A klasszikus elmélet szerint a részecskének a potenciálgát magasságának megfelelő energiánál többel kell rendelkeznie ahhoz, hogy átjusson. A kvantumelmélet szerint azonban véges a valószínűsége annak, hogy ennél alacsonyabb energiával rendelkező részecskék átjussanak (lásd: alagúthatás). Potenciálgát veszi körül az atommagot, és fontos a magfizikában; hasonló, de sokkal alacsonyabb gát létezik a félvezetők és a fémek közti határfelületeken és a különbözőképpen adalélkolt (dope-olt) félvezetők közt. A gátak fontosak az elektronikus eszközök tervezésénél.

potenciálgörbe

Elektronok potenciális energiájának grafikonja egy kétatomos molekulában, amelyben egy elektonállapot potenciális energiája van feltüntetve a függőleges tengelyen, az atomok közti távolság a vízszintes tengelyen; a görbe minimuma az átlagos magtávolságnál van. A potenciálgörbe jó analitikai leírását adja a Morse-potenciál. A disszociációs energia és bizonyos, a vibrációs spektroszkópiában fontos mennyiségek megtalálhatók a potenciálgörbén.

potenciális energia

Lásd: energia.

potenciometrikus titrálás

Olyan titrálás, amelynek során a végpontot egy, a reakcióelegybe merülő elektród potenciáljának mérésével határozzák meg.

pozitrónium

Lásd: egzotikus atom.

pörkölés

Finomra őrölt érc, különösen szulfid ércek hevítése levegőn, az olvasztás előtt. A pörkölés kiűzi a nedvességet, a kémiailag kötött vizet és az illékony anyagokat. Szulfidok esetében a kén kén-dioxidként távozik és az érc oxiddá alakul át.

prazeodimium

Jele: Pr. Lágy, ezüstös fémes elem, a lantanoidákhoz tartozik; rendszáma: 59; relatív atomtömege: 140,91; relatív sűrűsége: 6,773; op.: 931 oC, fp.: 3512 oC. A bastnäsitban és monacitban fordul elő, amelyből ioncsere folyamattal nyerik ki. Az egyedüli természetben előforduló izotópja a prazeodímium-141, amely nem radioaktív; viszont tizennégy radioaktív izotópját állították elő. Elegyfémben használják, amely egy ritkaföldfém ötvözet 5% prazeodímiummal, öngyújtók tűzköveként. Más, 30 % prazeodímiumot tartalmazó ötvözeteket használnak a nyersolaj krakkolásánál katalizátorként. Az elemet 1885-ben fedezte fel C. A. von Welscbach.

precessziós mozgás

Mozgás egy formája, amely akkor fordul elő, ha egy forgó mozgást végző testre egy forgónyomaték hat, amely a forgás tengelyét igyekszik megváltoztatni. Azért lép fel, mert a forgás szögsebességének és a forgatónyomaték által létrehozott szögsebesség-növekedésnek az eredője egy új irányú szögsebesség; ami általában megváltoztatja az alkalmazott forgatónyomaték tengelyét és az eredeti forgástengely körüli rotáció fenntartásához vezet.

A búgócsigára, amelynek a tengelye nem teljesen függőleges, forgatónyomaték hat a gravitációs erő miatt. Ahelyett hogy leesne, a csiga precessziós mozgást végez a függőleges vonal körül, a tengelyen keresztül. Precessziós hatások játszódnak le atomokban, mágneses térben.

prekurzor

Olyan vegyület, amely egy másikhoz vezet kémiai reakciók sorozatában.

Priestley, Joseph

(1733-1804) Brit kémikus, aki 1755-ben presbiteriánus pap lett. Leedsben, 1767-ben egy közeli sörfőzdéből szén-dioxiddal kísérletezett (’fixed air’); ezzel feltalálta a szódavizet. 1780-ban Birminghamba költözött, 1791-ben forradalmi nézetei miatt a csőcselék felégette a házát, ezért 1794-ben az USA-ba emigrált. Az 1770-es évek elején az égéssel kísérletezett; előállított hidrogén-kloridot, kén-dioxidot, és dinitrogén-oxidot. 1774-ben izolálta az oxigént (lásd: Lavoisier, Antoine is).

primer elem

Egy galvánelem, amelyben az e.m.e.-t adó kémiai reakció nem megfelelően reverzibilis és emiatt az elemet töltőáram segítségével nem lehet feltölteni. (Lásd: Daniell-elem; Leclanche-elem; Weston-cella; higany-elem; hasonlítsd össze a szekunder elemmel).

progeszteron

Hormon, amelyet főképp a petefészek sárgateste, de a placenta is termel; a méh belső bevonatát képezi a megtermékenyített petesejt beültetéséhez. Ha a beültetés nem sikeres, a sárgatest elkorcsosul és ennek megfelelően a progeszteron képzés is megszűnik. Ha a beültetés sikeres, a sárgatest folytatja a progeszteron elválasztást a luteinizáló hormon és a prolaktin hatása alatt, a terhesség néhány hónapjában, majd a placenta veszi át ezt a szerepet. A terhesség ideje alatt a progeszteron szinten tartja a méh összetételét, megelőzi további petesejteknek a petefészekből való kibocsátását. A herék is termelnek preogeszteront, kis mennyiségben. Lásd: progesztogén.

progesztogén

A természetben előforduló, vagy szintetikus hormonok egy csoportja, amely biztosítja a terhesség normális lefolyását. A legismertebb a progeszteron. Progeszteron nagy dózisa lehetetlenné teszi a luteinizáló hormonok kiválasztását, megakadályozva ezzel az ovulációt, és megváltoztatja a hüvely nyálkájának konzisztenciáját, így nem valószínű a fogamzás. Ezért a fogamzásgátlók fő alkotói.

projekciós képlet

Megállapodás a molekula három-dimenziós szerkezetének két-dimenzióban történő ábrázolására. (Lásd: Newman-projekció; fűrészbak-projekció).

prokirális

Olyan szerves molekula jelölése, amelynek nincs kiralitás centruma, de tartalmaz egy vagy több olyan szénatomot, amely két azonos és két más ligandumhoz kapcsolódik (Caabc). A szénatomot prokirális centrumnak nevezik. Azért használják ezt az elnevezést, mert ha a-t egy másik ligandum (d) helyettesít, amely különbözik a, b, és c-től, akkor a molekulában egy kiralitás centrum alakul ki: Cabcd.

prolaktin (laktogén hormon, luteotrop hormon, luteotropin)

Az elülső agyalapi mirigy által termelt hormon. Emlősökben a tejelválasztó mirigyeket tejtermelésre, a petefészek sárgatesteit progeszteron hormon kiválasztására serkenti.

prolin

Lásd: aminósav.

prométium

Jele: Pm. Lágy, ezüstös fémes elem, a lantanoidákhoz tartozik; rendszáma: 61; relatív atomtömege: 145; relatív sűrűsége: 7,26 (20 oC-on); op.: 1080 oC; fp.: 2460 oC. Az egyetlen természetben előforduló izotópja a prométium-147, amelynek felezési ideje mindössze 2,52 év. Tizennyolc más izotópját állították elő, de ezek rendkívül rövid felezési idejűek. Az elem egyetlen ismert forrása a radioaktív hulladék. A prométium-147 béta-bomlás erőforrásként számításba jön, de előbb el kell távolítani a prométium-146-ot és prométium-148-at, amelyek áthatoló gammasugárzást bocsátanak ki. J.A. Marinsky, L.E. Glendenin és C.D. Coryell fedezte fel, 1947-ben.

propán

Színtelen, gáz halmazállapotú szénhidrogén: C3H8, op.: -190 oC; fp.: -42 oC. Az alkán-sor harmadik tagja, a kőolajból nyerik ki. Legfőbb felhasználása palackozott gáz formában, tüzelőanyagként történik.

propanal (propionaldehid)

Színtelen, folyékony aldehid: C2H5CHO; op.: -81 oC; fp.: 48,8 oC.

propándisav (malonsav)

Fehér, kristályos dikarbonsav: HOOCCH2COOH; op.: 132 oC. Az olvadáspontja felett etánsavra bomlik. Más dikarbonsavak szintézisénél alkalmazzák.

propanol

Egyike a C3H7OH képletű két alkoholnak: propán-1-ol CH3CH2CH2OH, vagy propán-2-ol CH3CH(OH)CH3. mindkettő színtelen, illékony folyadék. A propán-2-ol-t propanon (aceton) előállításánál használják.

propanon (aceton)

Színtelen, tűzveszélyes, illékony vegyület: CH3COCH3, relatív sűrűsége: 0,79; op.: −95,4 oC; fp.: 56,2 oC. A legegyszerűbb keton, vízzel elegyedik. Propán-2-ol oxidációjával állítják elő (lásd: propanol), vagy a kumolból történő fenolgyártás melléktermékeként nyerik. Oldószerként és műanyagok gyártásánál alapanyagként használják.

propánsav (propionsav)

Színtelen, folyékony karbonsav: CH3CH2COOH; relatív sűrűsége: 0,99; op.: −20,8 oC;fp.: 141 oC. Kalcium-propanátnak, a kenyér egy adalékanyagának készítésére használják.

propén (propilén)

Színtelen, gázhalmazállapotú szénhidrogén: CH3CH:CH2; op.: −185.25 oC; fp.: −47.4 oC. Alkén, melyet a kőolajból, alkánok krakkolásával nyernek. Fő felhasználása a polipropén gyártásában van.

propenal (akrolein)

Színtelen, szúrós szagú, folyékony, telítetlen aldehid: CH2:CHCHO; relatív sűrűsége: 0,84; op.: −87 oC; fp.: 53 oC. Propénből állítják elő; akrilátgyantákká polimerizálható.

propenilcsoport (allilcsoport)

A H2C=CHCH2- szerves csoport.

propenoát (akrilát)

A propénsav sója vagy észtere.

propenol (allil-alkohol)

Szúrós-szagú, színtelen, telítetlen folyékony alkohol: CH2=CHCH2OH; op.: 97 oC. Megtalálható a faszeszben; laboratóriumban előállítható propenal redukciójával vagy gicerint oxálsavval melegítve. Iparilag a propenal és a 2-propanol magas hőmérsékletű katalitikus reakciójával, vagy a propén klórozásával előállított 2-klór-propén hidrolízisével állítják elő. A kálium-permanganát a propanolt gliceriné oxidálja, az ezüst-oxid hatására propénsav és propenal elegye keletkezik.

propenonitril (akrilnitril, vinil-cianid)

Színtelen folyadék: H2C:CHCN; relatív sűrűsége: 0,81; op.: −83.5 oC. Egy telítetlen nitril, propénből állítják elő, akrilgyanták készítésére használják.

propénsav (akrilsav)

Telítetlen, folyékony karbonsav: CH:CHCOOH; op.: 13 oC; fp.: 141,6 oC. Könnyen polimerizálódik, akrilgyanták gyártásánál használják.

propilcsoport

A CH3CH2CH2- szerves csoport.

propilén

Lásd: propén.

propionaldehid

Lásd: propanal.

prosztaglandin

Szerves vegyületek csoportja, amely esszenciális zsírokból származik és számos fiziológiai hatása van az állatokra. Jelenlétüket a legtöbb testszövetben kimutatták. Nagyon alacsony koncentrációban hatnak a simaizom összehúzódására. A természetes és szintetikus prosztaglandinokat alkalmazzák szülés vagy abrortusz megindítására embereknél és háziállatoknál. Két, ellentétes hatású prosztaglandin-származék van jelen a véráramban: a tromboxán A2 véralvadást okoz, míg a prosztaciklin a véredények dilatációját okozza. Úgy gondolják, hogy az allergiás gyulladásokban és más betegségekben is szerepet játszanak a prosztaglandinok.

prosztetikus csoport

Szorosan kapcsolódó, nem peptid, szervetlen vagy szerves része a fehérjéknek. Lehetnek lipidek, szénhidrátok, fémionok, foszfát-csoport stb. Néhány *koenzim helyesebben prosztetikus csoportnak tekinthető.

protaktinium

Jele: Pa. Radioaktív, fémes elem, az aktinoidákhoz tartozik; rendszáma: 91; relatív atomtömege: 231,036; relatív sűrűsége: 15,37 (számított); op.: <1600 oC (becsült). A legstabilabb izotópja a protaktínium-231, amelynek felezési ideje 3.43x104 év; legalább tíz más, radioaktív izotópja ismert. A protaktínium-231 előfordul uránércekben, az urán-235-ből származik. Nincs gyakorlati alkalmazása. Lise Meitner és Otto Hahn fedezte fel, 1917-ben.

protamin

Relatív alacsony molekulasúlyú fehérjék olyan csoportja, amely a kromoszóma –DNS-sel található gerinceseknél az ondószálban. Egyszeres polipeptid-láncuk 67%-ban argininből áll. Úgy tartják, hogy a protaminok védik és segitik a kromoszómákat.

proteáz (peptidáz, proteináz, fehérjebontó enzim)

Bármely enzim, amely katalizálja a fehérjék lebontását kisebb peptid részekre és aminósavakra; ezt a folyamatot, fehérjebontásnak nevezzük. Pl.: a pepszin vagy a tripszin. Néhány proteáz szekvenciálisan hat; normálisan ez szükséges egy fehérje teljes, alkotó aminósavakra történő lebontásához.

protein engineering (fehérjemérnökség)

Fehérjék (különösen enzimek) szerkezetének megváltoztatására alkalmazott technikák. Ide tartozik a DNS szekvencia mesterséges megváltoztatása, aminósav-kódok bevitele (pl.: új aminósavaknak egy meglévő fehérjébe való beillesztésére). A szintetizált hosszúságú új DNS-t tartalmazó sejtek, vagy az átíráshoz és fordításhoz szükséges faktorokat tartalmazó rendszerek új fehérjék előállítására használhatók. Fehérje szintetizálható más módon az un. szilárd állapotú szintézissel is, amelyben a polipeptid láncot kémiai vegyületek szabályozásával ’szerelik’ össze. A lánc egyik végét rögzítik egy szilárd hordozóhoz, és a kémiai anyagok szelektíven meghatározzák, mely aminósavat adják a szabad véghez. A megfelelő kémiai anyagok kicserélhetők a folyamat során; a szintetizált polipeptidet kivonják, tisztítják. A fehérjemérnökséget használják a biotechnológiában alkalmazott enzimek (ún. ’designer enzimek’) előállítására is. A fehérjék három-dimenziós harmadlagos szerkezete rendkívül fontos a funkcióik betöltésében, ami számítógépes modellezéssel is kutatható.

proton

Stabil, pozitív töltésű elemi részecske, a töltés nagysága egyenlő egy *elektron töltésével, tömege: 1,672614x10-27 kg, ami 1836,12-szerese az elektron tömegének. Hidrogén ion, és előfordul az atommagokban.

protonos sav

Olyan sav, amely vizes oldatokban pozitív hidrogén iont (szigorúbban véve oxónium iont) képez. A kifejezést arra használják, hogy megkülönböztessék a ’hagyományos’ savakat a Lewis-féle savaktól vagy a Lowry–Brønstaed-féle savaktól, nemvizes oldószerekben.

protonszám

Lásd: rendszám.

Prout-hipotézis

William Prout (1785-1850) által 1815-ben előterjesztett hipotézis, amely szerint minden atomsúly a hidrogén atomsúlyának egész számú többszöröse, így minden atom a hidrogénatomból épül fel. Az ezt követő munkák az atomsúlyokról a XIX. században kimutatták, hogy a hipotézis helytelen (a klór, a 35.5 atomsúlyával kiváló példa erre). A XX. századi felfogás az atomszerkezetről (rendszám = a protonok száma egy atomban) és hogy a nem egész számú atomsúlyok az izotópok keveredése miatt alakulnak ki, igazolta Prout hipotézisét.

pszeudoaromás (antiaromás)

Váltakozó kettős és egyszeres kötéseket tartalmazó, gyűrűs vegyület, amely nem rendelkezik az aromás vegyületek jellegzetes tulajdonságaival. Az ilyen vegyületek nem engedelmeskednek a Hückel-szabálynak. Pl. a cikloteraén (C8H8) nyolc szénatomból álló gyűrűt tartalmaz, konjugált kettős kötésekkel, de a gyűrű nem planáris és a vegyület alkénként viselkedik, addíciós reakciókat ad.

pszeudoaxiális

Lásd: gyűrű konformáció.

pszeudoekvatoriális

Lásd: gyűrű konformáció.

pszeudohalogének

Vegyületek olyan csoportja, ide tartozik a dicián/cián (CN)2 és tiocián (SCN)2, amelyek bizonyos mértékben hasonlítanak a halogénekre. Így hidrogén-savakat (HCN és HSCN), és CN- illetve SCN- iont tartalmazó ionos sókat alkotnak.

pszeudorend

Kémiai reakció rendje, ami az alkalmazott kísérleti körülmények miatt kisebbnek tűnik, mint a folyamat valódi rendje. Olyankor fordul elő, amikor az egyik reagáló anyag nagy feleslegben van jelen. Pl. A anyag hidrolízise úgy tűnhet, hogy [A]-val arányos, mert a jelenlevő víz mennyisége olyan nagy.

PTFE

Lásd: politetrafluoretilén.

ptialin

Szénhidrogént bontó enzim (lásd: amiláz). Az emlősök nyálában van jelen és a keményítő emésztésének kezdeti lépéseiért felelős.

p-típusú félvezető

Lásd: félvezető.

puffer

Olyan oldatok, amelyek sav vagy lúg hozzáadásakor és hígításkor ellenállnak a pH-változásnak. Savas pufferek gyenge savból és annak sójából állnak. A só adja az A negatív iont, ami a HA sav konjugált bázisa. Példa erre a szénsav és a nátrium-hidrogén-karbonát. Bázisos pufferek gyenge bázisból és a bázis sójából állnak (amely a konjugált savat szolgáltatja). Példa erre az ammónia és ammónium-klorid.

Például egy savas pufferben HA molekulák, és A-ionok vannak jelen. Amikor ehhez savat adunk, a feleslegben lévő protonok többségét a bázis eltávolítja:

A+H+→HA

Amikor bázist adunk hozzá, a nem disszociált sav távolítja el az OH--ionok többségét.

OH+HA→A+H2O

Így sav vagy lúg hozzáadása csak kis pH-változást eredményez. A hidrogénion koncentrációt egy pufferben a következő kifejezés adja:

Ka=[H+]=[A]/[HA]

azaz a konjugált bázis és a sav arányától függ. Mivel ez hígításkor nem változik, egy puffer hidrogénion koncentrációja nem nagyon változik hígításkor. Laboratóriumban ismert, stabil pH-jú oldatok készítéséhez puffereket használnak. Természetes pufferek találhatók az élő szervezetekben, ahol a biokémiai reakciók nagyon érzékenyek a pH-változásra. A legfontosabb természetes pufferek a H2CO3/HCO3 és a H2PO4/HPO42– rendszerek. Pufferoldatokat használnak a gyógyászatban (intravénás injekcióknál), a mezőgazdaságban, és sok ipari folyamatban (így színezékeknél, erjesztési folyamatoknál, és az élelmiszeriparban).

pullulan

Glükóz-egységekből felépülő vízoldható poliszacharid, amely oly módon polimerizálódott, hogy viszkózus és nem engedi át az oxigént. Ragasztókban, élelmiszercsomagolásra és tárgyak formázására használják. Az Aureobasidium pullulans nevű gombából származik.

purin

Nitrogéntartalmú szerves bázis (lásd: képlet), nagyon kevéssé oldódik vízben; biológiailag fontos származékok egy csoportját hozza létre, nevezetesen az adenint és guanint, amelyek a nukleotidokban és a nukleinsavakban (DNS és RNS) fordulnak elő.

puskapor

Robbanóanyag, kálium-nitrátból, kénből és szénporból.

PVA

Lásd: polivinil-acetát.

PVC

Lásd: poliklór-etén.